-
Holnap irány Bangkok
Ma egy szigetes kiránduláson voltam, nagyon megérte. Olyan partokon voltam, mint amik a képeslapokon szerepelnek. Abszolút kristálytiszta víz, gyönyörű színek. Meglátogattunk egy korallzátonyt is, ahol kaptunk szemüveget és pipát. Tele volt halakkal, nagyon pöpec volt az is.
Ezekről majd írok részletesen, egyelőre még nem töltögettem fel a képeket. Van még talonban pár bejegyzésnyi anyag, szerintem egy hétig még a kirándulás lesz a blog témája.
Holnap viszont buszra szállok Bangkok felé, ahol a reptéren töltöm majd az éjszakát, mert hajnali négy fele már csekkolni kell. Bangkokra nem sok időm lesz, de nem is annyira bánom, így is ért élmény épp elég.
Péntek reggel röppenek vissza Kínába, közvetlenül Wuhanba, ahonnan irány Xianning. Ahol talán már nem esik a hó… Nem nagyon akarok visszamenni, de sajnos muszáj, mert a jövő héten már dolgozni kell.
Thaiföld nagyon jó hely, örülök, hogy kicsit láthattam belőle. Ha lesz rá lehetőségem, jövök még.
-
Elefántháton Thaiföldön
Ma ellátogattam egy kellemes elefántos helyre Ao Nang határában. Az ízlések eltérnek, mindenki mást szeret, de számomra ez volt az út fénypontja. Teljesen beleszerelmesedtem ezekbe a jószágokba.
A program elefántos túra volt, a befizetett 700 baht-ért 1 órás mászkálás jár egészen szép környezetben. Eleinte nem vártam túl sokat, mert a prospektusok képein a látogatók az elefánt hátára szerelt ülésen foglaltak helyet, még csak hozzá sem érve az ormányosokhoz.
Először valóban oda ültem én is, partner híján egyedül, amit egyáltalán nem bántam. Az állatokhoz járt egy vezető is, aki a nyakukon foglalt helyet és irányítgatta a teheneket. Az én teherhordóm egy közel ötven éves, borjat soha nem ellett nőstény, név szerint Naphun (hogy hogy írják, azt nem tudom, de valahogy így hangzik) volt, aki a helyi segéderő szerint single, boyfriend nélkül. És ő még egy igen kiművelt thai legény volt, több angol mondatot is remekül megértett.
Elérve a pihenőt, a hajcsárok leszálltak, nekem pedig lehetőségem támadt átmászni a jószág elejére, amit nagyon nagy örömmel meg is tettem. A thai csinált sok képet, egyik-másik egészen jól is sikerült. Végre testközelben volt Naphun, simogattam folyamatosan, nagyon élveztem.
Visszafelé indulva a vezető egy darabon fel sem mászott hozzám, egyedül voltam a tehén nyakán, s békésen cammogtunk, amíg egyszer csak meg nem makacsolta magát, s megállt. A thai ember próbálta nógatni (békésen, amennyire láttam, rendesen bánnak az állatokkal, van nekik árnyékuk, fürdőhelyük, s az egész környezet természetes élőhely benyomását kelti), de ez sem használt. Aztán Naphun egyszer csak gondolt egyet, s erősen megszaporázva a lépteit megfordult és elindult az ellentétes irányba.
Hát, mit mondjak, a torkomban dobogott a szívem, erősen kapaszkodtam. Pár másodpercenként trombitált is, mialatt felgyorsulva robogott a rossz ösvényen, engem egyedül hurcolva magán. A thai ember futott utánunk.
Akkor lettem nyugodtabb, amikor egy fél perc után valamelyest belassított, s – mintha csak jelezné, hogy nincs velem baja – az ormányát hátraemelve végigsimogatta a vállam. Ez rendes volt tőle, különösen ha figyelembe vesszük, hogy agyon is vághatott volna vele.
Végül elértünk egy másik tehénhez, ahol megállt, s bár még párszor trombitált, már nyugton volt és komótosan vizelni kezdett.
