• Metróevolúció Kínában

    A mai bejegyzésben elsősorban sematikus ábrák és térképek lesznek, szöveg kevésbé, így az erre érzékeny olvasóim nyugodtan kihagyhatják.
    Már rengetegszer írtam, de ezt nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy Kínában az infrastruktúra fejlődése egészen elképesztő méreteket öltött az elmúlt évtizedekben, s ez a lendület még tart ma is.

     

    Ugyanez igaz a metróépítésekre is – ha valaki lelkesedik a városi tömegközlekedés ezen formája iránt, Kínánál jobb helyet keresve sem találhatna. A lenti ábra a jelenleg metrót üzemeltető kínai településeket ábrázolja. 2004 elején még mindössze öt város rendelkezett ilyen jellegű vasúttal, de még 2010 kezdetén is csak kilenc (Hongkongot és Taiwant nem számítva).

    opnv-systeme_in_china.png

     

    A legnagyobb hálózatok rohamtempójú fejlesztésének megértéséhez pedig az alábbi összehasonlítások nyújtanak segítséget. Egyik-másik még kínai viszonylatban is meghökkentő.

    (A képek egy részére érdemes rákattintani, hogy teljes terjedelmükben láthatóak legyenek.)

     

     

    Peking 

    A hálózat jelenlegi hossza: 599,4 km.

    beijingmetro2005.png

    A fóváros hálózata 2005-ben (fenn) és ma (lenn)

    beijing-map.png

     

     

    Shanghai

    A hálózat jelenlegi hossza: 652,3 km, jelenleg a leghosszabb a bolygón.

    shanghai_metro_evolution.gif

    A metró fejlődése 2017-ig (fenn), a hálózat ma (lenn)

    shanghai-large-map.png

     

     

    Guangzhou

    A hálózat hossza: 357,2 km.

    guangzhou_metro_evolution.gif

    A kantoni metró a kezdetektől 2015-ig (fenn), ma a foshani és a dongguani vonalakat is jelző nagyobb régió hálózata (lenn)

    greater-guangzhou-metro-map.png

     

     

    Shenzhen

    A hálózat hossza: 286,2 km.

    shenzhenmetro2007.png

    A 2007-es állapot (fenn) vs. ma (lenn)

    shenzhen-map_1.png

     

     

    Chongqing

    A hálózat hossza: 263,5 km.

    chongqingmetro2005.png

    Chongqing 2005-ben (fenn) illetve 2018-ban (lenn)

    chongqing-map.png

     

     

    Nanjing

    A hálózat hossza: 377,24 km, amivel átvette a harmadik helyet Kínában.

    nanjing_evo.gif

    A nanjingi metró fejlesztésének első 10 éve (fenn) és a mai eredmény (lenn)

    nanjing-metro-map.png

     

    Chengdu

    A hálózat hossza: 196,5 km.

     

    chengdu2010.gif

    A metró debütálásának évében, 2010-ben (fenn) és nyolc évvel később (lenn)

    chengdu-metro-map_1.png

     

    Wuhan

    A hálózat hossza: 283,6 km.

    wuhanmetro2005.jpg

    A wuhani metró 2005-ben (fenn) és 2018-ban (lenn)

    wuhan-metro-map_3.png

  • Kína tartományai: Peking

    Beijing, vagy magyarban meghonosodott nevén Peking Kína fővárosa, egyben második legnagyobb városa is. Nem tartozik egyik kínai tartomány fennhatósága alá sem, Shanghaihoz, Tianjinhez és Chongqinghoz hasonlóan tartományi jogú város, önálló, tartományi szintű közigazgatási egység. 

     

    beijing.png

     

    Pekinget csaknem teljesen körbeöleli Hebei tartomány, csak keletről határolja Tianjin. A 15. és 19. század között a világ legnépesebb települése volt. Manapság majdnem 22 millió (ebből cirka 19 millió a tényleges városban, a többi a közigazgatása alá tartozó vidéken) ember lakja, amivel még mindig szerepel a globális top 10-ben (módszertana válogatja, hogy ezen belül hol).

