• A félév véget ért

    Tegnap megvolt az utolsó órám is a nyelvsuliban, most már jön a nyári szünet. Zárásként volt egy kis teszt is a félév során elsajátított tudásukat ellenőrizendő, ahol mindenki ügyesen szerepelt.

     

    Szeptemberig ott már nem lesz semmi dolgunk, ellenben a nyár sem telik munka és események nélkül. Ha minden igaz, augusztus második felében költözünk majd, addig pedig summer camp lesz néhány hét erejéig. Hogy pontosan hol, az még nem teljesen világos. Eredetileg ez is a nyelvsuliban zajlott volna, de nem jött össze elég érdeklődő gyerek, így csak community class-ok lesznek az általános iskolás korúakkal, abból sem sok. Őket amúgy sem csípem, s jóformán alig fizetne valamit, mert napi egy órában menne két héten át, így ezt Iso csinálja még zárásként.

     

    Nekem két hely is ígérkezik, az egyiket ma lesem meg, a másikat meg előreláthatóan a jövő héten. Az egyik egész közel van a lakóhelyünkhöz, a másik pedig a nyelvsulihoz. No, de ez majd elválik.

     

    Augusztus elején vagy július végén egy hétre előreláthatóan Malajziába utazunk, KL-be, némi ügyintéznivaló céljából. Pontos dátumok még ismeretlenek, de majd igyekszem hasznosan tölteni az időt ott is. Bár KL nem a szívem csücske, igaz, csak egyszer jártam ott, cirka fél nap erejéig. Talán most jobban fog tetszeni.

    Ugyancsak kinéz egy külföldi munka is erre az időre. Férjem azóta is az ő cége állományában van, s elvileg közeleg egy új esemény, de hogy mikor és hol az még bizonytalan. Az is előfordulhat, hogy majd csak a nyarat követően kerül rá sor.

     

    Egyelőre ez néz ki nyárra, de valószínűleg itt helyben is nyaralgunk egy kicsit. Shenzhen a tenger mellett fekszik, így akad néhány strand is, igaz, feltehetően emberfeletti tömeggel. De majd megsasolunk néhányat.
    A szokásokkal ellentétben így idén nem lesz a blogon nyári szünet sem, igyekszem majd bejegyzésekkel szórakoztatni az olvasókat.

  • A munka is megvolt

    Tegnap szerencsésen lezajlott az ittlétem munkával töltött része is, bár meglehetősen nyomorult módon volt megszervezve az egész. Még bohócot és Michael Jackson-imitátort is kapott a befektetésre éhes közönség.

     

    Némi variálás folytán ma még nem utazom vissza, csak holnap, így még egy nap jut Bangkokra. Talán befizetek egy thai masszázsra valahol, majd meglátjuk.

     

    Végül néhány kép az eseményen felszolgált, amúgy elég középszerű menüről.

     

     

  • Bangkokból

    Immár a hotelben pötyögök, merthogy lassan azért ideértünk. Virágék hiába jöttek sokkal hamarabb, némi kavar miatt csak velem egy időben kapták meg a szobájukat, de a lényeg, hogy már mindannyian beköltöztünk.

     

    A hely kellemes, mint az ilyen nívósabb hotelek általában, az ötödiken van egy terasz medencével, s természetesen minden szükséges parasztvakítással fel van szerelve. Szerencsére egy 50 méterre már 7/11 is van.

     

    Ma még elvileg vacsiztatnak bennünket, aztán többet még én sem tudok. Lassan felfrissítem magam és kezdődik a thaiföldi hét. Jó itt.

  • Délután már Bangkokban leszek

    No, szerencsére már a részletek is világosak, 16:40-kor szállok fel a thai főváros felé, s elvileg fél 7-re már oda is érek. Virágelvtárs már kettő felé megérkezik, így ezúttal ő a gyorsabb.

