Bár biztos vagyok benne, hogy már eddig is sajnáltatok a heti 14 órás, roppant mód túlterhelt pedagóguséletem miatt, most újabb okot hozok fel, amiért remélem, azonnal indítjátok is a vigaszcsomagokat.
A héten ugyanis megint nem dolgozom. Hétfőn-kedden a szokásos yuekao zajlik, holnaptól péntekig pedig sport és kulturális fesztivál színesíti az iskola életét. Napközben a kölykök mindenféle versenyszámokban mérik össze az erejüket (a lelkesedés nem mindig a legnagyobb, az 1500 méteres futásra úgy kellett kijelölni a résztvevőket), esténként pedig a zenéjé és a táncé a főszerep. Sokan, sokféle performansszal készülnek, a már itt is méltán híressé vált Gangnam Style (remélem, jól írtam) koreográfiáját is lemásolta egy kisebb csapat. Majd igyekszem fotózkodni.
Én majd péntek este kerülök a színpadra, külföldi létem remélhetően feledteti velük az előadás megpróbáltatásait. A többi fellépő tud is énekelni velem ellentétben.

A munka világa máskülönben nem annyira mesés errefelé. A tanári egy megbecsült szakma, el is vagyunk kényeztetve. A kollégáknak sincs több órája, mint nekem, sőt, némelyiknek ennyi se (igaz, az ő óráik lehetnek szombaton vagy vasárnap is), s a szünetek (téli, nyári) ugyanúgy járnak nekik is, mint nekem. Ezen túl azonban nincs extra szabadnapjuk, csak akkor nem dolgoznak, ha nincs tanítás. De ez még így is egy kellemes állapot, s itt Fengjieben nem is keresnek rosszul: a fizu úgy 4000 yuan körül indul, 50 éves kor felé már kapnak 6-7000 yuant is kézhez. Ez a magyar helyzethez képest sem rossz.

Az átlagfizetés errefelé amúgy elég kevés, ez a járás Kína legszegényebb területeinek egyike. Úgy 2000 yuan körül keresnek, ami már nem annyira rózsás, s a munkalehetőségek sem kimeríthetetlenek. Így fordul elő, hogy jópár tanítványom egyik vagy mindkét szülője valahol a tengerparton dolgozik, mialatt ők a koleszban vagy a nagyszülőknél dekkolnak.
Fizetett szabadság sincs, csak az állami ünnepeken nem dolgoznak, ez nagyjából annyit tesz, hogy az egy-két napos szünetek mellett van kétszer egy-egy teljes hetük otthon. Fix időpontban ugyebár, október elején és január-február körül a holdújév idején.

Azért ez a 2000 yuan is elég arra, hogy megéljenek. Az árak lényegesen olcsóbbak, s ha két keresővel számolunk, igazán nagy gond nem lehet. Mindamellett spórolnak is, így aztán nem csoda, hogy mindenkinek saját lakása van. Evans apja is sima üveggyári melós, ennek ellenére kb. 50 m²-es saját lakásuk van, igaz, még nem tehermentes.

A diákjaim zöme képzetlen családból származik, sokan vannak a környéki falvakból is. A nagy részük valahol máshol képzeli el az életét, a jobb lehetőségek miatt, de a tapasztalatok alapján azért a zömük maradni fog. Fengjie javul, fejlődik. Ha minden igaz, a következő ötéves terv során a vasút is ideér. Egyelőre Wanzhouban van a vonal vége.

Fengjie… Ezen a bejegyzésen gondolkodnom kellett egy kicsit, hagyni ülepedni az első benyomások utáni véleményt. Mert az igazság az, hogy Fengjie európai standard szerint meglehetősen lepukkant. A lakóházakat feltehetően erősen chabuduo módon épülték meg, s a lakók is gyorsan megtesznek érte mindent, hogy elcsúfítsák őket.

