-
Az út Kínáig 1.
Fizikai és képletes értelemben is. Kezdjük talán az elsővel, az elég egyértelmű. Nha Trangból előbb Saigonba röppentem, ahol bosszúsan szomjúhodtam a gépre várva, mivel a nemzetközinél is nemzetközibb a külvilágba gépeket küldő terminál árszínvonala. Nem, azért annyira még nem amortizált le Vietnám, hogy csődbe menjek egy zérós kólától, még így sem, de egy három decis palackért nem vagyok hajlandó 2,5 USA dollárt fizetni – mert hogy még a kereskedelem is az amerikai nemzeti valutában zajlik. Na, azért a pofátlanságnak is van határa, pláne egy olyan országban, ahol a kérdéses üdítő normál körülmények között cirka nyolcezer viet pénz, kb. 0,3 USD.
Ivóvizet amúgy lehetett volna ingyen is fogyasztani, de a katarihoz hasonló ivókút épp üzemen kívül volt, így aztán nagy ballonos vizeket pakolt ki a személyzet, a kívánatosnál úgy 20 fokkal melegebb formában… Hát, ez van.
A viet légitársasággal, mely amúgy egy kifejezetten rendes cég, most már évek óta négycsillagos, aztán elszálltunk Hongkongig, s mivel épp a vészkijárathoz pakoltak, óriási lábterem is volt. Hongkongba érve volt egy kis zavar az erőtérben, mivel most először kompoztam az ottani reptérről, s nem voltam egészen képben a módjával. (Hongkong méregdrága városának lényegesen nívósabb légikikötőjében aztán 11 ottani dollárért kaptam fél liter zérót, ami kb. 1,4 USD-nek felel meg.)
No, de a komp. Már elindultam az útlevélellenőrzés felé, amikor végül valahogy észleltem, hogy nekem nem is kell belépnem, s még a poggyászt felvenni sem, azt a komposok intézik. Megvettem a jegyet, majd a reptéri vonattal elrobogtunk a kikötőbe, s onnan egyenesen Humen városába, kb. 80 perc alatt. Csak ideérkezés után került sor a (kínai) határellenőrzésre, de hivatalosan Hongkongban nem is jártam.
Érkezést követően összeszedtek, majd a szállás elfoglalása után még vacsiztatás is volt. Az immár amúgy újra barna hajú Veve így jelent meg újra itt. A téma második részében az ide vezető folyamatokról írok, addig pedig íme egy adag kép. Útról, repülőről, kompról, kajáról, ami kell.
-
Szünet
Elnézést mindenkitől a hosszú kihagyásért. Szerencsére élünk és semmi tragédia nem történt, viszont beütött egy elég erős alkotói válság a részemről. Nem kifejezetten volt kedvem írni, a mindennapokról nem akartam, mert nagyjából egyformák, érdemleges meg nem történt velünk.
A jövőt illetően még nem pontosan tudom, hogy mi lesz, de valószínűsítem, hogy a vízumunk lejártát követően továbbállunk. Ha a helyzet lehetővé teszi, talán újra Kínába megyünk. De ez még változhat.
Ami a blogot illeti, s ez talán a fontosabb, meghatározatlan időre szünetre megy. Ha újra rendszeresen fogok posztolni, feltámasztom, addig pedig esetleg hébe-hóba jelentkezem, ha van valami nagyobb horderejű dolog, vagy épp nincs, de ennek ellenére is kényszerem támad megnyilvánulni.
Még egyszer elnézést ezért, a búcsú nem végleges, de egyelőre konkrétumokkal nem tudok szolgálni. Köszönöm mindenkinek, aki fészen, emailben, kommentben, stb. keresett, aggódott, tényleg nagyon jólesett.
Az újrakezdésig kitartást, s megértéseteket kérem!
-
Forrongó Saigon
Dél-Vietnám központja, egyben az ország legnagyobb városa mindig is annak legzüllöttebb, a káros nyugati hatásoknak leginkább kitett része volt. Ez ma sincs másképp, a tőkebefektetések zöme is ide koncentrálódik, s Vietnám külföldi lakosságának legnagyobb hányada is itt fordul elő.
Ezek a derék expatok persze sokféle funkcióban előfordulnak. Multik dolgozói, elismert szakemberek ugyanúgy vannak köztük, mint hosszabb-rövidebb ideig a környéken bóklászó turisták, s persze elsősorban a kiváló tanáremberek, hiszen Vietnám igencsak pörgő angoltanítási piacán rengeteg külföldi tanárra van szükség.
