• Vissza Kínába

    A bangkoki hotelből fél 9-kor csekkoltunk ki, s elvileg a céges emberek is ott kellettek volna, hogy legyenek.
    Mivel ők csak ma indultak el, valószínűleg még édesdeden aludtak, így aztán Virággal együtt 8:55 magasságában fogtunk egy taxit, majd kimentünk a reptérre.

    Miután csak költőpénznek kaptunk az ottlét alatt 30 ezer baht-ot, a két önköltséges taxizást nagy duzzogva benyeltem. (Miután kifele feleztük, összesen volt 850 baht). A reptéren aztán én Kanton fele vettem az irányt.

    A China Southern-nel utaztam, s meglepően finom volt a kaja. Helyenként a kilátás is, amikor már a dél-kínai tenger felett röködtünk, s azt is el kell ismerjem, hogy a guangdongi táj sem utolsó.

    wp_20160925_09_40_09_pro.jpg
    Kicsit hosszú volt a sor a becsekkolásnál (fenn), beszállókapu környéke (lenn)

    wp_20160925_11_19_46_pro.jpg

    wp_20160925_13_28_14_pro.jpg

    wp_20160925_13_28_36_pro.jpg

    wp_20160925_13_54_38_pro.jpg
    Ez még valahol a déltengeri szigetvilág felett (fenn), Guangdong is dimbes-dombos, hegyes sok felé (lenn)

    wp_20160925_15_32_45_pro.jpg

    Guangzhouból (ez lenne Kanton, de hol ez, hol az a név jön a számra) aztán elbuszoztam Shenzhenbe, s itt némi kóválygás után megtaláltam a szállást is.
    A jelek szerint, ha minden igaz, talán elsejétől már saját albi is lesz, de még ne kiabáljuk el.

    Jövő héten meg Hongkongba kell átruccanni a vízumomat rendezendő. Kicsit zsúfolt napok jönnek most, de utána már nyugi lesz legalább. 
    Talán nem lesz itt annyira rossz.

  • Veve menni vissza Kínába

    Dél előtt pár perccel elindul a repülőm Guangzhou Baiyun repterére. Ez utóbbi, állítólag igencsak nagy légikikötőhöz még nem volt szerencsém, na majd most.

    A reptérről már busszal közvetlenül Shenzhenbe gurulok, s a busz szerencsére meg is áll Bao’anban, Shenzhen azon részében, ahol a szállásom is van. Az ottani reptér sincs messze, így holnap este férjemuramat összeszedni sem lesz probléma.
    Legalábbis bízok benne, hogy megérkezik, ez lesz az első nagyobb útja egyedül, szurkoljatok a sikerért. Ha valahol elkavarodik út közben, azt nem fogja megköszönni. De csak nem lesz ilyen. 

  • Apró módosulások a programban

    Holnap indulok vissza Kínába. Az eredeti tervekkel ellentétben én már nem megyek vissza Xinjiangba, hanem Guangzhouba röppenek. Onnan egy köpés Shenzhen, ahová férjem érkezik majd meg 26-án este a cuccainkkal együtt.

    Így az utolsó pillanatban elég drágák a jegyek, így aztán elég egyet venni belőle, s feleslegesen nem fordulok én is egy kört. A hoszteles foglalás él majdnem egy hónapra (több részletben, így lemondható, ha hamarabb találunk lakást), s előbb-utóbb remélhetően lesz saját bérleményünk is. Talán elfogadhatóbb áron is.

    Wuhanban 2100 yuanért kínáltak egy 80 m2-es, jó helyen lévő, bebútorozott szép lakást, de sajnos az nem Shenzhen. Igen mázlista leszek, ha 3500-ből kijön valami egy hálószobás, elfogadható kis fészek. De lelkiekben felkészültem az 5000 pénzre is. De ez még icipicit odébb van.

