• Veve Szecsuanban

    Eljott ez a nap is, Fengjiebol irok megint. Sajnos ekezetek nelkul, mert a hotelben levo gepet vagyok egyelore kenytelen hasznalni, de talan idovel meg megjavul a helyzet, a szakit igerik egy ideje.

    Jo hosszu, de aranylag kenyelmes, alvobuszos ut utan ma Mingchun (meg idovel a helyi karhatalom, de ezt majd kifejtem kenyelmes billentyuzetrol) segitsegevel talaltam szallast, egesz kellemest.

    Fengjie meg mindig kedvemre valo, nagyon szeretem. Holnap elvileg megyunk falura Mingchunnal. Irnek sokmindenrol, vegre megint van tema, de igy kinszenvedes errol a geprol. Legyetek turelemmel, s majd jelentkezem, amint tudok.

     

  • Fengjie visszatér

    Hosszas tanakodás után arra jutottam, hogy a hátralévő szabadidőmben visszanézek Fengjiebe. Mingchun is most hétvégén teszi le a felsőoktatásba való bejutáshoz szükséges vizsgáját, onnantól neki, s az összes harmadéves gaozhong tanulónak elkezdődik a nyári szünet.

    Szeretem Fengjiet. Sokkal-sokkal jobban, mint Xianninget. Itt sem rossz, s a munka tagadhatatlanul jobb, mint a korábbi, fengjiei meló, de amúgy ég és föld. Fengjie szépsége után ez a hely esélytelen.
    Fura lesz egy év után visszamenni, de nagyon örülök, hogy így döntöttem.
    Az utazási idő kb. egy napot vesz igénybe, s olyan 4-5 napot ott is akarok maradni. Ezúttal Baidichenget sem akarom kihagyni, s Mingchunnal levitetem magam falura is újfent.

    Úgy hiszem, ez méltó zárása lesz ennek a két évnek.

  • Városi bevándorlók

    Nem árulok el nagy meglepetést azzal, ha leírom, a falusi helyzet Kínában sem túlzottan lélekemelő. Szerencsére azok az idők már tovaszálltak, amikor a konkrét éhezés réme fenyegetett, de a szakadék az urbánus és vidéki életvitel közt azóta sem lett kisebb, sőt.

    A mezőgazdaságból meg lehet élni. Az esetek zömében nem épp fényűzően, de legalább az élelemre nincs gond. Ugyanakkor az is tény, hogy a falusiak is szeretnének jobb életfeltételeket, különösen, hogy Kína már régóta nincs burokban, s ők is tisztában vannak vele, hogy létezik más fajta életszínvonal.

    Fengjie kínai viszonylatokban sem a lehetőségek földje, de még így is többre lehet itt vinni, mint a járás vidéki részein. Ennek köszönhetően szép számmal áramlanak be ide is a községekből. Mengsiék családja is faluról jött, Mingchunék szintén. 

    Egy-egy ilyen bevándorlás nem megy egyszerűen. Falun, bár kétségtelenül lehet élni, a népek jellemzően önellátóak, s ennek megfelelően elég kevés készpénz fordul meg a kezeik közt. Annak jó része is elmegy a gyerekek iskoláztatására. Így aztán első körben többnyire a migráns munkálkodással indul a folyamat, majd ha már akad valami kezdőtőke, akkor nyílik lehetőség a költözésre. Az sem haszontalan, ha a család egy része már ott van a városban, a testvérek, unokatestvérek aktívan részt vesznek egymás sorsának segítésében.

    Mingchun szülei két éve költöztek Fengjiebe. Az apja azon migránsok táborát gyarapítja, akik alkalmi munkákat végeznek, míg az anyja a testvére családjáékra főz. Utóbbiak jól állnak, van egy jól menő porcelánboltjuk, s láthatóan nincs anyagi problémájuk.

    Mingchun szülei egy körülbelül 10 m²-es raktárszerűségben élnek, ez az egy szoba alkotja az egész lakhelyet. A helyet évi 2000 yuanért bérlik. Ez még itt sem sok pénz, s biztosan megtehetnék, hogy normális helyen lakjanak, de láthatóan a gyerekekbe fektetnek inkább. A tandíjak fizetése, különösen az egyetemen súlyos teher, de itt még mindig diplomáséhség van, s a felsőoktatásba kerülés a boldogulás egyértelmű útját jelenti.

