-
A helyi munkaerőpiac is hamarosan felderítésre kerül
Holnap megyünk a rendőrségre a lakcímemet bejelentendő. Elvileg erre csak 24 óra állna rendelkezésre, de az épp zajló egyhetes nemzeti ünnep miatt az ezzel foglalkozó osztályon nem dolgoztak, csak most kezdenek majd.
Ha ezen is túlesünk, akkor már nem nagyon vár ránk efféle ügyintézni való, s elkezdődhet shenzheni életünk munkával dúsított szakasza.
Mivel a cég visszajelzése szerint idén már elég nagy eséllyel nem lesz jelenésem, így időben is bőven rá fogok érni. (Ahogy sejteni lehetett, Ala’erben is gond nélkül el tudtam volna látni a munkám, mert a céges munka alig igényli a jelenlétem – mindegy, ez legyen az ő bajuk.)Helyi munkának nagy valószínűséggel nyelviskola vagy magántanítás lesz a befutó. Nyelvsulikban teljes munkaidőben akadnak 15 ezer yuan körüli bérezést kínáló helyek, de annyira már egész biztosan ismertek, hogy a heti 40 órában történő tanítástól sikítófrászt kapnék, így ez erősen esélytelen. Mindenképp part-time formátumban gondolkodom, s szerencsére a főállásom mellett nem vagyok kényszerhelyzetben.
Azért remélem, legkésőbb hónap végére már itteni jövedelmem is lesz. -
Újra Bangkokban
Ma kicsekkoltunk Pattayában, majd újra Bangkokban kötöttünk ki. A tegnap esti tivornya helyett én aludtam, de ez nem minden, a bloghoz valamilyen szinten köthető személyről mondható el.
Bangkokban visszahoztak a már előzőleg is használt puccos hotelbe, s most már nincs más dolgunk, mint kivárni a hazamenetelt (25-ét), s ehhez a korábbi költőpénz dupláját is hozzám vágták. Valószínűleg jól sikerült a tegnapi pattayai parti.
És ma kaptam a 7/11-ben kávés mogyorót, amint megettem, majd beszámolok róla, milyen lett. A feltorlódott írnivalóimat pedig majd lassan, de biztosan igyekszem pótolni.
-
Véget ért a munka
Lezajlott az esemény, a munkának vége. Kicsit kimerült vagyok, úgyhogy bővebben majd csak holnap nyilvánulok meg.
Határozottan nem rossz ez az állás. -
No, immár Bangkokból
Közben ideértem.
Az éjszakát Urumcsiban töltöttük el, majd ma Chengdun át iderepültem, amíg férjem az ujgur tartomány székhelyén tartja a frontot.
Terjedelmesebb beszámolóval holnap jelentkezem, de minden szuper, jelentem! -
A közelmúlt és a közeljövő eseményeiről
Miután eldőlt a maradás vagy lelépés kérdése, ideje pár szót szólni arról, miképp is megy tovább az életünk. Mielőtt ebbe belevágnék, előbb hadd foglaljam össze ala’eri tapasztalatainkat az iskolával kapcsolatban.
Mivel a statisztikák szerint új olvasók mindig akadnak, s nem is elvárható, hogy mindenki képben legyen minden előzménnyel, kezdjük az elejéről. Akinek nem mondok újat, az nyugodtan ugorja át a következő bekezdéseket.
Tavaly Wuhanban dolgoztam egy fősuliban, de sajnálatos módon ők nem tudtak újfent alkalmazni, mivel a munkavállalási szabályok szigorodtak, s ma már a provinciák nagyobbik felében követelmény, hogy azt angolt tanító tanerő vagy anyanyelvi beszélő legyen vagy angol nyelvű országban szerzett diplomával rendelkezzen. Magyar vagyok, s a tanulmányaimat is ott végeztem, így ez ki lett lőve.
