• Dr. Veve Changshába ért

    Jelentem alásan, már a hotelben vagyok. Volt egy kis kavarás a vonattal, végül egy későbbivel jöttem, de aztán ideértem.
    Az állomás kijáratánál vártak nagy táblával, s egy óriási virágcsokorral meg valami fejessel.

     

    img_20161119_231908.jpg

    img_20161119_231858.jpg

    img_20161119_231850.jpg

     

    A szoba és a szálloda kellemes, s egy nagy adag gyümölcs meg egy kis béna péksüti is várt a szobában, hogy ne pusztuljak éhen a holnapi reggeliig.
    Ami viszont elég hamar lesz, mert már fél éjfél van, így aztán lassan be is fejezem mára, mert korán kelek.

    Holnap majd újra jelentkezem.

  • Holnap Hunanban leszek már

    Holnap útra kelek Changshaba egyet doktorkodni. A G-vonat szerencsére egész közelről, Shenzhenbei állomásról indul, Changshaban meg majd összeszednek az állomáson, s visznek is a hotelembe.

    Este még egy egész picit körbenézek majd a környéken, bár ennek értelme nagyban függ majd attól, hogy merre lesz a szállás, s lesz-e bármi látnivaló.
    Holnapután kórházasdi lesz, feltehetően nem tart majd sokáig, mert délután 6 körül már indulok vissza a vonattal.

     

    Természetesen, szokásomhoz híven majd igyekszem tudósítani. Ezúttal Hunan tartományból.

  • A hétvégén férjem is munkába lép

    Hogy teljesen ne legyen egyszerű, én épp Changshaban leszek ezalatt, de szerencsére már egymagában is egész jól elboldogul a városban, ha előzőleg alapos instrukciókat kap.

    Távollétem idején valamikor (a pontos időpont még egyeztetés alatt áll) reklámfilmet forgatnak Shenzhenben, cirka 10 waiguoren részvételével. Különösebben nem kell csinálni semmit, csak menni. Mindenféle életkorú szereplők, különböző külső stílusjegyekkel.

    A fizetés nem egy vagyon, de csinálni sem kell semmit, szóval a semminél több. Kicsit sajnálom, hogy nem leszek ott – szereplőként nem feltétlenül, de azért megnézném, hogy miképp zajlik egy ilyen dolog. Érdekes tapasztalat lesz neki, az biztos.

  • Körvonalazódik az utazási program

    A jelek szerint lassacskán történik velem is valami. 19-én elindulok majd Hunan székhelyére, Changshaba, hogy 20-án egy ottani kórházban játszak doktorosdit. 
    Changshaban ugyan még sosem voltam, de Hunanban már igen. A városra sok időm nem lesz, ugyanis a munkát követően délután már vissza is robog velem a G-vonat Shenzhenbe.

     

    Itt aztán nem lesz még vége az utazásnak, mert ahogy utaltam rá az utolsó bejegyzésben, Malajziába megyek a hónap végén. 27-én, ha minden igaz, a jegyvételt majd holnap este ejtem meg, ha mindent pontosítunk.

    Kuala Lumpurban, a malajziai fővárosban leszek, s egy hét után indulok vissza. Mivel a repjegy tényleg olcsó, a szállás meg mindenképp ugyanannyira jön ki, így ide jön férjem is.
    Hogy az ügyintézés mellett mit csinálunk majd ott egy hétig, azt még nem tudom, de valahogy csak elütjük majd az időt. Talán lenézünk Port Dicksonba, a KL-hez legközelebbi pancsolási helyre, de erre még nem vennék mérget, s sanszosabb, hogy inkább csak a városban bolyongunk majd.
    Mivel itt most egy kisebb lehűlés van (kb. 20 fok, bár ez napokon belül elmúlik, s visszatér a 25-28), így nem is lesz olyan rossz majd a trópusokon ismét.

  • A hunani doktorkodásról

    Tegnap megkaptam a changshai haknira szóló ppt-t. A szakterületem marad a régi, a jelek szerint a kontakt ezen a vonalon munkálkodik.

    Ezúttal 44 oldalon, guszta képekkel dúsítva „Laparoscopic treatment of endometriosis associated infertility” címmel adok majd elő. Újfent nem sok dolgot fogok fel a szövegből, de ez szerencsére nem probléma, elég, hogy fel tudjam olvasni.