Visszajött a vezető is, akit próbáltam faggatni, hogy ez most mégis mi volt, de ez már meghaladta a nyelvi képességeit, s csak azt szajkózta, hogy ügyes voltam. Gondolom arra célzott, hogy milyen szépen tapadtam az óriás fejére a rohangálás közepette.
Felajánlották, hogy visszaülhetek az eredeti helyre, de maradtam Naphun fejénél, mialatt a thai ember volt az ülésemben.
Visszaérve még volt etetés is, jutalomfalatok az állatoknak. Uborkákat kapott, amiket én adhattam át neki. Közben az ormányával simogatott is, tényleg édes egy pofa volt.
Imádom ezeket a szőrös lényeket (ezek az indiai elefántok nagyon is azok). Hatalmasak, az ember nagyon aprónak érzi magát mellettük. A nyakuknál ülni teljesen kényelmes, puha púp van a fejükön, amibe lehet kapaszkodni.
Thaiföld jó hely. Már csak az elefántok miatt is megérte.
-
Rai Lay
Krabi környéke bővelkedik a kiváló strandokban. Bár maga Krabi is a parton fekszik (részben a Krabi folyó torkolatánál), fürdőzésre alkalmas hely a városban nincs. Előnye ellenben, hogy sok a szálláshely, s azok olcsóbbak, mint a kiemelt helyeken lévők. Krabiban étkezni és bevásárolni is kevesebb pénzből lehet, ráadásul innen minden könnyedén elérhető. Hajóval vagy busszal bejárható a szomszédság, s egyik közlekedési mód sem túl költséges.
A busz különösen nem az, de a jobb strandok hegyek által elzárt partokon találhatóak, ahova nem vezet közút. Az egyik legszebb hely Rai Lay, hajóval közelíthető meg. A jegyár 150 baht, a táv pedig cirka 40 perc. A kis longtailboat-nak nevezett járművek (van erre normális magyar kifejezés a tükörfordításon kívül?) legfeljebb 15 utast tudnak elvinni, s úgy minimum nyolc ember kell, hogy elinduljanak. Amíg nem jön össze ez a létszám, addig marad a várakozás.
Rai Lay két partot takar. A nyugati kevésbé vonzó, de jobban kiépített, míg a keleti igazán gyönyörű, de létesítmények gyakorlatilag nincsenek. Akadnak ellenben hajós árusok, akiknél ital és étel egyaránt vásárolható, ez utóbbiakat ott helyben főzik palackos gázzal és mobil tűzhellyel, mialatt a partközelben lebegnek.
A homok fehér, a víz tiszta, áttetsző. És a sziklák… Mind a parton, mind a tengerben akadnak belőlük, igazán mutatósak. De a szavak helyett beszéljenek a képek.
Krabiban járva Rai Lay-t ki ne hagyjátok.
-
Nyelvi nehézségek és megoldások
Egy utazással – különösen ha valami távoli, egzotikusabb régióra esik a választás – általában együtt jár a megértési nehézségek sorozata. Persze ha szerencsés, külföldiekre szakosodott helyre indulunk, ott általában felkészültebbek a helyiek is, s többé-kevésbé beszélnek angolul.
Hongkong és Szingapúr egyszerűen kezelhető. Nagyjából mindenki rendesen beszéli az angolt, a kínaiak meg többnyire értenek pekingiül.
Malajzia volt az első komplikáltabb hely. Azt várhatnánk, hogy miután a maláj mellett az angol is hivatalos, hogy ez utóbbival mindenhol elboldogulunk. Hát a fenéket. A népesség kétharmadát kitevő malájokkal szinte lehetetlen szót érteni, még ha beszélnek is angolul, azt olyan akcentussal teszik, hogy ember legyen a talpán, aki megérti.