Új hely után nézve bukkantam rá Ala’erre, az itteni egyetem jónak tűnt, mivel érdekelt Xinjiang, s szívesen lehúztam volna itt egy évet. Csakhogy menet közben akadt egy jól fizető céges munkám is, amit semmiképp nem szeretnék feladni, s úgy voltam vele, hogy szeptemberig eldöntöm, melyiket csinálom vagy hogy esetleg párhuzamosan a kettőt.Ennek megfelelően el is utaztunk ide önköltségen a férjemmel még az előző, wuhani második félévem vége felé, hogy elintézzük helyben a papírmunkát, rendezzük a kínai tartózkodásomat erre az évre. Az ittenieknek bő két hónapjuk volt kitalálni vagy utánanézni, hogy pontosan milyen papírokra lesz ehhez szükségünk, amiket kivétel nélkül produkáltunk is. Megérkezvén aztán kiderült, hogy nem mindent említettek, s emiatt a férjemnek nem is tudják elintézni a papírjait. Magyarán az ő ideutaztatása tök fölösleges volt, ráadásul még azt is nekem kellett emiatt elintéznem, hogy valahogy megoldhassuk az ő idei beutazását és itteni tartózkodását.
Az már csak hab a tortán, hogy az én papírjaimat is épphogy csak sikerült elintézniük, szinte majd’ minden nap kiderült, hogy valamit rosszul csináltak, sokszor azért, mert én szóltam, holott ez nem az én munkám.Végül azért sikerült nekik, így most szeptemberben visszaérkeztünk. A céges munka közben megbízhatónak bizonyult, így úgy voltam vele, hogy azt mindenképp csinálom tovább, s legfeljebb ezeket hagyom itt, ha nem tetszik nekik. Hogy egyáltalán visszajöttem, annak leginkább két oka volt. Az egyik, hogy tényleg szimpatikus ez a környék, s szívesen végigcsináltam volna ezt az évet, ha hagyják. A másik, hogy azért munkált bennem némi revansérzet is, s mivel itt szeptemberben hozzám kellett vágjanak három havi fizetést (a nyári két hónap és ez a mostani), úgy gondoltam, ezt semmiképp nem hagyom itt, ha már egyszer ennyit szívattak, s ennyi kiadást generáltak nekem a semmiért. Legalább ezt fizessék ki.
Így is történt, s ezek után jeleztem, hogy hamarosan el kell utaznom 9 napra (céges munka). Úgy gondolom, normális esetben ezt meg lehetett volna oldani értelmesen. Az órákat át lehet helyezni vagy ha ez nem járható megoldás, akkor a szerződés ide vágó része szerint a nem engedélyezett távollét miatt elvonást eszközölhettek volna a fizetésemből. Vagy persze ott a másik joguk is, miszerint ha nem látom el a feladatom, felbonthatják a szerződést.
Szóval, megjelentem és jeleztem az eltáv iránti igényemet, amiről természetesen hallani sem akartak. Azonnal be is fenyítettek, hogy akkor kirúgnak. Miután ezzel nem egészen érték el a kívánt hatást, azzal is jöttek gyorsan, hogy jelentik az Exit/Entry Bureau-nál, hogy megszegtem a szerződésem, s ezáltal majd nem fogok tudni többet Kínában munkát vállalni. Ehhez sok szerencsét kívántam, különös tekintettel arra, hogy mostanság nincs tervben egy ilyen állandó, hivatalos munka. Másrészt merőben meglepne, ha ezt el tudnák intézni, de egész nyugodtan tegyenek rá kísérletet.Hamar szóba került a pénz is. Hogy most fizettek nekem három havi bért a semmiért. Hogy elmehetek, ha akarok, de akkor azt adjam vissza. Még egy napot sem dolgoztam. Hát, tényleg nem, de a beosztáshoz, órarendekhez, szünetekhez semmi közöm, úgyhogy erről igazán nem tehetek. És persze azt is megmondtam, hogy a pénzre keresztet vethetnek.
