-
Délután már Bangkokban leszek
No, szerencsére már a részletek is világosak, 16:40-kor szállok fel a thai főváros felé, s elvileg fél 7-re már oda is érek. Virágelvtárs már kettő felé megérkezik, így ezúttal ő a gyorsabb.
A jelek szerint ezúttal egy másik mutatós hotelt választottak, a Swissotel bangkoki darabjában leszünk elszállásolva, amely a netes képek alapján nem tűnik rossznak. 16-án jövök majd vissza, a 15-i rendezvényt követően. A szöveg mégsem annyira hatalmas, csak 14 oldal, ppt, a nagy része kép vagy ábra.
Már összehurcolkodtam, s lassacskán elmetrózom majd a shenzheni légikikötőbe, ahol eddig én még soha nem repültem, dacára annak, hogy már itt élek egy ideje. Eddig vagy Kanton vagy legutóbb Hongkong repterét használtam, a legközelebbi élményem az itteni darabról az, amikor férjemért másztam ki tavaly október elején, amikor ő is megjött Urumcsiból. No, ez most a jelek szerint megváltozik.
Igyekszem hamar kimenni, mert előfordult már, hogy fél órára is feltartottak, s a gépről nem szeretnék lemaradni. Hónap végén elvileg lejár az egyébként is érvénytelenített xinjiangi vízumom, talán utána már nem vegzálnak. Kicsit kellemetlen, de ennyi még belefér.
Legközelebb majd este kukkantok be, már Thaiföldről.
-
Vasárnap jön Thaiföld
Miután a jegy részleteit még mindig nem kaptam meg, így egyelőre csak annyit tudok, hogy aznap megyek, közvetlenül Shenzhenből, illetve hogy 16-án jövök vissza.
A klíma feltehetően nem lesz gyökeresen eltérő a jelenleg itt uralkodótól, s lesz 7/11-es melegszendvics, virágelvtárs és ehető rovarok, szóval annyira nem lesz rossz Bangkokban. Bár ha megint olyan szállodába visznek, ahol épp felújítás alatt áll a medence és emiatt valami más helyet kínálnak csak fel úszkálni, akkor lehet hogy felvágom az ereimet és megszűnik a blog. Na jó, nem. Valahogy talán kibírom.
Szóval érezzetek együtt velem, mert ismét Délkelet-Ázsiába csatangolok.
-
Már férjem is tanít – felügyelettel
Most már lassan egy hónapja annak, hogy férjem is elkísér, amikor K1-es óráim vannak a nyelvsuliban. Az első néhány alkalommal csak annyi volt a dolga, hogy figyeljen és szokja a gyerekeket meg ők is őt.
Automatikus módon nincs meg benne a kölykökkel való bánásmód mikéntje, korábban jellemzően kitért az útjukból, s még a rokon kisgyerekekkel sem nagyon tudott mit kezdeni. Szerencsére a jelek szerint ez fejleszthető tulajdonság, most már jól elvan velük, s mivel ő maga is elég idióta, ezzel korosztállyal nagyon jól megértik egymást.
Egyre több feladatot adtam át neki, beszél hozzájuk, énekel nekik, s gyakoroltat dolgokat. Most már csak az új anyagokat adom át én, a többi rá hárul. Az akcentusa egyáltalán nem rossz – ez önfényezőnek fog hangzani, de vállalom, hogy feltehetően azért, mert velem kezdett bele az angolba, s otthon egy darab angolórája sem volt. Azóta is javarészt angolul kommunikálunk egymással, s a gyakorlásnak is meglett az eredménye: most már simán eldumál hétköznapi dolgokról bárkivel, bármikor. A magasabb szintű nyelvtan megtanítását már nem erőltettem, a könyvet elhagytuk egy jó ideje. Még az igeidők mindegyikét sem tanítottam meg neki: a present perfectet még ismeri, de a többi perfect igeidőt már nem. Majd egyszer, valamikor ha fogékony lesz rá, elmagyarázom neki ezeket is, de mivel a hétköznapokban amúgy sem nagyon használná őket, úgyis elfelejtené.
