Kína hatalmas. Csaknem tízmillió négyzetkilométernyi területen terül el, ezzel a bolygó harmadik/negyedik legnagyobb országa (attól függ, hogy a vitatott területeket is beszámítjuk-e). Mérete csaknem akkora, mint egész Európáé (aminek nagyjából a 40%-át Oroszország európai, Urálig nyúló területei teszik ki – ez utóbbi arányába ritkán gondolunk bele, amikor Európáról beszélünk).

Elefántok völgye, Yunnan (fenn), Ha’erbini éves jégszobrászati fesztivál (lenn)

Egy ekkora országban természetesen hatalmas különbségek és óriási változatosságok fordulnak elő. Mialatt az északi Hejlongjiangban télen előfordul -50 fok is (ez azért extrém, de -40 könnyedén), addig a déli Hainanon még javában nyár van.
Yunnan déli részén esőerdők nőnek, míg Belső-Mongóliában a Góbi, Xinjiangban a Taklamaklán sivatagai húzódnak.
A Gyöngy-folyó deltájában félszázmillió ember él, míg Tibetben kevesebb mint hárommillió, több mint egymillió km2-es területen elszórva. 

Oázis a Taklamakán sivatagban

A gigantikus méretek miatt nehéz Kínáról általánosságban beszélni. A blog induló új sorozata a tartományok és autonóm területek szintjére lebontva kísérli meg valamennyire bemutatni ezt az óriási és érdekes birodalmat. A mai, kezdő bejegyzésben azonban először az ország közigazgatását igyekszem ismertetni.

Az ország tartományokra, autonóm területekre, tartományi jogú városokra és két különleges igazgatású területre, Hongkongra és Makaóra különül el.
A tartományi jogú városok közé négyen tartoznak: Peking (Beijing), a főváros, Shanghai, Kína legnagyobb városa, a főváros melletti Tianjin és viszonylag újkeletű döntés következményeként a Szecsuánból kihasított Chongqing.

Ha a szeparatista Taiwant nem számoljuk, további 28 tartomány alkotja az országot, ezek közül öt nemzetiségi autonóm terület. Ez utóbbiak valamely nemzetiség nagyobb lakosságaránya miatt kerültek kialakításra, s a tartományoknál valamivel szélesebb jogkörökkel rendelkeznek. Tibet a tibetiek, Xinjiang az ujgurok, Belső-Mongólia a mongolok, Ningxia a huiok és Guangxi a zhuangok autonóm tartománya.

A tartományok egymáshoz viszonyított mérete is merőben eltérő, de az ország magterületén nagyjából kiegyenlített: egy-egy tartomány errefelé jellemzően másfél-két Magyarországnyi területet foglal el. A perifériákon, kisebb népsűrűségi területeken – nyugaton és északon egyre nagyobbakká válnak, Xinjiang 1,6 millió km2-rel vezeti a listát. 

A közigazgatási felosztás érdemben épphogy változott az utóbbi néhány száz évben, a Qing-dinasztia idejére majdnem teljesen kialakult a jelenlegi rendszer. Az egyetlen komolyabb kivétel Északkelet-Kína, ahol 1949 után kissé komolyabb átalakításokat végeztek: tartományokat szüntettek meg, olvasztottak egybe, s a határokon is variáltak.

A sorozat elejét épp itt, Mandzsúriában kezdem majd el, hogy aztán Észak- majd Északnyugat-, Délnyugat-, Közép- és Délkelet-Kínával folytassam, majd Kelet-Kínával fejezzem be.
Tartsatok velem a jövő héttől!