-
Kína négy nagy új nemzeti parkot hoz létre
Mindannyian láttunk már óriáspandát, ha más nem tévében. Ezek a rendkívül cuki szőrmókok nagyon szerethetőek, így nem véletlen, hogy a World Wildlife Fund is címerállatként használja őket már évtizedek óta. Hogy a kipusztulás szélére sodródtak, az sem, mivel elég erőteljesen specializálódtak, s szinte kizárólag bambuszon élnek.
Amíg Kína elzártabb, belső vidékei háborítatlanok voltak, ez nem is nagyon jelentett problémát. A szűkös kalóriabevitelhez igazodó belassult életmódjuk és alacsony reprodukciós képességük miatt attól ugyan nem kellett tartani, hogy a pandák ellepik a világot, de aránylag nyugisan elboldogultak a leveleket rágva.
Ez az idilli állapot persze nem tartott sokáig, így alig maradt panda a vadonban, s mivel az élettérként szolgáló bambuszerdők is egyre inkább széttöredeztek, így a megmaradt populációk is egyre belterjesebbé váltak.Ha gonoszak akarunk lenni, a pandák, bármilyen szimpatikusak is, eléggé életképtelenné váltak a mostani világban, s alkalmazkodóképesség hiányában halálra vannak ítélve. Vagyis csak lennének, ugyanis Kína a kommunista hatalomátvételt követően valamiért kiemelt érdeklődést mutatott, s sok más azóta kipusztult állatfajjal ellentétben hatalmas pénzeket mozgatott meg a faj feltámasztása érdekében.
Drákói törvényeket hoztak: a pandák leölését kivégzéssel honorálták. Felállítottak kutatóintézeteket, pandaszaporító-központokat, s befogtak egy jó adag vad példányt.Ma már sok az újszülött, akiket örömmel mutogatnak a sajtónak. Olykor kisebb balesetekkel. (fenn)
A vadonba való visszaszoktatás eszközeként még ilyen mutatós pandadresszeket is bevetnek (lenn)A medvék nem nagyon akartak együttműködni. Fogságban még csak véletlenül sem szerettek volna szaporodni, na nem mintha a vadonban ez annyira sűrűn jönne össze nekik. Bár kitartóan küzdöttek a kihalásért, a kutatók unortodox módszerei, pl. pandapornó vetítése a jószágoknak, idővel megtették a hatásukat, s végül megjöttek az első eredmények is. Ma már minden évben tucatnyi újszülöttet hoznak a világra az erre a célra létrehozott intézményekben, s a fogságban tartott egyedek száma közelít a 400-hoz.
Jelenleg azon dolgoznak gőzerővel, hogy miképp lehetne őket visszaengedni a vadonba, mert mondanom sem kell, a mackóknak nincs sok kedve az önállósághoz. Az új generációkat pandának öltözött dolgozók (nem vicc!) etetik, hogy elszokjanak az emberektől.Pandapornós kép keresgélése közben jött elő ez – feltehetően más célközönségnek szóló műfaj
Mivel a létszám már adott, s mert a vadonban is van még cirka 1800 panda, a kormányzat nekilátott egy óriási nemzeti park létrehozásának. 27000 km2-en, Magyarország területének közel egyharmadán, Szecsuán, Gansu és Shaanxi tartományok határán kerül kialakításra, amihez csaknem kétszázezer embert telepítenek ki, s bezárnak egy halom bányát és fakitermelő telepet is.
Hogy idővel sikerül-e a vad mackók populációjának is regenerálódni, az majd eldől, de egyetlen állatfaj megmentésére sem költöttek még el ennyi pénzt, így bizonyára még jó ideig beavatkoznak, ha kell.Hogy a pandák cukiságuk ellenére megérik-e az erőfeszítést, azt döntse el mindenki maga. Akadnak azonban más kihalófélben lévő állatfajok is Kínában, amelyek megőrzésére most kiemeltebb figyelem jut.
A szibériai tigrisek és az amuri leopárdok számára egy 15000 km2-es nemzeti park szerepel a tervekben az északkeleti Jilin tartományban, amihez szintén szükség lesz egy kisebb lakosság-kitelepítéshez.