  • A terror nem csillapodik

    Xinjiang szélsőségesei továbbra sem nyugszanak, ezúttal Shenzhenben sikerült lecsapniuk ártatlan járókelőkre a város központjában. A mérleg eddig három halottról és három sebesültről szól.
    A mostanában már sajnos szokásosnak mondható kaszabolós módszert követték ezúttal is, s a képek tanúsága szerint célirányosan torokra mentek.

     

    A képeket csak saját felelősségre, sokkolóak!

     

     

    Ez már rövid időn belül a negyedik terrorista akció, ami Kína magterületén belül történt, bár szerencsére az utolsó három korántsem követelt annyi áldozatot, mint a meglepetésszerűen lesújtó első.

    Az ujgur bázisterületeken sem volt tétlenkedés, ott múlt héten robbantottak egy piacon, Wulumuqiban, közel 40 halottat és száz körüli sebesültet hagyva maguk után.

     

    A válasz sem maradt el, a kormányzat egy éves terrorellenes kampányt indított Xinjiangban, s már letartóztattak több mint 200 muszlim szélőségest.
    A terrortól függetlenül gondoltam meg magam Xinjianggal kapcsolatban, de azt hiszem, nem is baj, ha nem megyek Kashiba és Hetianbe. Feltehetően csurig van katonákkal, akik az adott helyzetben nem feltétlenül díjaznák a fotózkodást sem.

    Sajnos ennek az egész folyamatnak a legnagyobb vesztese az ujgurok csendes, normálisan élő többsége. A terrorcselekményekkel csak azt érik el, hogy a népük sosem tapasztalt nyomásnak és vegzálásnak legyen kitéve.

     

    Igazából nehéz megmondani, hogy a szélsőségeseknek mi a bajuk. A múltban kétségtelenül szenvedhettek az ujgurok is a központi hatalomtól, különösen súlyosbítva a helyzetükön, hogy mélyen vallásos népről beszélünk, a kommunizmus pedig nem éppen díjazta ezt sehol.
    A mai Xinjiangban minden többnyelvű, feliratok, oktatás, még a vonatokon is bemondanak mindent ujgurul. S noha kétségtelen, hogy gazdasági fejlettség terén elmarad Kína keleti részeitől (Közép-Ázsiával szemben az összehasonlítás épp ellentétes), a fejlődés mértéke errefelé is robusztus, különösen, hogy a kormányzati beruházások igencsak tekintélyes részét fordítják a nyugati országrész felzárkóztatására.
    A vallásgyakorlás sem ütközik akadályba már évtizedek óta, virágzanak a mecsetek.

     

    32 szélsőséges vallásos csoportra már lecsaptak, s egy éven át kiemelt erővel folytatják a terroristák felkutatását. Megerősítették a határvédelmet is, mivel gyanítható, hogy a szélsőséges eszméken túl fegyver is érkezik a szomszédos közép-ázsiai államokból.
    Nem lennék most ujgur. Xinjiangban igencsak meg fog nehezülni az élet, de ha ez az ára annak, hogy a hasonló esetekre kisebb legyen az esély, akkor nincs nagyon más választásuk. Az ujgurok békés többsége meg remélhetően kilöki magából ezeket a szélsőséges elemeket. Már csak saját jól felfogott érdekében is.

  • Shenzhen – porfészekből óriásváros – képekben

    Shenzhen mára Kína egyik legnagyobb városává vált – s tette ezt úgy, hogy harminc éve még csak egy álmos halásztelepülés húzódott a területén.

    Shenzhen helyzete a a Deng Xiaoping által elindított reformoknak köszönhetően változott meg gyökeresen, stratégiai fekvése – közvetlenül határos Hongkonggal – folytán itt alakult meg az első ún. különleges gazdasági övezetek egyike. 

    A mai liberális befektetési klímában ennek már nem lenne sok jelentősége, de akkoriban, 1988-ban ezek a zónák voltak a szocialista piacgazdaság terepasztalai. A tapasztalatok láttán az öreg Deng nagyon is elégedett lehetett, a későbbieket meg már nem kell nagyon ecsetelni: a nyitás bekövetkezett Kína-szerte.

