Tegnap a könyvtárunk kávézójának nyitott teraszán részt vettünk a külföldi tanároknak rendezett ünnepségen.

Szűk körben zajlott, egy-két iskolai fejestől eltekintve csak a velem együtt hét külföldi angoltanár és a Taiwanról beszerzett, tehát szintúgy kínai vendégtanárok vettek részt, összesen talán 25-en lehettünk.

A rendezvényen volt egy kevés süti – többek közt holdsüti is a hétvégi Őszközép ünnepre való tekintettel – meg néhány gyümölcstál, plusz nagyjából 6-7 produkció a vendégsereg szórakoztatására.
Ez utóbbi egy kisebb csapat, cirka 4-5 fős, hagyományos kínai hangszereken játszó művészember játékát jelentette elsősorban, megspékelve az átlag 50 év körüli taiwani professzorok karaokés szereplésével, s hogy nagy legyen az öröm még, velem.

Írtam volt, hogy gitárost kértem. Ez úgy nézett ki, hogy feladja nekik a leckét és nem fogják tudni elintézni. Pedzegették, hogy karaokézzak csak úgy simán, de ragaszkodtam a gitároshoz. Szerda délelőtt aztán írt Jiahui, hogy van ember, s az este 6:50-kor kezdődő mulatság előtt már, hatkor direkt odajön a kedvemért, hogy gyakorolhassunk.
Felkészülési időnek ez egészen fantasztikusan hangzott, de egyúttal nyugodt szívvel mondhattam azt is, hogy ennyire kapkodva nem akarok szerepelni. Erre bevitték az utolsó szúrást is, ugyanis kiderült, szép kis nyomtatott műsorfüzetecske is van, amin már fel vagyok tüntetve…

A gitáros, valami diáknak tűnő szerzemény nem volt rossz, de neki sem ártott volna a több idő, az összhangunkról már nem is beszélve.Szenvedtünk egy darabig a magasság eltalálásával, de nem ment.. Az én hallásom messze nem tökéletes, így erre nem is akartam alapozni, de a fiúcska sem találta meg, hiába énekeltem, hogy nagyjából mi lenne az ideális.
Többszörös próbálkozás után aztán végül maradtunk egy aránylag vállalható verziónál. Kicsit magasabban voltak a hangok, mint ami kényelmes lett volna, de ez van. 

A produkció lezajlott, túléltem. Hogy egész pontosan kit kellett volna szórakoztassak, azt nem tudom, mert szegény kis nyugati kollégáim értelemszerűen csak néztek ki a fejükből, a taiwaniak meg voltak vagy 10-15-en.
A fő, hogy véget ért.