-
Délkelet-Ázsia: Legek
Leghosszabb várakozás
A Shenzhen és Hongkong közötti határellenőrzés hongkongi oldala. Elképesztő mennyiségű ember, terelőkapuk közé szorítva, legalább 1-1.5 órás sorban állással.
Legjobb kaja
Krabi neve rákot jelent, ennek megfelelve remek választék is áll rendelkezésre ebből a csemegéből. Apálykor a strandok is tele vannak – természetesen apró – rákokkal, amelyek szupergyorsan bújnak vissza a homokba vájt üregeikbe minden fenyegető megközelítés esetén. Az óriási grillezett garnélákat ízre nem múlta felül semmi.
Legrosszabb kaja
A 7Elevenben mindenféle szendvicseket, hamburgereket lehet venni. Ezek normálisan becsomagolt termékek, mint otthon, de a boltban el is készítik (szendvicssütőbe rakják, grillezik vagy épp mikrózzák, tápláléktól függően) a vevőknek. A hamburgerek, amiket amúgy mikrózással hoznak fogyasztásra kész állapotba, teljesen ehetetlenek. Egyszer sajnos kipróbáltam. Bangkok felé a brazil párocska figyelmét is felhívtam rá, hogy ezekből véletlenül se egyenek (a szendvicsek ellenben jók), de a második pihenőnél nem hallgattak rám. A kajájuk fele a kukában landolt.
Legjobb élmény
Az elefántozás, Naphun felejthetetlenül cuki.
Legrosszabb élmény
George Town, éjszaka, pakkal a hátamon szállást keresve.
Legnagyobb lehúzás
A taxi George Town-ban (35 ringgit) és a bangkoki reptér teljes kínálata
Legjobb vétel
Az USB-s wifikütyü Melakkában, s a laundry service Krabiban, ahol 25 baht-ért az épp használatban lévő cuccaimon kívül mindent kimostak és kivasaltak.
Legszimpatikusabb helyi arc
Naphun gazdája. A legnagyobb jófejséggel kattintgatott, baksist nem várva és nem is remélve, mialatt a többi elefántos ember jól hallhatóan, nyíltan jelezte az utasainak, hogy a plusz szolgáltatásért plusz pénzt akar. Még cigivel is megkínált, igaz, először tőlem kapott.
Legutálatosabb helyi arc
Krabiban a Green Tea Hostel vezetője. Az ott töltött nap alatt gyönyörű műmosoly ült az arcán, de miután másnap átmentem az előre lefoglalt szálláshelyemre, úgy nézett rám, mint aki legszívesebben leköpne. Én hülye még próbáltam nála ezek után valamilyen túrára is befizetni, de mivel a leereszkedő stílusa nem változott, inkább kerestem másik helyet.
Legbüdösebb hely
Hat Yai autóbuszállomás, ahol a szennyvízcsatorna nincs lefedve, s jól láthatóan csörgedezik mindenféle dolog az út mentén.
Legbarátságosabb nép
Magasan a szingapúriak. Udvarias, kulturált, segítőkész banda.
Legnagyobb csalódás
George Town. Nincs semmi, amiért érdemes lenne idemenni. Ajánlott elkerülni.
Legszebb hely
A négy szigetes túra szigetei. Festői partok, kár tovább ragozni.
Legidiótább turista
A fura, teljesen begubózott és minden bőrfelületet takaró amerikai lányok a négy szigetes túráról.
Legszimpibb turista
Egy Julija nevű szlovén lány a szigetes túráról. Dobogós még a brazil párocska és a fogatlan skót ember.
Legjobb szórakozóhely
Egy Krabiban lévő, dél-koreai leány és thai párja által üzemeltetett kis bárocska, ahol mindketten élőzenét is nyomtak. A sör már 50 bahttól ment és a koktélok is olcsók voltak.
Legfárasztóbb turista
A George Town és Hat Yai közötti buszon mellettem helyet foglaló, 70 és a halál közt lévő, eredetileg indonéz, de már holland állampolgár bácsika. Üdítően fiatalos volt ugyan, s teljesen odavolt a technikai újdonságokért, de kihagytam volna, ahogy bemutatja az összes kütyüjét, s elmondja, mi mennyibe került.
