Miközben ezek a sorok megjelennek, én épp Chongqing felé járok valahol. Hajnalban, 6:50-kor indultam el Fengjieből busszal Wanzhouig. Itt elkeveredtem valahogy a vasútig, majd onnan irány Chongqing.

A buszon és vonaton sajnos nincs wifi, de gondoltam rátok, úgyhogy egészen szerdáig konzervanyagokat kaptok. Ezt most példa okán épp 23-án pötyögöm be.

Chongqingban a tervek szerint útbaejtem az állatkertet is, ahol rengeteg pandás fotót készítek majd. Ugyancsak a nagyvárosban megpróbálok beszerezni egy fürdőruhát és egy rövidnacit, mert ilyeneket sajnos nem hoztam magammal otthonról.

A jegyeket még interneten megvettem. Ez úgy néz ki, hogy miután lefoglalod a helyet, a rendszer fenntartja számodra azt háromnegyed órán át. Ennyi időd van valamilyen úton-módon neten kifizetni.
Ha ezzel is rendben vagy, sms-ben kapsz egy azonosítószámot, s annak ismeretében, valamint a személyazonosító okmányod birtokában (utóbbi adatait be kell írni a vásárlás során) a kiindulási állomáson átveheted a jegyedet fizikális formában.
Mivel a biléta névre szól, így elveszteni sem lehet. Vagyis ha el is veszted, nem gond, mert szívesen nyomnak helyette másikat – az elkallódott jegyet is csak te tudnád használni, így nincs mitől tartaniuk.

Korábban, a jegyek nevesítése előtt kiváló jövedelemforrás volt az ünnepek előtt a jegyek nagy tömegű felvásárlása, majd borsos áron történő továbbpasszolása. Ez a jelenség annyira nyilvánvalóan irritálóan volt jelen, hogy a kormányzatnak muszáj volt lépni az üzérkedés ellen.
Nem vacakoltak, léptek.

Holnap folytatom!