Penang felé tartva, a szigettel szomszédos utolsó szárazföldi megálló Butterworth volt. Szépen csengő, igazán ázsiai nevet kapott. Már épp elaludtam a buszban, amikor a sofőr egyszer csak, mint aki megőrült, elkezd ordibálni: bátevó, bátevó! Mint sejthető, ez a Butterworth-be tartó utasoknak szóló figyelmeztetés volt, hogy le kéne szállni…
Az országot alkotó második legnagyobb etnikum, a durván egynegyedes részaránnyal jelen lévő kínaiak már régen elszakadtak az anyaországtól. Angol importmunkaerőként érkeztek, aztán idővel sikeresen átvették az irányítást az ország kereskedelme és pénzügyi szektora felett (mint mindenütt a régióban). A legkülönbözőbb régiókból kerültek ide, túlnyomó többségük anyanyelve a hakka. Az oktatásban a pekingit tanulják, így a fiatalabb generációk hibátlanul beszélik az utóbbit is. Melakkai szállásadóim, s a penangi segítőm is remekül kommunikáltak pekingiül, s az út során megszólított egyéb kínaiak is értették.
Miután nyugaton elég kevesen beszélnek kínaiul, így leginkább a harmadik számú, majdnem 10%-ban fellelhető indiaiak (zömében tamilok) jelenhetik a megoldást. Bár akcentusuk tagadhatatlan, ők mindannyian beszélnek angolul. Munkaerőként érkeztek annak idején, széles körben fellelhetőek mindenütt a saját kis negyedeikben. Az azonosításuk is könnyebb, hiszen lényegesen elütnek a mongolid népektől. A kajájuk is jó, úgyhogy a kellemes összeköthető a hasznossal is.
Thaiföld próbára tesz. Az idegenforgalomban dolgozók valamennyire elboldogulnak angolul, de csak ők. Még egy ennyire turistás városban is, mint Krabi, legfeljebb arra képesek, hogy az árakat elmondják angolul, meg esetleg 1-2 szó még akad a tudástárukban, de ez a max. Információt kérni, érdeklődni bármiről, vagy akár a legegyszerűbb beszélgetést kivitelezni is lehetetlen. Kb. annyira vannak kiképezve, mintha egy turistabuszt ráengednénk egy magyar kisvárosra.
Itt még kínaiak sincsenek, se indiaiak. Az egyetlen megoldás a jegyárusítással, szálláskiadással foglalkozó helyek személyzete. Velük valamennyire kivitelezhető a társalgás, de azért nem tanácsos túlkomplikálni a kifejeznivalót.
Thaiföld óta azon gondolkodom, hogy mi lenne velem Kínában kínai nyelvismeret nélkül. Biztosan megoldható, s sok külföldi meg is oldja, de én szerintem agybajt kapnék, mert azért Thaiföld ezen része még mindig nagyságrendekkel jobban felkészült az idegen nyelvek terén mint az óriásállam.
Jobb híján marad a gesztikuláció, a testbeszéd meg a mutogatás. Érdekes, s fárasztó, de legalább nem lehetetlen.
-
Ide-oda ugrálás az időben
Kicsit fura irányt vett a blog, mert kronológiailag nem igazán haladok szabályosan. Remélem, azért a visszajáró olvasók tudják követni az eseményeket, a többiektől – ha vannak – pedig elnézést kérek, s javaslom átolvasni ezt a bejegyzést.
Krabiban vagyok már néhány napja, s ezt egyáltalán nem bánom. Maga a hely semmilyen, érdektelen, de étkezni, szállást találni, bevásárolni kiváló. A kincsek a szomszédos strandokon vannak, amelyek kb. fél órás úttal elérhetőek. Voltam már Rai Lay-ban, megyek Ao Nang-ba és Ao Nam Mao-ba és még legalább két másikba, aminek nem ugrik be a neve. Ma készültem Ao Nang-ba, de közbejött az asszisztensem, aki megkért, hogy legyen online a délután, mert van valami, amit csak velem tud megbeszélni. Nem túl feltűnő módon ugyan, de elég bizalmas barátság alakult ki kettőnk között, s már tisztában vagyok a magánélete minden ügyes-bajos dolgával. Kínai lévén, bizonyos témákat nem szívesen oszt meg a helyi barátnőivel, így aztán maradok én. Kedves csajszi, így nem érzem tolakodónak, s amennyire tudok, segítek is. Ma így ügyeletes barátnő leszek, Ao Nang meg megvár.
Rai Lay-ból ízelítőnek itt van néhány képecske, csak hogy valami aktuális tartalom is jöjjön. A kifejtés majd szép sorban. Szingapúr nagyjából elfogyott, már csak Malajziát kell kivesézni.