     

    Végül mégsem repülök majd, hanem G jelzésű, 300 km/h feletti sebességgel közlekedő gyorsvonattal ruccanok majd Changshaba. Ez feltehetően olcsóbb, nekem meg még kényelmesebb is. Igaz, az út így három óra, de a vasútállomás csak három metrómegállónyira van, a reptérre meg több mint egy óra kijutni, arról nem beszélve, hogy oda érkezni is jóval előbb kell.

     

    shch.jpg

    Kínában vonatozni egyébként is jó, pláne ilyen szerelvényeken.

  • Nyelvsuli is lesz

    Ma voltam egy nyelvsuliban egész közel, cirka 10 percre a lakóhelyemtől. Egy puccos lakóparkban került kialakításra, ahol a villa alsó felét (úgy 80 nm lehet) 10000 yuanért bérli a fickó. És a városon belül abszolút nincs jó helyen, de hát ez Shenzhen.

     

    A jelek szerint egymásra találtunk, mert az nagyon hamar összeállt, hogy gőze nincs semmiről, s most kezdi a diákok toborzását. Egyelőre kivette a kecót, nagyjából berendezte – magának hagyott egy kb. 10 nm-es hálót, merthogy ő is ott lakik -, s most indítja a bulit.
    Mivel nem nagy nyelviskola és nála még én is tapasztaltabb vagyok a kiskölykök oktatásában, így nagyon hamar sikerült a kezdeti ajánlatát feljebb tornászni, s gond nélkül ráállt, hogy az asszisztens dolgozza majd ki az óraterveket is. Mivel az is kiderült néhány keresztkérdés után, hogy arról sincs sok gőze, hogy mit kéne tanítani, meg is rendeltettem vele a wuhani suli könyvét, azt már úgyis ismerem, a dalokat és a melléjük járó mozdulatokat is kívülről fújom.

    Mivel 3-6 éves kölyköket tervez taníttatni velem, a környezet meg javarészt már iskolásokra van szabva, abban is teljesen együttműködő volt, hogy az egyik helységet átrendezi játékosabbra, ahol a picik komfortosabban érzik majd magukat.

     

    Feltehetően heti 2×2 vagy 4×2 órám lesz, vállalkozó kedvű szülőktől függően, ami azt jelenti, hogy még az első esetben is kijön az albi ára. Ez így szerintem teljesen megfelelő lesz. És talán itt is lesz egy Ivy-hoz hasonló cukorfalat, akin kiélhetem az amúgy igencsak visszafogott mértékben jelentkező anyai ösztöneimet.

  • Körvonalazódni látszik még egy munka

    Bár még semmi nem biztos, így egyelőre kopogjuk le, de sanszosnak tűnik, hogy a töménytelen szabadidőm egy egész csöppet redukálódni fog egy újabb céges munka által.

    Mivel a helyzet még nagyon kezdeti fázisban van, benne van a pakliban, hogy nem lesz belőle semmi, de reméljük a legjobbakat. Ha ez is összejön, akkor már végképp nem lesz okom semmi panaszra, s újra több lábon állok majd anyagilag is. Bízzunk benne, igencsak szuper lenne.

  • Egy kis mellékes munka

    A jelek szerint lesz helyi jövedelmem már ebben a hónapban is. Ideiglenes munka, de nem fizet rosszul és nem is kell érdemben csinálni semmit. Ráadásul még a férjemet is alkalmazzák.

     

    A „munka” két hétig tart, napi 3 órában, 200 yuanes órabérrel. A feladat annyi, hogy egy irodában kell ülni másik nyolc külföldivel együtt. A cég imidzsét növelendő. Közben állítólag jönnek majd ügyfelek, akik így láthatják, hogy milyen nemzetközi a hangulat, mennyi waiguorennel van megtöltve a hely. Olyan három-négy hónapra való lakhatás kijön a bérből. Sűrűbben is lehetne ilyen.

  • A xinjiangi ügy utórezgései

    Meséltem már arról, miképpen végződött a kis kitérőnk a kínai vadnyugaton, Xinjiangban. Nem épp a legnagyobb szeretetben váltunk el, s bőven tettek róla, hogy a legkevésbé sem bánom azt, hogy nem maradtam.

