-
Kórházasdi 2. + a környék képekben
Bocs a csúszásért, de a betegség miatt kihagytam a múlt hétvégét, így most én tarthattam meg Iso óráit is, miután legutóbb volt olyan rendes és végiggürizte ezeket a napokat helyettem. De most már kvittek vagyunk, s újra jobban rá is érek.
Szóval, ott hagytam abba, hogy péntekre rendelt vissza az orvos. A procedúra hasonló volt: először a földszinten jeleztem, hova megyek, s megkaptam az erre utaló papíromat. A fülésznél nem volt senki, így azonnal be is jutottam. Felírta a kamerázást, én pedig lelifteztem a földszintre kifizetni az ezért járó 76 yuant.
Perkálás után megsasolták a füleimet, s ahogy mondtam is, immár nyoma sem volt folyadéknak. Arra még rákérdeztem, hogy mikortól javasolja a repkedést, s elvileg egy hét múlva már garantáltan semmi akadálya nem lesz a dolognak. Hurrá, ez jól alakult.
Oda- és visszafelé is készítettem pár képecskét Bantian metrómegálló környékéről, s egyúttal a kórházról is, ugyanis errefelé élünk. Magyarázatokkal a galériában lejjebb.
-
Kórházasdi jön megint
Nemsokára megyek vissza a dokihoz, de szerintem csupa jót fog mondani, mert a fülemben érzésre már napok óta nincs semmi oda nem való folyadék. Remélhetően szerencsésen megúsztam a dolgot.
Természetesen majd beszámolok a történtekről.
-
A dobhártyám megmenekült
A gyógyszereknek hála elkezdett szelelni a fülem. Már tegnap este is éreztem egyszer, hogy távozott némi folyadék, de ma nemrég már a Valsalva manőver (befogott orr, becsukott száj melletti levegőkifújás esetén idővel meg kell nyílnia a fülekbe tartó csatornának) is működött.
Nagyságrendekkel komfortosabb most már, egészen biztosan helyre fogok jönni, s ennek őszintén örülök. S ez miért jó a dobhártyának? Hát, ha a folyadék csak gyűlik és nem távozik, úgy idővel kilyukasztja a dobhártyát, vagy ezt megelőlegezendő az orvos vág rajta egy apró nyílást, hogy a folyadék kifelé el tudjon távozni, de a dobhártya szépen forrjon össze. No, ez szerencsére nálam el fog maradni! Juhéj!
-
Az út Thaiföldre és onnan vissza
A terveknek megfelelően már fél 7-kor megindultunk Hongkong felé. A gép ugyan csak fél 1-kor indult, de biztos ami biztos alapon időben oda akartunk érni. Metróval a Futian Checkpoint határátkelőig robogtunk, majd ott beálltunk a kínai határellenőrzés sorába.
Noha legutóbb Kantonban a határőr biztosított afelől, hogy többé nem lesz vegzálásban részem, ebben nem bíztam maradéktalanul, s a megérzés be is jött, mert a szokásos procedúra következett: félrekísértek alaposabb ellenőrzésre. Újfent telefonálgattak majd útlevelet fénymásolgattak, majd mintegy fél óra után már mehettem is a dolgomra.
A határ hongkongi oldalán, Lok Ma Chau (Luomazhou) állomáson újra metróra szálltunk egészen egy megálló erejéig, Sheung Shui-ig (Shangshui). Onnan buszozás jött a reptérig. Ha valaki erre vetemedik és a jegyet kp-ben kívánja rendezni, az gondoskodjon a pontos összegről, mert a buszon nem adnak vissza. Emiatt egy járattal később is mentünk.
Maga a buszozás nem tart egy órán át sem, így bőven időben megérkeztünk a reptérre. A hongkongi reptér sem a kisebbek közül való. Relatíve új, s többek közt pont a nem csekély forgalom miatt kellett az újat egy mesterséges szigetre felépülni. Jó, az legalább annyira belejátszott, hogy a régi, Kai Tak repülőteret a legrizikósabbak között tartották számon, mivel toronyházak sűrűjében kellett megközelíteni. Csak kifejezetten rutinos pilótáknak engedték a hongkongi le- és felszállásokat.
