• Metróevolúció Kínában

    A mai bejegyzésben elsősorban sematikus ábrák és térképek lesznek, szöveg kevésbé, így az erre érzékeny olvasóim nyugodtan kihagyhatják.
    Már rengetegszer írtam, de ezt nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy Kínában az infrastruktúra fejlődése egészen elképesztő méreteket öltött az elmúlt évtizedekben, s ez a lendület még tart ma is.

     

    Ugyanez igaz a metróépítésekre is – ha valaki lelkesedik a városi tömegközlekedés ezen formája iránt, Kínánál jobb helyet keresve sem találhatna. A lenti ábra a jelenleg metrót üzemeltető kínai településeket ábrázolja. 2004 elején még mindössze öt város rendelkezett ilyen jellegű vasúttal, de még 2010 kezdetén is csak kilenc (Hongkongot és Taiwant nem számítva).

    opnv-systeme_in_china.png

     

    A legnagyobb hálózatok rohamtempójú fejlesztésének megértéséhez pedig az alábbi összehasonlítások nyújtanak segítséget. Egyik-másik még kínai viszonylatban is meghökkentő.

    (A képek egy részére érdemes rákattintani, hogy teljes terjedelmükben láthatóak legyenek.)

     

     

    Peking 

    A hálózat jelenlegi hossza: 599,4 km.

    beijingmetro2005.png

    A fóváros hálózata 2005-ben (fenn) és ma (lenn)

    beijing-map.png

     

     

    Shanghai

    A hálózat jelenlegi hossza: 652,3 km, jelenleg a leghosszabb a bolygón.

    shanghai_metro_evolution.gif

    A metró fejlődése 2017-ig (fenn), a hálózat ma (lenn)

    shanghai-large-map.png

     

     

    Guangzhou

    A hálózat hossza: 357,2 km.

    guangzhou_metro_evolution.gif

    A kantoni metró a kezdetektől 2015-ig (fenn), ma a foshani és a dongguani vonalakat is jelző nagyobb régió hálózata (lenn)

    greater-guangzhou-metro-map.png

     

     

    Shenzhen

    A hálózat hossza: 286,2 km.

    shenzhenmetro2007.png

    A 2007-es állapot (fenn) vs. ma (lenn)

    shenzhen-map_1.png

     

     

    Chongqing

    A hálózat hossza: 263,5 km.

    chongqingmetro2005.png

    Chongqing 2005-ben (fenn) illetve 2018-ban (lenn)

    chongqing-map.png

     

     

    Nanjing

    A hálózat hossza: 377,24 km, amivel átvette a harmadik helyet Kínában.

    nanjing_evo.gif

    A nanjingi metró fejlesztésének első 10 éve (fenn) és a mai eredmény (lenn)

    nanjing-metro-map.png

     

    Chengdu

    A hálózat hossza: 196,5 km.

     

    chengdu2010.gif

    A metró debütálásának évében, 2010-ben (fenn) és nyolc évvel később (lenn)

    chengdu-metro-map_1.png

     

    Wuhan

    A hálózat hossza: 283,6 km.

    wuhanmetro2005.jpg

    A wuhani metró 2005-ben (fenn) és 2018-ban (lenn)

    wuhan-metro-map_3.png

  • Shanghai, a kínai óriás

    Kína legnagyobb városa, a tartományi jogokkal rendelkező Shanghai. Bár a britek megjelenéséig nem tett szert túl nagy jelentőségre, azóta a nyugati, bűnös befolyás központi helyszíne az országban.
    A kommunisták egy időben igyekeztek is büntetni a várost, amely még a Népköztársaság kikiáltásakor is a kínai adóbevételek több mint felét produkálta. Kihasználva azt a tényt, hogy Shanghai eleve termelékenyebb és gazdagabb volt, a nyolcvanas évekig alig történt érdemi fejlesztés a városban, így az infrastruktúra terén nemcsak behozták, de gyakran le is körözték a sokkal kevésbé jelentős, s lényegesen kisebb tartományszékhelyek is.