     

    Már 17-én leléptem, s azóta egészen napokkal ezelőttig nem hallottam róluk semmit. Azzal tisztában voltam, hogy ha nem is túl egyszerű a procedúra, a tartózkodási engedélyemet be tudják vonni a jelenlétem, s az útlevelembe nyomott cancelled szócska nélkül is, de bíztam benne, hogy azért ez eltart egy kis ideig, különös tekintettel az egyhetes nemzeti ünnepre, amikor a hivatalok is leállnak.

    Már Ala’erben felvettem a kapcsolatot az idevágó konktakttal, hogy miképpen is oldjuk majd meg az én kínai tartózkodásom. Első körben a művelet nem lett volna túl bonyolult: útlevél, igénylés lead, pénz kifizet, s két hét múlva kezemben az éves vízum. Csakhogy, ha valami csoda folytán eközben sikerülne nekik az érvénytelenítés, úgy a fogaskerekek közé kavicsok kerülnek, s bukom a pénzt. Biztos, ami biztos alapon jött a B-terv: előbb járjunk egy keveset Hongkongban, ahol kapok egy két hónapra szóló vízumot, s majd már annak a birtokában, felesleges idegeskedés nélkül várhatom ki az éves elkészültét. Ez így is lett, meg is történt, a HK-ban kiállított vízum nálam, egyúttal ott érvénytelenítették is a sulihoz kötődő tartózkodási engedélyt.

    A kis kitérő után térjünk vissza az ala’eri intézményre. Néhány napja küldtek egy nagyon hivatalos, udvarias levelet, hogy már x napja elmentem és azóta is kétségbeesetten várnak vissza. Nem tudják, mit szeretnék, mik a terveim, de ott van a munkám, szeretnék, ha teljesíteném a kötelességem. Vagy ha mégsem akarom, akkor szóljak, s megbeszélünk valamit a szerződés felbontására.

    MI VAN?

    Kicsit figyelmesebben újra megnéztem a levelet, s észre is vettem, hogy rajtam kívül akad még három címzett, s így összeállt a kép. Alma – ígéretéhez hűen – megpróbálhatta valóban lerendezni a hiányomat a hivatalokkal, de a jelek szerint nem úgy megy ez, ahogy elképzelte. Nem tehetek róla, de első reakcióként fetrengve röhögtem vagy öt percig, mire férjemnek végül képes voltam elmondani, hogy mi van.
    Nem különösebben fűtött a vágy, hogy még ebből a bénázásból is én húzzam ki őket, így nem is reagáltam.

    Rá 2-3 napra jött egy újabb levél (miután az előzőt sms-ben a telefonomra is elküldte – kellett rá vagy 7-8 üzenet). Ugyanúgy hivatalos, szintúgy több címzett. Ebben már azért nem bírták ki, hogy ne próbáljanak befenyíteni is. Kaptam határidőt is a válaszadásra (a mai napot), meg megint felhozták a fizetést is, s még azt is, hogy ha kell, kapcsolatba lépnek a budapesti nagykövetséggel. Meg feketelistára is tesznek persze és sosem dolgozom majd, a szokásos.
    Miután kiderült, hogy az egyik címzett a korábbi ügynököm volt, hogy őt feleslegesen ne cseszegessék, jeleztem neki, hogy válaszolok majd nekik, meg tőle elnézést is kértem, hogy ezt a szappanoperát kell végigolvasnia szenvedő alanyként.

    Szép hivatalosan és udvariasan reagáltam hát, már a tartózkodási engedély érvényesítése után. Megírtam, hogy nem megyek vissza és egész nyugodtan felbonthatják a szerződést. Azért 1-2 elejtett megjegyzés nélkül én sem bírtam ki, de végig aranyos maradtam a magam módján. Azért búcsúzásként megemlítettem, hogy a magam részéről pont van az ügy végén, de ha mégsem bírnak magukkal, egészen nyugodtan zaklassák a követséget.

    Azóta már csak egy levelet kaptam. Alma még kicsit hepciáskodott, de már csak az arc miatt, s lenyugodni látszott. Ha mégsem, a spamszűrő csodákra képes.