-
Ma kezdek a nyelvsuliban
Ez nem jelent óriási változást. A másodikon és a harmadikon van az ovi, a negyediken meg a nyelvsuli. Kemény másfél órát fogok eltölteni két diákkal, a maradék időben meg netezek az irodában. Szerencsére szereztem be fülest, így immár videózni is tudok anélkül, hogy bárkit is zargatnék vele.
Holnap és holnapután szabadnapok jönnek, így aztán tényleg nem panaszkodom. Jó itt. A környezet kellemes, a munkatársak kedvesek, még a főnök is, s jól is fizetnek. Szeretek itt.
-
Az első vietnámi munkanapok
A héten megkezdtem nha trangi angoltanári karrieremet az Ischool nevű magánintézményben. Ez egy középiskola, amelyben a diákok a vietnámi iskolarendszer miatt már egy kissé fiatalabbak, mint otthon. A kínaival sem egyezik meg, mivel ott hat, itt pedig öt év az általános iskola.
A középsuli alsó tagozata itt négy, míg a felső 3 év, így összességében ugyanúgy 12 évet ölel fel az alap- és középszintű oktatás, mint nyugaton vagy épp Kínában.
Nekem egy hetedikes és egy nyolcadikos osztályom van, mindegyikükkel heti három óra (darabja 45 perc). Jól követhető könyvük van, amihez van tanári kézikönyv is, így nem igazán kell agyalnom semmin, ami számomra meglehetősen ideális.
A kölykök angolja elég gyatra, de jobb, mint Kínában. Ezt valószínűleg nem lehet a helyi pedagógusok javára írni, gyanúm szerint a viet nyelv fonetikája egy kicsit kevésbé nehezíti meg nekik a dolgot, mint az északi óriásországban. Az akcentusuk még szokatlan, s időnként nehezen értem őket, de ez majd kialakul.A diákok egy részét persze hidegen hagyja az óra, de legalább jobbára csöndben alszanak. Ez engem személy szerint nem kifejezetten zavar, csodát tenni nem tudok és nincs is ilyen küldetéstudatom. Az iskola oktatási programjának vezetője, egy Francis nevű, kissé idegesítő figura persze órák után azért mondja az ötleteit, hogy milyen úton-módon kéne őket aktivizálni. Például az egyik leckében említettek egy múzeumot Hanoiban, ő állítólag személyesen is látta, s szerinte milyen fantasztikus lenne, ha beraktam volna egy fél perces videót a helyről.
Talán az is belejátszik, hogy minimum két és fél évtizeddel frissebbek az emlékeim a diákéveimről, talán csak lusta vagyok, de nem feltétlenül gondolom, hogy kifejezetten értékelték volna az erőfeszítést. Ahogy abban sem nagyon értek egyet, hogy gyakorlati szempontból bármiféle előrelépéssel járna, ha alvás helyett leírogatnák az új szavakat, de ő a főnök, így aztán ráhagyom, amit beszél. Nickhez képest, akit most helyettesítek, szerintem még így is nagyságrendekkel jobb tanerőt kaptak a személyemben.A középsuli mellett ugyanott működik egy esti nyelvsuli is, ahol külsős diákok is vannak, cirka 10 fős létszámban. Volt egy demóm hétfőn, ami bejött nekik, így kaptam két keddi órát is, tehát összesen heti 2 duplát.
Ezek a kölykök valamivel jobbak, de egy részüket persze szintén hidegen hagyja, hogy mi történik. Akit nem, az viszont szépen tud fejlődni. Az anyag náluk is adott, könyv, nem nehéz munka.Az iskola legidegesítőbb pontja (Francis mellett, aki ugyan jó szándékú, de rengeteget és nagyon unalmasan beszél, amit sokszor már alig bírok követni, mert egyáltalán nem érdekel) a dress code. Valamiért Vietnámban a tanároknak szépen kell felöltözni. A férfiak ingben, nyakkendőben, s a nők is kosztümben, vagy valami hasonlóban. Ez nagyon nem fogamra való, de jobb híján kibírom. Szerencsére kilátásban van egy ovi is, ott remélhetően nem ilyesmiben kell majd parolázni.
Végül néhány kép a suliról, suliban.
-
Már férjem is tanít – felügyelettel
Most már lassan egy hónapja annak, hogy férjem is elkísér, amikor K1-es óráim vannak a nyelvsuliban. Az első néhány alkalommal csak annyi volt a dolga, hogy figyeljen és szokja a gyerekeket meg ők is őt.
