• Migráció és urbanizáció

    Felületesen tájékozott embertársaink körében máig makacsul tartja magát az állítás, miszerint a kínaiak ész nélkül szaporodnak, s népességük növekedése megállíthatatlan. Szerencsére ma már egyre több forrásból hallani a valós tényeket, így a fenti vélemény képviselőinek száma, ha lassan is, de egyre inkább apad.

    Kínában ugyanis, mint azt egyre többen tudják, most már lassacskán négy évtizede igen szigorú családpolitikát vezettek be, s ennek hatására egyre kevesebb a gyerek. Erről több bejegyzésben megemlékeztem már én is, például itt is, de röviden összefoglalva büntették az extra gyerekeket vállaló családokat, így anyagilag érdekeltté tették a lakosságot a kvóták betartására.
    Ennek eredményeként a lakosság növekedése drámaian lelassult, s az elöregedés valós veszélyforrássá vált. A megszületett gyermekek száma már jó ideje nem éri el a reprodukcióhoz szükséges szintet, már a munkaképes korú lakosság száma is csökkenésnek indult, s az, hogy az országban élők száma abszolút értelemben még növekszik, csupán annak köszönhető, hogy a népesebb generációk még nem haltak ki, különös tekintettel a jelentősen megnövekedett élettartamokra.
    A helyzet most már annyira aggasztja a vezetést, hogy engedélyezték a második gyermek vállalását is – kérdés, mennyien élnek majd vele, közben sokat változtak az emberek.

     

    Az 1982-es népszámlálás már néhány millióval több, mint egymilliárd embert talált az ország területén. 1990-re ez a szám 1130, 2000-re 1242, 2010-re pedig 1339 millió főre nőtt, a 2015 év eleji becslés pedig 1368 millió lakosról szól. A számokból jól látható, hogy egységnyi idő alatt a növekedés még abszolút értelemben is egyre csökken, arányaiban nézve meg főleg.

     

    Az egykepolitika fennállása alatt a városokban volt a legszigorúbb. Tehát ha pusztán a születésszámokat vesszük alapul, mostanra a vidéki és elsősorban a kevésbé urbanizált, belső és nyugati, részben nemzetiségi területeken kellene a legnagyobb népességnövekedést tapasztalni. A helyzet azonban egészen más. Ennek két oka is van: az azóta is gőzerővel zajló városiasodás és ezzel részben átfedésben a belső területek lakosságának óriási számban való keletre költözése. Ezek miatt a kínai lakosság országon belüli eloszlása az eltelt több mint 30 év alatt drámai mértékben megváltozott.

     

    Nézzük csak meg először a tartományok népességnövekedését. A modern kori Kínában példa nélküli módon először fordult elő, hogy egyes vidékek lakosságszáma békeidőben, természeti katasztrófák vagy éhínség nélkül csökkent.

    Segítségként egy térkép a tartományok elhelyezkedésével és nevével.

    colorful_china_map_with_provinces.png

     

    Tartomány neve Népszámlálás
    1982
    Népszámlálás
    1990
    Népszámlálás
    2010
    Becslés
    2015
    Kína 1,008,175,288 1,130,822,993 1,339,724,852 1,367,820,000
    Anhui 49,665,724 56,181,005 59,500,468 60,829,000
    Beijing (Peking) 9,230,687 10,819,414 19,612,368 21,516,000
    Chongqing 28,866,208 28,846,170 29,914,000
    Fujian 25,873,259 30,048,275 36,894,217 38,060,000
    Gansu 19,569,261 22,371,085 25,575,263 25,907,800
    Guangdong 59,299,220 62,829,741 104,320,459 107,240,000
    Guangxi 36,420,960 42,244,884 46,023,761 47,540,000
    Guizhou 28,552,997 32,391,051 34,748,556 35,080,400
    Hainan 6,556,831 8,671,485 9,034,800
    Hebei 53,005,875 61,082,755 71,854,210 73,837,500
    Heilongjiang 32,665,546 35,215,932 38,313,991 38,330,000
    Henan 74,422,739 85,534,200 94,029,939 94,360,000
    Hubei 47,804,150 53,970,501 57,237,727 58,160,000
    Hunan 54,008,851 60,657,992 65,700,762 67,372,400
    Jiangsu 60,521,114 67,056,812 78,660,941 79,600,600
    Jiangxi 33,184,827 37,710,177 44,567,797 45,421,600
    Jilin 22,560,053 24,659,790 27,452,815 27,523,800
    Liaoning 35,721,693 39,433,959 43,746,323 43,910,000
    Nei Menggu (Belső-Mongólia) 19,274,279 21,456,518 24,706,291 25,048,100
    Ningxia 3,895,578 4,655,445 6,301,350 6,615,400
    Qinghai 3,895,706 4,456,952 5,626,723 5,834,200
    Shaanxi 28,904,423 33,221,621 37,327,379 37,751,200
    Shandong 74,419,054 84,392,104 95,792,719 97,894,300
    Shanghai 11,859,748 13,341,852 23,019,196 24,256,800
    Shanxi 25,291,389 28,758,846 35,712,101 36,479,600
    Sichuan (Szecsuán) 99,713,310 78,352,102 80,417,528 81,402,000
    Tianjin 7,764,141 8,785,427 12,938,693 15,168,100
    Xinjiang 13,081,681 15,156,883 21,815,815 22,984,700
    Xizang (Tibet) 1,892,393 2,196,029 3,002,165 3,175,500
    Yunnan 32,553,817 36,972,587 45,966,766 47,139,000
    Zhejiang 38,884,603 41,446,015 54,426,891 55,080,000

     

    Megjegyzés: Hainan tartomány 1982-ben még Guangdong része volt, ahogy Chongqing pedig Szecsuáné. 