     

    A jelek szerint ezúttal egy másik mutatós hotelt választottak, a Swissotel bangkoki  darabjában leszünk elszállásolva, amely a netes képek alapján nem tűnik rossznak. 16-án jövök majd vissza, a 15-i rendezvényt követően. A szöveg mégsem annyira hatalmas, csak 14 oldal, ppt, a nagy része kép vagy ábra.

     

    Már összehurcolkodtam, s lassacskán elmetrózom majd a shenzheni légikikötőbe, ahol eddig én még soha nem repültem, dacára annak, hogy már itt élek egy ideje. Eddig vagy Kanton vagy legutóbb Hongkong repterét használtam, a legközelebbi élményem az itteni darabról az, amikor férjemért másztam ki tavaly október elején, amikor ő is megjött Urumcsiból. No, ez most a jelek szerint megváltozik.

     

    Igyekszem hamar kimenni, mert előfordult már, hogy fél órára is feltartottak, s a gépről nem szeretnék lemaradni. Hónap végén elvileg lejár az egyébként is érvénytelenített xinjiangi vízumom, talán utána már nem vegzálnak. Kicsit kellemetlen, de ennyi még belefér.

     

    Legközelebb majd este kukkantok be, már Thaiföldről.

  • Vasárnap jön Thaiföld

    Miután a jegy részleteit még mindig nem kaptam meg, így egyelőre csak annyit tudok, hogy aznap megyek, közvetlenül Shenzhenből, illetve hogy 16-án jövök vissza.

    A klíma feltehetően nem lesz gyökeresen eltérő a jelenleg itt uralkodótól, s lesz 7/11-es melegszendvics, virágelvtárs és ehető rovarok, szóval annyira nem lesz rossz Bangkokban. Bár ha megint olyan szállodába visznek, ahol épp felújítás alatt áll a medence és emiatt valami más helyet kínálnak csak fel úszkálni, akkor lehet hogy felvágom az ereimet és megszűnik a blog. Na jó, nem. Valahogy talán kibírom.

    Szóval érezzetek együtt velem, mert ismét Délkelet-Ázsiába csatangolok.

  • Most már egész közel van Thaiföld

    Ma megkaptuk az utazás fix időpontjait is. 11-én indulok, s 18-án érkezem vissza, vagyis egy hetet leszek ott. Virágelvtárs mellett jön még egy francia (vagy belga?) emberke is, úgyhogy biztosan jól elleszünk majd. Állítólag egészen sok szövegünk lesz.

     

    Most határozottan örülök Thaiföldnek, kifejezetten várom. Már csak két hét. 

  • Hosszabb pihenés

    Megint ünnepek jönnek, ezúttal a zongzizabálós, sárkányhajós munkaszünet. Pontosan nem csekkoltam le, melyik napokra esik, de nálunk szombattól nincs munka, s csak szerdán kezdünk.

    Iso egyébként is jó fej munkaadó, így aztán pénteken sem kell mennem, vagyis pont egy hétig nem kell tanítanom. Ami határozottan jó.

     

    Amúgy megint összeszedtem valami nyavalyát, úgy tűnik, picikkel dolgozva ez szakmai ártalom. Még múlt hétvégén kezdtem el tüneteket produkálni, szerintem egy két napig némi hőemelkedés, enyhe láz is lehetett, de szerencsére pikk-pakk el is múlt. Férjemet – aki persze szintén elkapta pár nap csúszással – még valamelyest gyötri a nyavalya, de úgy néz ki, hogy ez egy lényegesen kevésbé kellemetlen eset volt, mint a legutóbbi.

     

    A thaiföldi, egész pontosan bangkoki (nem megyünk Pattayába, juhéé) esemény 15-én lesz, arról még nincsenek infóim, hogy mikor megyünk és jövünk, de lassan majd kiderül, gondolom. 

     

    Az extra nyugalomra való tekintettel majd igyekszem egy csöppet aktivizálni magam. Témáim akadnak, csak általában az időm kevés, hogy blogbejegyzésbe öntsem a gondolataim. Na majd most remélhetően.

