-
Már megint május elseje
Sajnos én sem leszek fiatalabb, ennek újabb bizonyítéka, hogy már megint május elseje jön, pedig már volt róla párszor szó a blogon. Ez utóbbi miatt most nem is állok neki leírást készíteni, csak az életemre gyakorolt hatásait ecsetelem.
Az ünnep – amely három napos errefelé – miatt legközelebb majd csak szerdán megyek melózni a suliba. Kedden már tanítunk, de aznap nincs órám egyébként sem. Így most némi pihenés jön, amit amúgy egyáltalán nem bánok. A hétvégi community class-ok felének elmaradása meg különösen jólesik, mert azokat határozottan kevésbé csípem (majd valamikor írok egyet a nyelvsuliról részletesebben).
Ha a kölykök nem is nyaggatnak most pár napig, attól még akad egy kis munkálkodás, ugyanis hétfőn, elsején megyünk férjemmel és Iso-val együtt egy kis videózós munkára. Egy cég készít bemutatkozó videót, s ehhez kerestek 30 waiguorent. Üzleti, öltönyös viselet kell majd, s 500 yuannel honorálnak bennünket fejenként, ami ahhoz viszonyítva nem rossz, hogy lényegében semmit nem kell tenni érte. Majd írok erről is, ha már lezajlott.
Most viszont megyek aludni, mert fáradt vagyok. Holnap jelentkezem két új bejegyzéssel is.
-
Ünnep – megint nem jókor
Itt van május elseje. A munka csodaszép ünnepe idén sem kerüli el a Kínai Népköztársaságot, s három napig mentesíti a dolgozókat a munkavégzés alól.
Természetesen engem nem. A három érintett nap idén szombatra, vasárnapra és hétfőre esik. A hétvégén egyébként sem dolgozom, ahogy páratlan hetes hétfőkön sem…
Diákjaim sem sok hasznát veszik az ünnepnek. Hazamenni esélytelen, hacsak nem nagyon közel laknak, s hétvégente ők sem tanulnak amúgy sem.
Határozottan nem díjazom ennek az aranyhétnek a megnyirbálását. Az aranyhetek, az államalapítás október eleji egyhetes ünnepe és a holdújév egy hete mellett korábban tartalmazták a május eleji egy hetes munkaszünetet is. Állami ünnepektől független szabadságolások hiányában ezekben az időpontokban vakációztak, mentek haza az emberek.Amikor három napra redukálták a munkásmozgalmi ünneppel járó szabadidőt, egyúttal beiktattak három régi-új ünnepet is, a Sárkányhajó, az Őszközép és a Qingming került a fizetett szabadnapok sorába. Mindhárom új három szabadnappal járt együtt, így összességében nézve nőtt ezen napok száma öttel, azonban a kiegészítő napokat mindig úgy igazítják (amennyiben lehetséges), hogy azokból minél több jusson a hétvégére. Így, hacsak nincs olyan szerencséje a népnek, hogy az ünnepek szerdára essenek, úgy legalább az egyik nap a hétvégét jelenti, ami egyre nagyobb számban jelent nem munkanapot már Kínában is. Igaz ugyan, hogy még mindig sokan dolgoznak heti hat napot (egyes súlyosan kizsákmányolt gyári munkások akár havi 1-2 szabadnapba is belemennek), de egyre többen vannak, akik számára a munkahét pénteken véget ér. Ez utóbbi, egyre izmosodó réteg számára egyértelműen kiszúrás a májusi egyhetes munkaszünet kivezetése.
Én is csak utálni tudom… -
Egy hét szünet
Jövő héten itt a munka ünnepe. Ennek örömére egész héten nem lesz tanítás, legalábbis a hétköznapokon, de a többi meg engem nem érint igazán.
Mivel Kína hivatalosan még mindig kommunista ország, így a munkásmozgalmi ünnep egyike azon alkalmaknak, amikor a dolgozók lazulhatnak. Korábban egy teljes hétig nem kellett melózni ilyenkor, de aztán kissé enyhült a rendszer, s újra elismertek több hagyományos ünnepnapot is, s tették ezt a május 1-je rovására.
Mára csak három napos lett az ilyenkor járó pihenőidő, de cserébe például a Qingming idején sem kell dolgozni.A suli az más kérdés. Itt azért kicsit többet engednek meg maguknak, így nekünk egy teljes hetünk lesz pihengetni.
Nem mondom, hogy rosszul fog esni.