Számomra rendkívül furcsa, hogy mennyien vevők a koronavírussal kapcsolatos összeesküvés-elméletekre. Főleg, hogy olyanok is, akik amúgy egyébként békeidőben nem az alufóliasipkás szubkultúrákat erősítik, s hellyel-közzel racionális elvek mentén élik az életüket.
Ezzel együtt is még valamennyire megértem (nem nagyon, de fogjuk rá), ha egy távoli, nem kézzelfogható nyavalya tényét kérdőjelezi meg a tömeg. De azóta már közel hétszázezer magyar kapott pozitív tesztet, 22 ezren pedig meg is haltak. Plusz, ami nem detektált.
Akárhogy is, ez azért egy akkora embertömeg, hogy mostanra mindenki ismerhet már személyesen vagy maximum egy áttéten keresztül elhunytat, de minimum olyan fertőzöttet, aki nem úszta meg két nap hőemelkedéssel vagy egy kis kaparó torokkal. Két napja elhunyt anyósom mellett mi is tudtunk még egy közeli barát nagyapjáról is, sajnos ő sem épült fel.

Anyósom egyébként nem volt zakkant. Mielőtt beütött a pandémia, semmi gyanút nem keltett, a bevett normáknak megfelelően állt hozzá az élet kérdéseihez. Ő is és a gyerekei is kivétel nélkül megkaptak minden védőoltást, ha beteg volt, orvoshoz járt, szedett gyógyszereket is, szóval tényleg nem az a született anarchista jelenség volt. Én és a férjem is erősen meglepődtünk, amikor elkezdett megosztani minden baromságot, amit a vírussal kapcsolatban talált. Gyaníthatóan inkább az lehetett a gond, hogy közel 60 volt már, amikor rászabadult az internet, s így benne nem alakult ki egy természetes immunitás a keringő hülyeségekkel kapcsolatban. A meggyőződése végül odáig fajult, hogy még a vakcinából sem kért, dacára annak, hogy 63 évesen, két enyhébb krónikus betegséggel simán időben kapott volna. Édesanyám 65 múlt, s most kapja a másodikat, élettársa 57, őt pedig múlt hét szombaton csippelték. Ők ketten nem élveznek prioritást, csak a koruk miatt került rájuk a sor, hála annak, hogy van mivel. Mindketten a Szputynikkal lettek megszúrva.

Persze, mindannyian tudjuk, hogy az egészséges szervezetben nem sűrűn okoz kárt a kór. Anyós is ezt hajtogatta, hogy egy nátha. Amikor épp elfogadta, hogy létezik. A felvonultatott elméletek nem sűrűn voltak összhangban egymással sem.
Tagadhatatlan, hogy neki is voltak alapbetegségei, de semmi kirívó, amit gyógyszeresen ne lehetne karbantartani, s simán hozta egy átlag korabeli magyar szintjét. Egész nyugodtan leélhetett volna még évtizedeket.

Nem jelent elégtételt, de az igazsághoz tartozik, hogy amikor egy nappal a halálát megelőzően beszéltünk vele, már belátta, hogy tévedett. Nem ő egyedül. De hiába ezek a kinyilatkoztatások, valahogy a saját bőrön megtapasztalt veszélyig nem jutnak el a megtévesztett agyakig.
Azért ha csak 1-2 embert sikerül jobb belátásra bírni, akkor már megéri írni róla.
Olvasóimnak meg azt javaslom, ha hasonlóan megborult, veszélyeztetett korú családtagjaitok vannak, valahogy győzzétek meg őket, amíg még nem késő.

Ha pedig lehetőség van rá, adassátok be az oltást! A gyógyszergyárnak nyilván jó biznisz a vakcina, ha keleti, akkor a magyar kormánynak is, de attól még használ. Ha meg esetleg át is programozza a megdöfött páciens agyát, az ettől tartók esetén ez nem is okvetlenül akkora baj…