-
A kínai újév határozottan nem kedvez a szálláskeresőknek
Ma sikeresen átcuccoltam az előre foglalt szálláshelyemre, úgyhogy nyugodt vagyok. A kálváriának vége, most már csak a pihenés vár rám. Bárcsak ezt mondhattam volna a penangi és az első krabii éjszakámról is.
Melakkából gond nélkül eljutottam Kuala Lumpurba, ahol nem időztem túl sokáig, hanem vettem egy buszjegyet Penang szigetére. George Town kiemelt turisztikai célpont, így aztán belátom, lehettem volna kissé előrelátóbb is. A melakkai helyzetből indultam ki, ahol akadt üres szálláshely épp elég – bár a sajátomat ott elintéztem még Kínából.
Penangba valamikor éjjel 1 felé érkeztem meg, s hogy jobb legyen a kedvem, a buszállomás 15 km-re van George Town-tól. Ennyit felmálházva semmi kedvem nem volt megtenni, meg álmos is voltam, így kénytelen voltam taxizni. Malajziában nem olcsó a taxi. Melakkában a szállás és az állomás közötti táv 20 ringgit, mialatt Kuala Lumpur és Melakka közt a távolsági buszra mindössze 12-t kell fizetni. Az arány KL és Penang illetve a penangi busz és George Town közt is áll: KL-ben 38 ringgitbe fájt a busz, míg az éjszakai tarifás taxi 35 volt. Nem volt mit tenni, fizettem.
George Townba érve aztán sikerült rájönnöm, hogy én itt egyhamar nem jutok szobához, de még megosztott hálótermi ágyhoz sem. Végigcaplattam a központon, legalább 30 helyen megfordulva, de 250 ringgit alatt – amely egy normális hotel családi szobáját jelentette volna – nem találtam semmit.
Már elkönyveltem magamban, hogy csövezek az utcán, aztán hajnalban lelépek valamerre, amikor egyszer csak elémállt egy kocsi, benne egy helyi kínai arc segítőkész fejjel. Miután tisztáztuk, hogy szobát keresek, képes volt elfurikázni legalább 15 helyre, ami az eszébe jutott. Én a harmadiknál már szóltam, hogy csak rakjon ki a főutcán, mert nem akartam pofátlan lenni, de ragaszkodott hozzá, hogy segít. Végül már a telefonján böngészett szálláshelyek után, s az utolsó próba be is jött. A Little India Heritage Village nevű helyen még kaptam szobát, igaz, 90 ringgitért, ami kb. a duplája volt a melakkainak. Így sem panaszkodom, mert nagyon is jól jött az az alvás.
Másnap szombat volt, vagyis hétvége, így esély nem volt találni másik helyet (az indiaiaknál nem volt), ezért is jöttem egy nappal korábban Thaiföldre.
Krabiba a skót sráccal, Martinnal érkeztem, akivel Penangból idáig közösen utaztunk, s így ismerkedtünk össze. Nos, nem cséplem feleslegesen a szót: Krabiban is minden fullon volt. Kivétel nélkül.
Jobb lehetőség híján kerestünk egy padot, aztán ott cigiztünk meg dumáltunk, míg nekem eszembe nem jutott, hogy megkérdezzem az egyik hotelt, hogy másnapra van-e helyük. Ha van, akkor azért mégis csak nyugodtabb vagyok, tudván, hogy fél nap múlva ágyba kerülhetek.A recepción így három óra táján nem volt senki, gondolom aludtak valahol. Ha már ott voltam, körülnéztem az emeleteken, valami fotelben bízva. A negyedikről már majdnem visszafordultam, de még egy próbát tettem, s ezt jól is tettem. Az ötödiken ugyanis volt két hívogató kanapé.
Gyorsan visszamentem szólni Martinnak, majd szép csendben felosontunk a fekhelyekhez.
Kb. 7 óra volt, mikor ránktaláltak. Ki is dobtak persze… Szerencsére innentől már heppiend, mivel a hotelt elhagyva találtam egy helyet, ahova azonnal be is lehetett cuccolni. Minden jó, ha vége jó.