     

    Peking története nagyjából háromezer évre nyúlik vissza. Kína politikai központjaként csak cirka 800 éve működik, így nem tartozik a legősibb kínai fővárosok közé. Jelentősebb településnek számított így is: tartományi fővárosként működött. A legidősebb, mai is álló épületei a 11. századból valóak.

    A kínai birodalom területe a történelem folyamán általában lényegesen kisebb volt a mai méreténél, így Peking közel feküdt az északi végekhez, amit nagyon jól demonstrál, hogy a Nagy Fal közeli szakaszai a mai Peking közigazgatási határain belül találhatóak. Mivel ennyire északon feküdt, sűrűn volt része a barbár, vagy barbár eredetű, kínai típusú konkurens dinasztinák hódításaiban is. A középkori Kína aranykorát jelentő Tang-dinasztia bukását követően 938-ban kitaj (Liao-dinasztia) kézre került, őket a dzsürcsenek (Jin-dinasztia) váltották majdnem 200 évvel később.

    A Tang-Kína korábbi méreteit már csak miattuk sem ellenőrző Song-Kínára a végső csapást azonban nem ezek a kevésbé jelentős államkezdemények jelentették, hanem a dzsürcseneket is elsöprő mongolok. Bizonyos ténykedéseikről európai tapasztalataink is vannak (tatárjárás), de mindenkinél jobban megsínylette őket Kína. Pekinget konkrétan a földdel tették egyenlővé 1215-ben. Az Észak-Kínától Európáig fosztogató, hódító mongolok idővel kissé lecsillapodtak, s miután a Dél-Kínában egy darabig még létező Song-dinasztiát is felszámolták, Kína kizárólagos uraivá váltak, s a kínai császárok következő generációt, a Yuan-dinasztiát termelték ki soraikból. Az elit természetesen rövid időn belül el is kínaiasodott.

     

    forbidden-city.jpgA Tiltott Város, a fővárosi császári rezidencia

     

    A mongolok, bár először elpusztították Pekinget, a 13. század második felében nekikezdtek az újjáépítésnek, s a város, történetében először Kína fővárosává vált. A Yuan-Kínát megdöntő Ming-dinasztia Nanjingba helyezte át a székhelyt, de Peking hamarosan második fővárossá vált, majd a császári palotaegyüttes elkészülte után, 1420-ban ismét Peking lett a legfőbb központ. Bár Nanjing még sokáig megmaradt második fővárosnak, az utolsó, Qing-dinasztia alatt Peking lett a kizárólagos központ. Azóta, apróbb, múlt századi epizódoktól eltekintve Peking szerepe megingathatatlan.

     

    Peking fejlődésének felgyorsulása az 1980-as évektől indult meg. Az eredeti város a mostani második körgyűrűig ért, itt húzódott a városfal is, amelyet sajnálatosan sikeresen elbontottak, hiába éltek túl annyi évszázadot. Most már hat körgyűrű van, s Peking beépítettsége durván a duplájára nőtt. Bár a kulturális forradalmat a legtöbb kínai műemlék erősen megsínylette, s ez a pusztítás a fővárost sem kerülhette el, a legnagyobb kincsek többé-kevésbé épségben átvészelték a kritikus időszakot, hála többek között az akkori miniszterelnök Zhou Enlai fellépésének. Az emblematikus Nyári Palota színes oszlopait például lemeszeltette, hogy ne keltsenek feltűnést a minden régivel való leszámolás idején.
    A város minden korábbinál nagyobbá duzzadása rengeteg problémát is szült. A nemzetközi médiában is rendre feltűnnek a pekingi szmogról szóló híradások, s ez nem ok nélküli. Bár én soha nem éltem Pekingben, a helyzet állítólag valamelyest javul.

     

    summer-palace.jpg
    A Nyári Palota (fenn) és a főváros modern felhőkarcolói (lenn)

    beijing-skyline.jpg

     

    Hogy a levegő milyen, az a nagy számú lakos mellett köszönhető Peking fekvésének is. Mivel telente igencsak hidegek vannak, mindenhol fűtenek, elsősorban szénnel. Belső-Mongólia sivatagjai sincsenek messze, így sűrűn jut az onnan induló homokviharokból is. S végül, de nem utolsó sorban Peking egy igencsak jelentős gazdasági központ is, az egész ország GDP-jének 3,5%-át állítja elő, ami több mint kétszeresen felülmúlja Kína lakosságának Pekingben élő részét. Az egy főre jutó jövedelem a második legmagasabb a kínai tartományok sorában, éves szinten picivel több mint 15000 USD – vásárlóerő-paritáson nézve csaknem 22000 USD.