Automatikus módon nincs meg benne a kölykökkel való bánásmód mikéntje, korábban jellemzően kitért az útjukból, s még a rokon kisgyerekekkel sem nagyon tudott mit kezdeni. Szerencsére a jelek szerint ez fejleszthető tulajdonság, most már jól elvan velük, s mivel ő maga is elég idióta, ezzel korosztállyal nagyon jól megértik egymást.
Egyre több feladatot adtam át neki, beszél hozzájuk, énekel nekik, s gyakoroltat dolgokat. Most már csak az új anyagokat adom át én, a többi rá hárul. Az akcentusa egyáltalán nem rossz – ez önfényezőnek fog hangzani, de vállalom, hogy feltehetően azért, mert velem kezdett bele az angolba, s otthon egy darab angolórája sem volt. Azóta is javarészt angolul kommunikálunk egymással, s a gyakorlásnak is meglett az eredménye: most már simán eldumál hétköznapi dolgokról bárkivel, bármikor. A magasabb szintű nyelvtan megtanítását már nem erőltettem, a könyvet elhagytuk egy jó ideje. Még az igeidők mindegyikét sem tanítottam meg neki: a present perfectet még ismeri, de a többi perfect igeidőt már nem. Majd egyszer, valamikor ha fogékony lesz rá, elmagyarázom neki ezeket is, de mivel a hétköznapokban amúgy sem nagyon használná őket, úgyis elfelejtené.
Mivel a meglévő tudása bőségesen felülmúlja azt, amit az aprólékoknak a fejébe próbálnánk verni, s mivel szeptembertől egymagam lennék kénytelen vinni az összes órát, így adta magát bennem a gondolat, hogy a picik oktatására muszáj lesz befognom őt.Ha minden jól alakul majd, s egyelőre nagyon úgy néz ki, az új félévben rábízom majd a K1 és talán részben a K1-advanced osztályokat, rám meg maradnak a nagyobbak. Természetesen a háttérben ott leszek, s megbeszélem vele, hogy mikor mit csináljon, de az eredményeket látva szerintem minden okom megvan az optimizmusra. Jó, eleve nem agysebészet ezeket az órákat megtartani, de jól is kezeli a piciket, s ők is bírják őt.
-
A nyelvsuliról és a nyárról
A tanítós munkámban is zajlik az élet. Változások is lesznek majd, de egyelőre a jelenlegi helyzetről írok egy kicsit részletesebben.
Maga a nyelvsuli nem nagy, csak két termünk van és túl sok óránk sincs, hétköznaponként csak egy vagy kettő. Hétvégén aztán ez egy kicsit fokozódik, szombaton összesen 6,vasárnap pedig 4 osztályt tanítunk. Mivel Kínában az iskolában töltött idő elég sokat elvesz a kölykök életéből, így ők csak hétvégén érnek rá – hétköznapokon csak ovisaink vannak.
Persze nem én tartom ezt az összes órát, én csak heti 6-7 órát viszek. A maradékkal Iso illetve egy heti 2 órára tartott ukrán csajszi boldogulnak. A picik a szintjüknek megfelelően három kategóriára vannak bontva, K-1, K-1 advanced and K-2 osztályokba járnak. Egy-egy órán 3-6 gyerek bukkan fel – a csoportok eleve nem nagyobbak, s van némi szabadságuk a szülőknek is, havi szinten választásuknak megfelelő néhány alkalommal nem kell hozniuk a csemetéket, ha épp más dolguk van.
Én a legkisebbeket, a K-1 osztályokat tanítom heti háromszor, illetve szerdánként egyszerre két csoport is jön, olyankor az egyiket a szláv kollegina oktatja. Ezek a gyerkőcök 3-5 évesek, s egy-egy alkalommal egy órát töltenek ott, 5 perc szünettel. Bár picik, szépen haladnak, s egész sokat tudnak. Hétről-hétre fejlődnek, s tényleg szépen kupálódnak. A tanítás játékos. Énekelgetünk is, s igyekszünk viccesek lenni. Egyik-másikuk figyelme lankad azért, de nem nagyon kell rájuk szólni. S tényleg ügyesek. Amikor velük van órám, azt kifejezetten élvezem, szórakoztató.