    Shenzhen ma – a város tág értelmezése szerint – mintegy nyolcmillió kínai otthona. A modern Kína egyik arca is, így aztán nagyon hamar teleépülték magasházakkal, s ez azóta is csak fokozódik. Ahogy Hongkong visszatért Kína kebleire, a kapcsolatok még tovább erősödtek. A határátlépés nagyon egyszerű: két metróvonal is összeköti Shenzhent a volt kolóniával.

    Merthogy határ természetesen van, a népi Kína állampolgárai nem mászkálhatnak csak úgy szabadon Hongkongba, hiába része az utóbbi Kínának már 1997 óta. 

    Shenzhen modern, kellemes hely. Rendezett, s aránylag tiszta is. Hongkong kicsiben, kínai, chabuduo verzióban. Egy vizitet mindenképp megér.

    Galéria – 90%-ban magasházakról, aki nem szereti, ne nyissa meg! – alant.

     

  • Kultúrsokk

    A Kínába utazó nyugatit többnyire mellbe vágja ez az érzés. Elkerülhetetlen, mert Kína gyökeresen más, teljesen szokatlan, idegen. Az ország ugyan gyors ütemben modernizálódik, ennek ellenére sok szempontból kaotikus, áttekinthetetlen. A helyiek nem tartják magukat az európai normákhoz, tolakodnak, lökdösődnek, köpködnek, a gyerekek az utcán könnyítenek magukon – ez szerencsére általában csak a kisdologra vonatkozik. A külföldit szenvtelenül bámulják, leplezetlenül kíváncsiak, boldog-boldogtalan hellózik, s még sorolhatnám hosszasan. Leírni nem is nagyon lehet.

    Kínát már megszoktam. Az orientációm hamar efelé terelgetett, s ha azonosulni nem is tudok mindennel, idővel ignorálni lehet a kellemetlen helyzeteket is. Emlékszem, annak idején a köpködést megelőző gargalizáló hangoktól kirázott a hideg, a falra tudtam volna mászni, ehhez képest ma már fel sem tűnik. Alkalmazkodik az ember.

    Olyannyira hozzászoktam már Kínához és lakóihoz, hogy az igazi kultúrsokk engem a mostani körutazás során ért. Szerencsére fokozatos felvezetéssel, máskülönben nem is nagyon hittem volna, hogy mindez valóban megtörténik.

    Shenzhenben megállt előttem egy taxi. Vagyis a zebra előtt, s átengedett. Elsőre azt hittem, talán csak potenciális utasnak gondolt, de aztán később egy másik, immár civil járművel is megesett a történet. Komolyan szürreális élmény volt.
    Hongkongba érve még egy fokozattal feljebb kapcsoltak. A város – legalábbis amerre megfordultam – patyolattiszta, rendezett. A népek figyelnek a közlekedési lámpákra, nem szemetelnek, nem cigiznek mindenfelé. És mindenki ért angolul. Mitöbb, beszél angolul. Normálisan. Ez alapból logikusnak tűnik, de ennek ellenére is szokatlan.

    Szingapúr… ehhez meg már tényleg nehéz szavakat találni. A kínaiak sorban állnak a metróra várva, két oldalt, s megvárják, amíg a leszállók elhagyják a járművet! Utána szép sorban vonulnak befelé, nem tülekedve, mint egy csorda. Komolyan nem hiszem el, ha nem látom a saját szememmel… És viselkednek. Udvariasan, rendesen, európaiakat megszégyenítő módon. Ha a kínai pártvezetők kitűzött célja a szingapúri modell valamikori elérése, azt csak támogatni lehet. Soha rosszabbat, sehol.

