-
Fegyelmezés mesterfokon
Volt már szó róla, hogy ideát a diákok korántsem annyira szörnyűek, jellemzően nyugodtak és jól viselkednek. Kivétel azért akad persze, de a zömükkel tényleg semmi baj, nem igazán nehezítik a pedagógiai munkát.
Hogy ez így van, abban nagy szerepe van a tanárok viselkedésének. Itt még egyértelműen tisztelet övezi ezt a munkakört, felnéznek a pedagógusra a helyiek, s felnéznek maguk a diákok is.
Hogy nekem kissé problematikusabb olykor a fegyelmezés, azt már említettem. Nem úgy a kollégáknak, akiknek az óráin nem merül fel gond a nebulók viselkedéséből adódóan. Bár a törvény már tiltja, itt még a gyakorlatban működik a kölykök fenyítése. S kis hazánk pár évtizeddel ezelőtti gyakorlatához hasonlóan ez ellen nem is emel kifogást senki. A diákok nem önérzeteskednek, nem panaszkodnak miatta. Otthon jó eséllyel kapnának érte még egyet.
Az is elég megszokott látvány, hogy egyik-másik kölyök a sarokban áll, egész nap, mert valamiért oda lett állítva.
A nádpálca is gyakorta előforduló kellék. Felsős korukra amúgy már beérnek, azokkal az osztályokkal nekem sincs gondom, s más tanárokat sem hallok panaszkodni miattuk, ez mind az alsósok esetében van jelen.Ma az első órámra érkezvén érdekes jelenetre lettem figyelmes. Már benn voltam az osztályban, amikor megjelent az osztályfőnökük, s az egyik gyerek telefonját teljes erővel a földhöz vágta, majd még meg is taposta. Utána még nem volt rest a darabokat összeszedni és kivágni a kukába.
Miután elment, kiderült, hogy az amúgy az én óráimon is nagyon bosszantó (a múltkor az ő megcsapkodásán gondolkodtam erősen, bár a gyakorlatban ez még nem esett meg) kölyök valamelyik órán az okostelóján játszott. Gondolom nem ez lehetett az első húzása, hogy ennyire kiborította a kollégát. Legutóbb az ő munkafüzetét koboztam el egy hétre, hogy aztán este vissza is adjam, miután az igazgatóhelyettes kérte el. A rekvirálásra csak annyit mondott, hogy „it’s your duty”, de erős a gyanúm, hogy a gyerek akkor is kapott rendesen.
Ez már szigorúan magánvélemény, s egész biztosan sokatok nem ért vele egyet, de amíg nem esnek túlzásokba, én egyáltalán nem vagyok ellene ennek a gyakorlatnak. Itt az iskola még nevel. Őszintén remélem, hogy egyhamar nem veszik ki ez a tradíció.
-
Pedagóguskodni nem egyszerű
Legalábbis nekem nem az, de ebbe könnyen belejátszhat, hogy sosem tanultam pedagógiát, nincs ilyen végzettségem, s egy éve még tapasztalatom sem volt pár korábbi magántanítványt leszámítva. De ők azért fizettek, hogy tanulhassanak, szóval az ő fegyelmezésükkel nem volt gond.
Bár már elég rég jártam középiskolába, amennyire ködös emlékeimből átüt, az alapján az itteni diákok magatartásával nincs semmi komoly gond. A helyi kollégák odaát valszeg felkötnék magukat az első fára. De nekik itt könnyű, tekintélyük van, s az óráiknak komoly tétje.
Ezzel szemben amit én tartok nekik, az lényegében nem számít. Kapnak rá érdemjegyeket, s az angol jegyük 10%-át ebből számítják (ami egy pontszám, százötven körüli max.), de sok vizet nem zavar. Így tudják, hogy igazán nem nagy gond, ha nem mutatnak túlzott érdeklődést a tananyagom iránt.
Ez egy rendes osztály, akikkel épp videózunk és kifejezéseket tanulunkAmúgy nagyon könnyen kenyérre lehet kenni. Ha rendesen viselkednek, én is igyekszem minél inkább a kedvükre tenni. Normális kölyköknek azt is meg szoktam engedni, hogy ha nem érdekli őket az órám, akkor csendben(!) csináljanak, amit akarnak.