Egy-két kifejezésre (I, am, don’t, have, want, like, stb.) kézjegyeket is használunk, ami nagyon sokat segít nekik a memorizálásban. Hogy a szintjüket demonstráljam, pl. legutóbb a want to eat something, want to drink something kifejezéseket gyakoroltuk. Sok-sok színes kártyánk van mindenféle képekkel, nagyon sok szót ismernek már.Heti háromszor vannak K-1 advanced órák is, ezeket én csak helyettesítéskor tanítottam. Már lényegesen fejlettebbek, ide jellemzően egy év K-1 után kerülnek a picik. A módszer velük sem nagyon tér el, leszámítva, hogy már lényegesen bonyolultabb feladatokkal is boldogulnak. Ők már a betűket is tanulják valamennyire.
Számukra, vagyis egy részük számára van hetente egyszer reading class is. Egyszer helyettesítettem ezen is. Ez egy jópofa kiskutya kalandjairól szóló könyvsorozatot használ, egyszerű kifejezésekkel, sok rajzzal, gyerekek számára szórakoztató formában. Megtanulják a szavak elolvasását, s persze jópár új kifejezéssel is gazdagodnak.
A heti egy szem K-2 órát Marisa tartja, az ukrán leány, erről semmilyen információval nem rendelkezem. Van egy középiskolás óra is hetente egyszer, 5-6 gyerekkel, egyszer helyettesítés kapcsán volt hozzájuk szerencsém. Ez már könyvet használ, komolyabb nyelvtant tanít, s a játékos elemek sincsenek meg. Nem túl jó osztály, mert nagyon alacsony az előképzettségük. A velük lévő órámon az enough és a too szavak használatára kellett volna megtanítanom őket, de a példamondatokból gyakorlatilag semmit nem értettek. Iso is mondta, hogy nagyon eltérő a tudásuk, s elég nehéz tanítani őket.
S végül, de nem utolsósorban vannak a hétvégi community class-ok. Na, ezeket határozottan rühellem. Szerintem Iso is. Ez általános iskolás gyerekeket jelent, egy-egy csoportban 20-25-öt, akik másfél órát töltenek ott (tíz perc szünettel), s valami bornírt topikkal kötjük le őket. Nagyon eleve nem vesszük komolyan ezt az órát, mert nem sokat fizetnek érte, inkább promóciós céljuk van. Plusz a létszám miatt érdemben eleve nem is nagyon lehet nekik tanítani semmit. Osztályonként akad egy fél tucat ember, aki valamennyire odafigyel, a többi csak bambul. Amíg csöndben teszik, addig legalább nem zavarják az órát, de egy bő negyed óra legalább azzal megy el, hogy kordában próbáljuk tartani őket.
Ha végre valahára lement az első negyven perc, onnan már jobb a helyzet, mert a szünetet követően már csak játszunk valamit. Akasztófa, activity, stb.
És ezekből az órákból hetente hat darab van. No, de így legalább érzem, hogy dolgozom is, nem csak szórakozni járok oda. Ha csak K-1 osztályokkal lennék, nem is lenne munka, amit csinálok.Nyárra lesz egy kéthetes summer camp-ünk. Ez nem kempingezést takar, csak sima sulit, nyáron. Reading class és community class lesz terítéken, feltehetően az utóbbiból lesz a lényegesen több. Aztán pedig augusztusban pihi.
És a változások? Iso a következő félévtől kiszáll a suliból. Szecsuánba készül költözni barátnőstül, s ott nyitnak egy új sulit. Itt még be akarja fejezni a K-1 advanced csoportjait, amivel kb. szeptember végére végez, s onnantól csak én maradok. Iso-t leszámítva gyakorlatilag csak én vagyok képben a tanítási módszerünkkel, s a megmaradó partner, Shumi nem tanár, az angolja is csapnivaló. Szóval valahogy nekem kell majd vinnem a dolgokat, természetesen magasabb javadalmazásért és több munkával. Nem tudom még, hogy pontosan mi és hogyan lesz, de érdekes új félév elé nézünk, az biztos. Reméljük a legjobbakat.
-
A nyelvsuliban jó a hangulat
A kölykök óra végi éneke a videón. Cukik. Amy is köztük van.
-
Amy
A beígért fotográfia a tökmagról. Csak három éves. Olyan kis ennivaló forma. A képen a piros felsőben.
-
A tanítgatásról
Szerdán lezajlott az első órám a nyelvsuliban. Három kislányt kaptam, egy negyedik gyerek, egy kisfiú valamiért nem jelent meg.
Mindhárman aranyosak voltak, de messze kitűnt közülük a legapróbb, csupán 3 éves Amy. Nagyon tündéri, kis zabálnivaló baba, s okos is. És kifejezetten szépen ejti ki a szavakat.
