Kb. 20 perce ért véget az idei, s egyben szám szerint 37. sport- és kulturális fesztivál.
Jómagam kb. 8 órakor kerültem a színpadra és bevallom, egy életre szóló élmény volt. Iszonyat izgultam, azt hiszem, egy-két magasabb résznél el is csuklott a hangom, de tényleg nem tudom.

A felkonferálásból is csak az elejét hallottam: „tudjátok, van nálunk egy külföldi tanár…”, állítólag a kínai nevemet is bemondták, de arra már nem tudtam figyelni. Mikor az idézetben szereplő részig jutottak, az egész, hatezer diáknyi sportpálya elkezdett zsibongani. A partnerem ment ki először, az első verse az övé volt, s a másodikkal nyitottam én, akkor mentem ki én is. Na, erre megint oltári zsivaj, képzelhetitek azt az érzést. A profi fények miatt nem láttam semmit a színpadon kívüli világból, de ez talán jobb is így.

Az első refrén után feljött egy diák a színpadra, adott nekünk 1-1 ilyen fluoreszkáló pálcikát, majd röviddel utána feljött egy másik, s adott egy polifoam világító bizbaszt meg megölelt.

Mikor végeztünk, hatalmas tapsvihar, majd lemászva fotózások hada várt, tényleg mintha valami sztár lettem volna.
Egy ürge folyamatosan kamerázott (a képen is látszik), de nem tudom, mikor jutok hozzá majd a felvételhez. Én is szeretném megnézni, mégis milyenek lehettünk, mert őszintén szólva, fogalmam sincs.:) Csak abban bízok, nem voltam nagyon hamis, mert a próbákon jól ment, de egy kisebb stadionnyi nép előtt erősen a torkomban dobogott a szívem.

Végül itt egy kép, sajnos mindegyiken ilyen kicsike vagyok, de még ez a legtisztább. Evans csinálta.

Címadásban tanácstalan voltam, így a "Veve fellépése" rész Flecsi éleselméjűségét dícséri, ezúton is köszi neki a szurkolásért.:)