Legnagyobb látott kártevő
A szállás előtti utcán komótosan végigsétáló patkány Szingapúrban.
Legnagyobb látott kártevő a szálláshelyen
Egy szem csótány Krabiban. Ugyanaz a fajta, mint Kínában, így nem sújtott le. Hamar kimúlt. Az utcán a járdán nagy mennyiségben futkároznak időnként.
Legtöbb kóbor állat
Krabi. Rengeteg kutya és macska. Ártalmatlanok, a helyiektől tartanak, a turistákat viszont kiszúrják, s kunyerálnak.
Legbalhésabb turista
Krabiban a szálláson egész éjszaka üvöltöző párocska hölgy tagja. Bár meglettem volna az infó nélkül, még azt is tudom, hogy a fiú ugyanolyan szemét volt, mint annak idején Isztambulban. A teljes kép ismerete nélkül ugyan, de a súlyosan hisztiző fehérnépet, s az őt csitítani próbáló párját látva-hallva, nem ütött volna szíven, ha a leány kap egy-két pofont.
Legkényelmesebb utazás
A maláj távolsági buszok. Hatalmas hely, olyan, mintha fotelekben ülne az ember. Kéretik bevezetni Európában is.
Legkényelmetlenebb utazás
Tuk-tuk platója Thaiföldön. A hangulat kárpótol.
Legjobb ital
Melakkában az egyik indiai helyen felszolgált, jégkrémmel sürített tejes banánturmix. Kipróbáltam másnap mangóval is, úgy nem az igazi.
Leghosszabb idő kínai turisták nélkül
Kb. 2 nap Krabiban. Az elefántos túrán meg gyakorlatilag csak ők voltak.
Legdrágább nap
Utazás és szállás nélkül az elefántos túra napja Krabiban, kb. 1000 baht elverésével. Utazással és szállással a George Town-i kiruccanás, összesen 250 ringit körüli költéssel.
Legolcsóbb nap
A nap Krabiban, amikor nem mentem sehová, mert neten játszottam ügyeletes barátnőt. Talán ha 200 bahtot költöttem kajára és kólára.
_________________________________________________________
Ez a nyaralásról lehúzott utolsó bőr, esküszöm, de egy ilyen bejegyzés még kikívánkozott belőlem.
-
Délkelet-Ázsia: Anyagiak
Általában mindenkit érdekel, csak vagyunk annyira udvariasak, hogy nem kérdezünk, de íme, lássuk a kirándulás költségvonzatát. Nem volt kevés, de lehetett volna sokkal több is, s ahhoz képest, hogy merre jártam, szerintem rendben volt.
KÖZLEKEDÉS
A legégetőbb tétel a repülőjegy. Ezzel nagyon nagy szerencsém volt, mert sikerült időben foglalni, s így kimondottan kedvező árakat kifogni. Hongkongból a Jetstarral repültem Szingapúrba, ez az út mindennel együtt kb. 700 yuanbe került (kézipoggyásszal, ételt nem kérve, tehát a legfapadosabb módon).
A visszaút az Air Asiaval zajlott. Bangkok és Wuhan közt mindössze 500 yuan volt az ár.
Ezek mind akciós repjegyek voltak, a normál árak ezen a viszonylaton kb. 2000 yuan körül vannak egy irányban.
Az alvós vonat Xianning és Shenzhen közt 220 yuan volt, Krabiból Bangkokig pedig 650 baht, vagyis kb. 130 yuan volt a busz.
A közlekedési kiadások alá sorolandó még a többi buszozás, taxizás, helyi közlekedés (a Krabi környéki hajózást nem számolom ide, az inkább szórakozás), ezek összesen mintegy további 400 yuannyi pénzbe kerültek. Ez összeadva majdnem 2000 yuan.
SZÁLLÁS
Szingapúrban két éjszakát szálltam meg, összesen 160 yuanért, Melakkában ugyanennyi volt. George Townban közel 180 yuant fizettem egy éjszakáért, majd Krabiban, Thaiföldön, összesen 11 napnyi vendégéjszaka került 750-be. Összesítve: 1250 kínai pénz.
