-
Vietnám és a motorizáció
Vietnám drámai gyorsaságú gazdasági fejlődéséről már írtam, ma ez az ország büszkélkedhet a legnagyobb éves növekedési rátával. A bővülés természetesen az átlagemberek pénztárcájának tartalmán is látszik, s a különböző fogyasztási javakra is több jut.
Mivel volt honnan elindulni, a járművek piacán még ma is csak szűkösen vannak jelen a személygépkocsik, a motorok viszont annál inkább. Ha hinni lehet a statisztikáknak, a 92 milliós lakosság mellett csaknem ötvenmillió szeli a viet utakat. Ez egyáltalán nem tűnik túlzó számnak, nálunk, Nha Trangban gyakorlatilag mindenki ezzel közlekedik. Itt még sok helyen megvannak a hagyományos, keleti, szűk utcák, ezeken autók el sem férnének.
Ha már boldog-boldogtalan motorra pattan, az sem logikátlan, hogy az áruszállítás jelentős része is motorral történik. Elképesztő méretű és mennyiségű cuccot képesek a járművekre pakolni, s érdekes módon azokat el is juttatni a célállomásra. Az eltelt két hónap során legalább ötször láttunk hűtőszekrényt (fektetve, fél kézzel hátranyúlva tartva) cipelő figurákat, de akad élőállattól sörösrekeszeken és bútorokon át minden.
Sajnos saját képeket nem lőttem, de szerencsére a net is tele van ilyenekkel. A galériában érdemes meglesni őket.
-
Xiaodianlü eladva
Ma itt járt a suliban az egyik tanítványom hölgyismerőse, s megtekintette a kis elektromos szamarunkat. Ki is próbálta, bár ez abban kimerült, hogy elgurult vele 5 métert meg vissza. Az alaposnak nem kimondottan tekinthető vizsgálat után rábólintott, kéri. Ennek megfelelően csütörtöktől már az övé is lesz a jármű, amint befejezem az aznapi tanítást.
Maga a xiaodianlü amúgy egészen megbízhatónak bizonyult. Dacára az árnak, dacára a minőségnek a mai napig tökéletesen szuperál. Az egyetlen létező probléma is szépséghibaként jellemezhető: a motoron vannak pedálok, ha már egyszer valami elektromos bicikliszerűség jogilag, s no, ezek olykor ki tudnak lógni, s párszor már ütköztek ezzel-azzal, így az egyik konkrétan le van törve. Kis műanyag vacak, 20 yuanért kapni egy új párat.
Frissen beszerezve így nézett ki, épp esett, az aksit meg akkor rakták össze.
Meséltem a blogon a durván egy-másfél hónapja lezajlott özönvízről is. Amikor annyira esett, hogy fél perc alatt bőrig áztam. Az adott napon a nyelvsuliba mentem, motorral, gondolhatjátok, hogy ez mennyire volt jó választás. Azon túl, hogy tényleg minden porcikám csurom víz volt, a motor is rendesen elázott. Ezt nem szereti, a nemtetszésének hangot is adott, ugyanis konkrétan folyamatosan szólt a duda, nem lehetett a visítást megfékezni. Szerencsére némi szárítás után helyrejött, de határozottan nem erre tervezték.
A lelke, az aksi azóta is remekül teljesít. Bár vásárlás előtt olvasgattam véleményeket, s ezek szerint a teljesítménynek csökkennie kéne, ennek egyelőre semmi nyoma. Ugyanúgy cirka 30 km-t bír egy töltéssel, s a sebessége sem változott.
Figyelembe véve, hogy tényleg egy gagyi konstrukcióról beszélünk, kifejezetten üdítő meglepetésnek bizonyult. Jó, a kosárkája már rozsdásodik helyenként, de ez megint csak nem életveszélyes, s ha jobban figyelek rá, hogy ne ázzon az esőben, valószínűleg később indul be a folyamat.