    WP_20140128_047.jpg

    WP_20140128_079.jpg

    WP_20140128_087.jpg

    Hogy mindez mennyire tudható be a gyarmati múltnak, azt nem tudom, de ha köze van hozzá, akkor néha igencsak szerencsés is tud lenni az angol jelenlét.

    Szingapúrban a kínaiak kifordultak önmagukból. Meghaladták a kínai létet, s egy valóban élhető közeget hoztak létre. Frankóbb helyen még sosem jártam életemben. Szívesen letelepednék náluk.

    ______________________________________________________________________

    A képek Szingapúrban készültek.

  • Az út Kínában: Shenzhen és Hongkong

    A vonat Xianningben kissé szokatlan módon meglepően pontosan indult el az állomásról. Mivel csak Wuhanból jött, így sok lehetősége nem volt késést összeszedni, de Shenzhenig is sikeresen tartotta a menetidőt.

    Maga a vonatozás eseménytelen volt, leszámítva hogy a hajnal előtti néhány órában elég nehezen tudtam aludni, mert egy cirka egy-két éves fiúcska folyamatosan üvöltött pár ággyal arrébb. Sajnos a szülők nem nagyon törekedtek a helyzet megoldására, így meglehetősen népszerűek is lettek az utazóközönség körében.

    Shenzhen egészen kulturált város. Nem csak azért, mert viszonylag tiszta és jól karbantartott, s nem is csak azért, mert van pár magasház. Az emberek is mások. Sokkalta inkább Hongkongra hasonlít, mint a szárazföldre, a járművek képesek például elsőbbséget adni a gyalogosoknak. Meghökkentő, de így van. Nem mindenki, de az a néhány eset is szürreálissá tette a helyzetet.

     

    Szerencsére sikerült elintéznem a valutaváltást, így aztán szingapúri, hongkongi, maláj és thai pénzekkel tömtem tele a tárcám, ami elsőre elég furcsa volt. Azt sem tudtam, melyik-melyik, el kellett olvasni a feliratokat. Azzal oldottam aztán meg eddig, hogy mindig az adott hely valutájából hordok csak magamnál, így kevesebb a félreértés.

    A határátlépés nem volt annyira egyszerű. Technikailag igen, de amekkora sor állt az ellenőrzés hongkongi oldalán, azt nem kívánom senkinek. Egy órát biztosan vártam, de a lényeg, hogy átjutottam.

    Hongkong is egy érdekes hely. A táj tetszetős, hegyek, víz, ami csak kell, az emberek egészen nyugatiasak, s gyönyörűen beszélnek angolul. Nekem ez volt az igazi kulturális sokk. Angolul beszélő kínaiak, ez teljesen felfoghatatlan kategória. Ráadásul tömegesen teszik mindezt. Hihetetlen.

    A hongkongi új reptérrel sincs gond, bár sajnos az oda közlekedő expressz kicsit drágább, mint a metrók, de egyszer kibírható.

    Cigizni viszont szinte sehol nem lehet, a nikotinfüggőnek lesni kell a lehetőségeket. Hogy mennyire veszik komolyan, azt nem tudom, de többezres (hongkongi dollár) bírságokkal fenyegetik a renitenseket a kiírások szerint.

    A repülőnk is időben indult, a Jetstar vitt Szingapúrig, ahol szintúgy időben, de itteni idő szerint már másnap érkeztem meg. De Szingapúrról majd legközelebb…

    ___________________________________________________________________

    Képek később, az istennek se bírok feltölteni semmit… Majd utólag pótolom, ígérem…

    FENN VANNAK! Legalábbis néhány. Az eleje Shenzhen, a tömeg a határ hongkongi oldala, az utolsó két kép Hongkong.

  • Shenzheni beköszöntő

    Itt ülök a McDonald’s-ban, s banknyitásra várok, hogy aztán beszerezhessek az előttem álló úticéloknak megfelelő valutákból. Sajnos mobilról pötyögni most sem könnyebb, így itt most be is fejezem. Legközelebb bővebben is igyekszem majd megnyilvánulni.