Tanulság: holdújév idején foglalás nélkül sehova nem menni. Legalábbis, ha el akarjuk kerülni az illegális szállodafoglalói státuszt. Vagy a csövezést. Kinek mi esik jobban.
-
Krabiból
Éjjel 1 óra felé érkeztem meg Krabiba, ahol sajnos nem sikerült szállást fellelni az éjszakára. A helyzet szerencsére rendeződött, de erről majd később részletesen.
Reggel aztán már készültem elindulni egy kissé távolabbi hostelbe, amikor próba szerencse alapon benéztem az egyik itteni kedvezményes, s amúgy épp útba eső helyre. Volt szoba, már kora reggel beköltözhető állapotban, s holnap 11-ig le sem kell lépni. Holnaptól meg már él a másik foglalásom, úgyhogy a hányattatásnak – amely amúgy teljesen az én hibám, magam sem értem, miért nem rendeztem szállást minden időpontra – vége szakad.
Az első benyomások alapján Krabi is aranyos hely. Ízelítőnek két kép nektek, aztán alszom egy kiadósat. Nem nagyon megy nekem az 4-6 órás alvás, pláne egymás után kétszer. Minden tiszteletem az ezt életvitelszerűen űzőké.
-
Thaiföldre értem – s a piszkos anyagiak
Nem rég hagytam el Hat Yai állomását, s szálltam fel a Krabiba tartó buszra. Velem van egy skót srác is, akivel a Penangból a határra tartó buszon ismerkedtem meg. Mindketten Krabiba tartunk, s egyikünknek sincs szállása egyelőre. Nekem csak 3-tól él a foglalásom, addig necces lesz.
Mindenesetre legalább társaságom lesz, ha nem találunk semmit, akkor nem egyedül kell csöveznem.:)
A buszon van wifi, ezt gyötröm épp, s nagyon örülök neki.
Thaiföld az eddigi benyomások alapján határozottan pozitív. Olcsóbb mint Malajzia, drágább mint Kína, s tartanak zérós kólát. Tescot a határ óta hármat is láttam, egyet a Hat Yai-i buszpályaudvaron, így oda be is tértem. Most Zero-t kortyolgatva netezek, s újra jókedvem van. Bár most nem vettem, a jelek szerint van nagy, 1.25 literes kiszerelés is, úgy meg a kínainál is olcsóbb az egységár, ahol sajnos csak félliterest kapni.
A pénzügyek eddig nagyon jól alakultak. Maradt valami Szingapúrban is, ahol mondjuk jelentősen túlbecsültem a várható kiadásokat, s maláj ringgitet is válthattam ma át bahtra. Malajzia ugyan egy nappal rövidebb lett a tervezettnél, de még ehhez mérten is nagyon olcsónak bizonyult. Főleg indiait ettem, de egy-egy kiadós étkezés sem került többe itallal együtt sem 15 ringgitnél (de inkább kevesebb volt), vagyis 30 yuannél.
Lehet, hogy hülye vagyok, lehet, hogy normális, de egy jó ideje már yuanben számolok mindent. Tavaly, amikor hazaértem, automatikusan átszámoltam az árakat, pedig csak 10 hónapig voltam kinn. Most meg, mind HK-ban, mind Szingapúrban, mind a többi állomáson is ezt teszem. A ringgit 2 yuan, a bahtból megy kb. 5 egy kínai pénz, míg azt, hogy a forinthoz miképp viszonyulnak, nem tudom. ( Mielőtt valaki belémkötne: a yuant felszorozni nem lenne ördöngős feladat, szóval, ha nagyon akarom, azért meg tudom oldani.)
Régebben agyon tudtam volna vágni azokat a külföldre szakadt magyarokat, akik egy-egy hazai látogatás során fontban kalkulálgattak. Akiknek pár év Anglia után már a magyar szavakat is nehezükre esett megtalálni, ott azt hiszem, jogosan éreztem, hogy egy kisbalta kompatibilis lehet a koponyájukkal. De most a saját példám mutatja, hogy olykor lehet ez ösztönös, jogos és nem megjátszott viselkedés. Tulajdonképpen még logikusnak is érzem, elvégre a fizetésem yuanben kapom, s többnyire abban költöm is el, nem forintban.
