-
Krabi útjain
Az elefántos túráról hazafelé tartva vettem fel ezt a kis videót. A jegyárba beletartozott a szállodai transzfer is, így kellemes, légkondis járművel vittek és hoztak.
A táj tetszetős, s ad egy kis ízelítőt a környékről.
-
Ao Nang és Ton Sai
Krabi mellett a szárazulatokon is vannak strandok, mint a már emlegetett Rai Lay. A jobbak nem közelíthetőek meg közúton, mert körbeveszi őket a szikla.
Ao Nang a legnagyobb mind közül, de messze a legrosszabb is. Rai Lay után voltam itt, úgyhogy valószínűleg másképp reagáltam volna, ha ez az első thaiföldi strandom, de az igazat megvallva Ao Nang tényleg mellőzhető. Túl sok a szemét (beleértve a partot is), túl sok a turista, s túl sok ember zargat különböző termékeket ajánlgatva.
Igaz, hogy Ao Nangon van Burger King is, s a turizmusra épülő szolgáltatások sokkal nagyobb számban vannak jelen, ennek ellenére sem kellemes hely. Vagy épp pont emiatt sem. A strand semmi extra, a szeméttől eltekintve is messze elmarad a többi beach látványához képest.
Krabiból busszal érhető el legegyszerűbben, ami 50 baht-ba kerül egy irányba. Szerintem kerülendő.
Ton Sai egyike a sziklák által körbezárt partoknak. Mérete nem túl nagy, de egészen hangulatos. Rai Lay nyugati oldaláról is megközelíthető, de ehhez vagy néhány barlangon kell átmászni, vagy a vízben kell átgázolni a kövek közt.
A part inkább köves mint homokos, de látványra rendben van. Rai Laytól eltérően nehezen mélyül itt a víz. A parton van pár létesítmény, ahol enni-inni-megszállni lehet, s egy csapat majom is fellelhető.
Ton Sai lényegesen olcsóbb, mint akár csak Rai Lay, mert nem annyira felkapott. Igaz, a Rai Lay-i strand jobb, de Ton Sai-nak megvan a maga varázsa.A szigetekkel persze nem vetekedhet egyik sem…
-
Naphun ismét
A barátságos ormányos hátáról megörökített apró videó, kis ízelítőként az elefántos túrákról.
A kirándulás utolsó napjain hallottam mendemondákat – lehet a városi legenda kategória – egy hapsiról, aki cukornáddal kedveskedhetett a fenevadaknak. Állítólag vicces kedvében volt és azzal szórakozott, hogy odatartotta, majd elvette az állat elől a csemegét. Amíg az utóbbi meg nem unta. A pasas elvileg nem élte túl.
-
A Krabi környéki szigetvilág
Krabi közelében fekszenek Thaiföld legjobban felkapott helyei is, úgy mint Phuket vagy Phi Phi, esetleg Koh Lanta. Ezek mind szigetek, s bár egyiken sem jártam, állítólag mutatósak.
Részt vettem ellenben egy szigetes túrán az utolsó előtti napon, ami nagyon is megérte. Négy szigetet ölelt fel, a nevükre a Csirkesziget kivételével nem emlékszem már. A megnevezettet egy fura szikla miatt hívják így, ami – némi képzelőerővel – csirkére hasonlít. Én nem látom benne, de sosem volt túl fejlett a kreatív énem.
Elsőként ehhez az egészen aprócska szigethez vittek minket. A strand mérete minimális, de a látvány mindent megér. Rai Lay vize tisztaságban sehol nincs ehhez, teljesen átlátszó a víz, s elképesztően kék. Nagyon imádtam.
A Csirkeszigetnél csak megálltunk a hajóval, s megcsodáltuk a névadó követ, majd mentünk is egy közeli korallzátonyhoz. Élőben sosem láttam ilyet, de gyönyörű volt. Sajnos a víz alatt még nem vagyok képes fotózni, így csak azt tudom megmutatni, ami a hajóról készült, de nagyon nagy élmény volt. A szemüveggel és a pipával felszerelkezve nézegethettük az élővilágot, ami meghökkentő mennyiségben volt jelen.
A halak marha ügyesek. Bár ellepték szinte a teljes vízfelületet, mesteri módon tettek róla, hogy ne érjenek hozzánk, s ha feléjük nyúltam, kivétel nélkül kikerültek, akkor is, ha csak pár centire voltak a kézmozdulatot megelőzően. Kissé furcsa érzés halakkal szó szerint teli vízben úszkálni, de nagyon is megéri kipróbálni. Mellettük akadt messzebb pár medúza is, akikkel azért nem szívesen kerültem volna közelebbi kapcsolatba, s a – nagyon sekély – fenéken tengeri sünök hatalmas számban. És persze a korallok, beterítve a teljes tengerfeneket.