    ____________

     

    Számos mezőgazdasági, nem túl fejlett tartományban ha volt is növekmény, jól látható, hogy ez messze elmarad az országos átlagtól. Hogy ezek az emberek nem tűntek el, azt jelzi, hogy a tengerparti tartományok lélekszáma, különös tekintettel Guangdongra bődületes módon megnőtt.

     

    chinapopulation1982.jpgA legalább tízmilliós kínai tartományi szintű közigazgatási egységek népessége 1982-ben (fenn) és 2015-ben (lenn). A színek magyarázata a legsötétebbtől világosodó sorrendben: 100 millió fő felett (csak az alsó térképen), 75-100 millió fő, 60-75 millió fő, 50-60 millió fő, 40-50 millió fő, 30-40 millió fő, 20-30 millió fő, 10-20 millió fő. A világosszürke tartományok lélekszáma nem éri el a tízmilliót.

    chinapopulation2015b.jpg

    A migráció által érintett lakosság létszáma százmilliókra tehető, jelentős részük még ma sem látszik a statisztikákban, s helyzetük gyakran a szürke zónában mozog. Építkezéseken, gyárakban robotolnak, miközben még ideiglenes papírjaik sincsenek, bár a helyzet jelentősen javult ezen a téren.

     

    A belső vándorlástól nem elválasztható urbanizáció nagyságrendje is elképesztő. 1980-ban még a kínai lakosság 79%-a falun élt, ma a városokban már több mint 56%-uk található. Ez kevés kivételtől eltekintve a már eredetileg is meglévő városok lélekszámán is emelt, de a problémásabb, pangó gazdaságú térségekben ez a növekmény nem volt számottevő.
    Ezzel szemben hatalmas, mára többmilliós városok is kinőttek a semmiből. A Jangce és a Gyöngy-folyók deltájának vidékén valamint a Bohai-öböl mentén a már meglévő és gombamód szaporodó új nagyvárosok növekedése óriási volt, s a mai napig tart.

     

    Nézzük meg, melyek voltak Kína legnagyobb városai 1982-ben, s melyek azok ma.

    1982
    Legnépesebb
    városok
    Népszámlálás
    1982
    Népszámlálás 2010
    (ha a 2010-es
    top20-ban nem szerepel)
    2010
    Legnépesebb
    városok
    Népszámlálás 1982
    (ha az 1982-es
    top 20-ban nem szerepel)
    Népszámlálás
    2010
    Shanghai 7,909,126 Shanghai 20,217,748
    Peking 6,001,358 Peking 16,446,857
    Guangzhou 5,423,058 Guangzhou 10,641,408
    Tianjin 5,082,479 Shenzhen 695,112 10,358,381
    Shenyang 3,327,725 Tianjin 9,290,263
    Wuhan 3,222,480 Wuhan 7,541,527
    Chengdu 2,508,386 Dongguan 137,170 7,271,322
    Ha’erbin 2,296,178 Foshan 570,250 6,771,895
    Nanjing 2,134,198 Chengdu 6,316,922
    Dalian 2,061,242 Chongqing 6,263,790
    Xi’an 1,968,223 Nanjing 5,827,888
    Chongqing 1,807,677 Shenyang 5,718,232
    Taiyuan 1,601,805 3,154,157 Xi’an 5,206,253
    Changchun 1,581,912 3,411,209 Hangzhou 5,162,093
    Zhengzhou 1,428,316 Ha’erbin 4,596,313
    Lanzhou 1,416,371 2,438,595 Suzhou 436,877 4,083,923
    Qingdao 1,395,873 Qingdao 3,990,942
    Hangzhou 1,191,582 Dalian 3,902,467
    Fuzhou 1,129,251 2,824,414 Zhengzhou 3,677,032
    Kunming 1,096,875 3,278,777 Shantou 419,740 3,644,017

     

    Ugyancsak sokatmondó rápillantani a milliós városok elhelyezkedésére 1982-ben és 28 évvel később.

     

    cities1982.jpgFenn a milliós városok 1982-ben, alant a 2010-es helyzet

    cities2010.jpg

     

    A világszinten is zajló trend eredménye jól kivehető. A kínai falvak gyakorlatilag kiürülnek, a fiatalok elvétve maradnak vidéken. A folyamat annak ellenére zajlott le ennyire drámaian, hogy adminisztratív módon is igyekeztek akadályozni a belső elvándorlást, s ha ma már akadnak is ezen a téren jelentős könnyítések, a születési helytől távoli vidékeken még ma is költséges a letelepedés, az egészségügy valamint az alap- és középszintű oktatás pedig igencsak sokba fáj.

    A fentiek ismeretében jól érthető és indokolható folyamat, hogy a kínai kormányzat már hosszú ideje irdatlan forrásokat fordít a belső és nyugati országrészek felzárkóztatására.