Tegnapra tolódott végül a dolog, de némi kavarodást követően ezen is túlvagyunk. A korábban emlegetett brazil csóka egy ideig lakott az épületben, így valamelyest ismeri a környéket, így először tőle érdeklődtem kártyavásárló hely iránt.

Adott is egyet, ahol ő állítólag korábban vásárolt. Hát, ott nem adnak kártyát, de legalább megmondták, hogy hol igen. Így picit buszoztunk, majd rábukkantunk a környék központjára, ahol valóban minden kapható. Piac is van. Lett kártyám (bár csak a második helyen, az elsőben valamiért az útlevelet kifogásolták, nekik csak személyi lett volna elfogadható), ráadásul egy angolul kifejezetten ügyesen beszélő ügyintézőt is kaptam. Megkockáztatom, hogy országos szinten a legjobbak között lehet.

A kártyát követően vettünk egy telefont is. A környéken egy kupacban volt vagy 10+ telefonos bolt részben szolgáltatók, részben márkák szempontjából csoportosítva.
Itt egy rövid kitérővel kell élnem. A személyiségem nem mindig olyan aranyos, mint amilyennek a blogon keresztül tűnik. Vannak szituációk, amiket kifejezetten rosszul reagálok le. Az egyik, amivel szolgáltatóként nagyon ki lehet nálam húzni a gyufát, az az, ha lépten-nyomon a sarkamban vannak, pofáznak, segíteni próbálnak. Ilyenkor – kissé talán gyermeteg módon – azt az egy megoldást ismerem, hogy fogom magam és kisétálok a helyről, kvázi azzal büntetek, hogy garantáltan nem költök ott egy fillért sem.
(Az ingerküszöböm alacsony – csak virágelvtársra való tekintettel és mert előtte azért még igyekszem viselkedni – nem hagytam ott egy éttermet Bangkokban, ahol a pincérleány háromszor egymás után jött oda rendelést felvenni, annak ellenére, hogy mindkét előző alkalommal jeleztem, hogy majd szólunk, ha megvagyunk – egyre kevésbé kedves hangsúllyal.)

A lényeg a lényeg, üzletenként 2-3-4 kínai rohant meg minket. Gyorsan be a pultok mögé is, hogy vonulgathassanak velünk, ahogy nézegetni próbálnánk. Villámgyorsan el is húztam ezekről a helyekről. Végül egy tágasabb, plázabeli boltban volt szerencsém megtapasztalni egy nyugalmasabb nézelődési élményt. Szerencsére nem cseszegetett senki, végig tudtuk nézni a kínálatot. A többi boltban jó eséllyel kaphattam volna jobb ár-értékarányú készüléket is, de a már vázolt okok miatt ez nem volt opció. A végül kinézett két lehetséges modell közül (mindkettő kínai, oppo illetve vivo márkájú) a 100 yuannel drágább lett a befutó, elsősorban azért, mert az oppo-s eladó már nagyon elkezdett pörögni.

Végül bankoltunk egy kicsit, így már helyi bankszámlám is van. A wechat-es fizetés is működik – ez sajnos valóban windows phone-os hátrány, az utóbbira fejlesztett wechat-en elég felemásan jelennek meg a fizetési lehetőségek – pl. mindenáron személyit kér, útlevelet nem bír kezelni. Most már tudok telefonnal, QR-kóddal is vásárolni, ez a fő.