Ellenben ha felhúznak, ez szinte kizárólag az alsós másodéveseknek sikerül, azt nagyon nem díjazom. Szerencsére – sokadik próbálkozásra – sikerült megtalálnom a legideálisabb megoldást a renitenseim kezelésére. Tőlem nem tartanak, így ha fenyegetőzök, nem érek el vele semmit. Ha kiküldöm őket az óráról, akkor egy idő után már maguktól ki akarnak menni. Maradhatna még, hogy kissé megcsapkodom őket, a helyi tanerő jelentős része él is ezzel az eszközzel, de ezt inkább mellőzném. Ha lesz, a saját kölyköm felképelése ellen elméletben nincs kifogásom, szerintem hasznos, ha igény esetén ez a nevelési eszköz rendelkezésre áll, de máséhoz nem nyúlnék.
Csináltam azt is egy időben, hogy felirogattam a neveket, majd odaadtam az osztályfőnöküknek, de eredménye nem volt. Amúgy elképesztő hatást vált ki, ha ő jön be hozzájuk. Azonnal mindenki olyan lesz, mint a kisangyal.S végül mi vált be? Hát, kicsit szemét húzás, belátom, de jobbat eddig sikerült kitalálnom. Néhány felszólítás után egyszerűen elszedem az aktuális munkafüzetet, amibe a házit írják, ahelyett hogy rám figyelnének, s egy hétig, a következő óráig vissza sem adom.
Ha nagyon nincs mázlijuk, akkor egy olyan kolléga óráján nem fognak tudni házit felmutatni, illetve kénytelenek magyarázkodni, aki nálam jóval kevésbé barátságos, ne adj isten, még fizikai fenyítést is eszközöl rajtuk.Szemét, de működik. Fürtökben lógnak rajtam ilyenkor óra után vagy olykor még a lakásnál is zaklatnak, hogy adjam vissza nekik. Kicsit nehéz megállni, hogy megessen rajtuk szívem, de igyekszem. Az első néhány esetben azért még megtettem, hogy másnap visszaadtam az érintetteknek, de aztán mivel ez kevésbé bizonyult hatásosnak, kitartok az egy hét mellett, ha törik, ha szakad.
Egyedül azt sajnálom, hogy csak múlt hónapban kezdtem el alkalmazni.Tudom, gonosz vagyok…
-
Új lehetőségek
Tegnap beszélgettem egy kollégával egy hubei-i egyetemről. Úgy ajánlottak neki, s adták meg a skype-os azonosítómat. Jópár dolog szóba került, de hogy ne kerülgessem a forró kását, a hanghívás végére munkát kínált fel az ottani suliban.
Az eddigi infók alapján elég meggyőző a hely, van angol szakos képzésük is, s az ottani fiatalok számára van szükség a külföldi tanerőre. Az osztálylétszámok max. 30 fősek, s rendes önálló tárgyam lehetne ott, nem ilyen kiegészítő, mint itt.
Az egyetem közvetlenül Wuhan közelében van, lényegében a Jangce mellett, csak kicsit már lejjebb, mint Fengjie.
Csábító, bevallom, de egyelőre nem tudom még, mi lesz. Mindenesetre azt elhatároztam, hogy amíg nem dől el teljesen, addig többet már nem hozom itt fel ezt a témát.Nyárig továbbra is írok majd az itteni életemről, aztán hazamegyek. Hogy szeptemberben folytatódik-e új történetekkel a blog, azt majd csak szeptemberben fedem fel az olvasóim előtt. De mint látható, ha lesz is folytatás, az már lehet hogy nem Szecsuánban fog zajlani.
Rövidhír: Ma van Mengsi születésnapja. Kapott tőlem egy plüssmackót, nagyon örült neki.
-
Előrelépés(?)
Az új félévvel járnak változások is. Némelyik apró-cseprő (ezekről már írtam), mások nagyobbak.
Kitalálták, hogy most már én is járjak mások óráira. A kínai kollégáknál ez megszokott, havonta négy alkalommal vizitelniük kell valahol, majd véleményezni az ott látottakat. A kikötés csak annyi, hogy a saját tárgyuknak megfelelő tanórákon kell résztvenniük.
Hozzám eddig nem sokan jöttek, az egész félévben talán ha háromszor volt rá példa, amit annyira nem bánok. Nem mintha titkolnivalóm lenne, vagy épp nem oktatnám a kölyköket rendesen, legjobb tudásom szerint, csupán kissé feszélyezve érzem magam, ha más is ott van. Ugyanakkor a kamera nem zavar.