Az egykori Kai Tak repülőtér, nem tartozott a pilóták kedvencei közé
Az új reptér nemzetközi színvonalú, s ahogy említettem, elég nagy is. Az egyes beszállókapuk között kis metrószerűség hordja az utazóközönséget, ezt nekünk is igénybe kellett venni mindkét irányban.
Bangkokba enyhe késéssel érkeztünk, de szerencsére megvártak minket, s azonnal indultunk is Pattayába. Visszafelé is kihoztak a reptérre, s a változatosság kedvéért ekkor meg késéssel indultunk el Hongkong felé. Ezen az úton történt, hogy a nyomás a fülembe vitt némi nem odavaló cuccot az orromból, s ennek eredményeképp dugult be a fülem, illetve lett ez az enyhe középfülgyulladás.
Hazafelé a busznak még annyi idő sem kellett, ami nem baj, mert az általunk használt határátkelőhely fél 11-kor bezár. Kicsit tartottam tőle, hogy nem érünk oda, s akkor átszenvedhetjük magunkat Luohu felé, ami egy elég jelentős kitérő lett volna.
Szerencsére 10 óra után pár perccel már a határ kínai oldalának ellenőrzésénél tartottunk, s a kései órának annyi előnye is volt, hogy a félreállítás után rekordidőn belül, mintegy 10 perc alatt már útnak is eresztettek. Elmulasztottam figyelni, hogy mit csináltak, de gyanakszom, hogy ezúttal elmaradt a fénymásolós-telefonálós kör, mert ők is mentek volna haza. -
Kórházasdi
Örömmel jelentem, már lényegesen jobb a közérzetem, azonban az állapotom még nem az igazi, ami miatt ma kénytelen voltam felkeresni a közelben lévő szakrendelést. De kezdjük az elején.
Még a thaiföldi utazás előtti héten elkezdtem megfázásos tüneteket produkálni, de aztán ebből a kórból már majdnem kilábalni látszottam az indulás idejére. Jött viszont a repülőgép légkondija majd a Pattayába tartó kisbuszunk hűtése, s a még nem teljesen megjavult immunrendszeremnek ez elég is volt, hogy a helyzet újra súlyosabbra forduljon. Nem volt semmi extra gáz, enyhe láz, takony, köhögés, de ez határozottan elég volt ahhoz, hogy ne legyen túl sok életkedvem odaát.
Végül hazarepültünk, s a visszautat követően sikerült a fülemet is bedugasztani. Leszállás után órák teltek el, mire már normálisan hallottam, de valami hallójárati folyadék és enyhe dugulás azóta is érezhető volt.Akkoriban azért a többi tünet zavart jobban, s így szombaton szereztem is a nyelvsuli melletti gyógyszertárból köhögéscsillapítót meg valami más tablettát is a kórságokra, s még Iso is adott C-vitaminos pezsgőtablettát. Egy órát tanítottam is, mert már nem tudtak volna pótolni, de aztán eljöttem, s holnapig nem is megyek még.
Tegnap már jobban kezdtem lenni, s az ágyból is kikecmeregtem, ahol lényegében egész nap az időt töltöttem addig. A jobb fülem viszont azóta sem akart megjavulni, így ma kénytelen voltam meglátogatni a kórházat. Önállóan eddig először kínai pályafutásom során.
A Bantian Kórház nagyon közel van hozzánk, s normális, átlagos intézmény. Belépéskor regisztráció és kartonvásárlás (egy füzet, amiben a kórházi látogatásokat rögzítik) másfél yuanért, majd irány a negyedik emeleti szemészet és fül-orr-gégészet összevont osztálya.
Egész keveset kellett várnom, majd közöltem az angolul semmit nem beszélő személyzettel, hogy taknyosan repültem, s most szépen eldugult a fülem. A protokollnak megfelelően ekkor megrendelik a szükséges vizsgálatokat, kezeléseket, amikért fizetni kell a földszinti pénztárban. Miután ez kész, lehet visszamenni.