-
A jelenlegi elképzelések
Azt nagy nehezen megszültem, hogy merre indulok el a téli szünidő alatt, a részletekkel viszont még adós vagyok. Egy részük nincs kőbe vésve, más részük még nincs kidolgozva pontosan, de ezt jelzem mindenhol.
Január 26-án délután indulok útnak Xianningből vasúton Shenzhen felé. A reggeli érkezést követően kicsit még feltehetően kóborolok Shenzhen belvárosában (meg fotózok felhőkarcolókat), aztán átmetrózok Hongkongba, ahol szintén eltöltök pár órát, mielőtt éjfél után nem sokkal felszállok Szingapúr felé.
Szingapúrban (az érkezés éjszakáját is beleszámítva) két éjszakát töltök el. Hogy pontosan mi lesz a program, azt még nem tudom. A szállást már lefoglaltam, így hamarabb semmiképp nem koccolok le, de hogy mivel telik majd az idő, az még nem eldöntött. Az állatkertet, amely amúgy tényleg kiválónak tűnik, sajnos ki fogom hagyni, mert a 22 szingapúri dolláros belépőt kicsit sokallom. Szingapúrban egyébként is drágaság van, úgyhogy nagyon nem fogok dorbézolni, amíg ott leszek.
Helyi busszal jutok majd át Johor Bahruba, Malajziába, de onnan rögtön tovább is buszozok Melakkába. Utóbbi határozottan szimpatikus településnek tűnik. A gyarmati uralom és a vele járó építkezések meghagyták a nyomukat a városon, szóval gyanúm szerint lesz mit lencsevégre kapni.
Melakkában 1 vagy 2 éjszakát tervezek, ez még nem kiforrott. Onnan Kuala Lumpur jön majd, a maláj főváros, de csak egy fél nap erejéig, mert az éjszakai vonattal onnan Butterworth felé veszem az irányt, amely a Penanggal (szintén dekoratív maláj városka, s szigeten fekszik) szemközti városka a vasút mentén. Itt egy éjjel várható, aztán vonat és határátlépés Thaiföld felé.
Thaiföldön aztán felgyorsulnak (vagy épp belassulnak) az események, mert a határtól már közvetlenül Krabiba buszozok, s ott döglök majd 10 napot.
13-án aztán egy kis vonatozás Bangkokba, s másnap reggel már jön a gép Wuhanba vissza.
Vélemény?
-
Vakáció – újratöltve
Talán még nem unjátok túlságosan az ötleteléseimet, így bemutatom a legújabbat. Erős a gyanúm, hogy ez lesz a befutó, bár nálam sosem lehet tudni.
Miután találtam egészen meghökkentően olcsó áru repjegyeket, s nekem való programokat, kialakulóban van egy délkelet-ázsiai túra képe.
Hongkong, Szingapúr, Malajzia és Thaiföld lennének az új terv sarokpontjai. Malajzia borneói része kimaradna így, s az idő nagyobbik felét Thaiföldön tölteném el, de ez cseppet sem szomorít el.
Ha a feltételek lehetővé teszik, akkor Burma-Myanmar maláj-félszigeti részeire is bemerészkednék, de ez már csak extra lenne, s nem bánom, ha esetleg nem valósul meg.
A program szerint Hongkongig vonatoznék, onnan Szingapúrba röpülnék, majd onnan kisebb megszakításokkal eljutnék a thaiföldi célállomásig. Ott egy kb. 10 napos döglés várna rám, majd Bangkok felé hagynám el az országot, közvetlen járattal Wuhanba.
A visszaút is képlékeny még, az sem kizárt, hogy Szingapúron keresztül történik meg.Befolyásolja a helyzetet a téli szüneti munka kérdése. Ha nem melózok, akkor indulhatok 2 héttel hamarabb is, ha igen, akkor csak január 25. fele. Mivel a leállás 40 napos, így az utóbbi verzió is belefér.
Na, hogy tetszik? Ez vagy a dél-kínai körút?