No, a lényeg, hogy ezentúl én sem maradok ki a jóból. A dolog formai része egy egyenűrlapból áll, amire mehetnek a vélemények illetve a javaslatok. Hogy innentől mi történik, azt nem tudom pontosan, mert hozzám semmiféle észrevétel nem jutott el azt követően, hogy valaki ott járt.
Hétfőn egészen biztosan lesznek vendégeim az elsős órákon, az őket tanító angoltanárok személyében. Ez a fenti dolgoktól független. Valamikor a múlt héten beszélgettünk, hogy jobban össze kellene hangolni az óráinkat, meg egyúttal arra is kíváncsiak, miképp adom át a nyelvtant, mert valamiért az jobban megragadt a picikben, amivel én szembesítettem őket elsőként. Ez amúgy szerintem nem a szakmai kiválóságom gyümölcse, pláne hogy nem vagyok képzett pedagógus. Erősebb a gyanúm, hogy inkább arról lehet szó, hogy rám jobban odafigyelnek. Hát, majd meglátjuk, sikerül-e valamit segíteni a kollegináknak.
Lesz ebben a félévben egy English Festival is, hasonló a tavalyi kulturális és sportfesztiválhoz, annyi különbséggel, hogy itt nem sportol senki, s a színpadi fellépők kivétel nélkül angol tematikájú produkciókkal rukkolnak elő. A szervezőgárda része leszek idén én is, remélhetően veszik majd valami hasznom.
-
Számvetés – elmúlt egy félév
Részemről véget ért az első félév a suliban. Lezajlottak a vizsgáim, mindenki megkapta az értékelést. Talán nem teljesen érdektelen megvizsgálni, mit sikerült elérnem az eltelt hónapok alatt. Mert bár én nagyon jól szórakozom itt és igazán élvezem, hogy szinte semmi munkáért egészen jól élek, azért az elsődleges feladatom a helyi diákok okítása volna.
Sajnos igazán drámai átalakulásról nem beszélhetünk. Kevés az órám és sok a gyerek. Aki gyengén muzsikál, s nem akar igazán megszólalni, az nyugodt szívvel megteheti, mert nincs időm mindenkire. Így aztán főleg ugyanazok az arcok működnek közre az órákon, bár ezt azért igyekszem valamennyire ellensúlyozni.
A legtöbbet a picik fejlődtek, s a legtöbb hasznomat is itt látom. Ők még javarészt nulla angoltudással érkeztek ide, így viszonylag jól formálhatóak. Hála a kitartó munkának, a kiejtésük sokat javult. Minden órán legalább 10 percet azzal foglalkoztunk, hogy szavakat olvastunk, s mostanra egyre jobban megy nekik, hogy a szóvégeket ne egészítsék ki egy magánhangzóval. Az anyanyelvükben ugyanis nincsenek mássalhangzókra végződő szótagok (pár n-re s ng-re végződést meg az egy szem er szótagok leszámítva), olyanok meg pláne, ahol mássalhangzótorlódások fordulnak elő. Hogy példával szemléltessem: az orange (narancs) szót orindzs helyett kapásból orindzsü*-nek ejtik, másképp nem tudják kimondani. No, ezeken sokat sikerült csiszolni.
A nagyobbaknál inkább a szókincsüket bővíthettem, illetve sikerül őket leszoktatni az idióta „nothing” használatáról. Ezt rendszerint a no problem/that’s okay/it doesn’t matter értelemben használták előszeretettel. Elsőre nem is értettem mit akarnak vele, s valószínűleg csak azért állt össze a kép, mert beszélek kínaiul, s ezen a nyelven itt a meishi szerepelne a mondatban. Na, ezt fordították át nothing-ra.
A legtöbb változást Mengsin érzem. Nagyon gyengének tűnt eleinte, de ahogy bátrabb lett, kiderült, hogy egész sokat tud. Valószínűleg nemcsak ő, a felsős könyvek már egész nehezek, a nyelvtani feladatok egy része nekem sem egyértelmű, főleg másodéven.
Második félévre minél több játékot tervezek, remélhetően segít nekik lazulni, s jobban ki merik nyitni a szájukat.