  • A nyelvsuliról és a nyárról

    A tanítós munkámban is zajlik az élet. Változások is lesznek majd, de egyelőre a jelenlegi helyzetről írok egy kicsit részletesebben.

     

    Maga a nyelvsuli nem nagy, csak két termünk van és túl sok óránk sincs, hétköznaponként csak egy vagy kettő. Hétvégén aztán ez egy kicsit fokozódik, szombaton összesen 6,vasárnap pedig 4 osztályt tanítunk. Mivel Kínában az iskolában töltött idő elég sokat elvesz a kölykök életéből, így ők csak hétvégén érnek rá – hétköznapokon csak ovisaink vannak.

     

    Persze nem én tartom ezt az összes órát, én csak heti 6-7 órát viszek. A maradékkal Iso illetve egy heti 2 órára tartott ukrán csajszi boldogulnak. A picik a szintjüknek megfelelően három kategóriára vannak bontva, K-1, K-1 advanced and K-2 osztályokba járnak. Egy-egy órán 3-6 gyerek bukkan fel – a csoportok eleve nem nagyobbak, s van némi szabadságuk a szülőknek is, havi szinten választásuknak megfelelő néhány alkalommal nem kell hozniuk a csemetéket, ha épp más dolguk van.

     

    Én a legkisebbeket, a K-1 osztályokat tanítom heti háromszor, illetve szerdánként egyszerre két csoport is jön, olyankor az egyiket a szláv kollegina oktatja. Ezek a gyerkőcök 3-5 évesek, s egy-egy alkalommal egy órát töltenek ott, 5 perc szünettel. Bár picik, szépen haladnak, s egész sokat tudnak. Hétről-hétre fejlődnek, s tényleg szépen kupálódnak. A tanítás játékos. Énekelgetünk is, s igyekszünk viccesek lenni. Egyik-másikuk figyelme lankad azért, de nem nagyon kell rájuk szólni. S tényleg ügyesek. Amikor velük van órám, azt kifejezetten élvezem, szórakoztató.
    Egy-két kifejezésre (I, am, don’t, have, want, like, stb.) kézjegyeket is használunk, ami nagyon sokat segít nekik a memorizálásban. Hogy a szintjüket demonstráljam, pl. legutóbb a want to eat something, want to drink something kifejezéseket gyakoroltuk. Sok-sok színes kártyánk van mindenféle képekkel, nagyon sok szót ismernek már.

     

    Heti háromszor vannak K-1 advanced órák is, ezeket én csak helyettesítéskor tanítottam. Már lényegesen fejlettebbek, ide jellemzően egy év K-1 után kerülnek a picik. A módszer velük sem nagyon tér el, leszámítva, hogy már lényegesen bonyolultabb feladatokkal is boldogulnak. Ők már a betűket is tanulják valamennyire.

    Számukra, vagyis egy részük számára van hetente egyszer reading class is. Egyszer helyettesítettem ezen is. Ez egy jópofa kiskutya kalandjairól szóló könyvsorozatot használ, egyszerű kifejezésekkel, sok rajzzal, gyerekek számára szórakoztató formában. Megtanulják a szavak elolvasását, s persze jópár új kifejezéssel is gazdagodnak.

     

    A heti egy szem K-2 órát Marisa tartja, az ukrán leány, erről semmilyen információval nem rendelkezem. Van egy középiskolás óra is hetente egyszer, 5-6 gyerekkel, egyszer helyettesítés kapcsán volt hozzájuk szerencsém. Ez már könyvet használ, komolyabb nyelvtant tanít, s a játékos elemek sincsenek meg. Nem túl jó osztály, mert nagyon alacsony az előképzettségük. A velük lévő órámon az enough és a too szavak használatára kellett volna megtanítanom őket, de a példamondatokból gyakorlatilag semmit nem értettek. Iso is mondta, hogy nagyon eltérő a tudásuk, s elég nehéz tanítani őket. 