Maga a tanítás könnyű, elsősorban arról szól a tanfolyamuk, hogy megtanítsuk őket válaszolni néhány alapvető kérdésre, mint pl. mi a neved, hogy vagy, honnan jöttél, meg még 5-6 hasonló darab. Ami valamiért lényeges, hogy egész mondatokat kell használniuk mindenképp. A szavak tanulásának erőltetését ellenben nem nagyon szorgalmazzák.Akármennyi értelme is van a dolognak, a helyzetem roppant egyszerű. Iso kidolgozott egy saját szisztémát, azt kell követni, így gyakorlatilag öt perc felkészülés elég egy órára. Akartam fényképezni a törpöket, de ez most kimaradt, ellenben legközelebb pótolom.
Tegnap nekiindultunk az általános iskolának is, ahol csütörtökönként van másfél óra munkám. Eléggé kinn van a helyszín a világ végén, tőlünk egy órára busszal, de elvileg valamikor arrafelé is fognak metrót építeni (vagy valamelyik épülő metró arrafelé vezet majd). Egyelőre a környéken elsősorban még csak épülik a házakat, de az úthálózat tágas és a mostani viszonyokra való tekintettel még a forgalom is enyhe és rengeteg a zöld.
A suliban egy adott könyvet kell tanítani, alkalmanként 2 oldalnyit. Most épp négy új állatnév szerepelt bennük meg a mennyiségre vonatkozó kérdés. Az óra második felében valami játékot várnak el, így tegnap állatokat színeztek. Férjem, aki amúgy elkísért, elmeállapotára jellemző, hogy ő is akart volna színezni, csak tartott tőle, hogy hülyének nézik, így aztán lefényképezte a papírt, s a telefonján állt neki. Hát, ez van, tavaly tanúk előtt már igent mondtam, ezt kell szeretni.
Képek az általános iskola környékéről, a suliról meg az óráról a galériában magyarázatokkal.
-
Csütörtökönként is lesz egy mellékes munka
Nem olyan messze egy általános iskolában akadt egy beugrós munka. Minden csütörtökön, másfél óra egy 24 fős osztálynak, tanársegéddel. Az anyagokat megkapom, úgyhogy kitalálni nem kell semmit, s ez is 400 yuan alkalmanként. Az időmbe belefér.
Holnap már kezdek is, aztán meglátjuk, mennyire tetszik, ezúttal még meggondolhatom magam, ha mégsem jönne be. Természetesen erről is beszámolok majd, ahogy a mai órámról a nyelvsuliból is.
-
Ma megvolt a betanítás is
Egészen jópofára sikeredett. Némi pizzázással, kávézással, s kb. fél óra érdemi felkészítéssel. Ja, meg meg is tekintettem egy órát a török ember vezényletével.
A helyzet merőben hasonlít a wuhanihoz. Volt ma még a helyszínen egy ukrán hölgy is, szintén sinológus, aki részmunkaidőben fog ott dolgozni (na mintha az én 6 órám annyira full-time munkának lehetne nevezhető, de elvileg az), mivel szerdán és szombaton több óra is zajlik egy időben, amikor értelemszerűen kell még valaki.
Iso, a főnök még dobolt is egy keveset, tényleg jó fejJa, még ukulelézni is tanulgattam, amíg az órakezdésre vártunk. Szerintem nem lesz ez egy rossz munka, sőt. Érdemes volt kivárni a megfelelőt.
-
Megvan a nyelvsulis munka
Ma végül visszajelzett a pasi. Elsőnek azzal, hogy van egy rossz híre is. Ezek után nem sokat vártam, de végül kiderült, arról van csak szó, hogy mégsem tudnak nyolc órát adni, csak hatot, s emiatt az eredeti fizu sem lehetséges.
Bár ő elvileg harcolt a partnerrel, hogy legalább az első hónapra kapjam meg a nyolcezret, ha egyszer ezt ígérte, de végül csak 7000 lett belőle. Mindezt egy bő öt percig taglalta a telefonban, mire a lényegre tért, úgyhogy már sokkalta rosszabb helyzetre számítottam, de aztán szerencsére kiderült az igazság.Szóval, most rohadt szar nekem. Egy ezressel kevesebbet fogok kapni heti 6 óra munkáért. Ja, és elvileg ezt is csak az első két hónapban, utána emelnek. Ha kapok még órát, akkor még azon felül is.
És az ürge még szabadkozott is, hogy gondoljam meg, hogy jó-e ez nekem, aztán írjak rá, de már a telefonban elfogadtam.Hétfőn betanít egy kis pizzázás mellett, szerdán meg már kezdődik is a munka. Annyira nem rossz Shenzhenben.