EGYÉB KIADÁSOK, KÖLTENIVALÓ
Hongkong drágább mint Kína, de ki lehet fogni olcsóbb helyeket, ahol ahol 30 yuanből jól lehet lakni. Hosszabb távú tartózkodás esetén fogalmam sincs, mi mennyibe kerül. Vettem még itt egy átalakítót is, 10 hongkongi dollárért, bár nem a megfelelő kimenete volt, mint kiderült. Okosan költekezve valószínűleg elviselhető anyagilag is a hely.
Szingapúrban ki lehet fogni olcsón is szállást, s a tömegközlekedés használatával sokat lehet spórolni. A szolgáltatások drágák, enni leginkább olcsó helyeken érdemes, mint például Chinatownban az utcán, vagy bármelyik Mekiben. Ez utóbbi nem drágább, mint otthon, ellenben érezhetően finomabb.
100 szingapúri dollárom volt, 30 körül maradt is, úgy, hogy a reptéri tranzit 9 dollár volt, s Szingapúrban pótoltam a repülőgépre fel nem vihető aerosolokat is.Malajziában az étkezés nagyon olcsó, ellenben finom. Az indiai kínálat mindenképp. A nagyáruházakban mindenféle nyugati cuccot is kapni: sajtok, normális kenyerek, margarin, tejtermékek nagy mennyiségben. A kínainál jóval olcsóbban. Melakkában vettem egy usb-s wifikütyüt is, mert a laptopé nagyon megadta magát. Kiválóan működik, erősebben veszi a jeleket, mint a telefon, s mindössze kb. 1200 forintnyi ringgitbe fájt.
Ami kimondottan drága, az a taxi, érdemes elkerülni, ha lehet.Ezer yuant váltottam át ringgitre, 200 feletti összeg maradt belőle. Malajziában 4 napot voltam, a melakkai szállást már előre kifizettem, a közlekedés és a penangi szállás meg a határra való eljutás ebből zajlott.
Thaiföldön töltöttem a legtöbb időt, s itt volt a legtöbb kiadásom is. Napra vetítve persze kevesebb, mint másutt, mert itt már nem utazgattam, egy helyben voltam. A szállással együtt napi ezer bahtból (200 yuan) nagyon kényelmesen ki lehetett jönni: 1-1 étkezés 100 baht vagy az alatt zajlott, nagy ritkán volt 150. Voltam thai masszázson is, ott egy kétórás programért fizettem 400 bahtot. Az ezer baht átlagnak bőven jó napokra bontva, úgy is áll, hogy belefér az elefántos túra 700-ért, vagy a szigetes kirándulás 400-ért, vagy épp a bangkoki busz 650-ért.
Összesen a teljes nyaralás – mindennel együtt – kevesebb mint 5000 yuanből kijött, s párosan még olcsóbb lehetett volna, mert mindenütt kétágyas szobám volt (egyágyasokat nem szeretnek tartani), ezáltal a szállásköltség simán felezhető lett volna. Majdnem 3 hét trópusi melegért nekem megérte.
-
A hazatérés
13-án délelőtt indultam neki az útnak Bangkok felé. Már írtam a maláj távolsági autóbusz-közlekedésről, hogy mennyire nem veszik szigorúan a menetrendet. Ez Thaiföldre fokozottan áll.
A gépem Wuhanban reggeli negyed nyolckor volt esedékes, ezért, hogy a csekkolás meg minden egyéb mellett kényelmesen elérhessem, valamikor 4-5 óra felé kellett volna a reptérre érjek. Ennek megfelelően érdeklődtem a járatokról még Krabiban.
Akadt egy busz valamikor hajnalban, ami állítólag este 7-8 felé ér Bangkokba, de nekem az túl korai volt, az ideális az lett volna, ha csak valamikor éjjelre érek oda. Felmerült egy minibusz is, ami 11-kor indul, s 8-ra odaér ugyanúgy. Ezzel sem lettem nagyon kisegítve, de így legalább a korai kelést megspórolhattam. Ezt választottam.
