Kína reputációja elég jó ebből a szempontból. Nem minden nap hallani veszélyes állattámadásokról, s ennek az oka is egyszerű: nem fordulnak elő gyakran.
Kína magterülete meglehetősen sűrűn lakott, a nagyvadakat már rég kiirtották. Ami még megmaradt, zömmel a perifériákon fordul elő, s elvétve kerül kontaktusba az emberrel, jobbára lakatlan vidékeken csatangol.
Persze lehet találni néhány, emberre potenciálisan életveszélyes fajt: ázsiai elefánt, szibériai tigris, kínai aligátor, de ezekből éppen csak mutatóba maradt néhány. Aggasztóbbak lehetnek a kis méretű, nem gerinces fajok. Sok közülük ijesztőnek tűnik, s a sikítófrászt még megtermett férfi turistákból is képes kiváltani, de zömük ezeknek is teljesen ártalmatlan.

Lássuk tehát, mi az az öt, ami nagyon nagy balszerencse folytán mégiscsak megölhet bennünket.

1. Kínai kobra

Kína nem kimondottan a mérgeskígyók hazája, de azért egy-két faj veszélyes lehet, ilyen a kínai kobra is. Egész délkeleten előfordulhat, de még Hubeiben és Szecsuánban is. Szerencsére zömmel az erdőségekben, de balszerencsés esetekben emberek között is akár. Ettől függetlenül, hacsak nem csapunk fel parasztnak, s caplatunk a rizsföldeken, nem sok esély van rá, hogy beléjük botlunk, különösen, hogy kerülik a konfliktust.
A falusiakba néha így is belemar, de az ellenszer elég széles körben hozzáférhető.
A Dalian közelében fekvő Shedaon (Kígyó-sziget) sem árt óvatosnak lenni. Bár az ideutazó ezzel egészen biztosan tisztában lesz, elvégre direkt emiatt látogat ide, a parányi földdarabon 13000 méreggel töltött vipera várja az évente megjelenő vonuló madarakat. Ilyenkor szó szerint minden faágat kígyók borítanak.

Kínai kobra (fenn), kígyó Shedaon (lenn)

2. Madárpókok

Aránylag sokak szenvednek a Kínában előforduló két, meglehetősen nagyra növő és marcona kinézetű madárpókfaj mérgétől minden évben. A méreg halálos is lehet. Maguk a pókok elsősorban Yunnanban, Guangxiban és Hainanon, a három legdélebbi kínai tartományban élnek, szubtrópusi környezetben.
A baleseteket zömmel nem is ők, hanem a házikedvencként tartott példányok okozzák. Annak ellenére, hogy nem túl barátságosak, tartásuk népszerűsége töretlen.

3. Medvék

Túl sok vizet általában a medvék sem zavarnak, mert nem az emberek közelében élnek. Mandzsúriában ettől függetlenül néha előfordul medvetámadás (ázsiai feketemedve), mivel ezek a példányok az európai barnamedvékkel ellentétben elég agresszívak. Kutatók ezt elsősorban azzal magyarázzák, hogy mivel az evolúció során tigrisekkel osztoztak az élőhelyükön, a csúcsragadozói szerepkörért folyamatosan küzdeniük kellett.
Néha-néha Tibetben is lecsapnak, de főleg a jakokat öldösik, a külföldiek már csak a szigorú utazási feltételek miatt sincsenek veszélyben.
Szintén nem igazán komoly probléma, de néha-néha Yunnanban a maláj medvék is szétkapnak egy-két helybelit. Velük inkább az lehet a nagyobb gond (már ha valami elképzelhetetlen mázli folytán látunk vad példányt), hogy ránézésre nagyon ártatlannak és cukinak tűnnek, ráadásul nem is nőnek nagyra. A látszat csalóka, vadállatok.

Ázsiai feketemedve (fenn), cukinak tűnő maláj medve (lenn)

4. Óriás lódarázs

Az ázsiai óriás lódarázs közelébe kerülni határozottan nem jó móka. Éppúgy kerülendőek, mint európai normál társaik, mérgük azonban sokkal durvább. Könnyedén megölik az embert, s erre évről-évre akad is példa. Szerencsére ők sem költöznek be a városokba. Shaanxiban 2013-ban néhány hónap alatt 42 embert öltek meg, igaz, a méreg nem mindenkire hat egyformán: akadt hetvenakárhány szúrást túlélő áldozat is.

Igazi óriás ez a lódarázs (fenn), és ilyen nyomokat képes hagyni (lenn)

5. Kutya

Kína legveszélyesebb állatai talán némiképp meglepő módon ezek a domesztikált négylábúak. Nagyságrendekkel több áldozatot szednek, mint bármelyik másik állat. Elsősorban nem maguk okozzák a bajt (1-2 tragikusabb kutyatámadástól eltekintve, de ez tényleg nem gyakori), hanem az általuk terjesztett veszettség. Még mindig akadnak kóbor ebek, s az országban a városi kutyatartó tábor családtagként kezelt kedvenceitől eltekintve igen alacsony az állomány átoltottsága.
Erre járva határozottan nem jó ötlet magányosan kóválygó kutyákat simogatni, s különösen vidékre készülve érdemes lehet a veszettség elleni oltásról gondoskodni. A nomádok állatai sűrűn harapnak, Tibetben pedig még kínai viszonyok közt is súlyos a veszettségi helyzet.
Ettől függetlenül, az elemi szabályokat betartva, Kína magterületén járva veszettséget beszerezni sem könnyű. 

A Szecsuánblogon a trollok kiszűrésére előmoderáció után jelennek meg a kommentek. Ha új vagy a blogon, az első (a moderáción nem fent akadó, normális) hozzászólásod után felkerülsz a blogos whitelist-re, s így a jövőben a hozzászólásaid azonnal megjelennek majd. Megértésedet köszönöm!