• Ma megvolt a betanítás is

    Egészen jópofára sikeredett. Némi pizzázással, kávézással, s kb. fél óra érdemi felkészítéssel. Ja, meg meg is tekintettem egy órát a török ember vezényletével.

    A helyzet merőben hasonlít a wuhanihoz. Volt ma még a helyszínen egy ukrán hölgy is, szintén sinológus, aki részmunkaidőben fog ott dolgozni (na mintha az én 6 órám annyira full-time munkának lehetne nevezhető, de elvileg az), mivel szerdán és szombaton több óra is zajlik egy időben, amikor értelemszerűen kell még valaki.

     

    img_20170306_125904.jpgIso, a főnök még dobolt is egy keveset, tényleg jó fej

     

    Ja, még ukulelézni is tanulgattam, amíg az órakezdésre vártunk. Szerintem nem lesz ez egy rossz munka, sőt. Érdemes volt kivárni a megfelelőt.

  • Megvan a nyelvsulis munka

    Ma végül visszajelzett a pasi. Elsőnek azzal, hogy van egy rossz híre is. Ezek után nem sokat vártam, de végül kiderült, arról van csak szó, hogy mégsem tudnak nyolc órát adni, csak hatot, s emiatt az eredeti fizu sem lehetséges.
    Bár ő elvileg harcolt a partnerrel, hogy legalább az első hónapra kapjam meg a nyolcezret, ha egyszer ezt ígérte, de végül csak 7000 lett belőle. Mindezt egy bő öt percig taglalta a telefonban, mire a lényegre tért, úgyhogy már sokkalta rosszabb helyzetre számítottam, de aztán szerencsére kiderült az igazság.

     

    Szóval, most rohadt szar nekem. Egy ezressel kevesebbet fogok kapni heti 6 óra munkáért. Ja, és elvileg ezt is csak az első két hónapban, utána emelnek. Ha kapok még órát, akkor még azon felül is.
    És az ürge még szabadkozott is, hogy gondoljam meg, hogy jó-e ez nekem, aztán írjak rá, de már a telefonban elfogadtam.

     

    Hétfőn betanít egy kis pizzázás mellett, szerdán meg már kezdődik is a munka. Annyira nem rossz Shenzhenben.

  • Nyelvsuliban jártunk

    Ma lezajlott a bemutatkozásom az említett intézményben. Kifejezetten barátságos helynek tűnik, a török főnökkel együtt. Tartottam egy kis demó órát is, ami tetszett nekik, s ha a másik tulaj is rábólint, hétfőn már le is szerződünk.

     

    Rugalmasnak tűnnek, s az egész rendszer hasonlít a wuhani megoldáshoz, annyi különbséggel, hogy itt heti 8 órám lenne egyelőre, amiért havi szinten 8000 helyi pénzzel honorálnának. Ennyi gyerekezést – merthogy apróságok oktatásáról van szó – még én is kibírok, plusz maga a suli sincs messze, fél óra alatt odaérek.

     

    Most már csak vegyenek fel, s akkor egészen elégedett leszek.

     

    Néhány kép a helyről a galériában.

     

  • Gasztro + érdekes: mocorgó kagylók

    Errefelé elég nagy keletje van a tenger gyümölcseinek, s mivel maga a nagy víztömeg is közel van, pláne nagy bőségben állnak rendelkezésre. Az egzotikusabbak mellett olyan kevésbé különlegesek is, mint a kagylók.

     

    Utóbbiak puhatestű, csigaszerű lények, amit annak idején én is megtanultam, de bevallom, soha nem gondoltam rá, hogy ezek az amúgy ízletes húsú állatkák ennyire aktívak tudnak lenni a helyváltoztatásban. Másnak talán magától értetődő, de nekem ez ma esett le a helyi szupermarketben.

    Az összevissza kalimpáló kagylók megtekintéséhez tessék a videót meglesni.

  • Shenzhen továbbra is gőzerővel épüli a metrókat

    A helyi kormányzat február elején jelentette be négy új metróvonal építésének megkezdését még idén. Ez azt jelenti, hogy a már folyamatban lévő (részben már átadott vonalak bővítését jelentő) projektekkel együtt 2017-ben több mint 10 metróvonalon építkeznek majd, ami még itteni viszonylatban is rekord.

     

    A most bejelentett új vonalak, számozás szerint a 12-es, 13-as, 14-es és 16-os metrók építése a tervezet szerint 160 milliárd yuanbe, vagyis mintegy 6400 milliárd forintba fog kerülni, s teljes hosszában föld alatti fúrással kerülnek kialakításra. Ezért a pénzért több mint 150 km-nyi metró épül, s ha ahhoz viszonyítjuk, hogy otthon a 7,4 km-es négyes vonal került 450 milliárdba, már nem is olyan drága a kivitelezés. Különösen, ha még azt is figyelembe vesszük, hogy errefelé a belvárosban a már meglévő hét vonal miatt kicsit komplikáltabb furkálni, s bizonyára legalább tucatnyi helyen kell kialakítani átszállási kapcsolatokat is.
    Előreláthatóan 2022-re készülnek el velük.

     

    Idén átadásra csak egy hosszabbítás, az ötös vonal déli szakasza készül el, de mint a fentiek is mutatják, a kivitelezésből élő cégek egy jó darabig még nem fognak unatkozni errefelé.