    Érdemi változás a reform beindulásával következett be. Miután Dél-Kínában a különleges gazdasági övezetek meghozták a sikert, Shanghai is visszakaphatta jól megérdemelt helyét az államóriáson belül.

    Shanghai ma is kiemelkedik Kínából. Nyüzsgő, kozmopolita hely, shanghaii hukout szerezni (kvázi teljes értékű shanghaii rezidenssé válni, a hukouról majd részletesen az új blogban) meg maga a Kánaán a kínaiak szemében.

    A hazaúton én is érintettem Shanghait, igaz, csak futólag. Pudong, a semmiből a 90-es évek elején kinőtt új városrész mára Kína és a kínai gazdasági fejlődés megkérdőjelezhetetlen szimbóluma.  A régi, koloniális stílusú belváros, az ún. Bund és a Huangpu túlpartján fekvő Pudong kontrasztja jól jelképezi a régit és az újat, s a két világ összhangja remek turistacélpontként is funkcionál.

    Rendes fényképezőgéppel az enyémeknél nagyságrendekkel szebb képek készíthetőek, a késői óráknak köszönhetően tőlem jobb nem tellett. Azért ízelítőnek talán ezek is jók.

    Bund (fenn), Pudong (lenn)

     

  • Shanghaiból

    Shanghai Pudong repterén használom az ingyenwifit, s kukkantok egy kicsit be a blogra is. Eddig minden menetrendszerűen halad, s fél óra múlva indulunk is Moszkva irányába.

    Miután ott is lesz némi időm vacakolni, majd igyekszem onnan is jelentkezni. Ha Oroszország Anyácska is bőkezűen szórja a reptéri népeknek az internetet.

    Hamarosan elhagyom a kínai szárazföldet, s néhány órán belül a légteret is. Ez az év Kína itt ér véget.

  • Hazaút és Shanghai

    Na, megkaptam végre a járatok pontos adatait. Egy üdítő hír: már június 29-én otthon leszek, mivel Shanghaiból hajnali kettő előtt száll fel a gépmadár.
    Aeroflotos repülés lesz, de valószínűsítem hogy ez olyan nagyon nem fog rontani az élményen. Ha a tápanyagellátásnak akad valami köze a fuvarozó országhoz, akkor még jól is járhatok, mert az orosz étkeket szeretem. A Qatar, bár amúgy tényleg nagyon pöpec légitársaság, legnagyobb hátránya a kaja. Az ottani élelem gasztronómiai eredetét nehéz behatárolni, nekem legalábbis nem sikerült, annyi viszont tény, hogy se nem túl finom, se nem túl gusztusos dolgokkal nem sikerült még elkápráztatniuk. Oroszország anyácska most megmutathatja, mit tud.

    Seremetyevón elvileg 4 órát dekkolok majd, mielőtt elindulok a szép magyar fővárosba. Ha minden időben elindul, s nem törlik egyik járatomat sem, úgy már 11:55-kor Lisztferihegyen landolhatok. Az idő ellenében utazni mókás feladat, azért ennyire rövid látszólag az út.

    Miután Shanghaira jut némi időm júniusban, így a mostani hétvégén nem ejtem útban. Hogy mégse ostorozhassam magam, amiért nem szavaztam, végül arra a megoldásra jutottam, hogy egy hazai, a választásokat amúgy elkerülő ismerőst küldök el magam helyett. Roppant demokratikus megoldás, de neki nem lesz rosszabb, meg így nekem sem. Na nem mintha illúzióim lennének annak tekintetében, hogy ez számítana valamit is.

    A lényeg, hétvégén nem utazom.

  • Moszkva is kipipálva

    Ma reggel repjegyet vásároltunk Zhao Shenggel és kedves asszisztensemmel. Valamiért nehezen szimpatizálnak az online ügyintézéssel, így aztán nem a Qatar röpít most majd, hanem inkább vesznek drágább, papíralapú jegyet.