Bár a tigrisek lélekszáma az orosz oldalon valamelyest növekedett a védelemnek köszönhetően (a helyzetük így sem túl rózsás), szakértők szerint a tigriseknek alkalmas területek most már jobbára csak a kínai oldalon vannak, így amennyiben sikerül az állományt védelem alatt tartani, valószínűleg Kínában több szibériai tigris lesz, mint Oroszországban. Ehhez azért sok dolognak kell összejönnie, jelenleg alig néhány tucat állat él vadon Mandzsúriában.Amuri leopárd (fenn), Heilongjiangban lencsevégre kapott vad szibériai tigris, sajnos nincsenek sokan (lenn)
Ugyancsak készül egy-egy új nemzeti park a tibeti antilopok és Yunnanban a megmaradt ázsiai elefántok számára is. Utóbbiak létszáma ugyan stabil, de a jelenlegi csordák leginkább turistalátványosságként szolgálnak. Erről feltehetően ezek után sem akarnak lemondani, de egy nagyobb, jól védett élettér lehetővé teszi, hogy valóban vad elefántközösségek is létrejöjjenek, emberi behatástól mentes környezetben. Az elefántok szerelmeseként ezt őszintén remélem és csak támogatni tudom.
Tibeti antilopok (fenn), vad elefántok Yunnanban egy motorbicikli iránt érdeklődve (lenn)
A Szecsuánblogon a trollok kiszűrésére előmoderáció után jelennek meg a kommentek. Ha új vagy a blogon, az első (a moderáción nem fent akadó, normális) hozzászólásod után felkerülsz a blogos whitelist-re, s így a jövőben a hozzászólásaid azonnal megjelennek majd. Megértésedet köszönöm!
-
A pekingi állatkertről
A pekingi tartózkodásom utolsó előtti napján meglátogattam a város állatkertjét. Valamiért élemedett korom ellenére még mindig nagy élményt nyújtanak ezek az intézmények. Pekinggel maradéktalanul nem voltam elégedett.
Lássuk részleteiben.Maga az állatkert könnyen megközelíthető, a 4-es metró Beijing Zoo/Dongwuyuan állomásán kell leszállni, ami közvetlenül a déli kapu előtt rakja ki az embert.
A belépő is olcsó. Szezonban pár yuannel drágább, de ott jártamkor mindössze 15 kínai pénzért vesztegették a jegyet, amire még rámehet 5 yuan a pandaház meglátogatására, illetve e kettő kombinálva 19 yuanbe kerül. A pandaházas belépő már benn az állatkertben is megvehető az oda vezető kapunál.Az állatkert környezete szép. Tele fákkal, parkokkal, s hatalmas, fél nap egész biztosan kell a teljes bejáráshoz, nekem csak 4 órám volt zárásig, így mindenhol nem is voltam. Irányjelző táblák sűrűn vannak, de nem elég sűrűn, s mivel rendszerint elég nagy az átjárhatóság minden irányban, így elég könnyen el lehet keveredni, s kihagyni részeket.
A 36 fokos hőség sem javított a benyomásaimon. Túl azon, hogy ebben a melegben kissé nehezebb is kutyagolni, rengeteg állat is úgy gondolta, hogy inkább elbújik, s nem jelenik meg a kifutókon. Normálisabb helyeken ezt azért meg szokták úgy oldani, hogy a házak belsejéből is rájuk lehet nézni, de Pekingben ez az opció elég korlátozottan áll rendelkezésre.
A pandaházakban mindössze három állatot láttam, őket is az egyik ház belsejében. Aki még nem látott pandát, annak így is nagy élmény lehet, de Chongqinghoz vagy pláne Chengduhoz nem lehet hasonlítani.Bár a pandák tartási körülményei még nem rosszak, rengeteg állat sínylődik eléggé lepukkant, apró helyeken. Pekingtől ennél többre számítottam, még Wuhanban is jobb a helyzet, Chongqingban meg isteni ehhez képest.
Nem voltam a legjobb hangulatban, s kifejezetten morcos is lettem a fentiek miatt, de aztán két ázsiai elefánt egy kicsit megnyugtatott, a park akváriuma meg végképp helyretett. Ez külön belépős, nem is olcsó, 150 yuanbe fáj, viszont a cápák, delfinek és fókák mellett még belugákat is tartanak, ami hatalmas élmény volt. Időbe telt, mire rájöttem, hogy nem gyerekek visítoznak, hanem ezek a kis cetek adják ki a sikolyszerű hangokat.