Vissza is mentem, ahol szépen megkamerázták a füleimet. Sosem láttam még a dobhártyámat, s nem is feltétlenül ragaszkodtam volna hozzá, de annyiban mindenképp örülök, hogy láttam, hogy ez egyúttal azt is jelenti, hogy ép és semmi baja egyiknek sem. A hallójáratot borító szőröcskék ritka gusztustalanok, most már ezt is tudom.
Mivel az előírt második vizsgálat csak dobhártyasérülés esetén lett volna aktuális, így az kimaradt, s a procedúra végén visszaadták az árát. Így a vizitért és a kamerázásért cirka 80 yuant, vagyis olyan 3500 ft-ot fizettem.
A két dobhártyám, cukik ugye? Az egyik képen látszik a fülben lévő folyadék, ha hozzáértő szem figyeli (fenn),
a vizsgálatkérő és diagnózis tartalmazó lapocska, amely kimondja a középfülgyulladás tényét (lenn)
A kamerázásból megállapítást nyert, hogy középfülgyulladásom van, a jobb fülemben folyadékkal, a bal rendben van. Az előzőleg itthon elvégzett Valsalva manőveres tesztelés alapján ez sejthető volt sajnos.
Kaptam orrsprayt, amitől remélhetően szépen elmúlik majd a duzzanat és átjárható lesz az orrüreg és a hallójárat közötti csatorna. Ugyancsak kaptam antibiotikumot és egy meglehetősen undorító ízű, meleg vízben oldandó és naponta háromszor felhörpintendő port is. A gyógyszerekért is nagyjából 80 yuant fizettem, így összesen 160-ba került a kirándulás. Három nap múlva mehetek vissza.
Remélem, hamar elmúlik. Szerencsére nem fáj. Ha a teljes gyógyulás előtt kell menni Belső-Mongóliába (amit még nem tudok), akkor muszáj lesz vonatoznom.
-
Betegeskedem
Sajnalom, hogy nem jelentkeztem, de nem vagyok a topon. Picit mar javulok, de az erzes messze van az idealistol. Iso sulijaban sem melozom szerdaig, remelhetoen addigra felepulok.
-
Holnap indulunk Thaiföldre
Ami azt illeti, elég korán nekivágunk. A gép csak délután fél 1-kor indul Hongkongból, de ki is kell érni a reptérre, s azt sem tudom, hogy a határátkelésnél lekapcsolnak-e egy negyed-fél órára szokás szerint. Bár legutóbb Guangzhouban az ottani illetékes biztosított róla, hogy erre többet nem fog sor kerülni, ezt majd élőben kiderítjük.
A határig metrózunk majd onnan még megyünk két megállót már a hongkongi metrót használva, hogy végül buszra szálljunk a reptér felé. Létezik ugyan egy direkt a reptérre járó metróvonal is, de egyrészt ez nagyságrendekkel drágább, másrészt még csak időt sem nyerünk vele, mivel ez utóbbi igénybevételéhez előbb be kéne bumlizni a központba.
A Hongkong Airlines röppent minket Bangkokba, s majd a visszaúton is velük jövünk. Rövid, kevesebb mint három órás szállingózás lesz, s mivel Thaiföldön egy órával kevesebb van, már 14:05-re oda is érünk, ha tartják magukat a programhoz.
A reptéren aztán már várnak minket a céges emberek, akikkel azonnal el is gurulunk Pattayába, ami szintén hasonló időt vesz igénybe, bár a hosszadalmasabb felét már a Pattaya belterületén, a szűk utcákon való araszolás jelenti majd. Elvileg egy négycsillagos hotelben kerülünk elszállásolásra, a neve alapján másikba, mint legutóbb.
Feltehetően remek internetelérés is rendelkezésre áll majd, így legközelebb valószínűleg már Pattayából jelentkezem.