Ezek a javarészt rendkívül képzett, tapasztalt és elhivatott pedagógusok keményen dolgoznak, s munkájuknak hála a viet ifjúság is fejlődhet. És mégis, hiába minden áldozat, újabb és újabb akadályok gördülnek eléjük…
A napokban szembesültem azzal, hogy az egyik nagy nyelvsulihálózat egészen brutális, megalázó lépéseket kíván bevezetni. Ezek a gonosz kizsákmányolók kitalálták, hogy munkakezdéskor szondát dugnak a szakemberek képébe. Bár erről nem szólt a fáma, feltételezem, hogy alkoholmaradvány kimutatása esetén még valamiféle retorziót is foganatosítani akarnak az amúgy is meggyötört személyzettel szemben. Mintha a másnaposság érzése nem lenne önmagában kellemetlen!
Most képzeljétek el. Ezek a hihetetlenül felkészült és makulátlan pedagógusok hiába méretik meg magukat azzal, hogy egy hátizsákkal bejárják Délkelet-Ázsiát. Az sem elég, hogy fehér bőrt növesztenek, s nagy részük még annyira is képzett, hogy natív beszélője az angolnak.
Valószínűleg azt sem értik, hogy pár sör után a nyelvük is jobban megered, s ez csak javít a munka minőségén.De ez még mindig nem minden! Még olyan terveket is forralnak, hogy negatív drogteszthez kössék a munkavállalási engedély beszerzését!
Az érintettek most zúgolódnak, a facebook csoportok hangosak. Teljes joggal, teszem hozzá. Most mit sajnálják azt a kis dorbézolást? Adnának inkább egy doboz Saigont védőital gyanánt. A trópusokon ez lenne a minimum…
_________________________________________________
Szerzői állásfoglalás az iróniadetektorral nem rendelkező olvasók részére
Jelen blog írója, Veve nem alkoholista, s bár a félévente egyszer előforduló hétvégi kiruccanásai során alkalmanként nem veti meg az alkoholt sem (nagy ritkán még be is rúg), egyáltalán nem esne pánikba, ha szesztilalmat vezetnének be.
Fogyasztási szokásaitól függetlenül azon az állásponton van, hogy se részegen, se másnaposan nem kellene egy dolgozónak sem előfordulnia a munkahelyén, tanárként pedig különösen nem szerencsés dolog. -
Napi cuki: ügyetlen kismalac
Bolond gazdiknak bolond kisállatai lesznek, ezt kell szeretni. A most már három hetes és óriásira nőtt, egyke Dió a függőágy nagy szerelmese. Több-kevesebb sikerrel boldogul.
-
Méghogy a keleti nyitásnak nincs eredménye
Azt már tudjuk egy ideje, hogy a Nyugat haldoklik, a jövő Ázsiában van. Nem véletlen, hogy kis hazánk mindent megtesz, hogy Kína európai hídfője legyen, s természetesen az itteni piacokon kell megvetni a lábunkat is, ha talpon akarunk maradni.
Hogy a fentebb említett politika (mely nem teljesen új, már bőven az aktuális kormánypárt regnálása előtt felmerült) mekkora kézzelfogható gazdasági hasznot hajtott eddig Magyarországnak, arról lehet vitatkozni, de én most nem szeretnék. Helyette inkább örüljünk együtt annak, ami sikerült: Vietnámban a magyar pezsgő nem kuriózum, a Big C nevű lánc Nha Trang-i kirendeltségén konkrétan gyakorlatilag csak ez lelhető fel az import pezsgő kategóriában.
Hajrá!
-
Teljesen nem vesztem el
Újfent kénytelen vagyok mentegetőzéssel indítani, de kicsit megsűrűsödtek a napjaim. Tanítgatok, s férjemnek is lett munkája az idegenforgalom területén – plusz az én régi óráim hétvégente is rá várnak, ha végre beindul a nagy ünnepi leállás után az a suli is. Ez sajnos azzal is jár, hogy ő teljes állásban nincs itthon, így újra a nyakamba szakadt a háztartás vezetése is, amitől már egy kissé elszoktam. Hát, ez van.
A havi egyenlegünk így viszont végre újra megindulni látszik pozitív irányba, aminek őszintén örülök. Beindult az online tanítás is, kínai diákok számára, ami szintén segít lekötni az időmet. Most még elég hektikus minden, de remélhetően rövidesen beáll a nyugalom.
Közben a januárban idehozott másik malacka szülésére is várok már lassan egy hete, ami miatt elég keveset alszom. Remélhetően nem lesz gond, de azért csak akkor nyugszom meg teljesen, ha már lezajlik a folyamat.