Ja, és még egy külön elégtétel: a piciknél az összes nyelvtani dolog tökéletesen megy azok közül, amit én tanítottam nekik elsőként. Büszke vagyok rájuk.—
—
—-
* ez az „ü” nem ü, hanem egy i és ü közötti hangocska. Ezért is szerencsés a pinyin a kínai szavak leírásához, mivel egyes hangok egyáltalán nem adhatóak vissza magyarul.
-
Adaptáció
Mikor augusztus végén idekeveredtem, s elkezdtem áldásos munkámat a helyi diáksággal vegyülve, kissé sokkolt a rengeteg ismeretlen arc. Abban a hitben voltam, hogy majd felírom a neveiket, s szép lassan – ahogy az órákon együttműködünk – meg is jegyzem őket.
Akkor még persze nem tudtam, hogy több mint 1000 tanítványom lesz. A névlistával sem megyek sokra – amely az osztálytermek nagy részébben amúgy ott az asztalon -, mivel minden héten máshol ülnek. Ez nem teljesen önkényesen zajlik így, az osztályfőnök helyezi át őket másik padba, annak érdekében, hogy nagyjából kiegyenlítetten jussanak közelebb a táblához, s egyikük szeme se menjen tönkre.
Az európaiakra jellemző egyébként is, hogy minden kínait ugyanolyannak látnak. Mivel a vonások gyökeresen különböznek a hazaitól, elsősorban ezek tűnnek fel, az általános jegyek. Persze ha elég időt töltünk ázsiaiak közt, az agyunk is idomul, s teljesen jól elkülöníthetővé válnak az egyes indivíduumok.
Kiskamasz koromtól kezdve kínaiak körül sertepertéltem, úgyhogy ez a része nekem nem jelent gondot. Ennek ellenére nagyon tanácstalan voltam az itteniekkel szemben. Ha rámköszönt egy kölyök, sose tudtam, hogy a diákom-e, a nevüket meg pláne nem. Kicsit akkor nyugodtam meg, amikor kiderült, hogy a hosszú évek óta itt tanító kínai kollégák se tudják.
Mostanra sokat javult a helyzet. Az osztálytermeket kapásból megtalálom, még azt is tudom, melyik nap melyik osztályokkal van órám és hogy még jobbat mondjak, egy-egy osztály hallatán néhány arcot is képes vagyok társítani a csoporthoz.
Van már vagy 10 diákom, akinek a nevét is tudom, meg van Monkey, akinek csak a saját választású angol nevét, ami Monkey.S ami a legjobb, úgy cirka 100 diákról még azt is meg tudom állapítani, hogy tanítom őket.
Lássátok be, ez nem mindennapi fejlődés. Az adaptáció mesterfoka. -
Angoltanárkodni Kínában
UPDATE: (2016. március 25.)
A kínai döntéshozók jelentős szigorításokat vezettek be a külföldi tanárok alkalmazása terén. Ez alapján több tartományban is gyakorlatilag lehetetlenné vált a nem anyanyelvű tanárok számára a munkavállalás. A szabályozási környezet átvétele eltérő az egyes provinciákban, de számítani lehet rá, hogy előbb-utóbb majdnem mindenhol kifejti a hatását (hacsak idővel nem alakulnak majd ki kiskapuk, de erre nincs garancia).
A privát (nyelv)iskolák hivatalosan más munkakör betöltéséről szóló szerződésekkel alkalmanként megkerülik a szabályozást, de az állami intézmények esetében ez nem megoldható.
Ha mindenképp állami iskolában gondolkodsz, úgy a lehetőségek köre nagyban szűkült, s különösen releváns Kínában eltöltött munkavégzési tapasztalat nélkül kifejezetten rosszak az esélyek.
Fontos tudni, hogy az új gyakorlat általában engedi a nem anyanyelvi tanároknak is a tanítást, amennyiben diplomájukat az USA-ban, Kanadában, Nagy-Britanniában, Írországban, Ausztráliában, Új-Zélandon vagy a Dél-afrikai Köztársaságban szerezték. Hogy az angol anyanyelviekkel azonos megítélésük meddig marad meg, szintén bizonytalan.____________________________________________________________
Az elmúlt hetekben megsűrűsödtek a munkavállalást érintő megkeresések, segítségkérések. Bár szívesen adok tanácsokat, kicsit fárasztó mindenkinek külön-külön leírni, így inkább összehoztam ezt a kérdek-felelek posztot, s a továbbiakban ezt ajánlom az érdeklődők figyelmébe. Ha az átolvasást követően még felmerül néhány kérdés, azzal nyugodtan bombázhattok.