     

    A lakosság folyamatosan nő, mivel Peking egyike a legjobb lehetőségekkel kecsegtető kínai településeknek. Ezt jól jelzi, hogy a 22 milliós lakosságból csak kevesebb mint 15 milliónak van helyi hukouja, a többiek bevándorlók. A Pekingben sem ritka külföldiektől eltekintve a lakosság csaknem teljesen han (majdnem 96%), egy kevés mandzsu, hui, koreai, mongol és tujia mellett.

     

    tiananmen.jpgA Tiananmen-tér kapubástyája Maoval (fenn), az Ég temploma (lenn)

    templeofheaven.jpg

    Külföldiként, ha nem itt élünk, azért Peking elsősorban idegenforgalmi okokból lehet érdekes. Monumentális műemlékek maradtak itt fenn, beleértve a császári palotaegyüttest az ikonikus Tiananmen-térrel és a kapubástyával, a pagodákat, a Nyári Palotát vagy az Ég templomát.
    Ugyancsak kiváló program lehet a hutongok, Peking eredeti szűk utcácskáinak nézegetése is – sajnálatosan egyre kevesebb marad ezekből.

    A Pekinghez tartozó közigazgatási terület elnyúlik egészen a Nagy Falig. Badalingba megállás nélkül szállítják a turistacsordákat, ez afféle nehezen kihagyható kör, ha Kínában jár az ember. (Én összesen már több mint 5 évet éltem itt, de még soha nem láttam azt a falat, eddig nem is hiányzott.) A Fal mellett hegyek is akadnak, ahol állítólag még leopárdok is élnek. Ha ilyeneket nem is látunk, a kirándulás jól jöhet a város szmogja után.

     

    hutong.jpg

    hutong2.jpgHutongok (fenn), nyugodt séta a Falon Badalingnál (lenn)

    badaling-great-wall-10.jpg

     

     

    Peking jó hely, érdemes meglesni. Érdemes pekingi kacsát enni – savanyú-csípős levest inkább ne -, jó móka lehet a Wangfujingon ökörködni, esetleg Sanlitunban taxizni. Ha tehetjük, keressük fel. Az állatkertet csak akkor, ha muszáj.

  • A pekingi állatkertről

    A pekingi tartózkodásom utolsó előtti napján meglátogattam a város állatkertjét. Valamiért élemedett korom ellenére még mindig nagy élményt nyújtanak ezek az intézmények. Pekinggel maradéktalanul nem voltam elégedett.
    Lássuk részleteiben.

     

    Maga az állatkert könnyen megközelíthető, a 4-es metró Beijing Zoo/Dongwuyuan állomásán kell leszállni, ami közvetlenül a déli kapu előtt rakja ki az embert.
    A belépő is olcsó. Szezonban pár yuannel drágább, de ott jártamkor mindössze 15 kínai pénzért vesztegették a jegyet, amire még rámehet 5 yuan a pandaház meglátogatására, illetve e kettő kombinálva 19 yuanbe kerül. A pandaházas belépő már benn az állatkertben is megvehető az oda vezető kapunál.

     

    Az állatkert környezete szép. Tele fákkal, parkokkal, s hatalmas, fél nap egész biztosan kell a teljes bejáráshoz, nekem csak 4 órám volt zárásig, így mindenhol nem is voltam. Irányjelző táblák sűrűn vannak, de nem elég sűrűn, s mivel rendszerint elég nagy az átjárhatóság minden irányban, így elég könnyen el lehet keveredni, s kihagyni részeket.