Aztán persze kiderült, hogy ez szemenszedett hazugság. Bangkokba érni minimum 12 óra, s persze ez is csak akkor jön össze, ha valóban mozgásban vagyunk. Nekem a késedelem aránylag mérsékelten volt probléma, mert csak reggel kellett elröppennem, de anyagilag úgy kalkuláltam, hogy mivel időben odaérek, így elég a 19 baht-os helyi tömegközlekedést kifizetnem, nem az éjszaka 4-500 baht-os taxit.
Volt egy – szintén Kínában tanító – brazil párocska, akiknek a gépe viszont hajnali fél 3-kor indult, ők izgulhattak.
De hogy is alakult így? A 11 órai indulás mellett is 11 órai érkezés várható elviekben, s akkor semmi gond. Hát, nem egészen… Nekik, illetve a busz tényleges indulási helyén már nekem is esti 11 órás érkezést emlegettek, de dél is elmúlt, mire elindultunk. S ez csak a kezdet. Krabiban még összevissza kolbászolt a busz, aztán ugyanezt tette egy kis normálisabb haladás után Surat Thani-ban is, ahol be is fejezte az útját.
Ez a városka nincs túl messze Krabitól, de már a másik parton fekszik. Itt vártunk kb. fél 3-ig, mire nagy nehezen jött az új busz, s vitt minket Bangkok felé.
Szerencsére ezután már csak pihenőhelyek jöttek, kb. 2 óránként. Olykor félórásak. A sofőr egyáltalán nem zavartatta magát, hiába próbáltuk sürgetni, kényelmesen elvolt mindenütt. A thaiok egyébként is roppant kényelmes emberek, a szorgalom nagy ívben elkerüli őket.
Nem fokozom az izgalmakat tovább, hajnali egy már elmúlt, mire elértük Bangkok határait. Ott a párocskával kiszálltunk, taxit fogtunk, s elgurultunk a reptérre. Épphogy elérték a gépet.
Nekem még volt időm, így aztán vártam komótosan a reggelt. A járat pontosan indult, s menetrend szerint le is szálltunk Wuhanban.
Wuhanból hazafelé az új vasúttal jöttem, sajnos épphogy tudtam csak fotózni, mert aztán a telefon akksija megadta magát és lemerült. Kellemes, kényelmes az új vonal, s a Xianningdong megálló valóban itt van mellettünk. Jövő héten is ezt fogom használni majd, s akkor többet is fotózok.
Galéria lejjebb, képaláírásokkal, miután a blog.hu fejlesztői immár ezt is lehetővé tették.
-
A mosoly országa
Hogy a fenti mondatnak a megalkotáskor mennyire volt empirikus alapja, vagy mennyire volt egy kreatív idegenforgalmi szakember agyából kipattanó jól hangzó frázis, azt nem tudom eldönteni, mert korábban soha nem jártam Thaiföldön. Az viszont tagadhatatlan, hogy az idők során jól beleette magát a Thaiföldről alkotott elképzelések sorába, akaratlanul is eszembe jutott mindig, ha szóba került az ország.
A saját tapasztalat aztán kissé mást mutatott. A thaioknál kevésbé kedves és kevésbé mosolygós népeket – pláne a környéken – nem nagyon találni.
Teljes mértékben nem tudom őket hibáztatni, elvégre biztosan megterhelő a sok hülye nyugatival bíbelődni életvitelszerűen – hisz a szezon itt egész évben kitart. Az őszinte, szívből jövő mosolyt nehéz is erőltetni – én már csak tudom, nem vagyok nagy emberbarát -, de azért legalább egy ilyen helyen, mint Thaiföld, ahol az idegenforgalom ennyire meghatározó faktor, tehetnének kissé nagyobb erőfeszítéseket.
Tesznek is olykor. Az például jellemző az összes ilyen munkakörben dolgozóra, hogy elsőre, amíg valami hasznot remélnek belőled, igyekeznek a jobbik oldalukat mutatni. Hozzáteszem, azért ilyenkor sem kell tőlük hasra esni.