1250 pénzért vettem, most 750-ért adtam túl rajta. Nem vesztettem lényegében semmit.Mindent összevetve, kimondottan örülök, hogy megvettem a szamarat. Ha Kínában éltek, s ezen morfondíroztok, csak javasolni tudom. Nagyon hasznos szerkezet, különösen dugó sújtotta településeken.
-
Itt a szünet!
Szerencsére tegnap lezajlottak a legutolsó órák is, s most egy hétig nem kell korán kelni. Sajnos az órarendem olyan, hogy három nap is 8:10-től kezdek, amihez fél 7-kor kelek. Csak az egy szem kedden van délutáni kezdés, azt sokkal jobban díjazom.
A szünet alatt nem utazunk, legfeljebb a városba megyünk majd be, távolabb nem. Tegnap vettünk kis elektromos biciklit, így immár kellemes módon lehet zötykölődni. Végül 1250 pénzbe fájt, egy eredetileg 1500-ért kínált példány, sajnos kéket nem adtak ennyiért, csak a legkevésbé kelendő, fekete vagy lila színből választhattunk. Maradt a fekete.
Ezentúl gyorsan be lehet majd érni tanítani. 🙂
-
Kínai piac meg egyebek
Vagyis piac Kínában. Van a közelünkben, mintegy 20 perc sétára egy létesítmény, ahol tegnap vásárolgattunk. Az itteni szupermarketekben nem kapni kimérős fűszereket, lajiaofen, vagyis pirospaprika-őrlemény pedig egyáltalán nincs, így ennek beszerzése volt az elsődleges cél.
A fűszerek rohadt olcsók, egy nagy zacskó babérlevélért fizettem 1 yuant, s hasonló nagyságrendekbe fáj a fahéj is. Ha már piacoztunk, vettünk fél kiló zöldbabot is (2 yuan), valamint 30 tojást 20 pénzért. Akartam valami élőállatot is vágatni, de csak halakat láttunk egy soron, szárnyasokat nem.
A szupermarketben aztán vágattunk békát. Jó előre utánanéztem, hogy nagyjából miképp varázsolhatom elő a húst az állatból, de erre a tudásra szerencsére nem lett szükség, mert a hentesember nagyvonalúan felajánlotta, hogy megnyúzza ott helyben a lábasjószágokat. Éltünk a lehetőséggel, mert így egyúttal az ölés is le lett tudva. (Ez mondjuk amúgy sem az én reszortom lett volna, a vérengzési képességeim kimerülnek a rovarvilág képviselőinek pusztításában.)
Szóval most a békák a hűtőben pihennek, majd délután lesznek elkészítve. Ha férjemnek is fogára való lesz, akkor sűrűbben veszünk majd, mert én szeretem.
Elég gyakran főzök itt amúgy. Most, hogy van főállású mosogató a háztartásban, könnyebben visz rá a lélek, így cirka minden másnap készül itthon valami.
Egy ideje gondolkodtam bicajbeszerzésen, de megfordult a fejemben a kis elektromos motorka ötlete is. A piarc felé sétálva egy csomó kismotoros üzlet került az utunkba, s az árcédulák alapján egy kevésbé fejlett példányt már 1200-ért haza lehetne hozni, s ebből még egész biztosan alkuldni is lehetne. Nem drága, kérdés, hogy mit tud, meg hogy van-e értelme.
Kínában érvényes hajtási engedélye egyikünknek sincs, de ha lenne, se mennénk ki az itteni forgalomba, ellenben a kampuszon el lehetne vele gurulgatni, s ez megkímélne egy csomó sétától. Egyelőre talonban hagyom a kérdést.
Ja, igen, az utazás. Ezzel még adós vagyok.
Végül úgy döntöttem, hogy most nem megyünk sehova, mert egy hét elég kevés, különösen, ha abból 3 nap elmenne utazással. Majd a téli szünetben…