    Június 29-én emelkedek majd a magasba, s előbb Shanghaiba, majd onnan az orosz fővárosba repülök, mielőtt felszállnék az utolsó, Budapestre tartó járatra.

    Szeretem Kínát, jó is itt lenni, de azért már várom, hogy hazaérjek. Az ország továbbra sem hiányzik, a szeretteim viszont már eléggé.

    Kevesebb mint három hónap, s irány Magyarország. Ez is eljött. Újra.

  • Szokásos év végi metródömping – kiegészítés

    December 29-én Shanghai hálózata is bővült, rögvest két vadiúj vonallal, összesen közel 60 km-en. A frissiben átadott 12-es és 16-os vonalak egyben azt is jelentik, hogy a hosszúsági versenyben megint Shanghai került a dobogó első fokára az őt nem is olyan rég megelőző Peking helyett. Úgy néz ki, a jelek szerint ez a cím jó időn át kínai házidöntőn kerül majd kiosztásra.

    Shanghai hálózata a bővítéssel már így fest. Kattintásra megnagyobbodik!

    shanghai-full-map.png

    _________________________________________________________________________________________

    Szöul továbbra is kihozható első helyre, attól függően, hogy hogy nézzük. Beszámíthatóak a koreai vasút kezelésében lévő vonalak, ahogy a kínai városok elővárosi vasútvonalai. Vitatható a shanghaii 22-es vonal besorolása is, ahogy az is, hogy a Maglevet a hálózat részének tekintik-e.

  • Metróügyi körkép

    Nyári hazautazásom előtt esett szó metrókról utoljára, de talán nem meglepő módon azóta is történtek fejlemények e téren. A földalattival ellátott kínai városok listája is kibővült, miután szeptember 26-án az észak-kínai Ha’erbinban átadták az első vonalat. Ez Kína eddigi legészakabban fekvő hálózatának első darabja, s hacsak Heilongjiang (melynek székhelye Ha’erbin) második számú városa, Qiqiha’er nem fúr a jövőben városi alagutakat, az égtáj szerinti címét minden bizonnyal tartani is fogja.

    Aránylag sok huzavona kísérte az építést, kétszer is félbeszakadt, de végül célt ért. Két további vonalat is át terveznek adni öt éven belül, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a jelenlegi 17 kilométernyi metró közel 90 kilométeresre bővül majd.

    Az egykori császárváros Xi’an is avatott új vonalat a múlt hónapban, de itt ez már a második volt, s a már elkészült kettes vonal után az egyes számra hallgató – mintegy 25 km-en.
    A metróval egyre keszekuszábban átszőtt Shanghai sem maradt ki a jóból, itt a 11-es vonal déli szakaszával búcsúztatták az augusztust, Tianjinben pedig a 2-es vonalat toldották meg ugyanebben a hónapban.

    Végül egy térkép a metróval vagy metrószerű képződményekkel ellátott kínai településekkel. A fejlődés érzékeltetéséhez csak annyit, hogy a kilencvenes évek elején mindössze három nagyvárosban volt valamiféle (a jelenlegi vonalhosszhoz mérten eltörpülő) hálózatkezdemény.

    Greater_China_Rapid_Transit.svg.png

  • Meleg helyzet

    Sanya varázsa sokak viselkedését megváltoztatja. Egy távoli, idegen hely, de mégis barátságos s meleg. Ez utóbbi jelző nem véletlen.

    Kínában a homoszexualitás kezelése sokat javult az évek során. Ahogy a nyitás mellé valamelyest nőtt a társadalmi liberalizáció is, úgy erősödtek a dekriminalizáció melletti érvek. 1997-től nem büntetendő, s végül 2001-ben a nemzetközi ajánlásoknak is eleget téve leszedték a betegségek listájáról.

    20090611052623.jpg

    Ez azt jelenti, hogy hivatalosan nem érhet ma hátrány senkit sem azért Kínában, ha meleg. Nem lesz letartóztatva, kényszerkezelve, stb. Nyugodtan, zaklatás nélkül élheti az életét.