    Mingchun kollégista, noha ez pluszkiadás ahhoz képest, mintha otthon lakna, de mivel idebenn jobban szabályozva vannak, a tanulmányaira való tekintettel inkább fizetik. Az öccse egy másik iskolában, szintén bentlakásosként él, hasonló okok miatt.

    Mindez sokat megmagyaráz abból, miért is akkora a nyomás a fiatalokon. Itt kevés szerencsés engedheti meg magának, hogy elhülyülje az iskolát. Nem csak a saját jövőjük forog kockán, de az egész család boldogulása a kezükben van. A teher így kétségtelenül nagy, de kitörés lehetősége adott. Talán ezért is van az, hogy ideát a kilátástalanság érzése sokkal kevésbé van jelen, mint odahaza, s ez határozottan jót tesz az ember lelkivilágának. Még így kívülállóként is.

    WP_20130317_080.jpg

    Mingchun szüleinek otthona (fenn),
    a rokonok szemben lévő irodája és egy terem hátul, ahol épp madzsongoznak  (lenn)

    WP_20130317_089.jpg

  • Szombat Mingchunnal

    Tegnap, ahogy arról már szóltam, bicajozni voltunk Mingchunnal. Fengjie domborzata alapból nem nagyon kedvez a ennek a hóbortnak, de a városban – mint kiderült – vannak sík helyek is. Kicsit nyugatabbra, a Chongqing felé tartó út során is megfigyelhető új részeken egészen barátságosak a szintviszonyok.

    Ez nem volt mindig így, csak mivel a városnak kell a hely, errefelé elég jelentős területen elbontották a hegyeket. A környék amúgy még javarészt üres. Néhány új ház épül, egyik-másik a kirakott plakát alapján igencsak jól néz majd ki, de jellemzően még csak üres puszta az egész. Ez sajnos azzal is jár, hogy száll a por, ami nem annyira kellemes.

    Mialatt odahaza ítéletidő tombol, itt már napok óta kellemes meleg van, napközben olykor 25 fokokkal. Azonban a tökéletesség ritkán jelentkezik a megfelelő időben, így tegnap egyáltalán nem sütött a nap, ami sajnos a képeken látszik is.

    Fengjie ezen új részén, most még nagyjából a semmi közepén felhúztak egy méretes, néhány kilométeren át húzódó mutatós parkot. Tényleg nagyon szép, gondozott. Vannak benne kijelölt bicikliutak is, s a helyiek errefelé kerékpároznak. Olyannyira, hogy a parkkal szemben sorban van legalább 10-15 biciklikölcsönző hely.

    Mi is az egyik ilyenből szereztük meg a járművet, óránként 8 yuanért bérelhetőek.

    Képes beszámoló alant.

    WP 20130317 002

    Lovak az út mentén – háttérben a Jangce egy kis holtágának túlpartja (fent), épülő új házak (lent)

    WP 20130317 003

    WP 20130317 005

    Néhány a biciklisek közül (fent),
    ilyen lesz ha elkészül (lent)

    WP 20130317 007

    WP 20130317 009

    Itt-ott parkosítás (fent),
    holtág (lenn)

    WP 20130317 011

    WP 20130317 015

    Még holtág (fenn),
    izgatott gyereksereg (lent)

    WP 20130317 016

    WP 20130317 017

    Park

    WP 20130317 018

    WP 20130317 020

    WP 20130317 025

    WP 20130317 038

    Mingchun (fenn), 
    érdekes a waiguoren (lenn)

    WP 20130317 041

    WP 20130317 042

    WP 20130317 045

    WP 20130317 049

    WP 20130317 057

    WP 20130317 070

    WP 20130317 074

    Ezek után Mingchunéknál tettem egy rövid vizitet, ahol megetettek, majd onnan elbuszoztunk a régi városba. A mai Fengjie ugyanis új, de aki olvas régebb óta, az tudja ezt. A víztározó miatt az emelkedő vízszint elől át kellett költöztetni csaknem az egész települést.
    Azonban a régi város egy egészen aprócska szeglete túlélte a költözést. Ez a néhány tömb elég magasan feküdt ahhoz, hogy ne legyen veszélyben, így nem bontották el őket.

    Egészen más világ, érdekes, de határozottan lerobbant épületek. Fengjie minden bizonnyal jobban járt a gáttal. Nélküle még ma is valahogy így festene:

    WP 20130317 091

    WP 20130317 093

    WP 20130317 098

    WP 20130317 094

    WP 20130317 105

    WP 20130317 108

    WP 20130317 110

    WP 20130317 112