-
Bangkoki gasztro: rovarok
Olvasóimat talán már nem lepi meg az a tény, hogy meglehetősen nyitottan állok a táplálkozás kérdésköréhez. Szívesen próbálok ki új ízeket, s egész kevés olyan dolog van, amit azonnal, zsigerből elutasítok.
Thaiföldön valaha a mindennapok része volt a rovarevés, ma már eléggé visszaszorult, de nyomokban még fellelhető. A külföldiek szórakoztatására, borzongásának kiváltására mindenképp.
Amennyire tudom, elmúltak már azok az idők, amikor a moziban popcorn helyett pirított ízeltlábúakat lehetett vásárolni egy nasi gyanánt, így aztán célirányosan indultam meg a Khao San Road felé, mivel azt konkrétan tudtam, hogy ott még találni efféle portékára specializálódott kufákat.
Khao Shan Road
A látvány egy külföldinek legalábbis furcsa, de mindenképp fotóért kiáltó, így aztán az árusok ma már csak 10 baht ellenében engedik a fényképezést. Ami persze jogos, hiszen azért a látogatók zöme nyuszi ahhoz, hogy vegyen és egyen is valamit.
Bennem, mint említettem, tombol a kalandvágy ilyen téren, de azért erőt kellett merítenem magamban ahhoz, hogy valamit bevállaljak. A nagy, s még gusztustalanabb bogarakhoz, skorpiókhoz aztán végképp nem fűlt a fogam, de azért a kisebb tücskökkel erősen szemeztem. Egyszer élünk alapon végül vettem egy kis dobozzal, de azért az első kóstoló előtt az árusító hölggyel is megetettem egyet, biztos ami biztos.
Miután látszólag nem esett nehezére, s a mosolya sem lett kevésbé őszinte, végül nekibátorodtam, s elrágtam én is egy kis tücsköt. Ropogós, s egészen jó íze is volt. Elég rendesen megpiríthatták, így aztán semmi testnedv, undorító dolog nem maradt.
Ajándékba még egy kis lárvát is kaptam, aminek semmi íze nem volt.
Ízeltlábúak minden mennyiségben. Guszták?
A tücsök meg végül annyira bejött, hogy aznap este egy két perc alatt el is rágtam mindet. Azt nem állítom, hogy mostantól ezt kérnék minden nap, de jó tudni, hogy esetleg a vadonban ragadva egész jó menüt lehetne belőlük összerittyenteni.
A Szecsuánblogon a trollok kiszűrésére előmoderáció után jelennek meg a kommentek. Ha új vagy a blogon, az első (a moderáción nem fent akadó, normális) hozzászólásod után felkerülsz a blogos whitelist-re, s így a jövőben a hozzászólásaid azonnal megjelennek majd. Megértésedet köszönöm!
-
Veve menni vissza Kínába
Dél előtt pár perccel elindul a repülőm Guangzhou Baiyun repterére. Ez utóbbi, állítólag igencsak nagy légikikötőhöz még nem volt szerencsém, na majd most.
A reptérről már busszal közvetlenül Shenzhenbe gurulok, s a busz szerencsére meg is áll Bao’anban, Shenzhen azon részében, ahol a szállásom is van. Az ottani reptér sincs messze, így holnap este férjemuramat összeszedni sem lesz probléma.
Legalábbis bízok benne, hogy megérkezik, ez lesz az első nagyobb útja egyedül, szurkoljatok a sikerért. Ha valahol elkavarodik út közben, azt nem fogja megköszönni. De csak nem lesz ilyen. -
Pattayai étkezések
Virág kollégával – akinek amúgy szintén bejött a 7/11 szendvicssütőzött terméke – azért ettünk normális ételeket is.
Már első pattayai napunkon meglátogattunk egy helyi, kellemesen thai benyomást keltő kajáldát, ahol a tenger gyümölcseinek megszokottan kellemes ízét élvezhettük.
A céges murin is volt kaja, nem is akármilyen, egészen kitettek magukért. Az időzítés az én szemszögemből nem sikerült a legjobban. Virág épp végzett a pódiumon, majd én másztam fel a helyére, s pont ekkor kezdődött meg az étkek szétdobálása. A ropogós szopósmalacból nekem már nem is maradt, másból azért szerencsére igen.
Galéria a lenti képre kattintva jön elő.Cápauszonyból készült levest eddig még sosem ettem, s mivel nyitott vagyok az új ízek kipróbálására, így örültem is neki. Sajnos az íze nem különösebben nagy szám. Azt nem állítanám, hogy rossz lett volna, de a felkapottság előtt totál értetlenül állok. Ezért tényleg kár kiirtani ezeket a tengeri ragadozókat.