-
Apró módosulások Thaiföld kapcsán
Végül mégsem 3-án indulunk útnak, s nem is egyenesen Shenzhenből. Hongkongban fogunk felszállni a gépünkre, s csak 5-én, aztán 7-én már jövünk is haza, ugyancsak Hongkong felé.
Hogy a hongkongi indulás/érkezés mire jó, azt sajnos nem tudni. Az árat ilyenkor nem szokták nagyon figyelembe venni, s látván azt, hogy Shenzhenből mennyiért lehet jegyeket kapni Bangkokba, nagy tétet mernék feltenni arra, hogy ez a HK-s opció a drágább. Valószínűleg totál nemtörődöm módon intézték a jegybeszerzést, azt első szembejövő találatra lecsapva. Virágelvtárs, talán nem haragszik érte, hogy ezt itt megosztom, egy ízben félnapos moszkvai pihenővel jutott el hazulról Kambodzsába, az Emirates áraihoz viszonyítva majdnem kétszeres szórzóval, szerencsére legalább cég fizette azt is és nem ő. Ez már csak így megy, ehhez képest olcsón megúsztuk.
A késői indulásnak köszönhetően Bangkokból egyből hurcolnak is minket Pattayába, így a thai főváros ezúttal kimarad a kínálatból.
A mostani hétvégén ünnep lesz, így pénteket követően már nem dolgozom csak jövő hét szombaton. Nem olyan nagy baj ez sem.
Hamarosan irány Thaiföld. Sajnos nem Phuket, de azért Pattayát is ki lehet bírni.
-
-
A thai melóról
Szóval, immár ékezetekkel, laptopról kicsit részletesebben.
Mint írtam, férjemet megkereste az ügynök egy munkával. Határozatlan idejű white monkey job, valamiért őt választották ki a jelöltek közül. A hét elején megkaptuk az előleget, majd tegnap meg kellett jelenni egy shenzheni nívós szállodában, elvileg tréning céljából.
Nos, ez inkább abból állt, hogy felmérték férjemet, mégis meg tud-e szólalni, lecsekkolták az öltönyét, s leginkább ellenőrizték, hogy mennyire hasonlít egy alakra, akivel vagy 5 éve dolgoztak együtt. Őszintén szólva, a kép alapján nem nagyon, de valóban mindkettőnek van arcszőrzete, s férjem haját is le lehet nullás géppel nyírni. Eleve nem hosszú, hamar rendbe jön.
Én kicsit később érkeztem meg, mert órám volt Iso sulijában, de aztán velem is beszéltek, s nagyjából vázolták a helyzetet, mi lesz és mire kell számítani. Az én elképzelésem annyi volt, hogy mindenképp szeretnék vele menni, megveszem magamnak a jegyet, a szobájában amúgy is elférek, s segítek neki felkészülni, mert azért kezdőként ez nem olyan könnyű munka.
Ehhez képest, bár férjem szerint eleinte csak őt akarták, s velem kapcsolatban ódzkodtak, amikor már én is ott voltam, nekem is ajánlottak egy pozíciót.Két cégről van szó, az egyik a másik anyavállalata, férjem ennek amerikai képviseletében jelenik meg, míg én a leányvállalat thai irodájában fogok két napig megjelenni. A munkáink nem egyszerre zajlanak, az eseményen csak férjem vesz részt, s beszédet is csak neki kell tartania. S míg számomra ez csak egyszeri fizetés, ő elvileg rá három hónap múlva is menni fog valamerre (meg persze majd én is vele, de az már jó eséllyel tényleg önköltséges lesz, s én ott nem fogok munkálkodni).
Akárhogy is, ez így nagyon jól sült el, amitől kifejezetten jól érzem magam. Na meg szerencsések is vagyunk, mert erős a gyanúm, hogy egyedül férjem számukra ideális megjelenése miatt kaptuk meg ezt a lehetőséget, s ezért még a hiányosságai felett is szemet hunytak. Azt sem tartom kizártnak, hogy az én pozíciómat csak hirtelenjében találták ki, hogy ott legyek őt rendesen felkészíteni.
De az a fő, hogy minden rendben. Harmadikán megyünk Bangkokba. Szuper.