    A 36 fokos hőség sem javított a benyomásaimon. Túl azon, hogy ebben a melegben kissé nehezebb is kutyagolni, rengeteg állat is úgy gondolta, hogy inkább elbújik, s nem jelenik meg a kifutókon. Normálisabb helyeken ezt azért meg szokták úgy oldani, hogy a házak belsejéből is rájuk lehet nézni, de Pekingben ez az opció elég korlátozottan áll rendelkezésre.
    A pandaházakban mindössze három állatot láttam, őket is az egyik ház belsejében. Aki még nem látott pandát, annak így is nagy élmény lehet, de Chongqinghoz vagy pláne Chengduhoz nem lehet hasonlítani.

    Bár a pandák tartási körülményei még nem rosszak, rengeteg állat sínylődik eléggé lepukkant, apró helyeken. Pekingtől ennél többre számítottam, még Wuhanban is jobb a helyzet, Chongqingban meg isteni ehhez képest.

     

    Nem voltam a legjobb hangulatban, s kifejezetten morcos is lettem a fentiek miatt, de aztán két ázsiai elefánt egy kicsit megnyugtatott, a park akváriuma meg végképp helyretett. Ez külön belépős, nem is olcsó, 150 yuanbe fáj, viszont a cápák, delfinek és fókák mellett még belugákat is tartanak, ami hatalmas élmény volt. Időbe telt, mire rájöttem, hogy nem gyerekek visítoznak, hanem ezek a kis cetek adják ki a sikolyszerű hangokat. 

    Kicsit nagyobb kedvvel folytattam az utam az akváriumból kikeveredve, s a benti klíma után némiképp komfortosabbra hűlve. Időközben egyes állatok is előbújtak, amikből előzőleg nem látszott semmi.

    Összességében így sem nyűgözött le a hely, így, hacsak nincs jobb lehetőség pandákat nézni, nem feltétlenül javaslom a vizitet. Ennél sokkal jobb állatkertek akadnak Kínában is.

    Képek a galériában lejjebb.

     

     

  • Vissza Wuhanba

    Reggeli után kigurulok a reptérre, aztán fél 12-kor elindulok Wuhan irányába.

    A tegnapi hutongozás elmaradt, miután kissé kimerültem az állatkertben való caplatásban. Majd visszatérés után erről is írok, előjáróban csak annyit mondok: a pekingi állatkert marha nagy.

     

    Este majd jelentkezem Hubeiből.

  • Pekingi képes beszámoló 2.

    Volt némi fennakadás a programban ma. Miután a taxiköltségemet is elszámolom, a cégünk itteni tagjai meg valahol házon kívül voltak, s érkezésüket csak estére ígérték, így a mai ünneplés a részvételem nélkül zajlik.

    Ellenben akkor már, mégse üljek itt benn egész nap, kicsit kóvályogtam erre-arra. Mivel utoljára igencsak régen jártam erre, így gondoltam bemetrózom a Tian’anmen felé. Magán a téren nem akartam nagyon bolyongani, mert ugyan szép meg nagy, de mégiscsak egy tér, ahol nincs túl sok látnivaló. A kapubástya az emblematikus dolog, ami könnyen hozzáférhető.
    Vele szemben emlékművek, Mao mauzóleuma és hasonlók.

    Hazafelé kiszálltam Wangfujingnél egyet mekizni. Jól rémlett, hogy van egy nagy gyorsétterem az utca elején. Most már ezt is egész okosan fejlesztették, a hagyományos kiszolgáláson túl akadnak érintőképernyős felületek is, ahol a népek maguk válogathatják az árut, illetve igény szerint ott ki is fizethetik zhifubaoval, egyéb online lehetőségekkel vagy akár kártyával is. Ennek megtörténtével kis blokkot kapunk, a pultnál meg kijelző mutatja, melyik számú rendelés van kész, s át is lehet venni.
    Kicsit sokáig ettem, ezalatt hosszú ideig nem jöttem rá, hogy ki ad ki folyamatosan debilre emlékeztető hangokat. Nézegettem jobbra-balra, de aránylag értelmes formájú kínaiakat láttam, a sarokban meg egy nyugatit és egy kínait. Idővel ők lettek gyanúsabbak, amikor rájöttem, nyelvi tanítás zajlik. Amikor az is összeállt, hogy a nyugati emberfia tanul kínaiul, már meg is lett a bűnös. A hangoknál tartottak, ez lehetett az első órájuk, s a középkorú pacák úgy tíz másodpercenként újra meg újra megpróbálkozott a pinyinben i-vel jelölt i és ü közötti hangocska reprodukálásával. Meglehetősen bénán. Biztosan sokra viszi majd.

