-
Kína műholdról 1.
A blog szünetről való visszatérte egyúttal egy új sorozat beindításával is jár. Hála a Google Earth timelapse szolgáltatásának, egy ennyire gyorsan változó országban rengeteg érdekességet lehet találni. Az első részben rövid xinjiangi lakóhelyemre, Ala’erre és a mostanira, Shenzhenre kerül a reflektorfény.
Ala’er, mint azt a blogon már említettem, egészen rövid múltra tekint vissza. Bár a kommunista rendszer megjelenése és a Bingtuan felállítása után gyorsan megkezdték az öntözéses gazdálkodás kiépítését, s a mezőgazdasági egyetem is már az ötvenes években megalakult, az egyetemi kampuszon és némi veteményen kívül mást nem lehetett errefelé találni.
Ahogy a képek azt jól megmutatják, Ala’er város megalakulása után rohamtempóban beindultak az építkezések, s ha kicsit visszább veszünk a zoomból, akkor az is látszik, hogy az öntözött területek mérete is jócskán megnőtt.Shenzhen is nagyjából a semmiből nőtt ki, helyén csak egy halásztelepülés húzódott, mielőtt az első különleges gazdasági övezetek egyike lett. Azóta már tizenegynéhány milliós metropolisz, tele felhőkarcolókkal és Kína-szerte az egyik legmagasabb életszínvonallal. A műhold itt is látványosan demonstrálja az eltelt idő változásait.
A csúszkával és a zoom-mal itt is tessék nyugodtan játszani a nagyobb élmény érdekében.A Szecsuánblogon a trollok kiszűrésére előmoderáció után jelennek meg a kommentek. Ha új vagy a blogon, az első (a moderáción nem fent akadó, normális) hozzászólásod után felkerülsz a blogos whitelist-re, s így a jövőben a hozzászólásaid azonnal megjelennek majd. Megértésedet köszönöm!
-
Beköltöztünk
Egy bő fél órája birtokba vettük az új lakásunkat. Ugyanabban az épületben, de két emelettel magasabban, s ellenkező irányú panorámával. Nüansznyi eltérések vannak a kivitelezésben, de végeredményben ugyanolyan, mint az előző volt.
Az eredeti tervek szerint erre már tegnap sor került volna, de olyan szinten fáradtak voltunk, hogy nem bírtuk délre elhagyni a hotelt (egy napra oda foglaltam be, mert későn értünk ide, amikor már nincsenek a ház irodájában, s nem tudtunk volna kivenni kecót), csak férjemet rugdaltam le 11 felé, hogy fizessen ki még egy éjszakát.
Ma már lényegesen üdébbek vagyunk, s örülünk az új helynek. Hogy ki kell pakolni, annak nem annyira. Hogy el kell menni az itthagyott cuccainkért bő fél órányira, annak még annyira sem, de ezen túl kell esni. Aztán úgyis pihenhetek egy keveset.
Ja, és az idő remek, huszonpár fokok vannak. És nem mínuszban. Shenzhenben azt hiszem, kibírható ez az évszak. -
Shenzhenbe értünk
Dohából Kantonba egész keveset késtünk, aztán egy kicsit buszoztunk Shenzhenbe, ahol most nagy fáradtan pötyögöm ezt az apró szösszenetet, aztán állok neki aludni.
A blog újra Kínából jelentkezik.
-
Shenzhenből Dohába, Dohából haza
A járművünk a guangzhoui reptérről indult, így első körben oda kellett eljutnunk Shenzhenből. Ez szerencsére aránylag könnyen abszolválható feladat, miután közlekednek expressz járatok az ottani reptértől Shenzhenbe és vissza.
Miután elindultunk a lakásból, metróval elgurultunk a buszállomásra. Idérkezésemkor ez még nem ment volna, de azóta októberben átadták a 7-es és 9-es metróvonalakat, így már nincs semmi akadálya a dolognak. Ha valaki hasonlót tervez, ne higgyen a reptéri honlapnak: a busz már jó ideje nem az ott szereplő címről indul, hanem egy metrómegállóval arrébbról – Yinhu megállónál kell leszállni.
Ezt az információt sajnos velem nem osztották meg, így aztán csak a helyszínen szembesültem vele, az utolsó, fél 6-os busz indulása előtt 40 perccel. Szerencsére tényleg közel van egymáshoz a kettő, így még belefért.A busz közvetlenül a kantoni reptéren rak le, így onnan már semmi nehézség nincs a dologban. A járat, a Qatar Airways Guangzhou-Doha gépe fél 1 után 5 perccel indult, addig még volt időnk enni egyet.