—–
——-
Van esély Kínában angoltanárként dolgozni?
Van. Az egész ország angolul tanul, elkél a tanerő.———–
Milyen képesítésre van hozzá szükségem?
Ez munkahelyenként eltérő lehet. A diplomát (nem feltétlenül tanári szakirányút) megkövetelik, s gyakran feltétel a TESOL, TEFOL, ESL, stb. bizonyítvány is. Ezek olyan papírok, amelyek igazolják, hogy tudsz angolt tanítani, tanfolyam és vizsga után juthatsz hozzájuk.———–
Nem baj, hogy magyar vagyok?
De, az esetek nagy részében baj. Több tartományban rendkívül szigorúan veszik a külföldi tanárok alkalmazását, s csak olyan jelölteknek adnak munkavállalási engedélyt, akik valamelyik angol anyanyelvű országból rendelkeznek útlevéllel. Az USA, Kanada, Nagy-Britannia, Írország, Ausztrália és Új-Zéland mellett itt-ott még a dél-afrikai állampolgárság is nyerő lehet.———–
Szükséges tanítási tapasztalat?
Általában 1-2 éves tapasztalatot várnak el.———–
Nem beszélek kínaiul. Ez gond?
Nem, ez egyáltalán nem gond. Ha angolt tanítani vesznek fel, akkor az a fő, hogy ez utóbbi nyelvet beszéld. Ez tulajdonképpen még előnyös is, hiszen csak ezen a nyelven tudsz a diákokkal kommunikálni.———–
Hol lehet tanítani?
Vannak álláshelyek az állami és a magániskolákban is, ezeken túl van lehetőség nyelviskolákban vagy magánóvódákban is tanítani.———–
Szerinted melyikbe érdemes menni?
Szerintem az állami vagy normális oktatási rendszerű magánintézményekbe. Ezekben kevés, 10-20 órád lesz, s elég jó eséllyel nem is vágnak át.———–
A többi helyen átvágnak?
Ezt így nem jelenteném ki, de több rá az esély. Továbbá jó eséllyel számíthatsz heti 40+ órás munkaidőre, esetenként fizetésvisszatartásra vagy épp arra, hogy a téli szünet alatt nem kapsz egy fillért sem.———–
Szabadság van arrafelé?
Az állami iskolákban jár mindenféle juttatás, s durván 2 hónap szünet egy tanév során. Ha több évig maradsz, akkor értelemszerűen még két hónap nyári szünet is, s mindez fizetett.———–
Mennyit lehet keresni?
Ez nagyon változó. Úgy 4000 yuantól indul, egy-két helyen elmehet 15-20e yuanig is. Átlag 4-8e yuan kihozható.———–
És mennyi kell, hogy egy hónapban megéljek?
Ez nagyban függ az igényeidtől, s attól, hogy hova kerülsz. A nagyvárosokban a szolgáltatások drágábbak, ha nem intézik a lakhatásodat, akkor a megfelelő színvonalú lakás bérlése is sokba kerülhet. Ha feltételezzük, hogy kapsz elhelyezést, amiért nem kell fizetned,s mindemellett nem kell fizetned az utazásért (mert az iskola területén vagy közel vagy), s nem is szórod a pénzt két kézzel, akkor havi kétezer yuanból egész biztosan kijössz, nekem itt ezerből is sikerült már.———–
Olcsóság van?
Alapvetően igen. A tejtermékek és az importcikkek drágák lehetnek, de majdnem minden más olcsóbb mint odahaza. Sokszor nagyságrendekkel olcsóbb. Az élelmiszer tekintetében átlagosan felezheted az otthoni árakat.———–
A fenti végzettségeim nincsenek meg. Akkor nem is érdemes megpróbálnom?
A default hátrány (magyarság) mellett s egyik-másik feltétel nem teljesülése esetén is érdemes megpróbálni. Nem veszthetsz vele semmit, s mivel hatalmas a kereslet, így is sikerülhet. Ez esetben persze nem biztos, hogy te válogathatsz, s ne is a 20e yuant célozd be keresetnek. Ugyanakkor 4000 yuanból is könnyedén meg lehet élni, s félre is lehet rakni a felét.
