A korábban belengetett hunani munkavállalás a jelek szerint nem fog megvalósulni, mert nem jött össze elegendő számú érdeklődő diák. A várható terhelést bírják a jelenlegi munkaerővel is, úgyhogy oda nem fogok menni.

Nézegettem más lehetőségek után is, ígéretesnek tűnik egy hely Heilongjiangban, Kína legészakibb tartományában. Őszintén szólva unatkozom, s tudom, hogy a helyzet csak rosszabbodni fog, mert egy hét múlva kiürül az egész kampusz. Szóval jobb híján kezdek arra az álláspontra jutni, hogy elvállalok bármilyen magánsulit, ha jól jövedelmez, s normális helyen van, mert addig is történik valami érdekes.

Heilongjiangban ugyan határozottan nagy a zimankó, a konkrét városban nappal -20, éjjel -25-30 fokok vannak, de a lakásokban fűtenek. Rendesen. Többnyire annyira, hogy a folyamatos szellőztetés kötelező, ha az ember nem akar hőgutát kapni. 
Volt szerencsém annak idején hosszabb időn át Ha’erbinban, a tartomány székhelyén leledzeni, úgyhogy nagyjából tisztában vagyok vele, hogy mi várna rám. A kinti hideg nem érdekel, ha cserében a zárt helyeken kellemes a klíma. 

Egyelőre még a részletek tisztázása zajlik, de ha kölcsönös megelégedéssel zajlanak le a tárgyalások, akkor jövő héten egy két napos vonattúra vár rám. Meg a szibériai hideg.