Mivel a meglévő tudása bőségesen felülmúlja azt, amit az aprólékoknak a fejébe próbálnánk verni, s mivel szeptembertől egymagam lennék kénytelen vinni az összes órát, így adta magát bennem a gondolat, hogy a picik oktatására muszáj lesz befognom őt.Ha minden jól alakul majd, s egyelőre nagyon úgy néz ki, az új félévben rábízom majd a K1 és talán részben a K1-advanced osztályokat, rám meg maradnak a nagyobbak. Természetesen a háttérben ott leszek, s megbeszélem vele, hogy mikor mit csináljon, de az eredményeket látva szerintem minden okom megvan az optimizmusra. Jó, eleve nem agysebészet ezeket az órákat megtartani, de jól is kezeli a piciket, s ők is bírják őt.
-
Vietnám-láz
Egy bő másfél hete belefutottam pár leírásba Vietnámról. Szoktam mindenféléket olvasni elég gyakran, így ez önmagában nem annyira meglepő, de ebben az esetben eléggé le is ragadtam a témánál. A hirtelen jött érdeklődés előtt is aránylag jól ismertem az országot, amennyire ez személyes tapasztalás nélkül lehetséges. Sosem viseltettem iránta kiemelt figyelemmel, de Vietnám is csak Kelet, a Kelet meg mindig érdekelt, így az ország földrajzával, történelmével nagyjából tisztában voltam.
Szóval a vietek hazája most egészen izgalmas téma számomra, s a jelek szerint még tanítani is lehet arrafelé, egész normális feltételekkel. Bár ez még változhat, most úgy érzem, ha egyszer innen koccolunk, a hazatérés előtt néhány évet még lehúzunk ott délen is – már ha bejön, előtte azért tartok terepszemlét.
Egy Veve agyműködése elég sajátos. Ha valami beeszi magát, nehéz tőle nyugton maradni. Úgy óránként eszembe jut valami, konkrét részlet, aminek utána kell nézzek. Tegnap éjfél felé sikerült pont a vietnámi nyelvet kipécéznem. Némi általános leírás elolvasgatása után úgy voltam vele, keresek egy online vietnámi nyelvtanító oldalt, csak hogy halljam is, mégis miképpen hangzanak a helyi hangok – röstellem, de a nemzetközi fonetikai kódokat nem tanultam meg, így azok nem segítenek. Az ismerkedés olyan jól sikerült, hogy ma délután 2 magasságában hagytam abba, miután végigmentem a teljes bevezető anyagon és utána még 4-5 óra gyakorláson. Arra nem vennék mérget, hogy egy vietnámi ember megértene, de olyan remek dolgokat már le tudok írni, mint például: „a gazdag ember elrejti a levelemet”, „a vietnámiak szeretnek teát inni” vagy épp „a koszos denevér a vasútállomáson van.”. Bár elsőre nagyon idióta nyelvnek tűnt, most már kezd tetszeni. És határozottan tetszik, hogy még egész jól szuperál az agyam. Egy napja még egy szót sem tudtam vietnámiul, most közel százat és egy kis bevezető nyelvtant.
Az egész biztos, hogy ha nem is fogok Vietnámban lakni, látogatóba megyek, mert ezek után már élőben is akarok beszélni. -
Most már egész közel van Thaiföld
Ma megkaptuk az utazás fix időpontjait is. 11-én indulok, s 18-án érkezem vissza, vagyis egy hetet leszek ott. Virágelvtárs mellett jön még egy francia (vagy belga?) emberke is, úgyhogy biztosan jól elleszünk majd. Állítólag egészen sok szövegünk lesz.
Most határozottan örülök Thaiföldnek, kifejezetten várom. Már csak két hét.
-
Hosszabb pihenés
Megint ünnepek jönnek, ezúttal a zongzizabálós, sárkányhajós munkaszünet. Pontosan nem csekkoltam le, melyik napokra esik, de nálunk szombattól nincs munka, s csak szerdán kezdünk.
Iso egyébként is jó fej munkaadó, így aztán pénteken sem kell mennem, vagyis pont egy hétig nem kell tanítanom. Ami határozottan jó.
Amúgy megint összeszedtem valami nyavalyát, úgy tűnik, picikkel dolgozva ez szakmai ártalom. Még múlt hétvégén kezdtem el tüneteket produkálni, szerintem egy két napig némi hőemelkedés, enyhe láz is lehetett, de szerencsére pikk-pakk el is múlt. Férjemet – aki persze szintén elkapta pár nap csúszással – még valamelyest gyötri a nyavalya, de úgy néz ki, hogy ez egy lényegesen kevésbé kellemetlen eset volt, mint a legutóbbi.
A thaiföldi, egész pontosan bangkoki (nem megyünk Pattayába, juhéé) esemény 15-én lesz, arról még nincsenek infóim, hogy mikor megyünk és jövünk, de lassan majd kiderül, gondolom.
