Véget ért az idei bürokratikus kör is, a múlt héten végre elkészültek a tartózkodási engedélyek, s megkaptam a szakértői igazolványomat is. Egy évig ilyen téren pihi lesz már.

Opcionális házhoz menés a pofonokért azonban még akad. Régi siralmam volt a netes vásárlás kínai kivitelezése. Oké, a bankoktól beszerezhető usb-s kütyü megoldást jelent, de sosem szerettem használni, mert aránylag macerás, s manapság, az okostelefonok világában eléggé ósdi kezelése a problémának.

Kínaiként a helyzet könnyen orvosolható lehetne. Ott van az egyre elterjedtebb wechat-es (kvázi helyi facebook) fizetés, de a regisztrációhoz kellene kínai személyi igazolvány, ami nekem értelemszerűen nincs.
A másik, amúgy is lényegesen szélesebb körben, a kínai weben gyakorlatilag mindeütt használható módszer az alipay.
Külföldiként ide sem egyszerű regisztrálni, mert alapértelmezésben ehhez is szükség volna személyire. Némi kínai nyelvismeret, s az oldal kitartó böngészése mellett a külföldieknek szóló lehetőség is kibogarászható, de nem egyszerű.

Nagy nehezen azért átvergődtem magam a felületen, a regisztrációval boldogultam is, a hitelesítés azonban már egy másik történet. Kínaiaknak ez sem nagy kunszt, számukra elég, ha megadják a kártyaszámukat, s az adataik egyezése esetén máris hozzárendeli a rendszer azt a felhasználónevükhöz. 

Külföldieknél ez sem így zajlik. Nekünk többek között beszkennelt útlevéloldalakat is virítani kell, s a számlaadatok megadása sem elegendő. Az alipay esetünkben küld egy aprócska összeget a számlára, ennek pontos összegéről még nyilatkozni kell.

Már, ha eljut idáig az ember.

Én egyelőre megrekedtem a regisztrációnál, mivel a rendszer a bank kiválasztásánál nemes egyszerűséggel nem kínálja fel az ABC-t, hiába az egyik legnagyobb, országos bank. Helyiek az ABC-s kártyájukat is ugyanúgy használhatják.
Némi mérgelődés után aztán inkább átbogarásztam a listát, s el is mentem a hozzánk legközelebb lévő, Industrial Commercial Bank of China (ICBC) fiókjába. Cirka háromnegyed óra ügyintézés után a bankos fiatalember feladta a küzdelmet, s elnézést kért. Pontosan nem értettem, miért is hiúsult meg a számlanyitás, de ahogy elnéztem, ő sem.
Kellően tanácstalan feje volt, telefonálgatott is, a fiókvezető is ott okoskodott, de beletört a bicskájuk.

Van még két lehetséges bank elérhető közelségben, ma majd bemegyek a Bank of China-hoz (BOC). A BOC a legnemzetközibb kínai bank, meg egyben a jegybank is, szóval remélhetően megbirkóznak a feladattal, ha már olyan hatalmas fegyvertényekre is képesek, mint a valutaváltás.

Hogy aztán az új számlám birtokában sikerülni fog-e az alipay-jel való összekapcsolódás, az majd kiderül. Mindenesetre már kissé kezdem unni a dolgot, úgyhogy ha ez sem működik, akkor hagyom a fenébe, s marad az USB-s banki kütyü. Hamarosan kiderül…