De amint megszűnik ez a reláció, s immár nem náluk költöd a pénzed, mintha kicserélték volna őket. A lehető legkelletlenebb pofákat vágják, s még csak minimálisan sem kedvesek.Nem egy, nem két helyen tapasztaltam, tényleg általános, s jól feltűnő jelenség, amit a többi turista is szóvá tett. Félre ne essék, nem a szervilizmust hiányolom, attól például borsódzott a hátam, ahogy a Jetstaros légi utaskísérők hajbókoltak üdvözlés gyanánt, csupán az alapvető vendéglátói jó modort.
Thaiföld és Kína e tekintetben ég és föld. Tény, hogy ideát a külföldi még sokkal nagyobb kuriózum, s nincs velünk tele minden, de általánosságban a kínaiak őszintén örülnek, ha waiguorent látnak, s kedvesek. De a helyiekkel való kapcsolattartásban is képesek udvariasan, kellemesen viselkedni. A szolgáltatásokban ez mondjuk nagy előny, nem is csoda, hogy a diaszpórák Ázsia-szerte átvették az uralmat mindenfelé ebben a szektorban.
Szóval… Thaiföld kellemes hely. Az időjárás mesébe illő, a táj gyönyörű, tényleg szívesebben lennék ott most. De az emberek… Nos, nem ők teszik Thaiföldöt szerethetővé, annyi szent. A mosoly országa már csak egy mítosz. Ha egyáltalán valaha igaz volt.
-
Krabi útjain
Az elefántos túráról hazafelé tartva vettem fel ezt a kis videót. A jegyárba beletartozott a szállodai transzfer is, így kellemes, légkondis járművel vittek és hoztak.
A táj tetszetős, s ad egy kis ízelítőt a környékről.
-
Ao Nang és Ton Sai
Krabi mellett a szárazulatokon is vannak strandok, mint a már emlegetett Rai Lay. A jobbak nem közelíthetőek meg közúton, mert körbeveszi őket a szikla.
Ao Nang a legnagyobb mind közül, de messze a legrosszabb is. Rai Lay után voltam itt, úgyhogy valószínűleg másképp reagáltam volna, ha ez az első thaiföldi strandom, de az igazat megvallva Ao Nang tényleg mellőzhető. Túl sok a szemét (beleértve a partot is), túl sok a turista, s túl sok ember zargat különböző termékeket ajánlgatva.
Igaz, hogy Ao Nangon van Burger King is, s a turizmusra épülő szolgáltatások sokkal nagyobb számban vannak jelen, ennek ellenére sem kellemes hely. Vagy épp pont emiatt sem. A strand semmi extra, a szeméttől eltekintve is messze elmarad a többi beach látványához képest.
Krabiból busszal érhető el legegyszerűbben, ami 50 baht-ba kerül egy irányba. Szerintem kerülendő.
Ton Sai egyike a sziklák által körbezárt partoknak. Mérete nem túl nagy, de egészen hangulatos. Rai Lay nyugati oldaláról is megközelíthető, de ehhez vagy néhány barlangon kell átmászni, vagy a vízben kell átgázolni a kövek közt.
A part inkább köves mint homokos, de látványra rendben van. Rai Laytól eltérően nehezen mélyül itt a víz. A parton van pár létesítmény, ahol enni-inni-megszállni lehet, s egy csapat majom is fellelhető.
Ton Sai lényegesen olcsóbb, mint akár csak Rai Lay, mert nem annyira felkapott. Igaz, a Rai Lay-i strand jobb, de Ton Sai-nak megvan a maga varázsa.A szigetekkel persze nem vetekedhet egyik sem…
-
Naphun ismét
A barátságos ormányos hátáról megörökített apró videó, kis ízelítőként az elefántos túrákról.
A kirándulás utolsó napjain hallottam mendemondákat – lehet a városi legenda kategória – egy hapsiról, aki cukornáddal kedveskedhetett a fenevadaknak. Állítólag vicces kedvében volt és azzal szórakozott, hogy odatartotta, majd elvette az állat elől a csemegét. Amíg az utóbbi meg nem unta. A pasas elvileg nem élte túl.