———–Mennék, de hol keressek állást?
Rengeteg oldal van a weben, de ha lusta vagy rákeresni, itt van mindjárt három:http://www.teachergig.com/jobs/china
http://www.eslcafe.com/jobs/china/
http://www.horizoneslchina.com/———–
Nekem kell megvennem a repülőjegyet?
Odafelé egész biztosan. Amúgy az állásajánlatok zöme tartalmaz több-kevesebb repülőjegy-visszatérítést. Van, hogy az egészet fizetik, van hogy csak visszafelé, s ugyancsak előfordul, hogy egy fix összeget kap a tanerő a szerződés teljesítésekor.———–
Milyen papírokra lesz szükségem?
Ahhoz, hogy Kínábn dolgozhass, munkavállalási vízumot („Z” vízum) kell igényelj valamelyik külképviseleten. Hogy ezt megtehesd, a kínai munkaadódnak be kell szereznie pár papírt, amiket elküld hozzád. Ilyenek a munkavállalási engedély és a meghívólevél. Ezeket a tartomány megfelelő hivatalában intézi a munkaadó, s hogy beszerezhesse számodra, jópár iratot, igazolást fog tőled kérni. Érdemes a procedúra legelején tisztázni, pontosan mi kell, ne az utolsó pillanatban derüljön ki, hogy egy több napos vagy hetes rohangálással járó tortúra vár még rád. Ami kellhet: a diploma másolata, erkölcsi bizonyítvány, ajánlólevél, megfelelő formátumú önéletrajz, a munkaszerződésed aláírva beszkennelt példánya, orvosi vizsgálat (konkrét hivatalos formanyomtatvány, a háziorvos kitölti kb. 8ezer forintért) s az ehhez kapcsoló egyéb eredmények beszerzése, úgymint HIV-teszt, tüdőszűrés, EKG. Ezekről az intézmény jobb esetben tájékoztat, máskülönben nem tudnak engedélyt szerezni.—
Mire érdemes odafigyelni?
A kínai munkaerőpiac rendkívül védett. Kerüld az olyan ajánlatokat, ahol arra bíztatnak, hogy menj ki turistavízummal, s majd ott intézkednek. Ez szinte minden esetben illegális munkát jelent, ami, ha kiderül, kitoloncolással és akár az országból való kitiltással jár együtt.
Ha konkrét ajánlatot kapsz, légy alapos, s kérdezz rá mindenre időben, beleértve a legtriviálisabb dolgokat is. Ha adnak lakást, kérdezz rá a rezsire (mennyi, kinek kell fizetnie). Tisztázd, hogy a fizetés nettó vagy bruttó, mi lesz az egészségbiztosításoddal, mi van, ha esetleg beteg vagy. Amíg a különböző papírok beszerzése zajlik, az heteket (úgy kb. 2 hónap) fog igénybe venni, úgyhogy menet közben sok kérdés eszedbe juthat. Ezeket ne habozz az összekötődnek feltenni majd.———–
Mi van, ha még így is maradt kínzó kérdésem?
Írd meg szépen nekem, s majd megválaszolom, ha tudom. -
Kutyavilág
A héten még kitart a dalszövegezés az órákon, aztán a jövő héten vitatkozni fogunk. Legalábbis remélem, rá lehet őket venni – némi rásegítéssel – a beszélgetésre.
A tervezett téma már eddig is szóba kerül olykor itt-ott: a kutyaevés kérdésköre. Ez egyike a Kínát illető sztereotípiáknak, nyugatról nézve itt boldog-boldogtalan kutyát zabál két pofára. A helyzet ennél azért árnyaltabb, s összetettebb.
A tovább után lesz egy kép is, ezért aki nem szeretné látni, ne kattintson!
Tovább! -
Tanítgatás
A piciket leszámítva, akikkel a könyvük szerint haladok, a héten zenehallgatással múlatjuk a tanóra idejét.
Azért persze nem teljesen önfeledt kikapcsolódásról van szó, a kivetítőn ott a dalszöveg, s egy-két szó vagy kifejezés hiányzik. A feladat gondolom kitalálható: néhány hallgatás alatt meg kell próbálniuk kiegészíteni azt.