    A helyzet azért nem ennyire egyszerű. Sanyaban a meleg párok nem is nagyon ügyelnek rá, hogy ne tűnjenek fel (nem kell semmi fizikálisra gondolni, de az egymás közti testbeszéd és közelség könnyen szemet szúr – a fizikalitás a heteroszexuális közegben sem jellemző nyilvánosan), mitöbb, kérdésre minden további nélkül el is ismerték a tényállást. Történetesen amikor kocsmázni voltunk a tetőn, játszottunk egy igaz-bátor szerű játékot, s az egyik résztvevőnk feladata volt a sarokban ülő párocska nemi identitását feltérképezni. Nem jöttek zavarba.

    Sanya világa ugyanakkor nem a realitás. Nincsenek ismerősök, s az ember könnyedén ellazul a pálmafák alatt. Ezzel szemben a valóság az, hogy a legtöbb meleg kénytelen hazugságban élni. A nagyobb városok lakói lényegesen nagyvilágibbak, toleránsabbak, s ennek megfelelően ezekben az élet homoszexuálisként nagyságrendekkel könnyebb.
    Vidéken vagy a külföld elől jobban elzárt nagyvárosokban az emberi gondolkodásnak még sokat változnia. A kínaiak jellemzően másképp fejezik ki a nemtetszésüket, mint odahaza, így a helyi melegeknek attól épp nem kell tartaniuk, hogy összevernék őket, ellenben egy nyilvánosan felvállalt élet könnyen lehet egy végletesen pária életvitel is.

    A Chongqingból származó lányok, akikkel megismerkedtem, a második napon egy nagyon jó chongqingi barátjukkal tűntek fel. Ő volt Songning. Számomra teljesen megdöbbentő nyiltsággal mondták is azonnal, hogy a fiúkat szereti. A magam részéről ebben nem látok semmi kivetnivalót, a szerelem és a vonzalom nem nemekhez kötött fogalmak. Bizonyára még a blogom olvasói közt is vannak olyanok, akik számára nehézséget jelent a másság elfogadása, mindezt úgy, hogy a miénk a kínaihoz mérten egy roppant nyitott társadalom.

    Songningot igyekeztem nem nagyon faggatni, bár kíváncsi voltam. Idővel nem is volt annyira nehéz visszafogni magam, mert a saját neme iránt érzett vonzalma hamar az egyik legkevésbé szignifikáns dologgá vált vele kapcsolatban. Nagyon jó fej srácnak bizonyult, kellemes személyiség.

    Pár közösen töltött nap után aztán már kevésbé tűnt tolakodónak, ha olykor felmerült egy-egy kérdés. Chongqing is elég nyitott nagyvárosnak tekinthető, több meleg szórakozóhellyel, s relatíve szabad gondolkozású lakossággal. Így lehet, hogy a lányok például régóta ismerik Songning identitását, ugyanakkor a szüleinek ő sem számolt még be a helyzetről. A nővére tud róla mindent.

    Hazatérve Mengsinek mutogattam a kirándulás képeit, s amikor eljutottunk az új ismerősökig, mondtam, hogy ki kicsoda, s a mai bejegyzés alapjául szolgáló témát sem hallgattam el. Mengsi nagyon naív és kedves teremtés, s láthatóan próbálta feldolgozni a hallottakat, de nem nagyon sikerült neki. A zsigeri elutasítás belőle is épp úgy áradt, mint ahogy ez valószínűleg a lakosság nagy részében is jelen van. Beszélgettünk egy jó félórát erről a témáról, mire a végére úgy-ahogy kezdett mutatni némi toleranciát. Ez amúgy bíztató, de amíg a közgondolkodás élesen nem változik e téren, addig a meleg helyzet továbbra sem lesz túl rózsás Kínában.

    A hatósági hozzáállás javulását azért mutatja, hogy 2009-ben Shanghaiban lezajlott az első Pride.