Ebből aztán óriási botrány lett, de végül eljöttünk.Később, tegnap itt volt Alma meg egy dagadt és kifejezetten ronda nő (aki ha minden igaz, a tanszéki fejes lehetett talán), s elmondták, hogy három lehetőségem van. Ekkora már feltehetően újra átolvasták a szerződést.
Az első, hogy nem utazom el és minden szép meg jó lesz. A második, hogy elválunk szép békésen, adnak ajánlást, nem mondanak rólam semmi rosszat, s visszaadom a pénzt. A harmadik pedig, hogy nem adom vissza, de akkor majd megnézhetem magam, mert olyan véleményeket adnak rólam a hivatalnak, hogy soha nem kapok majd munkát többet.
Megkérdeztem még, hogy ebben a harmadik esetben mi a procedúra, elintézik-e az iratok érvénytelenítését magukban vagy kellek-e hozzá, de szerencsére ennyire önjáróak.Még mindig felvetettem, hogy szerintem a lehető leghülyébb megoldást választják, mert ezzel buknak a legtöbbet. Eleve a kutya sem akar idejönni. Ha mégis, Almáék gondoskodnak róla, hogy nagy eséllyel ne sikerüljön elintézni a papírjait. Én itt vagyok és akarok is itt maradni, tanítani. Ha lelépek pár napra, arra az időre nem kell fizetést adniuk, ha nem pótolom az óráim, ha meg pótolom, akkor nem szenved senki sem kárt.
Ezen aztán a dagadék némiképp megsértődött, s végeredményben kibújt a valódi indok is. Ha nekem ezt így megengedik, az egy nagyon káros precedenst teremtene, így inkább lenyelik az anyagi kárt, de ezt akkor sem és egyébként is, blablabla. Miután valami szövevényes logika ebben is van, ezt el kell ismernem, így annyiban igazat adtam neki, hogy ilyen módon is lehet nézni a történetet.
Beszéltünk még olyan apróságokról is, hogy a diákoknak nagyon szoros a tanrendje, ezért ha lelépek egy hétre, akkor borul minden. A nyelvi labor is nagyon be van osztva és valamiért helyettesíteni sem lehet. Arra mondjuk ma, amikor már csak négyszemközt, Almával beszéltem, utóbbi nem tudott mit mondani, hogy technikailag ez a helyzet mennyiben különbözne attól, mintha egy hétig az ágyat nyomnám betegen. Vele végül annyiban megegyeztünk, hogy csak akarat kérdése, hogy tudják-e kezelni a helyzetet.
Ma Alma azt mondta, adtam neki egy leckét. Így is felfogható persze, de a helyzetemet legalább érti. Arra már rájöttek, hogy a szerződésünk miatt nem tudnak rajtam fogást találni, s a fenyegetőzések egyike sem ér célba. Már megnyugodott, kiegyensúlyozott volt és nem kapta fel a vizet semmin. Mivel neki a valós indokot is elmondtam, személy szerint meg is ért.
Szombaton húzzuk majd el a csíkot Akszuba, onnan repülünk Urumcsiba. Férjem egy olcsó hosztelben lesz, amíg én Thaiföldön, majd visszatérve végül nem Xianningbe, hanem egyenesen Shenzhenbe megyünk. Ott is találtam elfogadható áron szállást, így ott húzzuk ki, amíg meglesz az üzleti vízumom, illetve egyúttal neki is állunk lakást keresni majd.
Ennyi a sztori.
-
A bénázás megy tovább és némi fejlemények
Ma voltunk Apple (ő a velünk foglalkozó, még a tavalyi tanévben megríkatott kollegina) irodájában, merthogy menni kellett. Elsőre délre volt megbeszélve, azt áthelyezte 5-re, végül azt is lemondta, de ezt nem észleltem időben, így benéztünk.
Pontosan nem tudom, hogy mit akart, de holnap lesz egy új tali. Kapok fizetést is elviekben, már három hónapra, eszerint az aktuális havit adják az adott hó elején. Ha már ott voltunk és rákérdeztem, hozzánk vágtak egy monitort és egy asztali gépet is, s kicsivel később idecipeltek egy nyomtatót is (utóbbit kábelek nélkül).
