Most hétvégén került sor az első felolvasásomra a már említett, Wallace által szerzett munkahelyen.

Egy általam eddig nem ismert, középiskolai angol nyelvkönyv szövegeit kell rögzíteni, olykor párbeszédes formában, több szereplővel, de miután ez több ember egyidejű részvételét igényli, amit most valamiért nem szerveztek meg, egyelőre csak a leckék anyagát kitevő leírós bekezdések közül került néhány terítékre.

Soha nem csináltam eddig hasonlót, és meg kell mondjam, elég fárasztó munka. Az újdonság felett érzett kezdeti izgalom hamar csillapodott, amikor már a sokadig szövegnek álltunk neki, pihenés nélkül. A szám egyre inkább kiszáradt, s erősen untam is a dolgot.
Nem egy álommeló, azt el kell ismerni, de legalább jól fizet, kp-ben, azonnali elszámolással. A kifizetett négy órát viszont egy az egyben le is kellett dolgozni, szusszanás nélkül, s nem könyörültek rajtam, amíg le nem telt a teljes idő. Jó, persze érthető. Azt nem tudom egyelőre, hogy bérlik-e a helyet vagy saját, de a technikus munkabérét is ki kell fizetni, szóval nem hibáztatom őket miatta.

Bakiztam nem egyszer, nem kétszer. Bár igyekeztem koncentrálni, s szépen hangsúlyozni, az olvasási versenyeken már általános iskolában sem szerepeltem a legjobbak között. Szerencsére ilyen esetekben elég volt az adott bekezdéseket újra rögzíteni, nem vetették fel újra az egész szöveget.

Ígéretükhöz híven háztól-házig szállítottak, s amennyire meg tudom állapítani, egészen professzionálisan zajlott a munkafolyamat. Ettől függetlenül a jövőben nem nagyon fogok kardoskodni a hasonló lehetőségekért, mert tényleg fárasztó meló. Persze vannak ennél sokkal rosszabbak is, de ha elhagyom Wuhant, szerintem a jövőben nem fogom ezzel keresni a kenyerem.