Volt némi fennakadás a programban ma. Miután a taxiköltségemet is elszámolom, a cégünk itteni tagjai meg valahol házon kívül voltak, s érkezésüket csak estére ígérték, így a mai ünneplés a részvételem nélkül zajlik.

Ellenben akkor már, mégse üljek itt benn egész nap, kicsit kóvályogtam erre-arra. Mivel utoljára igencsak régen jártam erre, így gondoltam bemetrózom a Tian’anmen felé. Magán a téren nem akartam nagyon bolyongani, mert ugyan szép meg nagy, de mégiscsak egy tér, ahol nincs túl sok látnivaló. A kapubástya az emblematikus dolog, ami könnyen hozzáférhető.
Vele szemben emlékművek, Mao mauzóleuma és hasonlók.

Hazafelé kiszálltam Wangfujingnél egyet mekizni. Jól rémlett, hogy van egy nagy gyorsétterem az utca elején. Most már ezt is egész okosan fejlesztették, a hagyományos kiszolgáláson túl akadnak érintőképernyős felületek is, ahol a népek maguk válogathatják az árut, illetve igény szerint ott ki is fizethetik zhifubaoval, egyéb online lehetőségekkel vagy akár kártyával is. Ennek megtörténtével kis blokkot kapunk, a pultnál meg kijelző mutatja, melyik számú rendelés van kész, s át is lehet venni.
Kicsit sokáig ettem, ezalatt hosszú ideig nem jöttem rá, hogy ki ad ki folyamatosan debilre emlékeztető hangokat. Nézegettem jobbra-balra, de aránylag értelmes formájú kínaiakat láttam, a sarokban meg egy nyugatit és egy kínait. Idővel ők lettek gyanúsabbak, amikor rájöttem, nyelvi tanítás zajlik. Amikor az is összeállt, hogy a nyugati emberfia tanul kínaiul, már meg is lett a bűnös. A hangoknál tartottak, ez lehetett az első órájuk, s a középkorú pacák úgy tíz másodpercenként újra meg újra megpróbálkozott a pinyinben i-vel jelölt i és ü közötti hangocska reprodukálásával. Meglehetősen bénán. Biztosan sokra viszi majd.

Holnap majd valószínűleg elmegyek hutongokat, a régi Peking maradványait nézegetni.

Galéria máról lejjebb.