Alanis Morissette elég régi, Ironic című dalával zajlik a program, ami elég jó választásnak bizonyult. Az ízlésvilágomba belefér, a szövegben jó kifejezések vannak, s mindamellett aránylag szép érthetően, tisztán énekel.
A kifejezések egyik másika elég izgi, próbáljátok meg elmagyarázni a „death row pardon”-t nem angoloknak úgy, hogy a magyarázathoz használt kifejezéseket (criminal, death penalty, sentence, courthouse, judge, prison, execution, evidence, stb.) sem értik. De azért úgy 5 perc alatt megvan.
A teljes dallal eddig egyik osztállyal sem végeztünk, úgyhogy a maradék átnyúlik a jövő hétre. Amúgy látszólag tetszik nekik, s az új kifejezéseket is szorgosan jegyzeteli a zömük.
A héttől kezdődően amúgy az alsós másodikasokkal is áttértünk a tankönyvre, mert máskülönben nagyon nyögvenyelősen haladunk. Ez bejött, le vannak kötve, s tanulunk is. Az anyaghoz hozzá tudok fűzni érdekesebb dolgokat, szavak másodlagos jelentéseit, s egyúttal bátrabban is szólnak hozzá. Így talán őket is megkedvelem.
-
Tanulni, tanulni, tanulni…
Lehet Lenin elvtárs egykori aranyköpése is befolyásolja a jelenlegi helyzetet, hisz’ névleg a Kínai Népköztársaság egy szocialista államóriás – az más kérdés, hogy gyakorlatilag nagyon messze áll ettől az állapottól.
Mindenesetre az érvényesülés eszköze – hogy közhelyeket is puffogtassak – a képzettség itt is, ennek megfelelően a diákokra kifejtett nyomás – szülői és iskolai részről egyaránt – hatalmas.Sokszor olvasni, hogy odahaza mennyire túlterheltek a nebulók, hát azt hiszem, az itteniek mély megkönnyebbüléssel vennék tudomásul, ha csak annyira lennének lekötve. De a körítés után szerepeljenek a tények: a tanulók napirendje.
Reggel
6:20-6:40: ébresztő, készülődés – ez értelemszerűen a kollégistákra vonatkozik. Pontban 6:20-kor megszólal a csengő, majd ezt követően a vidám muzsikaszó.
6:40-6:55: reggeli torna.
6:55-7:25: reggeli.
7:25-7:30: megérkezés az osztálytermekbe (ez már a külsős tanulókra is áll).
7:30-8:10: reggeli gyakorlás. Tanári felügyelet mellett a diákok tanulnak, ismételnek.Délelőtt
8:20-9:00: első óra.
9:10-9:50: második óra.
9:50-10:25: szemtorna ideje. A megszólaló zene és számolás ideje alatt elvileg ez lenne a teendő, a gyakorlatban tanulnak.
10:25-11:05: harmadik óra
11:15-11:55: negyedik óraDél
11:55-12:30: ebéd. A nem kollégisták hazamehetnek.
12:30: kapuzárás. A kollégistáknak a szobájukban kell lenni, amit ellenőriznek.
12:40-14:00: ebéd utáni alvás.Délután
14:20-14:30: gyülekező az osztálytermekben. A külsősök is megjönnek.14:30-15:10: ötödik óra.
15:20-16:00: hatodik óra.
16:10-16:50: hetedik óra.
17:00-17:40: szabadidő, sportolás. Ez alatt jellemzően a pályán játszanak.
Este
17:40-18:30: vacsora.
18:30-18:40: gyülekező az osztálytermekben.
18:40-19:20: első esti óra (ugyanolyan tanórák az estiek is, mint a többi).
19:30-20:10: második esti óra.
20:20-21:00: harmadik esti óra.
21:10-22:00: esti gyakorlás. A nem kollégisták a harmadik óra után hazamennek, a kollégisták maradnak és tanári felügyelet mellett maguk tanulnak, gyakorolnak, leckét írnak.
22:10: visszatérés a szobákba.
22:30: villanyoltás.Hétfőnként, ha nem esik, 7:30 és 8:10 között a sportpályán van eligazítás, zászlófelvonás, igazgatói beszéd a tanárok és diákok részvétele mellett.
Szombatonként is van iskola, ekkor csak négy óra, 11:55-kor vége a tanításnak, s nincsenek esti órák sem.
Vasárnap 18:30-ra kell bejönni, az esti órákra.