Kikötöttünk egy másik szigeten, ahol kaptunk kaját, aminek mindenki nagyon örült, mivel eddigre már erősen megéheztünk. Itt is meseszép tengerpart volt, de eddigre már kissé kezdtem is megcsömörleni a széptől. Azért fotók készültek itt is.
Hazafelé még kiraktak minket Rai Lay-on is, hogy miért, az nem teljesen világos. Rai Lay a látottak után már nagyon lepukkantnak hatott, de azért itt is elvoltunk.
A túra mindössze 400 baht-ba fájt, ezért kaját, gyümölcsöt, s korlátlan mennyiségű palackos vizet is adtak, s ez utóbbi folyamatosan hideg is volt, köszönhetően a csónak közepébe pakolt két hatalmas jegesládának.
Az elefántozás után ez volt a legjobb, ami Thaiföldön ért. Vissza akarok menni…
-
Gasztro: thai kaják dögivel
Thaiföldön enni kellemes élmény. Ha őszinte akarok lenni, az ízvilág gyökeresen nem tér el a Kínában megszokottól, ellenben az alapanyagok terén a tenger gyümölcseinek hatalmas kínálatát vonultatják fel. Ez ugyan igaz Kína tengerparti területeire is, de Thaiföldön a hatás fokozottabb, a herkentyűk árai pedig jóval kedvezőbbek.
Páncélos rákok, garnélák, polipok, tintahal és kagylók töménytelen mennyiségben vannak, érdemes ezeket enni, amíg ott van az ember. A termékek frissek, helyben halászottak, s az elkészítés előtt zömében még ott mozognak a pultokon.
-
A Délkelet-Ázsiában utazók és egyéb állatfajták
Érdekes aspektusa volt a nyaralásnak a tömegesen fellelhető külföldi jelenlét. Szingapúr, Malajzia és Thaiföld is hemzseg a nyugati turistáktól, akik érdekes és helyenként bizarr archeotípusokat képviselnek – bizonyára az én személyemre is ráhúzható valamelyik.
1. A léhűtő
Martin, a skót srác rendes gyereknek tűnt, negyvenhárom évesen, s a szükségesnél néhány foggal szerényebben vágott bele a kalandba. Illemtudó vagyok, így aztán nem kérdeztem rá mindenre, de mivel április elején tervezi csak a visszatérést lassan a függetlenedés felé tartó hazájába, így erősen gyanítom, hogy munkaviszonya nem lehet. A brit ellátórendszer nagyvonalú juttatásairól sokat hallani, s a szétosztott pénzmag vásárlóerő-paritáson nagyságrendekkel többet ér Thaiföldön, mint Edinburgh-ben.
2. Az elkényeztetett
Találkoztam egy röviden Q-nak nevezett sráccal, aki Hollandiából keveredett ide, s valami q betűs neve volt, amit senki nem bírt memorizálni, így maradt a rövidítés.
Q. közel egy éve utazott már, s a pénze elfogyásáig nem is kíván hazamenni. Fiatal, huszonévei elején járó gyerek volt, saját jövedelem nélkül, szóval biztosan rendesen ellátták az ősök. Az út során bejárta Kelet-Ázsiát, átruccant Tanziániába és Kenyába, megfordult Ausztráliában, de állandóan visszajárt Thaiföldre.
Nem olyan rossz Hollandiába születni…3. A vegetáriánus
Különösen a franciák képviseltették magukat nagy számban ebben a kategóriában. Ehhez rendszerint járt némi hippis beütés is, de máskülönben ártalmatlan jószágoknak tűntek.
4. Az orosz
Nagy számban megjelentek az oroszok is. Ők persze nem a hátizsákos verziót erősítik, hanem a klasszikus turistákét. Jól felismerhetőek a rákvörösre égett fehér bőrükről, asszonyaik meg a kurvás ruházatról. A Rai Lay-on lévő két, péniszekkel teletömött szentély területére nem szabadna őket beengedni, mert playmate fotózáson érzik magukat.
5. A fura
Róluk külön posztot terveztem eredetileg „Nemcsak a kínaiak félnek a naptól” címmel. A négy szigetes hajós túrán volt két amerikai leány, akiken nem tudtam nem röhögni, s nem én voltam az egyetlen. Pár emberrel összeismerkedve a többiek is bevallották, hogy alig bírták nem őket nézni állandó jelleggel, ami a körülöttünk lévő gyönyörű tájat is figyelembe véve nem kis eredmény.