Mivel az online foglalásbeállításokról elfeledkeztem, így csak a légitársaságon múlt, hogy merre pakolnak bennünket. Szerencsére pont úgy oldották meg, ahogy magam is választottam volna.
Csak ott szembesültem vele, hogy egy hatalmas, Airbus A-380-as géppel repülünk, amihez még soha nem volt szerencsém. Akinek ez nem mondana semmit, ez egy kétszintes, óriási gép, a legnagyobb a maga nemében a világon. Két csőre kapcsolva zajlott a beszállítás is, hogy mindenki feljusson, de talán pont a nagy mennyiségű nép miatt késve is indultunk el.
A wikipedia szerint ilyen a két szintHogy a Qatarnál mennyien férnek ebbe a típusú gépbe, azt nem tudom, a turistaosztályon 3-4-3 elosztásban, 10 ember fért egy sorba, mindenesetre a netes infók alapján az osztályoktól függően 300-800 ember is elhelyezhető. Esetünkben olyan 600-ra saccolnék.
Galéria 1 – képaláírásokkal
Az út nem volt rövid, mintegy 9 órát töltöttünk a levegőben, s ottani idő szerint 5 körül érkeztünk meg Dohába.
Ez a reptér is fejlődik tovább: mostanra üzembe állítottak egy, a reptéren közlekedő, vezető nélküli vonatot, amely a különböző terminálok közötti táv leküzdésére szolgál. Mivel az összes terminál egy nagy épületen belül foglal helyet, így a transzfert biztosító jármű is a reptereken nem szokatlan, hatalmas belmagasságú építményben, a magasban közlekedik.A késés miatt sietni kellett, már zajlott a beszállítás, s időben el is indultunk Budapestre. Itt is kaptunk még kétszer élelmet, így a repülés alatt nem mondhatnám, hogy éheztünk volna.
Galéria 2 – képaláírásokkal szintén
Az időben, reggel 10 után pár perccel történő ferihegyi érkezés után még szerencsénk is volt, mert egészen szokatlan, már-már szürreális módon a legelsők között kerültek elő a feladott poggyászaink. Ilyenhez sem volt még szerencsém, általában az utolsó körben jönnek csak meg.
Hosszú volt az út, de már itthon vagyunk.
Mindenkinek kellemes ünnepeket kívánok, s kitartást. Januárban visszatér a blog. -
Holnap útra kelünk
Délután három óra felé elhagyjuk shenzheni otthonunkat, s elindulunk a kantoni reptérre tartó buszhoz. Elég sok időnk lesz majd a reptéren, mire felszállhatunk, de aztán 28-án gyorsan otthon is leszünk, amennyiben a légitársaság is úgy akarja.
A hazai tartózkodás valamikor januárban ér majd véget, ezt majd idővel pontosítom. Mivel kilátásban van egy munka januárban a céggel, jó eséllyel ahhoz időzítek majd.
Amíg Magyarországon leszünk, a blog nyugovóra tér az eddigi nyári szünetekhez hasonlatos módon – ellentételezésként nyárra nem tervezek se szünetet, se hazautat. Mivel ilyenkor bejegyzés csak elvétve kerül fel, így újfent arra bíztatok minden olvasót, hogy amennyiben még nem tette meg, nyomjon a blog.hu-s követés funkcióra, s így garantáltan nem marad le semmiről.
Holnap és az út során még feltehetően röpke pillanatokra bejelentkezem, de nagyobb szösszenetet majd csak otthonról kell várni az úttal kapcsolatban. Aztán, az ígéretnek megfelelően téli szünet jön.
-
Hétfőn már otthon leszünk
Ma nekiálltunk a csomagolásnak is, hiszen 27-én elindulunk Guangzhouba, hogy aztán 28-án éjjeli fél 1 körül felszálljon a gépünk Doha, majd onnan Budapest felé.
Közben jelentkezett a nyelviskolás pasi is, pont most vasárnap kellett volna először csemetékkel találkozni, de ez így most nem fog megvalósulni, ellenben, ha minden igaz, a visszatértünk után belekezdünk majd ebbe a bizniszbe is.
Tegnap megjött a hideg is, 17 fok van, s az előrejelzések szerint ilyen 20 fok körüli értékek maradnak már hazatértünkig is. Ez nem annyira nagy baj, legalább kisebb lesz a sokk a valódi télies időjárással szembesülve.
A vízumhosszítás is otthonról lesz elintézve így, s legalább a kellemes a hasznossal is össze lesz kötve. Valamikor januárban meg már jövünk is vissza.