Az extra nyugalomra való tekintettel majd igyekszem egy csöppet aktivizálni magam. Témáim akadnak, csak általában az időm kevés, hogy blogbejegyzésbe öntsem a gondolataim. Na majd most remélhetően.
-
A hibrid herceg
Shenzhenben rengeteg a külföldi, angoltanárok, modellek, zenészek, ilyen-olyan üzletemberek. Zömmel azért persze az angoltanárkodás jelenti a megélhetést. Több száz ilyen-olyan nyelviskola működik, ahová keresik az angolt oktatni képes – de legalábbis fehér bőrű, angolul valamennyire beszélő – személyeket.
Ahol piac van, ott sok ügynökség is működik, amelyek a közvetítésből szerzik be a betevőt. A facebook-os messenger szerepét Kínában betöltő Wechat-en is rengeteg csoport van, ahol állásajánlatokat osztanak meg. És néha mást is…
Az egyik ilyen csoportban lettem figyelmes a címben szereplő hibrid hercegre. Zenészeket, énekeseket közvetítő ügynök hirdetésében jelent meg mintegy mellékesen, az ajánlat végén. Ugyanis a herceg facér és társat keresnek neki. Idővel egyre jobban bővült az ezzel foglalkozó rész, most már rengeteget tudni róla, de a jelek szerint vagy nagyon válogatós lehet, vagy még így sem keltette fel a hölgyek figyelmét.
A Szecsuánblog mindig is az igaz szerelem pártján állt, így kötelességemnek érzem, hogy a blogon is népszerűsítsem a fiatalember ajánlatát. A kontakt nem látszik, de privátban nagyon szívesen odaadom a komoly érdeklődőknek. Szerintem kihagyhatatlan ajánlat, csak sajnos én már férjnél vagyok és az oroszomba is bele lehet kötni.
-
Azért Shenzhenben is akadhatnak megfizethető házak
Valamelyik nap kóvályogtunk a környéken, s nem is olyan messze, a szomszédos Yangmei metróállomás felé vezető út közelében fedeztük fel ezt a múltból visszamaradt csodát.
Mint olvasóim már tudhatják, Shenzhen nem régi kreálmány, a nyolcvanas évek előtt mindössze egy álmos kisváros húzódott a helyén a hongkongi határ mentén, egészen minimális beépítettséggel. Erre, Bantian környékén meg feltehetően termőföldek húzódtak falusias életvitellel. A házikók ebből a korból származhatnak, s erős a gyanúm, hogy jutányos áron lehetne beköltözni.
A vásárlást azért nem ajánlom, igencsak erős a gyanúm, hogy nagyon hamar eldózerolják az épületeket és magasházakkal épülik tele a helyet. -
A shenzheni ingatlanárakról
Otthon, Magyarországon a lakásárak meglehetősen konszolidáltak. Persze ezeket kinyögni még így is elég nagy terhet jelent a lakosság egy jelentős részének, s rengetegen vannak, akiknél eleve illúzió a saját otthon. A regionális különbségek is hatalmasak: amíg egy munkalehetőségekkel nem nagyon kecsegtető ötvenezres, zalai városban már akár 4-5 millióért is megkapni egy-egy átlagos méretű és állapotú panellakást, addig a fővárosban ennek négy-ötszöröse minimum a hasonló kategóriájú otthon. És ez csak a piac alsó szegmense.
Mivel Kína óriási, Európa méretű ország, értelemszerűen még nagyobbak az egyes területek közötti különbségek. Apróbb településeken és kevésbé fejlett régiókban a piac itt is igazodik a kereslethez, de még ezeken a területeken sem kis beruházás a lakásvásárlás. A belső országrész nagyobb városaiban való letelepedés már egy fokkal nagyobb tőkét igényel, de még olyan helyeken is, mint Wuhan, Chengdu vagy Chongqing némi szerencsével ki lehet fogni a budapestihez hasonló árakat – ez persze nagyban függ a lokációtól.
No és persze ott a nagy négyes, az ország legdrágább, legfejlettebb városai: a főváros Peking, a legnagyobb kínai város, Shanghai, Dél hagyományos központja, Kanton és persze mostani lakóhelyem, a semmiből harminc év alatt kinőtt, Hongkong melletti Shenzhen. Ez utóbbi ráadásul még ezeken belül is kifejezetten drága lett, a szomszédos, előbb említett Kantonhoz képest az átlagárak háromszorosra híztak, de még a másik kettőt is megelőzték cirka 10%-kal (- igaz, cserébe Shanghaiban és Pekingben a bérlés drágább).
