Nem egyszer vettem már észre, hogy nem kevés europid agyban valamiért erősen összekapcsolódik a húsmentes étkezés és a kelet-ázsiai konyha. A tévképzet alapját alighanem a helyiek meglehetősen visszafogott (a nyugatiakhoz képest mindenképp) húsfogyasztása képezi, de szó sincs a növényi tápanyagokra való totális átállásról, sőt!

Elöljáróban hadd fejtsem ki a személyes véleményem a húsevésről. Jómagam – a blog olvasótáborát egész biztosan nem meglepő módon – fogyasztok állati eredetű termékeket, s nehezen is tudom elképzelni, hogy ne éljek a lehetőséggel. Hogy melyik étrend milyen egészségügyi hatásokkal bír, arról rengeteget lehet olvasni pro és kontra, így ebbe nem mennék bele, különösen, mert nem emiatt vagyok ebbe a táborba sorolható. Ideológiai okoktól teljesen mentesen azért eszek húst, mert finomnak találom. Ha nem esne jól, nem enném. Ennyi.
A vegánokra (ők azok, akik nemcsak húst, de tojást és tejtermékeket sem fogyasztanak), bevallom, hogy egy kissé furcsán nézek, de részemről tényleg mindenki azt eszik, amit akar, csak engem ne akarjon megtéríteni, cserébe én sem próbálkozom hasonlóval.
A gyerekek húsmentes táplálása egy másik téma, amire már tényleg összevonom a szemöldököm. Bár állítólag, gondosan összeállított étrend mellett így sem szenvednek hiányt, jobbnak látnám, ha idővel, amint elég érettek lesznek hozzá, inkább önmaguk dönthetnének ebben a kérdésben, addig meg ehetnének mindent. No, de térjünk vissza Ázsiához.

Kína a történelmi idők kezdete óta elég szűkösen tudta ellátni a lakosságát élelemmel. A mezőgazdasági technológiák fejlődésével ugyan egyre nagyobb népesség eltartása vált lehetővé, de a túlnépesedés mindig jelen volt. Érthető, hogy igyekeztek minden ehetőt hasznosítani, ennek köszönhetően a kínai konyhák által felhasznált alapanyagok változatossága páratlan. Húsból sosem volt elég, így elsősorban kényszer szülte azt, hogy az étrend nagy része növényeken alapult.

A buddhizmus Kínába való eljutásával párhuzamosan jelent meg a vegetarianizmus eszméje. Bár a szerzetesek távol tartották magukat a húsevéstől, híveik nagy része korántsem volt ennyire szigorú önmagához, így tömeges mértékben sosem terjedt el. A modern kor beköszöntével, a vallásosság nagy mértékű visszaszorulásával a vegetarianizmus jelentősége még inkább csökkent.

Ez, bár egyik-másik alkotóelem ránézésre húsnak tűnik, bizony buddhista éttermi vegetáriánus fogás

A kínaiak szinte kivétel nélkül értetlenkedni kezdenek, ha szóba kerül a húsmentes életmód. A húsfogyasztás még ma is a prosperitás egyik jele, amin annyira nem kell meglepődni, ha figyelembe vesszük, hogy a nyolcvanas éveket megelőzően nem volt ritka az országban az éhezés, s csak úgy bő 15 éve lett akkora jólét, hogy az élelem beszerzése, mint probléma lényegében marginális jelentőségre tegyen szert, s ma már gyakorlatilag mindenki gond nélkül dagadtra hizlalhatja magát, ha épp arra van gusztusa.
Noha túl sok húst még ma sem esznek (bár már nincs belőle hiány), a teljes lemondás elképzelhetetlennek tűnik számukra. Ebben lényegesen nem térnek el az otthoni húsevőktől, de ideát sokkal kevesebb a vegetáriánus, s sokkal nagyobb különcségnek hat ez a fajta életvitel, eképpen sokkalta furcsább és érthetetlenebb is. Leginkább a nyugatiakkal kapcsolják össze, s ez nem is teljesen véletlen.

A modern idők jeleként ugyanis Kínában is hallani róla, mint afféle egészséges alternatíváról. A vegetáriánus, gyakorta nyugati éttermek itt is megjelentek, s a középosztály körében sikknek is számít olykor meglátogatni ezeket. A helyek nem a hétköznapi tömegekre vannak szabva, ugyanezért a pénzért húst is ehetnek máshol.
Az alkalmi vegetarianizmus élteti a helyi buddhista éttermeket is, ezekben garantáltan húsmentes ételek várják a látogatókat (ez utóbbiakban szinte mesteri szintre fejlesztették a húsok utánzását).

Kínában a növényi alapú táplálkozás ideológiája is nagyban elüt a nyugati trendektől. Elsősorban az egészségvédelemmel kapcsolódik össze, de a kevéske követő egészen elenyésző részét befolyásolja az állatokkal szembeni együttérzés, noha másutt ez az egyik legnagyobb érv.

Mapo tofu, vegetáriánusok is bátran fogyaszthatják

Bár a kínaiak, mint a fentiek mutatják, szinte kivétel nélkül húsevők, az idetévedő vegetáriánusoknak azért nem kell feltétlenül elszomorodniuk. A kifejezetten húsmentes ételeket kínáló éttermek, noha szaporodnak, nem lelhetőek fel nagy számban és nem is túl pénztárcabarát helyek, ellenben gyakorlatilag minden étteremben kapni húsmentes fogásokat. A kínai konyha sajátja, hogy egy-egy étkezés számtalan ételből áll, így ezek között szinte biztosan akad olyan, amelyikben nincs hús. A tofu hazájaként meg aztán egyértelműen tápláló főételek is nagy számmal előfordulnak a növényevők örömére.