     

    És alig pár éve indult az egész…

    shenzhen_metro_evo_1.gif

  • Mindennapok

    Túl sok figyelemre méltó dolog nem történik velünk mostanság. Egyelőre várom, hogy elmúljon a lehűlés, bár idebenn gyakorlatilag semmit nem érezni belőle, annyira kicsit a lakás és jók a nyílászárók. Elvileg holnap már jobb lesz, aztán meg visszajönnek a huszonegynéhány fokok.

     

    A terveknek megfelelően most már férjemmel egymás között csak angolul beszélünk, szerencsére eljutott már olyan szintre, hogy ez neki se jelentsen gondot. A gyakorlás ráfér, s bár az érkezés napján még elég nyögvenyelősen ment, most már ügyes. Remélhetően hamarosan őt is munkába tudjuk majd állítani.

     

    Sikerült szereznem 1-2 eddig nem ismert ügynökségi kontaktot, így reményeim szerint több ilyen alkalmi white monkey munka összejöhet. Aztán majd kiderül.

     

    Ja, és a rizsfőző valami szuper. Ilyen gyorsan elkészíteni a cuccot én még nem láttam eddig, tényleg 10 perc alatt végez, hogy miképpen csinálja, azt el sem tudom képzelni.

  • Kínai dolgok: rizsfőző

    Az talán nem meglepő senki számára, hogy a kínaiak sok rizst esznek. Sőt, a bevett nyugati sztereotípia alapján gyakorlatilag mást sem esznek, mint rizst.
    A helyzet azért nem ennyire egyértelmű. Kína egy Európa-méretű óriás, így az általánosítás erősen sarkít. 

     

    Az ország északi részén eleve nem is terem meg ez a gabonaféle, s noha ma már minden gond nélkül szállíthatóak a termények, hagyományosan nem vitték túlzásba a rizsfogyasztást arrafelé. Terményként a búza volt a sláger, míg ételként ez elsősorban különféle tészták, lepények formájában kerültek az asztalra.
    A földrajzi szélességen túl a domborzat is korlátozó tényező volt, így rengeteg hegyes, elzárt területen termeltek rizs helyett más veteményeket, Amerika felfedezését követően elsősorban kukoricát és burgonyát.

     

    Mindazonáltal valóban kijelenthető, hogy elég nagy mennyiségben fogy az elsőnként említett gabona is, különösen délen, ahol gyakorlatilag minden étkezés elengedhetetlen kelléke, legfeljebb a reggeliből maradhat ki.

     

    A rizs itteni felhasználása némiképp elüt a hazaitól. Alapesetben párolják, só, fűszerek hozzáadása nélkül. Hogy a háztartások megbirkózzanak a feladattal, igen hamar megalkottak kifejezetten a rizs elkészítéséhez szükséges edényeket.

     

    Többféle kialakítás is létezett, de a működési elv ugyanolyan volt. Az edényekben több szint került kialakításra: legalul a víz, felette pedig, apró nyílásokkal az alján a rizs elhelyezésére szolgáló rész. Az egészet lefedték, majd a felforralt víz párájában főzték meg a rizsszemeket. Mivel a víz nem is hűl olyan gyorsan, a kész termék sokáig meleg is maradt.
    Kiskamaszként összehaverkodtam a vidéki kisvárosunkban néhány évig üzemelő kínai étterem személyzetével, akkor, a 90-es évek közepén még náluk is egy ehhez hasonló szerkezetben készült a mindennapi betevő.

     

    A modernizáció természetesen ezt a konyhai műveletet sem kerülhette el, így hamarosan megjelentek az elektromos rizsfőzők. A korábbi módszernél is praktikusabbak, csak víz és rizs kell bele, majd ha elkészül, magától leáll a kütyü. Egész pontosan enyhe melegítő fokozatra kapcsol, amivel a fedél felnyitása nélkül gyakorlatilag egész nap friss és kellemes hőmérsékletű rizs érhető el.

     

    img_20170223_125526.jpg

    img_20170223_125549.jpg

     

    Bár az európai gyomornak a sótlan, vízben párolt rizs általában kissé furcsa és kevésbé kellemes, csak megszokás kérdése. A rizs saját, kissé édeskés aromája is kijön így, s mivel lassan 20 éve így eszem, az otthoni verziónál sokkal jobban szeretem is.

    Ennek köszönhető, hogy tegnap vettünk is egy rizsfőzőt, az első saját rizsfőzőnket. Ha egyszer hazamegyünk, visszük magunkkal.

  • A külföldiséggel előnyök járnak

    Újbóli beköltözésünk egyúttal azt is jelenti, hogy újra el kellett menni a rendőrségre, hogy regisztrálják a lakcímünket. Szerencsére közel van és eddig mindig flottul ment. Bár voltak helyi arcok nagy mennyiségben, amint észleltek bennünket, soron kívüli kiszolgálásban volt részünk, amivel órányi várakozást spóroltunk meg vagy még többet.

     

    Ma reggel fél 10-re érkeztünk meg az intézmény kapujába. Bár már 9-kor nyitva kellett volna lennie, egyelőre mindenki kinn állt, ugyanis, mint kiderült, valami látogatás zajlik odabenn, s amíg az illetékesek le nem lépnek, addig zárva tartanak. Hogy ez mikor következik be, arról max. találgatni lehet.

     

    Hát jó, vártunk majdnem tízig, amikor a túloldalról szólt egy hölgy, angolul, hogy ha sietünk, jöjjünk vissza délután. Nem siettünk, s végül elkérte a papírjainkat, majd egy 10 perc után visszahozta a kért dokumentumokat.
    Bár a sor állt még mindig, mi már eljöhettünk. Van, amikor előnyös waiguorennek lenni.