S hogy errefelé mit kérnek egy ingatlanért? Elképesztő összegeket. A piac legalját természetesen a külső, távoli városrészek jelentik, mint például Longgang. vagy a még távolabbi Dapeng, bár ez utóbbinál a környezet jobb állapota és a tengerpart közelsége árnövelő hatású is, szóval csak egyes részeire igaz, hogy olcsó. Na, de mit is takar ez az olcsóság? Egyes kevésbé menő helyszíneken akár már 40000 yuan (1,7 millió forint) alatt is számolhatunk négyzetméterenként, így esetenként már 70-80 millió forintnyi helyi pénzért is tulajdonosokká válhatunk.
A még mindig nem a legjobb helyen lévő Luohu városrészben már olyan 200 millió környékén érdemes elkezdeni a tervezést, míg a központban ez már csak hatalmas mázlival jöhet össze, de akadnak egymilliárd forint feletti lakások is. Azt hozzá kell tennem, hogy a fenti összegek kivétel nélkül lakótelepi házakban kialakított lakásokra vonatkoznak, nem óriási családi házat kell elképzelni kerttel a hegyekben. A villák világa már egy másik történet, kizárólag az elit számára.
Néhány új ingatlan Futianben az egyik ingatlanos appon, egész szép árakkalAz, hogy az árak idáig jutottak, jelentős mértékben egy ingatlanpiaci lufi eredménye is. Korábban elsősorban befektetési célokkal vásárolták meg – a még bő évtizede is ötöd-tizedennyiért árult kégliket, de mostanra már elsősorban a tényleges használat dominál. Shenzhen fejlődik, s kínai viszonylatban gazdag. A helyiek átlagos jövedelme nettó 8500 yuan körül van, ami persze egy merőben torz statisztikai adat, ugyanúgy beleértendőek a 3-5000 yuant kereső átlagemberek és a számot magasba emelő üzleti világ.
Használt shenzheni lakások, a 万 tízezret jelent, tehát a 280万 majdnem hárommillió yuant.
Annyi biztos, hogy mostanság Shenzhenben lakást venni nem egyszerű teljesítmény. A helyhiány miatt még ennél is drágább törpéktől – Hongkong, Szingapúr és a világelső Monaco – eltekintve csak Genf és London drágább, Párizzsal nagyjából fej-fej mellett állnak.
A fentiek ismeretében talán nem meglepő, hogy az épülő, a delta túloldalán fekvő Zhongshan felé vezető új híd hírére tömegesen kezdtek el a helyiek zhongshani – ugyancsak nem olcsó, de Shenzhennél nagyságrendekkel olcsóbb – lakásokat venni. -
A nyelvsuliról és a nyárról
A tanítós munkámban is zajlik az élet. Változások is lesznek majd, de egyelőre a jelenlegi helyzetről írok egy kicsit részletesebben.
Maga a nyelvsuli nem nagy, csak két termünk van és túl sok óránk sincs, hétköznaponként csak egy vagy kettő. Hétvégén aztán ez egy kicsit fokozódik, szombaton összesen 6,vasárnap pedig 4 osztályt tanítunk. Mivel Kínában az iskolában töltött idő elég sokat elvesz a kölykök életéből, így ők csak hétvégén érnek rá – hétköznapokon csak ovisaink vannak.
Persze nem én tartom ezt az összes órát, én csak heti 6-7 órát viszek. A maradékkal Iso illetve egy heti 2 órára tartott ukrán csajszi boldogulnak. A picik a szintjüknek megfelelően három kategóriára vannak bontva, K-1, K-1 advanced and K-2 osztályokba járnak. Egy-egy órán 3-6 gyerek bukkan fel – a csoportok eleve nem nagyobbak, s van némi szabadságuk a szülőknek is, havi szinten választásuknak megfelelő néhány alkalommal nem kell hozniuk a csemetéket, ha épp más dolguk van.
Én a legkisebbeket, a K-1 osztályokat tanítom heti háromszor, illetve szerdánként egyszerre két csoport is jön, olyankor az egyiket a szláv kollegina oktatja. Ezek a gyerkőcök 3-5 évesek, s egy-egy alkalommal egy órát töltenek ott, 5 perc szünettel. Bár picik, szépen haladnak, s egész sokat tudnak. Hétről-hétre fejlődnek, s tényleg szépen kupálódnak. A tanítás játékos. Énekelgetünk is, s igyekszünk viccesek lenni. Egyik-másikuk figyelme lankad azért, de nem nagyon kell rájuk szólni. S tényleg ügyesek. Amikor velük van órám, azt kifejezetten élvezem, szórakoztató.