     

    Holnap majd valószínűleg elmegyek hutongokat, a régi Peking maradványait nézegetni.

    Galéria máról lejjebb.

     

     

  • Pekingi képes beszámoló 1.

    Első nap a céges emberekkel vacsizni voltunk egy, a hotel közelében lévő hangulatos kis étkezdében. Sok jó falat akadt, még suanlatang vagyis savanyú-csípős leves is. Bevallom őszintén, hogy ennyi év Kína után sem találkoztam még ezzel a fogással Kínában soha. Már jó ideje elkönyveltem, hogy ez is egyike lehet a csak kizárólag külhonban előforduló kínai ételeknek, de minden nap tanul az ember, mint azt a példa is mutatja.
    Arról is regéltem már, hogy általában köszönőviszonyban sincsenek az autentikus helyi ízek a nyugaton fellelhető, kínainak mondott fogásokkal, utóbbiak silány utánzatok. A savanyú-csípős levesre ez nem áll. Bár megjelenésre hasonló, ezt egyértelműen jobban csinálják Európában. Erre járva inkább ne próbáljátok ki.

     

    Galériában az aznapi vacsora:

     

     

     

    A konferencián jó féle ételeket adtak ebédre. Önkiszolgáló rendszerben zajlott az étkeztetés, de nem kevés pultról lehetett szedegetni. 1-1 európai étket is kínáltak, de azért a nagyja kínai volt. Derekasan be is laktam, a sütiket még bánni fogom, na nem az ízük miatt, de igazán nem hiányzik belőlem a plusz kalória.

     

    wp_20160622_12_33_27_pro.jpg

    wp_20160623_12_33_59_pro.jpg

    Eddig még nem jártam nagyon semerre, mivel az első nap korán feküdtem, ma meg az elsődleges cél egy papucsvétel volt, miután az ott maradt Wuhanban, az igencsak magas sarkú cipellőmben meg nem nagyon volt kedvem mászkálni. Már a boltban átcseréltem, igazi felüdülés volt.
    Azért így is lőttem pár magasházas fotót, mivel az üzleti negyednél vagyunk. Egyik-másik még csak épül.
    Ez is galéria formájában érhető el lejjebb.

     

     

  • Már véget is ért a munka

    No, mindössze két nap elteltével be is fejeződött a munka a kínai fővárosban. Bár a konferencia három napos, holnap már nem kell odamenni, ami egyértelműen pozitív, elvégre semmit nem csináltunk, csak hallgattuk más emberek előadásait, zömmel kínaiul.

     

    Maga a rendezvény egy elég puccos hotelben kapott helyet, engem sajnos nem itt, hanem egy pár száz méterrel arrébb fekvő három csillagos helyen tartanak, de ne legyünk telhetetlenek. Elvileg este 6-ig kellett volna ott csücsülni, de mindkét nap ebéd után már mehettünk, s ahogy említettem volt, holnap meg már nem is megyünk.

     

    Feltehető a kérdés, hogy akkor mégis mit kerestünk mi itt egyáltalán, ha semmi értelmes dolgunk nem volt. Nos, miután azért külföldiek elég korlátozott számban vettek részt az eseményen, a kamerák rendszerint rajtunk voltak, ahogy épp itt-ott mozogtunk az épületben. Emellett maga a cégünk is készített rólunk képeket az eseményen, na meg a szponzoros falnál a cégnevük mellett állva is. Ez mind remek lesz majd a portfóliónkhoz, meg tudnak mutatni, hogy itt is voltunk. Már pedig ha az iparág éves globális gyűlésén jelen vagyunk, akkor már csak-csak vagyunk valakik.

     

    Mindkét nap ott ebédeltünk, kifejezetten jó kaja volt, finom sütikkel. Nem fogyókúrabarát hely. 