Az útleveleken is akart valamit szkennelni, de a szkennert nem tudta üzembe helyezni, így erre majd csak holnap kerül sor.
Az is kiderült, hogy valamikor még a félév folyamán átköltöztetnek minket egy új lakásba. Nem csak minket kettőnket, ha nem a teljes külföldi kolóniát. A ház még nem teljesen kész, így erre még azért nem vennék mérget, majd kiderül. Holnap már talán net is lesz, addig a kolléga wifijét használjuk továbbra is.
Más. Szeptember 19-26 körül Thaiföldön leszek a céggel. Ezt még itt egyelőre nem tudják, de mivel addigra már ki is fizetnek meg a tartózkodási engedélyemet is meghosszítják (talán szerdán), pont nem érdekel, hogy mennyire fog nekik tetszeni. Szólni mindenesetre csak a papírmunka befejeztével fogok, ha van egy kis sütnivalójuk, akkor meg tudjuk dumálni az óraáthelyezéseket. Ha nincs, akkor max. majd sírnak egyet megint.
-
Pekingi képes beszámoló 2.
Volt némi fennakadás a programban ma. Miután a taxiköltségemet is elszámolom, a cégünk itteni tagjai meg valahol házon kívül voltak, s érkezésüket csak estére ígérték, így a mai ünneplés a részvételem nélkül zajlik.
Ellenben akkor már, mégse üljek itt benn egész nap, kicsit kóvályogtam erre-arra. Mivel utoljára igencsak régen jártam erre, így gondoltam bemetrózom a Tian’anmen felé. Magán a téren nem akartam nagyon bolyongani, mert ugyan szép meg nagy, de mégiscsak egy tér, ahol nincs túl sok látnivaló. A kapubástya az emblematikus dolog, ami könnyen hozzáférhető.
Vele szemben emlékművek, Mao mauzóleuma és hasonlók.Hazafelé kiszálltam Wangfujingnél egyet mekizni. Jól rémlett, hogy van egy nagy gyorsétterem az utca elején. Most már ezt is egész okosan fejlesztették, a hagyományos kiszolgáláson túl akadnak érintőképernyős felületek is, ahol a népek maguk válogathatják az árut, illetve igény szerint ott ki is fizethetik zhifubaoval, egyéb online lehetőségekkel vagy akár kártyával is. Ennek megtörténtével kis blokkot kapunk, a pultnál meg kijelző mutatja, melyik számú rendelés van kész, s át is lehet venni.
Kicsit sokáig ettem, ezalatt hosszú ideig nem jöttem rá, hogy ki ad ki folyamatosan debilre emlékeztető hangokat. Nézegettem jobbra-balra, de aránylag értelmes formájú kínaiakat láttam, a sarokban meg egy nyugatit és egy kínait. Idővel ők lettek gyanúsabbak, amikor rájöttem, nyelvi tanítás zajlik. Amikor az is összeállt, hogy a nyugati emberfia tanul kínaiul, már meg is lett a bűnös. A hangoknál tartottak, ez lehetett az első órájuk, s a középkorú pacák úgy tíz másodpercenként újra meg újra megpróbálkozott a pinyinben i-vel jelölt i és ü közötti hangocska reprodukálásával. Meglehetősen bénán. Biztosan sokra viszi majd.Holnap majd valószínűleg elmegyek hutongokat, a régi Peking maradványait nézegetni.
Galéria máról lejjebb.
-
Pekingi képes beszámoló 1.
Első nap a céges emberekkel vacsizni voltunk egy, a hotel közelében lévő hangulatos kis étkezdében. Sok jó falat akadt, még suanlatang vagyis savanyú-csípős leves is. Bevallom őszintén, hogy ennyi év Kína után sem találkoztam még ezzel a fogással Kínában soha. Már jó ideje elkönyveltem, hogy ez is egyike lehet a csak kizárólag külhonban előforduló kínai ételeknek, de minden nap tanul az ember, mint azt a példa is mutatja.