Egy-két kifejezésre (I, am, don’t, have, want, like, stb.) kézjegyeket is használunk, ami nagyon sokat segít nekik a memorizálásban. Hogy a szintjüket demonstráljam, pl. legutóbb a want to eat something, want to drink something kifejezéseket gyakoroltuk. Sok-sok színes kártyánk van mindenféle képekkel, nagyon sok szót ismernek már.Heti háromszor vannak K-1 advanced órák is, ezeket én csak helyettesítéskor tanítottam. Már lényegesen fejlettebbek, ide jellemzően egy év K-1 után kerülnek a picik. A módszer velük sem nagyon tér el, leszámítva, hogy már lényegesen bonyolultabb feladatokkal is boldogulnak. Ők már a betűket is tanulják valamennyire.
Számukra, vagyis egy részük számára van hetente egyszer reading class is. Egyszer helyettesítettem ezen is. Ez egy jópofa kiskutya kalandjairól szóló könyvsorozatot használ, egyszerű kifejezésekkel, sok rajzzal, gyerekek számára szórakoztató formában. Megtanulják a szavak elolvasását, s persze jópár új kifejezéssel is gazdagodnak.
A heti egy szem K-2 órát Marisa tartja, az ukrán leány, erről semmilyen információval nem rendelkezem. Van egy középiskolás óra is hetente egyszer, 5-6 gyerekkel, egyszer helyettesítés kapcsán volt hozzájuk szerencsém. Ez már könyvet használ, komolyabb nyelvtant tanít, s a játékos elemek sincsenek meg. Nem túl jó osztály, mert nagyon alacsony az előképzettségük. A velük lévő órámon az enough és a too szavak használatára kellett volna megtanítanom őket, de a példamondatokból gyakorlatilag semmit nem értettek. Iso is mondta, hogy nagyon eltérő a tudásuk, s elég nehéz tanítani őket.
S végül, de nem utolsósorban vannak a hétvégi community class-ok. Na, ezeket határozottan rühellem. Szerintem Iso is. Ez általános iskolás gyerekeket jelent, egy-egy csoportban 20-25-öt, akik másfél órát töltenek ott (tíz perc szünettel), s valami bornírt topikkal kötjük le őket. Nagyon eleve nem vesszük komolyan ezt az órát, mert nem sokat fizetnek érte, inkább promóciós céljuk van. Plusz a létszám miatt érdemben eleve nem is nagyon lehet nekik tanítani semmit. Osztályonként akad egy fél tucat ember, aki valamennyire odafigyel, a többi csak bambul. Amíg csöndben teszik, addig legalább nem zavarják az órát, de egy bő negyed óra legalább azzal megy el, hogy kordában próbáljuk tartani őket.
Ha végre valahára lement az első negyven perc, onnan már jobb a helyzet, mert a szünetet követően már csak játszunk valamit. Akasztófa, activity, stb.
És ezekből az órákból hetente hat darab van. No, de így legalább érzem, hogy dolgozom is, nem csak szórakozni járok oda. Ha csak K-1 osztályokkal lennék, nem is lenne munka, amit csinálok.Nyárra lesz egy kéthetes summer camp-ünk. Ez nem kempingezést takar, csak sima sulit, nyáron. Reading class és community class lesz terítéken, feltehetően az utóbbiból lesz a lényegesen több. Aztán pedig augusztusban pihi.
És a változások? Iso a következő félévtől kiszáll a suliból. Szecsuánba készül költözni barátnőstül, s ott nyitnak egy új sulit. Itt még be akarja fejezni a K-1 advanced csoportjait, amivel kb. szeptember végére végez, s onnantól csak én maradok. Iso-t leszámítva gyakorlatilag csak én vagyok képben a tanítási módszerünkkel, s a megmaradó partner, Shumi nem tanár, az angolja is csapnivaló. Szóval valahogy nekem kell majd vinnem a dolgokat, természetesen magasabb javadalmazásért és több munkával. Nem tudom még, hogy pontosan mi és hogyan lesz, de érdekes új félév elé nézünk, az biztos. Reméljük a legjobbakat.