Mindamellett Fengjie nagyon kedves. Kedvesek az emberek. Bár természetesen megnéznek, zömük sosem látott külföldit, de még ezt sem zavaróan teszik. A nagyvárosok népessége sokkal idegesítőbb, a helyiek csak bámulnak, de még azt is kicsit próbálják visszafogni, s ha rájuk mosolygok, a mosoly visszafelé természetes. A jellegzetes hellózás szinte teljesen hiányzik, de még az is, hogy elkezdjenek látványosan kibeszélni. Egyszerűen csak meglepődnek, de számomra abszolút nem terhes ez az érdeklődés. Mosolygok vagy csak megyek tovább.

Bár a sűrű beépítettség miatt csak kevés helyen látszik, de a táj meseszép. Nem véletlen, hogy a három szoros vidéke egyike Kína leghíresebb természeti látványosságainak, a magasabb emeletekről már jól kivehető folyó, s mögötte a túlpart hegyei gyönyörűek. Amint lehetőségem lesz rá, majd kicsit közelebbről, a folyópartról is szemügyre veszem, s csinálok pár képet is. Ízelítőnek most itt egy távolabbról készült.

A lázas építkezés mögött a Jangce és a túlpart hegyei

A város amúgy nem nagy, talán 80 ezer ember lakja, a központban van plázaszerűség, nagy szupermarket, gyorsétterem (helyi, kínai láncok), számtalan nyugaton is megfelelő színvonalú butik, illatszerboltok méregdrága parfümökkel.

Kicsit kijjebb, feljebb felénk például, már egyértelműen a kisboltok dominálnak, de ez úgy néz ki, hogy az összes utca összes házának az utcaszintjén bolt van. Mobiltelefonos, pékség, vegyesboltok, hentes, éttermek, kifőzdék, amire csak szükség lehet.

Idősebb emberek kriketteznek bőszen

A növényzettel igyekeznek jól bánni, az egész városban szép fasorok vannak, s a szűk utcák, s a magas házak ellenére (úgy 5-6 emelet a minimum) a város elég zöld.

A közlekedés a szűk utaknak megfelelően kaotikus, az átkelés elővigyázatosságot követel. A sávhatárok fel sincsenek festve, betartva meg még annyira sem. Össze-vissza előznek, dudálnak, ennek ellenére elég jól működik a dolog.

Van egy nagyobb bolt az utcánkban is, de általában a lenti szupermarketben vásárolok, mert olcsóbb. Az árak amúgy is nagyon barátságosak, az otthoniakhoz képest minden olcsó, leszámítva az olyan luxuscikkeket mint a tejtermékek. De ott sem annyira horribilisak az árak, de a hazait überelik. Cigaretta már öt jüantól kapható, bár a határ a csillagos ég. A kóla ára kb. fele az otthoninak, de legnagyobb sajnálatomra a light-os termékekből csak fél literest lehet itt beszerezni.

Szintén a túlpart a távolban, emitt lenn is épülnek valamit

Maga a nagy szupermarket sincs messze, lefele cirka 10 perc az út, de a hazajövetel már más kérdés. Mivel egy hegyoldalban vagyunk, az egész település tele van lépcsőkkel, s visszafele, pláne cuccokkal felpakolva a gyaloglást nem vállaltam be.
Kétszer taxival jöttem vissza, de elég nehéz kocsit fogni, úgyhogy ma már buszra ültem. (Eddig is akartam, csak a kollégák nagyon győzködtek, hogy az bonyolult. Eleve azon is halálra rémültek, hogy egyedül indulok útnak a városban.:D) A busz olcsó, 1-1.5 jüan a jegyár, van légkondi, s ekkora távra kényelmes is.

Ma óra után voltam lenn, a már említett busszal, s kicsit kóvályogtam is erre-arra, s akkor csináltam a mai bejegyzés képeit is.

A mi oldalunk, én arra fenn a hegytetőn lakom, kicsit arrébb még

Összefoglalva azt kell mondjam, hogy nagyon szeretem Fengjiet, s nagyon örülök, hogy ide jöttem, s nem valamelyik nagyvárosba. Az egész atmoszféra nagyon kedves és valós. Nagyon szeretek itt lenni.

UPDATE: A képek már fenn vannak, hála a blogmotor megjavulásának:)