Azon szerencsések sorát gyarapítom, akiket Magyarországon sem ért komolyabb baj. Egy kerékpáromat lopták el (közvetlenül a vétel napján) és egy ízben a pénztárcámat a tömött hetes buszon. Ezzel együtt mindannyian tudjuk, hogy az otthoni helyzet nem annyira rózsás. Természetesen nem egy Latin-Amerika, a hétköznapjaink során nem kell rettegésben élnünk, de kétségtelenül bölcs dolog betartani a leglényegesebb biztonsági előírásokat.

Mindezzel csak azt akartam hangsúlyozni, hogy a hazai állapotokat korántsem érzem tragikusnak. Kína ezzel szemben világszinten is az egyik legbiztonságosabb országnak tekinthető. Ez – különösen ha figyelembe vesszük, hogy a népesség nagy része Keleten él, ahol ennek hála óriási a népsűrűség – valóban kimagaslóan jó eredmény.

A rendőri jelenlét sokkal jobban érezhető, mint kis hazánkban, s a rendőrök társadalmi megbecsültsége is gyökeresen különböző. Több diákom is rendőrként képzeli el a későbbi pályafutását, nem kis részük lányként tervezi ezt.

Hogy a bűnözés mértéke kisebb, azt jól mutatja, hogy bár nem utazok a lehetőségekre, de még így is feltűnik, hogy itt sokkal könnyebb lenne lopni. Rengeteg dolgot hagynak felügyelet nélkül, gyakori példa hogy a kisboltokban nincs senki, s úgy kell előkeríttetni. S nem, a szomszéd boltos sem lát rá az üzletre közben. Az sem egyszer fordult elő, hogy elhagytam, elejtettem valamit (sajnos hajlamos vagyok rá), amiből másnak is haszna lehet, de kivétel nélkül loholtak utánam visszaadni.

Mindezzel együtt azért kisebb-nagyobb lopások itt Fengjieben is előfordulnak, de itt helyben nálunk ez képezi a bűnügyek csúcsát.

A nagyvárosok világa e téren is más, magasabb esetszámmal és durvább vagy épp fejlettebb ügyekkel.  Azonban még Chongqingban sem érezheti magát veszélyben az ember, akkor sem, ha éjszaka mászkál valami elhagyatottabb helyen.

A kínai közbiztonság tehát határozottan, s talán megdöbbentően jó, különösen vidéken. Ha elhagyom Fengjiet, ezt mindenképp hiányolni fogom.