     

    S végül, de nem utolsósorban vannak a hétvégi community class-ok. Na, ezeket határozottan rühellem. Szerintem Iso is. Ez általános iskolás gyerekeket jelent, egy-egy csoportban 20-25-öt, akik másfél órát töltenek ott (tíz perc szünettel), s valami bornírt topikkal kötjük le őket. Nagyon eleve nem vesszük komolyan ezt az órát, mert nem sokat fizetnek érte, inkább promóciós céljuk van. Plusz a létszám miatt érdemben eleve nem is nagyon lehet nekik tanítani semmit. Osztályonként akad egy fél tucat ember, aki valamennyire odafigyel, a többi csak bambul. Amíg csöndben teszik, addig legalább nem zavarják az órát, de egy bő negyed óra legalább azzal megy el, hogy kordában próbáljuk tartani őket.
    Ha végre valahára lement az első negyven perc, onnan már jobb a helyzet, mert a szünetet követően már csak játszunk valamit. Akasztófa, activity, stb. 
    És ezekből az órákból hetente hat darab van. No, de így legalább érzem, hogy dolgozom is, nem csak szórakozni járok oda. Ha csak K-1 osztályokkal lennék, nem is lenne munka, amit csinálok.

     

     

    Nyárra  lesz egy kéthetes summer camp-ünk. Ez nem kempingezést takar, csak sima sulit, nyáron. Reading class és community class lesz terítéken, feltehetően az utóbbiból lesz a lényegesen több.  Aztán pedig augusztusban pihi.

     

     

    És a változások? Iso a következő félévtől kiszáll a suliból. Szecsuánba készül költözni barátnőstül, s ott nyitnak egy új sulit. Itt még be akarja fejezni a K-1 advanced csoportjait, amivel kb. szeptember végére végez, s onnantól csak én maradok. Iso-t leszámítva gyakorlatilag csak én vagyok képben a tanítási módszerünkkel, s a megmaradó partner, Shumi nem tanár, az angolja is csapnivaló. Szóval valahogy nekem kell majd vinnem a dolgokat, természetesen magasabb javadalmazásért és több munkával. Nem tudom még, hogy pontosan mi és hogyan lesz, de érdekes új félév elé nézünk, az biztos. Reméljük a legjobbakat.

  • Thaiföld lesz végül a befutó

    Szó volt róla, hogy virágelvtárssal Belső-Mongóliában haknizunk legközelebb, emlékeim szerint az eredeti tervek még áprilisról szóltak. Ebből végül semmi nem lett, viszont úgy volt, hogy májusban megyünk – ezúttal már vagy Kambodzsába vagy Hongkongba (ez utóbbinak nem nagyon örültem volna).

    Mostanra szerencsére megszületett a véglegesnek tűnő elhatározás: elvileg 12-e környékén Thaiföldre megyünk majd, gondolom az imádott Pattayába. Jó, panaszra így sincs okom, de egyszer már lehetne valami más is igazán.

  • Filmezés újra

    Kedden késő este kerestek, hogy szerdán újra kéne menni forgatni. Ez még mindig ugyanaz a helyszín, ugyanaz a cég, csak aznapra épp egy sajtótájékoztatóról szóló videót szerettek volna beütemezni még pluszban. Ezúttal csak én kellettem.

     

    Mivel egyúttal a képzeletbeli konferencia hoszteszeként is működtem, vagyis volt pár sornyi szövegem is, így 800 pénzt adtak. Először felvették a közönséget, a kérdéseiket, stb. Három külföldit beállítottak kamerák mögé, mintha tényleg valami nagy érdeklődésre tartó eseményről lenne szó.

    Aztán jöttünk mi. Én, a hosztesz, meg elvileg három fejes pasi. Ezzel is vacakoltak egy darabig, de aztán végül végeztek. Szerencsére, amikor nem voltam benne a képben, olyankor nem volt muszáj ott üldögélnem.
    Egynek jó volt.

     

    Képek újfent a galériában.