-
Immár külföldön is használhatom a kínai telefonszámom
Mert alapesetben ez sem magától értetődő ám. Míg odahaza ennek semmi különösebb akadálya nincs, az itteni számok, kikerülve a kínai adótornyok hatósugarából használhatatlanná válnak. A miértre nem nagyon tudok magyarázattal szolgálni.
A külföldi számok hívása még kínai hálózatról sem szokott menni. Ilyen esetben egyszerűen géphang jön, aki elmondja, hogy külföldre telefonálni nem tudok, ennek megoldása érdekében hívjam a szolgáltatót. Az sms is elvétve működött.
Az idei új számom valamiért kivételesnek bizonyult. Külön aktiválás nélkül engedi a nemzetközi hívásokat, amin meg is lepődtem elsőre. Korábban, még Xianningből egyszer felhívtam a China Mobile-t, hogy miképpen lehetne ezt megoldani, akkor az aktiválást 200 yuan befizetéséhez kötötték. Ez nem plusz költség, csak ekkora egyenleget igényelt, hogy megoldhassák. Most meg a jelek szerint nem volt semmi előfeltétele.
No, de a roaming. Az eddig soha nem működött, s legutóbb HK-ba érve elfelejtettem tesztelni, hogy ezúttal mi a helyzet, így ma tettem egy kört a China Mobile-nál, hogy megtudakoljam. Külföldi tartózkodás alatt természetesen nem kifejezetten szerettem volna használni az itteni kártyámat, de sms-eket a banktól kapok rá, amit csak úgy kapok meg, ha szerencsétlen kártya csatlakozni képes a határon túli szolgáltatókhoz.
Szóval ott jártam ma, s jövetelemre máris elő is keresték valahonnan hátulról a múltkori nyelvzseni pasast, akinek az angolján ma is csak hüledeztem. Tényleg egészen profi, s még az akcentusa is egészen rendben van.Meg is ismert, majd tájékoztatott a helyzetről. A roamingnak sincs külön díja, de aktiválni kell, amihez 800 yuant kell a számlára helyezni. Ez szükség esetén lebeszélhető, elhasználható havidíjra is, vagy ha épp kell, az üzletbe visszatérve vagy telefonon keresztül lemondható a szolgáltatás használata, s az esetben visszautalják a pénzt, vagy azt, ami maradt belőle.
Esetemben valószínűleg a havidíjas elhasználás lesz majd a működőképes opció, mivel az úgyis harmincakárhány yuan, s feltehetően fogok még megfordulni külhonban, amikor nem fog ártani, ha a kínai számom is él. Minden egyes alkalommal pedig ezt eljátszani macerásabb procedúra, mint egyszer. -
Gyorsvonatozni még mindig jó
Kína mára sikeresen kiépítette a bolygó legnagyobb gyorsvasúthálózatát, s a fejlődés még messze nem ért véget. Bár a fellendülés keltette fizetőképes kereslet, az országon belüli távolságok és a piaci verseny hatására a légi közlekedés volumene is egyre bővül, a lakosság nagyobbik része a mai napig vonatra száll, ha utazni akar.
Hogy milyen vonatok gurulnak a pályákon, arról egyszer már volt egy részletesebb bejegyzés. A G jelzésű vonatok képviselik a száguldás csúcsát, s 300 km/h sebesség felett szállítják a népeket A-ból B-be. Ennek köszönhetően Shenzhen és Changsha között is alig több mint 3 órás az út dacára a távolságnak.
Shenzhenben végül Futian vasútállomáson szálltam fel a vonatra, mely állomás még egy éve sem üzemel, s a majdani Guangzhou-Hongkong gyorsvasút utolsó kínai megállója, közvetlenül a hongkongi határ előtt. Egyúttal Ázsia legnagyobb, s világszinten is a második legnagyobb föld alatti vasútállomása, három szinten. Hogy mennyire új, azt jól jelezte, hogy szolgáltatási infrastruktúra egyáltalán nem, míg az utasforgalom is meglehetősen visszafogottan lelhető fel errefelé. Mivel valamit vásárolni azért kell, így kénytelen voltam felmászni a felszínre, s ha már ott voltam, megörökíteni a magasházas panorámát.
Vonatos, Futian állomás környéki és néhány Changshaban készült kép a galériában, helyenként leírásokkal.
-
Shenzhenbe érve
Lezajlott ez a munka is, megvolt a konferencia, adtam interjút is és még betegekkel is beszélgettem a panaszaikról!
Kissé el is fáradtam, úgyhogy a részletekkel majd holnap.Érdekes nap volt!
-
Irány Changsha
Egy fél órán belül útra is kelek, s aztán legközelebb majd a hotelből, Changshaból jelentkezem.
Vonatozni G-vonattal jó!