-
Pattaya – benyomások két nap alatt
Meglehetősen furcsa volt egy klasszikus turistaövezetbe jól tejelő nyugati formájában megjelenni, ez a tapasztalat még nem volt része az életemnek. Érdekes, s nem is kifejezetten kellemetlen szituáció, de saját költségen egészen biztosan nem lenne rá igényem, anyagi helyzettől függetlenül.
Thaiföldön most épp nincs szezon, az esős évszakban járunk, s hogy efelől kétségünk se legyen, még minden egyes nap kaptunk a nyakunkba 1-2 kiadós égi áldást. Minden gond nélkül esik fél napon át, mintha dézsából öntenék.
A hőmérséklet ilyenkor is állandó, cirka 34 fokok vannak, a különbség annyi, hogy nem süt a nap. No meg a már emlegetett zuhé.Az időjárás viszontagságai ellenére azért külföldiek még ilyenkor is szép számmal akadnak Pattayán, amely az egyik, ha nem a legnagyobb lehúzós hely az egész országban. Thaiföldről beszélve azért itt is lehet megfizethetően tengődni, de nem nagyon érdemes. Vagyis, hát attól függ, mire van igény.
Pattaya ugyanis a szexturizmus egyik fellegvára. Komplett utcákat töltenek meg a kliensekre váró lányokkal felszerelt bárok. Még sosem tapasztaltam a prostitúciót ennyire töményen, ekkora méretekben megnyilvánulni, s hát meglehetősen bizarrnak is tűnt. Az már csak hab a tortán, hogy ránézésre nyilvánvaló módon sok fehérnépnek öltözött szexmunkás lába között a ruházattól némiképp elütő képletek lelhetőek fel (s akkor még hány olyan lehet, akiről első vagy akár a sokadik pillantásra sem olvasható le ugyanez), arról meg már említést sem érdemes tenni, hogy a pattayai városi rendőrség mellett is egy ilyen utcasor húzódik. Igaz, a törvényi szabályozást nem ismerem.Feltehetően nem is túl drágák. Akad hely, ahol a kiírás szerint italra várnak csak szegény hölgyek, cserébe pedig gondoskodást nyújtanak. Nem tűnnek hálátlannak.
Ha már kínálat, kereslet is akad. Ez ugyan némiképp előítélet, de jó pár 50-70 éves magányos fehér férfit láttunk csellengeni, akik kiváló esélyekkel indulnának egy amerikai krimisorozat ügyeletes perverzének szerepéért rendezett meghallgatáson.
Pattaya amúgy semmilyen. Oké, van tengerpart, s az idegenforgalmi infrastruktúra jól kiépített. Luxus- és alacsonyabb kategóriájú szállók, éttermek, bárok tömkelege. De maga a táj ebben a régióban teljesen versenyképtelen. A legnagyobb előnye tényleg az, hogy közel van Bangkokhoz illetve a már kivesézett szórakozási lehetőségek.
Parasztvakítós, jól kiépített helyek is akadnak szép számmal
Thaiföldre érve azért inkább kerüljük el. Ha nem is ekkora választékban, de fizetős szexet másutt is kapni, s még a ladyboyok döngetése után is jobb azért egy phuketi vagy más, Krabi közeli kilátásra ébredni.
Pattayai strand (fenn), Krabi környéke (lenn)
A Szecsuánblogon a trollok kiszűrésére előmoderáció után jelennek meg a kommentek. Ha új vagy a blogon, az első (a moderáción nem fent akadó, normális) hozzászólásod után felkerülsz a blogos whitelist-re, s így a jövőben a hozzászólásaid azonnal megjelennek majd. Megértésedet köszönöm!
-
Újra Bangkokban
Ma kicsekkoltunk Pattayában, majd újra Bangkokban kötöttünk ki. A tegnap esti tivornya helyett én aludtam, de ez nem minden, a bloghoz valamilyen szinten köthető személyről mondható el.
Bangkokban visszahoztak a már előzőleg is használt puccos hotelbe, s most már nincs más dolgunk, mint kivárni a hazamenetelt (25-ét), s ehhez a korábbi költőpénz dupláját is hozzám vágták. Valószínűleg jól sikerült a tegnapi pattayai parti.
És ma kaptam a 7/11-ben kávés mogyorót, amint megettem, majd beszámolok róla, milyen lett. A feltorlódott írnivalóimat pedig majd lassan, de biztosan igyekszem pótolni.
-
Véget ért a munka
Lezajlott az esemény, a munkának vége. Kicsit kimerült vagyok, úgyhogy bővebben majd csak holnap nyilvánulok meg.