-
A Krabi környéki szigetvilág
Krabi közelében fekszenek Thaiföld legjobban felkapott helyei is, úgy mint Phuket vagy Phi Phi, esetleg Koh Lanta. Ezek mind szigetek, s bár egyiken sem jártam, állítólag mutatósak.
Részt vettem ellenben egy szigetes túrán az utolsó előtti napon, ami nagyon is megérte. Négy szigetet ölelt fel, a nevükre a Csirkesziget kivételével nem emlékszem már. A megnevezettet egy fura szikla miatt hívják így, ami – némi képzelőerővel – csirkére hasonlít. Én nem látom benne, de sosem volt túl fejlett a kreatív énem.
Elsőként ehhez az egészen aprócska szigethez vittek minket. A strand mérete minimális, de a látvány mindent megér. Rai Lay vize tisztaságban sehol nincs ehhez, teljesen átlátszó a víz, s elképesztően kék. Nagyon imádtam.
A Csirkeszigetnél csak megálltunk a hajóval, s megcsodáltuk a névadó követ, majd mentünk is egy közeli korallzátonyhoz. Élőben sosem láttam ilyet, de gyönyörű volt. Sajnos a víz alatt még nem vagyok képes fotózni, így csak azt tudom megmutatni, ami a hajóról készült, de nagyon nagy élmény volt. A szemüveggel és a pipával felszerelkezve nézegethettük az élővilágot, ami meghökkentő mennyiségben volt jelen.
A halak marha ügyesek. Bár ellepték szinte a teljes vízfelületet, mesteri módon tettek róla, hogy ne érjenek hozzánk, s ha feléjük nyúltam, kivétel nélkül kikerültek, akkor is, ha csak pár centire voltak a kézmozdulatot megelőzően. Kissé furcsa érzés halakkal szó szerint teli vízben úszkálni, de nagyon is megéri kipróbálni. Mellettük akadt messzebb pár medúza is, akikkel azért nem szívesen kerültem volna közelebbi kapcsolatba, s a – nagyon sekély – fenéken tengeri sünök hatalmas számban. És persze a korallok, beterítve a teljes tengerfeneket.
Kikötöttünk egy másik szigeten, ahol kaptunk kaját, aminek mindenki nagyon örült, mivel eddigre már erősen megéheztünk. Itt is meseszép tengerpart volt, de eddigre már kissé kezdtem is megcsömörleni a széptől. Azért fotók készültek itt is.
Hazafelé még kiraktak minket Rai Lay-on is, hogy miért, az nem teljesen világos. Rai Lay a látottak után már nagyon lepukkantnak hatott, de azért itt is elvoltunk.
A túra mindössze 400 baht-ba fájt, ezért kaját, gyümölcsöt, s korlátlan mennyiségű palackos vizet is adtak, s ez utóbbi folyamatosan hideg is volt, köszönhetően a csónak közepébe pakolt két hatalmas jegesládának.
Az elefántozás után ez volt a legjobb, ami Thaiföldön ért. Vissza akarok menni…
-
Gasztro: thai kaják dögivel
Thaiföldön enni kellemes élmény. Ha őszinte akarok lenni, az ízvilág gyökeresen nem tér el a Kínában megszokottól, ellenben az alapanyagok terén a tenger gyümölcseinek hatalmas kínálatát vonultatják fel. Ez ugyan igaz Kína tengerparti területeire is, de Thaiföldön a hatás fokozottabb, a herkentyűk árai pedig jóval kedvezőbbek.
Páncélos rákok, garnélák, polipok, tintahal és kagylók töménytelen mennyiségben vannak, érdemes ezeket enni, amíg ott van az ember. A termékek frissek, helyben halászottak, s az elkészítés előtt zömében még ott mozognak a pultokon.
-
Bangkokból
A bangkoki Don Muang reptéren dekkolok a járatomra várva. Fáradt és álmos vagyok, úgyhogy alig várom hogy elvigyen a gép Wuhanba. Onnan még egy rövid kis út Xianningbe, aztán alhatok kedvemre.
Hazaérvén még írok egy icipicit, jelezve hogy megérkeztem, de normális posztot majd csak ébredés után szerkesztek ide. Remélem már nem havazik.