Arról is regéltem már, hogy általában köszönőviszonyban sincsenek az autentikus helyi ízek a nyugaton fellelhető, kínainak mondott fogásokkal, utóbbiak silány utánzatok. A savanyú-csípős levesre ez nem áll. Bár megjelenésre hasonló, ezt egyértelműen jobban csinálják Európában. Erre járva inkább ne próbáljátok ki.Galériában az aznapi vacsora:
A konferencián jó féle ételeket adtak ebédre. Önkiszolgáló rendszerben zajlott az étkeztetés, de nem kevés pultról lehetett szedegetni. 1-1 európai étket is kínáltak, de azért a nagyja kínai volt. Derekasan be is laktam, a sütiket még bánni fogom, na nem az ízük miatt, de igazán nem hiányzik belőlem a plusz kalória.
Eddig még nem jártam nagyon semerre, mivel az első nap korán feküdtem, ma meg az elsődleges cél egy papucsvétel volt, miután az ott maradt Wuhanban, az igencsak magas sarkú cipellőmben meg nem nagyon volt kedvem mászkálni. Már a boltban átcseréltem, igazi felüdülés volt.
Azért így is lőttem pár magasházas fotót, mivel az üzleti negyednél vagyunk. Egyik-másik még csak épül.
Ez is galéria formájában érhető el lejjebb. -
Már véget is ért a munka
No, mindössze két nap elteltével be is fejeződött a munka a kínai fővárosban. Bár a konferencia három napos, holnap már nem kell odamenni, ami egyértelműen pozitív, elvégre semmit nem csináltunk, csak hallgattuk más emberek előadásait, zömmel kínaiul.
Maga a rendezvény egy elég puccos hotelben kapott helyet, engem sajnos nem itt, hanem egy pár száz méterrel arrébb fekvő három csillagos helyen tartanak, de ne legyünk telhetetlenek. Elvileg este 6-ig kellett volna ott csücsülni, de mindkét nap ebéd után már mehettünk, s ahogy említettem volt, holnap meg már nem is megyünk.
Feltehető a kérdés, hogy akkor mégis mit kerestünk mi itt egyáltalán, ha semmi értelmes dolgunk nem volt. Nos, miután azért külföldiek elég korlátozott számban vettek részt az eseményen, a kamerák rendszerint rajtunk voltak, ahogy épp itt-ott mozogtunk az épületben. Emellett maga a cégünk is készített rólunk képeket az eseményen, na meg a szponzoros falnál a cégnevük mellett állva is. Ez mind remek lesz majd a portfóliónkhoz, meg tudnak mutatni, hogy itt is voltunk. Már pedig ha az iparág éves globális gyűlésén jelen vagyunk, akkor már csak-csak vagyunk valakik.
Mindkét nap ott ebédeltünk, kifejezetten jó kaja volt, finom sütikkel. Nem fogyókúrabarát hely.
Elvileg szombaton mentem volna vissza, de ma intézték a gépem, s véletlenül vasárnapra foglaltak be. Miután a foglalást módosítani nem lehet, csak új jegyet venni, így inkább fizetnek még egy nap hotelt. Ez nem akkora tragédia nekem sem, így legalább nem lesz annyira sietős a helyzet. Különösen, hogy ha már itt vagyok, a blog egyik törzsolvasójával is ünnepelünk holnap egy kicsit.
Képeket majd kicsit később.
-
Már Pekingben
Épp a hotel lobbijában várom, hogy a kollégák ideérjenek. Az ő gépük valamivel később landolt, így én lettem az első.
Pekingben is meleg van, de Wuhan párás hőségéhez képest felüdülés.Ja, és nem, véletlenül sem akarok itt lakni. Itt még Wuhanhoz viszonyítva is hatalmas a dugó. És már hat körgyűrűjük van. El vagyok maradva.