Kicsit nagyobb kedvvel folytattam az utam az akváriumból kikeveredve, s a benti klíma után némiképp komfortosabbra hűlve. Időközben egyes állatok is előbújtak, amikből előzőleg nem látszott semmi.
Összességében így sem nyűgözött le a hely, így, hacsak nincs jobb lehetőség pandákat nézni, nem feltétlenül javaslom a vizitet. Ennél sokkal jobb állatkertek akadnak Kínában is.
Képek a galériában lejjebb.
-
Pandamenü
A bájos kis szőrmókok persze leginkább csak zabáltak. Ilyen diétás menü mellett ez nem róható fel nekik, szinte az összes éber pillanatukban esznek. Azt viszont roppant ügyesen.
A hüvelykujjuk egészen majomszerű, befelé fordítható, így könnyedén lefejtik a bambuszleveleket. Mikor már elég van a markukban, egy kicsit megsodorják őket, majd a komótos rágcsálás jön. Így energiatakarékos.
—
-
Ajánló: Chongqingi állatkert
Chongqing állatkertje mindenképp megér egy vizitet. Csak emiatt senki ne keresse fel a várost, de ha már a környéken jár, érdemes beugrani.
A felnőtt belépő szezonon kívül 20 yuant kóstál, szezonban (pl. február 1-től, vagy az októberi nemzeti ünnep alatt és nyáron) ez megemelkedik 30 yuanra.A helyszín könnyen megközelíthető, a kettes metróvonal Dongwuyuan (állatkert) megállója pont a főbejárattal szemben tesz ki.
Maga az hely roppant szellős és szépen konstruált. Rengeteg a park és rendben is van tartva. A kifutók elsöprő többsége is át van építve, s így modern, tágas helyen élnek a bennlakók. Egy-két helyen fellelhető még a régi rácsos, apró ketreces megoldás is, de ezek felszámolása is csak idő kérdésének tűnik.
A kert fő attrakciói a pandák. Egy egész külön részlegen, közel 10 kifutóban csak pandák vannak, egyik-másikuk egészen megdöbbentően közel, majdnem karnyújtásnyira az emberektől. Mindössze egy árok tartja odabenn őket, így a nézelődést nem gátolja semmilyen tereptárgy.
A pandákon túl felettébb látványosak az elefántok is: jártam már pár állatkertben az évek során, de nem rémlik, hogy ekkora agyaras hímet valahol is tartottak volna.
Rengeteg a majom is, szerintem messze ez a csoport volt jelen a legnagyobb fajgazdagsággal. Az emberszabásúak mellett számtalan makákó, mandrill, selyemmajom, bőgőmajmok, Madagaszkár makijairól nem is beszélve.Hogy a másutt ritkán kiállított fajokról szóljak még: az állatkert büszkesége többek közt a dél-kínai tigris is, amely a vadonban már majdnem biztosan kihalt, legfeljebb fél tucatnyi fordulhat elő.
Látványos a madárház is, s a tavacskák is felettébb hangulatosak.További pozitívumok: az összes tábla kétnyelvű, a mellékhelyiségek gyakran és megfelelő állapotban vannak jelen, az állatkert tiszta.
S akkor, ami nem tetszett. Kicsit túlzásokba estek a parkosítással. Persze megértem, hogy Chongqingban minden zöld jól jön, de ennek az is a következménye, hogy az állatkert bejárása egy emberes túra. Sok a holttér, ahol nincs semmi (szép növényzet padokkal igen, de állatok nem), s az irányjelző táblák sem mindig egyértelműek. Ha azt az elvet követed, hogy mindent bejársz, nehogy kimaradjon valami, akkor rendesen el fogsz fáradni. Javítana a dolgon sokat, ha nyilvánvalóan jeleznék, merre nincs már több kiállítás, s illetve ha van, mi az, érdemes-e miatta egy fél kilométert lenyomni.Összességében így is nagyon pozitív élmény volt, ha erre jártok, nézzetek be.