Tegnap Xianningbe látogatott Dr. Oláh Lajos, országgyűlési képviselő, az előző kormány államtitkára, egyben a Nagy Fal Magyar-Kínai Barátság Egyesület elnöke. Nem egyedül érkezett, elkísérte még egy kínai hölgy, magyar nevén Hajnalka, aki az eseményeken tolmácsolt számukra, illetve volt a csapatnak még egy magyar tagja is, de az ő pozíciója nem volt számomra egyértelmű.

A xianningi tanács is biztosított melléjük egy tolmácsot, akit egyenesen Shanghaiból röpítettek ide előző éjjel, az ő feladata volt többek közt az aláírt egyezmény hiteles fordítása. (Aznap este kapta meg, hajnali háromig vesződött vele szegény.) Meglepően szépen, nagyon jó akcentussal beszélt magyarul, de a kíséret részét képező hölgy is remekül tolmácsolt, bár rajta azért érezni lehetett, hogy kicsit töri az egyáltalán nem könnyű nyelvünket.

Miután számomra így nem sok feladat jutott, a tárgyaláson nem is kellett csinálnom semmit, csupán csendben végigülnöm azt. Végül a vacsoránál kerültem képbe, ahol az ültetési rendnek megfelelően a küldöttség másik tagja és a környező kínaiak közti kommunikációt segítettem elő. De ez már egy kötetlenebb, felszabadultabb esemény, korántsem olyan formális.

Ahogy ez ideát gyakorta előfordul, háttérinfókat szinte sosem kapok semmiről, így én is csak a helyszínen szembesültem a konkrét feladatokkal, illetve az idelátogatók kilétére sem került hamarabb fény. Ők amúgy alaposan meglepődtek rajtam, a fiatalabbik vendégnek nagyjából a vacsorára állt össze, hogy én is magyar vagyok.

Az ittlétük oka? Ha jól értelmeztem, Xianning alpolgármestere egy kisebb csapattal járt a közelmúltban Budapesten, s ez egy viszonossági látogatás volt. A szükséges és szokásos protokolláris programok is helyet kaptak, úgymint a város különböző helyszíneinek bemutatása, a polgármesterrel közös faültetés, s persze a nagy felhajtással aláírt együttműködési nyilatkozat.

Konkrétumokról is volt szó, de azért csak módjával. Mindkét fél ügyesen használja a diplomácia eszköztárát, s ahogy ez ilyenkor lenni szokott, hosszan beszéltek a semmiről. A magyar fél mentségére legyen szólva, látszólag tényleg el is szeretne érni valamit, még a vacsora alatt is igyekezett meggyőzni a helyieket, illetve többször is szóvá tette, hogy reméli, valós eredményeket is hoz az együttműködés, s nem csak üres szócséplés. Kérte, hogy nevezzenek ki konkrét felelősöket a feladatokra, hogy ne sikkadjon el az ügy. 

A honlapja szerint főleg a környezetvédelem és fenntartható fejlődés területén mozgó képviselő ide is elsősorban ilyen ötletekkel jött, a kevés specifikusabban megfogalmazott ajánlat nagy része is ehhez köthető. Bemutatott egy új, magyar fejlesztésű, bárhol felépíthető, városképbe illeszkedő szennyvíztisztító-rendszert, illetve emlékeim szerint még az Ázsia Centert is, mint a helyi termékek magyar piacra való megjelenítésének lehetséges színterét.

A sablonok sem maradtak el persze, de ebben remekeltek a kínaiak is. Az unalomig ismert, hogy mi lehetünk Európa kapuja a kínai áruk számára, s ha hozzánk jönnek, azzal egyúttal az európai piacra is, de az is hasonlóan elmés, hogy Kínát félbehajtva pont Xianning van középen, s ez milyen stratégiai pont. (Xianning valós helyzetét jól mutatja, hogy a Shanghaiból bérelt tolmács szavait elcsípve még soha nem hallott korábban erről a helyről. Fengjiei diákjaim sem.)

Összességében elég kellemesen csalódtam. A klisék persze megvoltak, s az ilyen utazások jó eséllyel kevés valódi eredményt hoznak, de üdítő volt látni, hogy a honatya tényleg próbálkozik.

Ma is lesz egy találkozó, ahol jelen leszek, s egy vacsora is. Majd tudósítok legjobb képességeim szerint. Kattintottam pár képet is, de a többit majd külön posztolom.

Kissé sokat ittam, ez sajnos a kínai bankettek pohárköszöntőkkel zsúfolt programjának sajátja. Részleteket a mai napról majd holnap írok, addig itt egy ízléses kis videó. Ilyen volt a vacsi. A zenét nem én szereltem bele!