Előrebocsátom, hogy saját tapasztalataim a témában nincsenek, életem már több mint két hónapja szigorú absztinencia mentén zajlik. S bár természetemnél fogva távol áll tőlem a kicsapongás, a helyi férfipopulációt elnézve azt hiszem, hogy lényegesen kikapósabb vérmérséklet esetén sem lenne Európában felejtett partneremnek félnivalója. Az ízlés ugyan egyedi, így az enyém sem feltétlenül mérvadó, de eddig talán 2-3 jobb fajta fiatalembert láttam összesen – ugyanakkor normális felhozatal mellett ők se tűnnének ki a tömegből.

De visszatérve a címhez, a szex még mindig elég komoly tabu Kínában. Az emberek persze itt is csak emberekből vannak, úgyhogy ha lehetőségük engedi, semmivel nem bírnak jobb erkölcsökkel, mint odaát. Jangcét lehetne rekeszteni a sanghaji ribancokról szóló beszámolókkal, s természetesen a férfiak itt is ugyanazt akarják, mint bárhol máshol a világon.
Ami mégis jelentősen befolyásolja a körülményeket, az a társadalmi elvárás. Ez eredendően hagyományos kínai erkölcs, amire aztán a kommunista moralizálás is rátelepült, miután itt elég sok volt a közös nevező. A nagyvárosokban vagy az elit körében nagy mértékben fellazult mára, de nem tűnt el teljesen. Vidéken meg még mindig vetélytárs nélkül regnál.

Amit a társas kapcsolatok s a szexualitás vonatkozásában meghatároz, azt átlépni nagyon nem egyszerű. Ilyen például, hogy ha egy lány becsületén csorba esik, s ez kiderül, azt el kell venni. Ilyen az is, hogy a válás megbélyegzi a nőt, függetlenül attól, hogy mi miatt került rá sor. Vidéken nem is túl gyakori.
A férjek, ha anyagilag megengedhetik maguknak, gyakran tartanak szeretőt, ez a másik oldal. Ugyanígy van igény a prostitúcióra is, amely bár hivatalosan bűncselekmény, s szigorúan tiltott, a gyakorlatban létezik, s nincs is szükség komoly kutatómunkára ahhoz, hogy beléjük botoljon az ember. Egyes karaoke-bárok, masszázsszalonok egyértelműen bordélyházként üzemelnek, ezzel értelemszerűen tisztában vannak a helyi tisztségviselők is.
Ugyancsak nyíltan zajlik a lányok közvetítése a szálláshelyeken is. Chongqingi hotelünkben például naponta kétszer csúsztattak be az ajtó alatt színes, ízlésesen nyomott prospektust lenge öltözetű szexmunkásokról, s a képek melletti szövegek is meglepő egyértelműséggel fogalmaztak. Semmi virágnyelv, gáláns pasi, egyebek.

Míg mondjuk otthon már tinédzserkorban szárnyukat próbálgatják az ifjak, itt a főiskola idejéig jellemzően még barátjuk-barátnőjük sincs. Ha mégis, azt is titokban kell tartaniuk, mert a szülők elleneznék. Az iskolai tananyagból teljesen hiányzik a szexuális felvilágosítás, nem kell nekik ilyesmivel foglalkozni alapon. Ettől függetlenül azért képben vannak, a fiúk legalábbis, majdnem mindegyikük mobilján akad japán pornó. Amúgy a pornó is illegális, itt helyben nem is csinálnak, így aztán kénytelenek beérni az amúgy gyűlölt ellenség szexiparának videóival.
A lányok viszont – állítólag – többnyire nagyon egyszerűek, s nagy részük valóban nincs is tisztában a dolgok működésével. Amy igen, de bevallása szerint még ők sem élnek szexuális életet, mivel ő még fiatal. Egy másik tanítvány szerint viszont egy-két diák igen.

Miután azért előbb-utóbb párra lelnek, s csak úgy együtt élni sem divat, itt még elég gyakori, hogy az első partnerrel egybe is kelnek. A házasság kikezdhetetlen, házasságon kívül szülni meg végképp vakmerő húzás.

Ugyanakkor házasodni sem egyszerű. A hozomány még mindig létezik, s elég tekintélyes lehet, különösen ha szép aráról van szó. Hagyományosan a vőlegény lakást, kocsit vásárol, ez az alap. Falvakban még előfordul, hogy a szülők házasítják ki a lányukat az érzelmek figyelembe vétele nélkül.
Mivel – főleg falun – gyermekként erősen preferálják a fiúkat, így eléggé fel is tudnak szökni a kapós menyecskék árai. Városokban jobb a helyzet. Egyrészt nincs földjük, aminek a megművelésében előnyösebb a fiúk munkaereje, másrészt az adminisztratív ellenőrzés is hatékonyabb, így a nemek aránya is nagyságrendekkel kiegyenlítettebb.
Így például itt Fengjieben a diáklánykák egyértelműen szerelmi házasságban gondolkodnak, de persze a lakásvásárlás, vagyis a megfelelő kereset előfeltétel.