A többnyire teljes testet beborító ruházatot a mindent leárnyékoló, leginkább sivatagi felfedezőkhöz illő kalap tette feledhetetlenné, s mindemellett még mogorva, durcás képet is vágtak mindketten egész úton. Kétpercenként egy fél tenyérnyi naptejet is szétkentek magukon, annak dacára, hogy a megállóhelyeken is mindvégig az árnyékban voltak. Szavakkal nehéz leírni, inkább a képekre bízom ezt a feladatot.
Hazafelé menet próbáltunk velük beszélgetni, ebből kiderült, hogy az egyik Kambodzsában önkéntes, öröm lehet az élete az ott is hasonló klimatikus viszonyok mellett. Élek a gyanúval, hogy némi mentális deficit diagnosztizálható esetükben.
6. A magyar
Csak hogy kis országunk se maradjon ki a jóból.
Az egész úton sikerült elkerülnöm mindenféle balhés nyugatit. Még ha egyik-másik fura is volt, normálisan viselkedett mindenki. Az egyetlen kivételt Krabiban sikerült megtalálnom. Három alak óbégatott rendkívül harsányan egymásnak, meglehetősen kulturált szavakat használva egy útkereszteződés ellentétes pontjain elhelyezkedve.
Megértettem a szavaikat, mert az anyanyelvemen szóltak, de inkább nem mentem oda jelezni, hogy honfitársak vagyunk.Kimaradtak a listából olyanok, mint pl. a szexturista is, de azokat nem láttam. Nem pont erre a célra frekventált körzetekben fordultam meg, úgyhogy ez nem az én hibám.
S a felsorolás természetesen durván általánosít, inkább csak szórakoztató célból született meg. Senki ne vegye magára! -
Bangkokból
A bangkoki Don Muang reptéren dekkolok a járatomra várva. Fáradt és álmos vagyok, úgyhogy alig várom hogy elvigyen a gép Wuhanba. Onnan még egy rövid kis út Xianningbe, aztán alhatok kedvemre.
Hazaérvén még írok egy icipicit, jelezve hogy megérkeztem, de normális posztot majd csak ébredés után szerkesztek ide. Remélem már nem havazik.
-
Holnap irány Bangkok
Ma egy szigetes kiránduláson voltam, nagyon megérte. Olyan partokon voltam, mint amik a képeslapokon szerepelnek. Abszolút kristálytiszta víz, gyönyörű színek. Meglátogattunk egy korallzátonyt is, ahol kaptunk szemüveget és pipát. Tele volt halakkal, nagyon pöpec volt az is.
Ezekről majd írok részletesen, egyelőre még nem töltögettem fel a képeket. Van még talonban pár bejegyzésnyi anyag, szerintem egy hétig még a kirándulás lesz a blog témája.
Holnap viszont buszra szállok Bangkok felé, ahol a reptéren töltöm majd az éjszakát, mert hajnali négy fele már csekkolni kell. Bangkokra nem sok időm lesz, de nem is annyira bánom, így is ért élmény épp elég.
Péntek reggel röppenek vissza Kínába, közvetlenül Wuhanba, ahonnan irány Xianning. Ahol talán már nem esik a hó… Nem nagyon akarok visszamenni, de sajnos muszáj, mert a jövő héten már dolgozni kell.
Thaiföld nagyon jó hely, örülök, hogy kicsit láthattam belőle. Ha lesz rá lehetőségem, jövök még.
-
Elefántháton Thaiföldön
Ma ellátogattam egy kellemes elefántos helyre Ao Nang határában. Az ízlések eltérnek, mindenki mást szeret, de számomra ez volt az út fénypontja. Teljesen beleszerelmesedtem ezekbe a jószágokba.
A program elefántos túra volt, a befizetett 700 baht-ért 1 órás mászkálás jár egészen szép környezetben. Eleinte nem vártam túl sokat, mert a prospektusok képein a látogatók az elefánt hátára szerelt ülésen foglaltak helyet, még csak hozzá sem érve az ormányosokhoz.
Először valóban oda ültem én is, partner híján egyedül, amit egyáltalán nem bántam. Az állatokhoz járt egy vezető is, aki a nyakukon foglalt helyet és irányítgatta a teheneket. Az én teherhordóm egy közel ötven éves, borjat soha nem ellett nőstény, név szerint Naphun (hogy hogy írják, azt nem tudom, de valahogy így hangzik) volt, aki a helyi segéderő szerint single, boyfriend nélkül. És ő még egy igen kiművelt thai legény volt, több angol mondatot is remekül megértett.