    Elvileg szombaton mentem volna vissza, de ma intézték a gépem, s véletlenül vasárnapra foglaltak be. Miután a foglalást módosítani nem lehet, csak új jegyet venni, így inkább fizetnek még egy nap hotelt. Ez nem akkora tragédia nekem sem, így legalább nem lesz annyira sietős a helyzet. Különösen, hogy ha már itt vagyok, a blog egyik törzsolvasójával is ünnepelünk holnap egy kicsit.

    Képeket majd kicsit később.

  • Már Pekingben

    Épp a hotel lobbijában várom, hogy a kollégák ideérjenek. Az ő gépük valamivel később landolt, így én lettem az első.
    Pekingben is meleg van, de Wuhan párás hőségéhez képest felüdülés.

    Ja, és nem, véletlenül sem akarok itt lakni. Itt még Wuhanhoz viszonyítva is hatalmas a dugó. És már hat körgyűrűjük van. El vagyok maradva.

  • Este már Pekingből

    Nagyjából összepakoltam a dolgaim, s dél előtt valamivel nekiindulok a reptérre vezető, remélhetően nem annyira borzalmasan sokáig tartó útnak. Most özönvíz sem látszik fenyegetni, mi több, még az eső is elállt.

    Wuhan és Peking közt a légiút két órás, így hatra már ott is leszek.

     

     

    Most a pekingi út kapcsán jutott az eszembe az este – nézzétek el, állandóan csaponganak a gondolataim -, hogy melyik volt a legnagyobb (értsd: legnépesebb) város, ahol megfordultam. Nem, nem Peking, bár messze nem kell menni, Shanghai. A legnagyobbak egyikeként nem sok város szárnyalja felül, úgyhogy a léc már elég rég túl magasra került ahhoz, hogy egykönnyen megdöntsem egy másik megapoliszban történő vizittel. A szóba jöhető konkurenciák egyikébe sem tervezek mostanság látogatást.

    Agyaltam akkor már azon is, mik szerepelnének még a városom top10-ében. Az gondolom nem lep meg senkit, hogy erős a kínai jelenlét a listán (a már említett Shanghai és Peking mellett Chongqing, Shenzhen és Wuhan is belefér), a maradékba meg ilyenek jutnak mint Moszkva, Isztambul, London, Bangkok és Szingapúr. (Hongkong még belefér a listába, ha egy városnak vesszük, de ennek eldöntése nem egyértelmű.)
    A lista szereplői egyébként is vitathatóak, a népesség megállapítása terén ahány módszer, annyi eredmény, szóval ennek függvényében borulhat az egész.
    Ja, és magának ennek a kis kitérőnek semmi relevanciája a mai poszthoz, de talán már megszokhattátok, hogy nem mindig (különösen nem kevés alvás után – a mai nap ilyen) vagyok egészen ép.

    Este majd jelzem, ha szerencsésen földet értem. Legközelebb már Pekingből!

  • Holnap irány Peking

    A céges munka első gyakorlati megnyilvánulásaként holnap a kínai fővárosba repülök, s majd csak 25-én térek vissza Wuhanba.
    Ugyancsak ott lesz a helyszínen a cégünk egy másik waiguorenje, s egy, a cég profiljába vágó kiállításon veszünk majd részt. Ennél többet egyelőre én sem tudok, de majd alakul. 

     

    Délután 4-kor száll fel a gépem, így elvileg 6-ra már Pekingben leszek. A lefoglalt hotel is aranyosnak tűnik, szerintem jól fogom érezni magam. Ahogy azt korábban már jeleztem, ezúttal magáról a munkáról nem nagyon fogok beszámolni és képekkel sem illusztrálom majd azt, ellenben a városban, ha az idő engedi, majd igyekszem megfordulni itt-ott és lehetőség szerint fotózkodni is.

    A Fengjiebe tartó megérkezésem idején voltam utoljára Pekingben, amikor a katariak járatát törölték, s engem a Turkish Airlines hozott Isztambulon és Pekingen át, de a repteret akkor sem hagytam el. Normálisan utoljára már több mint tíz éve, hogy erre jártam, de ismerve a kínai városok átalakulási sebességét, erős a gyanúm, hogy nem lesz ismerős semmi.

    Várom. Jó lesz.