Kínában az oktatás többnyire kemény magolásból áll. Erre szükség van az írás megtanulásához, s egyébként is rengeteg lexikális tudást igyekeznek a diákokba tömni.

Ennek dacára még Fengjieben észrevettem, hogy a történelemoktatás meglehetősen gyenge, s az azóta szerzett tapasztalataim is csak erősítették ezt a feltételezést. Az még valamilyen szinten megérthető, hogy az inkákról nem tanultak soha (ez egy múlt heti kis angol nyelvi feladatból vált világossá), hiszen, ha őszinték akarunk lenni, ezt nálunk is elintézték cirka két mondattal. A tankönyv is leginkább érdekességként említette meg.

Mindamellett azt gondolnánk, hogy akkor legalább a saját, kínai történelmükkel alaposan tisztában vannak, de ez is elég távol áll a valóságtól. Fengjieben került szóba az emperor (császár) szó valamelyik leckében. Általában igyekszem alapos lenni, így aztán akkor már a női párja, az empress is a táblára került. Rendszerint minden alkalmat megragadtam a kötetlenebb beszélgetésre, így rákérdeztem, hogy Kínában volt-e ilyen. Kevéssé meglepő módon erre mindannyian ismerik a választ, hisz az egyetlen példa, Wu Zetian az egyik leghíresebb és legsikeresebb uralkodója volt a birodalomnak. Amikor azonban azt is megtudakoltam, vajon melyik dinasztia vezetőinek sorát gazdagította, mindössze egy ember tudta a helyes megoldást – s ő is saját kútfőből.

Magyar olvasóimnak a név persze nem mondhat sokat, s nem is része a magyar tananyagnak, de érdekes történet az övé. Az utolsó, mandzsu eredetű Qing dinasztia végén a hatalmat régensként a kezében tartó anyacsászárné, Cixi, és Mao életének legutolsó, már erősen megbuggyant hónapjaiban tündöklő arája, Jiang Qing mellett ő a kínai történelem harmadik nagy női alakja, aki ténylegesen vezető szerepbe került. Az előbb említett, babérjaira törő késői utódaival szemben ő azonban mindezt teljesen hivatalosan tette, s lényegesen nagyobb eredménnyel, így megkerülhetetlenül őt illeti a korona.

Pályája pedig eleinte nem tűnt ennyire tündöklőnek. Az egyébként nagyon sikeres és prosperáló Tang-korban, 624-ben született, tehetős családban. Feltehetően dekoratív hölgyemény volt, hiszen idővel kényelmes és biztos elfoglaltságot talált a császári udvarban, mint az akkori uralkodó, Taizong ágyasa. Nem számított rosszul, mert az 51 évesen elhunyt kiváló császárt (uralma alatt vált a Tang birodalom a világ legnagyobb és legerősebb államává) követő fiú felesége lett (ez akkoriban sem számított megszokottnak, de valahogy így alakult), s itt most nem részletezett fordulatokat követően Wu Zetian így 655-ben kínai császárnévá vált.

Wu Zetian elterjedt császárnői ábrázolása

660-ban Gaozong, a császár olyannyira megbetegedett, hogy a feladatait lényegében képtelen lett ellátni. Vannak olyan vélekedések, hogy a betegség Wu Zetian mérgezésének következménye volt. Bármi is történt, Gaozong haláláig, 683-ig a teendőket már egyre inkább Wu Zetian irányította a háttérből. A meglehetősen művelt, már gyerekkorában is a művészetek és a tudományok felé kacsintgató hölgyemény nem is végezte rosszul a feladát, amit jól jelez, hogy 675-ben kis híján régens lett belőle, de az udvar ekkor még közbe tudott lépni.

A Tang-Kína térképe a 660-as évek közepén, ekkor már Wu tartotta kézben a háttérből a gyeplőt

Miután Gaozong elhunyt, Wu Zetian valóban régenssé avanzsált, mialatt fia került a trónra. Ez nem volt nehéz, mivel addigra a koronaherceget már megmérgezték, s az összes konkurens jelöltet száműzték vagy kivégezték. 684-ben aztán a fiú kemény két hónapra látszólag át is vette a hatalmat, de Wu Zetian gyorsan eltávolíttatta. Ezután legkisebb fiából csinált császárt, de a formaságokra már egyre kevésbé adott.
Nyíltan ő vette kézbe az irányítást, az államügyekbe nem hagyott beleszólást, s a hivatalnokokat nem is engedte találkozni a császárral.

Idővel aztán ezt is megunta, s mivel ekkorra már szinte minden ellenféltől megszabadult, végül 690-ben hivatalosan is felvette a császári címet, s egyúttal detronálta a Tang-házat, s megalapította saját dinasztiáját, a Zhout. 705-ben, komoly betegségek után mondott (vagy mondatták, ez vitatható) le a trónról, visszaadva a hatalmat fiának, s a Tang udvarnak.

De amellett, hogy nő volt, s mint ilyen, egyedülálló a kínai történelemben, miért is volt ennyire fontos? Wu uralkodása alatt a Tang-Kína még tovább nőtt, korábban soha nem birtokolt területeket meghódítva Közép-Ázsiában és Koreában.
Ennél sokkal fontosabb azonban, amit a rendszerrel tett. Az ő nevéhez köthető a hivatalnokvizsgák bevezetése. Az addigi gyakorlattal ellentétben immár komoly (irodalmi) műveltséghez, szigorú vizsgákhoz lett kötve a köztisztségek viselése. Pártfogolta és támogatta a tehetségeket, s uralma alatt szellemi felvirágzás következett be. Az államigazgatásban bevezetett újításai tartósan meghonosodtak, s sikeressé váltak. A Tang-kort Kína aranykorának nevezik, s ezen belül Wu Zetian uralma különösen előremutató volt, s megalapozta unokája, Xuanzong, a talán legnagyobb kínai császár sikereit is.

A Tang-Kína kiterjedésének abszolút csúcsán. Az uralom a perifériákon vazallusokon át értendő.

De mint írtam, császárnő egyedül a saját dinasztiájában, a Zhouban volt. Idővel talán a kínai tananyagban is hangsúlyozottan szerepel majd ez az apróság.