Elérve a pihenőt, a hajcsárok leszálltak, nekem pedig lehetőségem támadt átmászni a jószág elejére, amit nagyon nagy örömmel meg is tettem. A thai csinált sok képet, egyik-másik egészen jól is sikerült. Végre testközelben volt Naphun, simogattam folyamatosan, nagyon élveztem.
Visszafelé indulva a vezető egy darabon fel sem mászott hozzám, egyedül voltam a tehén nyakán, s békésen cammogtunk, amíg egyszer csak meg nem makacsolta magát, s megállt. A thai ember próbálta nógatni (békésen, amennyire láttam, rendesen bánnak az állatokkal, van nekik árnyékuk, fürdőhelyük, s az egész környezet természetes élőhely benyomását kelti), de ez sem használt. Aztán Naphun egyszer csak gondolt egyet, s erősen megszaporázva a lépteit megfordult és elindult az ellentétes irányba.
Hát, mit mondjak, a torkomban dobogott a szívem, erősen kapaszkodtam. Pár másodpercenként trombitált is, mialatt felgyorsulva robogott a rossz ösvényen, engem egyedül hurcolva magán. A thai ember futott utánunk.
Akkor lettem nyugodtabb, amikor egy fél perc után valamelyest belassított, s – mintha csak jelezné, hogy nincs velem baja – az ormányát hátraemelve végigsimogatta a vállam. Ez rendes volt tőle, különösen ha figyelembe vesszük, hogy agyon is vághatott volna vele.
Végül elértünk egy másik tehénhez, ahol megállt, s bár még párszor trombitált, már nyugton volt és komótosan vizelni kezdett.
Visszajött a vezető is, akit próbáltam faggatni, hogy ez most mégis mi volt, de ez már meghaladta a nyelvi képességeit, s csak azt szajkózta, hogy ügyes voltam. Gondolom arra célzott, hogy milyen szépen tapadtam az óriás fejére a rohangálás közepette.
Felajánlották, hogy visszaülhetek az eredeti helyre, de maradtam Naphun fejénél, mialatt a thai ember volt az ülésemben.
Visszaérve még volt etetés is, jutalomfalatok az állatoknak. Uborkákat kapott, amiket én adhattam át neki. Közben az ormányával simogatott is, tényleg édes egy pofa volt.
Imádom ezeket a szőrös lényeket (ezek az indiai elefántok nagyon is azok). Hatalmasak, az ember nagyon aprónak érzi magát mellettük. A nyakuknál ülni teljesen kényelmes, puha púp van a fejükön, amibe lehet kapaszkodni.
Thaiföld jó hely. Már csak az elefántok miatt is megérte.
-
Rai Lay
Krabi környéke bővelkedik a kiváló strandokban. Bár maga Krabi is a parton fekszik (részben a Krabi folyó torkolatánál), fürdőzésre alkalmas hely a városban nincs. Előnye ellenben, hogy sok a szálláshely, s azok olcsóbbak, mint a kiemelt helyeken lévők. Krabiban étkezni és bevásárolni is kevesebb pénzből lehet, ráadásul innen minden könnyedén elérhető. Hajóval vagy busszal bejárható a szomszédság, s egyik közlekedési mód sem túl költséges.
A busz különösen nem az, de a jobb strandok hegyek által elzárt partokon találhatóak, ahova nem vezet közút. Az egyik legszebb hely Rai Lay, hajóval közelíthető meg. A jegyár 150 baht, a táv pedig cirka 40 perc. A kis longtailboat-nak nevezett járművek (van erre normális magyar kifejezés a tükörfordításon kívül?) legfeljebb 15 utast tudnak elvinni, s úgy minimum nyolc ember kell, hogy elinduljanak. Amíg nem jön össze ez a létszám, addig marad a várakozás.
Rai Lay két partot takar. A nyugati kevésbé vonzó, de jobban kiépített, míg a keleti igazán gyönyörű, de létesítmények gyakorlatilag nincsenek. Akadnak ellenben hajós árusok, akiknél ital és étel egyaránt vásárolható, ez utóbbiakat ott helyben főzik palackos gázzal és mobil tűzhellyel, mialatt a partközelben lebegnek.
A homok fehér, a víz tiszta, áttetsző. És a sziklák… Mind a parton, mind a tengerben akadnak belőlük, igazán mutatósak. De a szavak helyett beszéljenek a képek.
Krabiban járva Rai Lay-t ki ne hagyjátok.