Határozottan nem rossz ez az állás. -
Már Pattayában
Most már bő egy órája Pattayában vagyunk. Az eseményünk holnap lesz, ahol én is beszédet mondok majd, addig pihenés meg gyakorlás. Este a tolmácsokkal való összeolvasás próbája lesz.
Pattaya jó helynek tűnik. Nem Krabi és az a környék, de határozottan jobb a feeling, mint Bangkokban. A 26. emeletről pedig nagyon jó a kilátás.
-
Az első bangkoki nap
Bevallom hősiesen, a turistáskodás elmaradt.
Fél 5-kor kászálódtam csak ki a szobából, majd találkoztam a kollégával, s elmentünk enni. 7/11-es szendvicsek lettek ma is a menü, de Kína után ezt nehéz megunni.Kerestünk egy kis beülős helyet is végül (bár ebben az üzleti negyedben ez nem annyira egyszerű), majd egészen mostanáig trécseltünk a világ dolgairól. Ő sörözött, én Mai Tai koktélokat ittam.
Bangkok ezen része nem kimondottan impresszív (fenn), a koktél ellenben finom volt (lenn)
Holnap reggel kijelentkezünk és megyünk Pattayára, ahol holnapután este a rendezvényünk zajlik majd.
És hogy a régi olvasóknak is okozzak egy kis meglepit: a kolléga amúgy nem más, mint virágelvtárs. -
Ala’erből Urumcsiig, Urumcsiból Bangkokig
Szóval, szombat hajnalban elhúztuk a csíkot. Rendeltem egy kocsit, ami már hajnali négykor várt minket az északi kapunál, s azzal elrobogtuk Akszu repterére.
Akszuban aztán időztünk egy kicsit, majd Urumcsi jött, ott pedig a szerény szállás felfedezése.Az adott helyen nem volt a teljes időre szoba, így onnan ma reggel korán ki is cuccoltunk, s átmentünk a másik szállásra, ahol férjem él 26-ig. Én kibuszoztam a reptérre, majd Chengduig meg sem álltam.
Ja, a reptér. Valami nem teljesen világos oknál fogva a szokásosnál is vagy tízszeres mennyiségű rendőr meg különleges erő volt a hármas terminálnál, s olybá tűnt, mintha épp csak az érkezésem előtt nyitották volna ki újra, mert kongott az ürességtől. Vagy valami esemény lehetett vagy csak gyakorlatoztak, nem tudom.
Urumcsi és Chengdu között az út több mint három óra, s meseszép tájak felett vezet át. A sivatagi meg egyéb száraz tájak feletti repkedés hatalmas előnye, hogy nincsenek kilátást akadályozó felhők, s így egészen meghökkentő látványban lehet az embernek része.
Galéria szép tájakkal
Chengduba érve újra Szecsuánba kerültem, bár ezt nem sokáig élvezhettem, miután csak két órám volt átszállni, s ebbe még a két terminál közötti cirka 10 perces séta is bele kellett férjen.
Benn, már a csekkolás után éltem a duty-free előnyeivel, s meghökkentően olcsó, a legolcsóbb kínai cigarettákkal versenyképes árban lévő Kent márkájú füstölnivalót szereztem be.Chengduig a China Southern, onnan pedig a China Eastern légitársasággal jöttem. Ez utóbbi út mintegy négy órán át tartott. Némi útlevél-pecsételgetés meg csomagfelvétel után megjelentem a megbeszélt randevúhelyen, ahol elvileg össze kellett volna engem szedni. Végül kiderült, hogy az ezzel megbízott utazási iroda megfeledkezett rólam, így taxiztam. Egy jókedélyű, kedves bácsika hozott, aki kifejezetten jó fejnek bizonyult.
A hotel egészen kimagasló, abszolút semmi panasz, bár a tetőtéri medencét épp felújítják, s emiatt nem használható. Fájó pont, de majd valahogy igyekszem napirendre térni efelett.
Megdobtak tízezer baht költőpénzzel is az ittlét idejére, s kiderült, hogy érdemi munka csak 21-én lesz, Pattayában, ahol beszédet is kell majd mondanom.Holnap így szabad leszek, s emiatt valószínűleg majd kóválygok egyet a városban valamerre. Ébredési időtől függő mennyiségben.
Jó újra Thaiföldön lenni, a 7/11 helyben megszendvicssütőzött szendvicsei (27 baht) még mindig iszonyú finomak. Az ötcsillagos szálloda recepciója előtt elhaladni a 7/11-es szatyorral pedig megfizethetetlen.
-
No, immár Bangkokból
Közben ideértem.
Az éjszakát Urumcsiban töltöttük el, majd ma Chengdun át iderepültem, amíg férjem az ujgur tartomány székhelyén tartja a frontot.
Terjedelmesebb beszámolóval holnap jelentkezem, de minden szuper, jelentem!