Az új lakhely környékén (fenn), a kilapuló kismama (lenn)
-
Nha Trang templomai
Vietnám hosszú és változatos történelme során több vallás megjelent a területén az éppen aktuálisan erős szomszédság befolyásának függvényében. Maguk a viet emberek, akik csak a legutóbbi évszázadokban jelentek meg az ország középső és déli részén, nem rendelkeztek szervezett vallással, különféle népi hiedelmek alapján élték az életüket.
Első viet jellegű államuk i.e. 2700 körül alakult meg az ország északi, s a mai Kína déli területein, de végül két konkurens dinasztia pár száz éves uralma után 111-ben kínai kézre került majd ezer évre. A kínai fennhatósággal együtt megjelentek a kínai vallások is, a konfucianizmus, taoizmus és buddhizmus hármasa, amelyek kombinálódtak a már meglévő népi vallásokkal. Ez a koktél lett aztán a domináns hiedelem, amely a franciák megjelenéséig komoly rivális nélkül irányította a népek mindennapjait.
Mint említettem, a viet vagy natív nevén kinh etnikum csak az ország északi részét, a Vörös-folyó deltáját népesítette be. Az ország közepén Csampa virágzott egészen az 1400-as évekig, míg délen a Mekong-deltát javarészt khmerek lakták, s különböző khmer államok foglalták el.
Csampa (melynek területén feküdt a mai Nha Trang is) történelme során főként hindu befolyás alatt állt. Utolsó területeinek végleges annexiójára 1832-ben került sor, s addigra a vietek legyőzték a khmereket is délen, kolonizálva a mai Vietnám csaknem teljes területét.
A megjelenő franciák aztán Vietnámot hajtották uralmuk alá, s a 16. századtól megjelenő misszionáriusoknak hála a lakosság bő egytizedét meg is térítették.
Ahogy a fentiekből arra számítani lehet, Nha Trang vallási építészete kellően kevert. Még a csam időkből itt maradtak Ponagar több mint ezer esztendős hindu tornyai, a franciák regnálása idején felépült a katolikus katedrális, s végül, de nem utolsó sorban a viet kolonizáció hatására akad pár buddhista épületegyüttes is, bár ezek nem túl korosak.
Megtekintésük a galériára kattintva válik lehetővé.
-
Az új helyen új családtagokkal
Most már egy hete, hogy az új házban élünk, s lassan be is rendezkedünk. Sajnos itt lényegesen kevesebb bútor volt, így pár dolgot vennünk kellett, de így is bőségesen megérte a váltás, hiszen itt majdnem a hatodát fizetjük annak, mint amibe a régi kecó került.
Kisebb is persze, de kettőnknek kényelmesen elég.Mivel nem volt, vettünk egy mosógépet is, s ha már vettünk, akkor egy vízmelegítős példányt. A hagyományos, leginkább semmire nem jó gépekhez viszonyítva több mint dupla az ár, de ez legalább szépen mos. Ráadásul 10(!) év garancia van rá, amihez hasonlót sem hallottam soha odahaza. Csendes, energiatakarékos és még centrizéskor sem moccan. Maximálisan elégedett vagyok vele.
Ugyancsak beszerzésre került egy matrac is, mivel a helyi standard fekhelyek… hát… hogy is mondjam… messze nem elégítik ki egy nyugati ember igényeit a kényelem terén. Szívtam a fogam miatta, de aludtam két évig Kínában kényelmetlen ágyon, nem hiányzott újra. És az a kényelmetlen verzió is már egy messze feljavított valami az originál, az otthoni tornatermi szivacsokhoz hasonlatos matracokhoz képest.
A lényeg, hogy végül egy valóban puha mellett döntöttünk, s nem volt olcsó. De ez van.Az átköltözés egyben a kisállataink átköltöztetésével is együtt járt. Már hatan voltak, s a régi házban a beépített halas medencében laktak, ami értelemszerűen maradt a helyén. Kicsit szűkössé is kezdett válni, különös tekintettel a várható ifjoncokra, akik addigra már elég virgonc üzemmódba léptek az anyaméhben.
Férjem eszkábált végül nekik egy óriási, 240×120 cm-es (a réginél kb. 40%-kal nagyobb) helyet lemezekből, s az új házban már ebbe költöztek be.Épp időben, mert 11-én már meg is született Dió (szintén kislány, így marad). Azóta kiderült, hogy a legutóbb elhozott két nőstény másika is vemhes, így nem is baj, hogy Diónak nem lettek tesói. A várhatóan szintén egy darab újszülöttet tartalmazó almot még várjuk, de már nem lehet sok hátra.
A váltás jó ötletnek bizonyult, jó az új helyen is. És még a bevásárlóközpont is közelebb van.
-
Újév
Perceken belül Vietnámban is beköszönt az új esztendő. Hadd ragadják meg az alkalmat, hogy minden kedves olvasómnak kellemes kutyaévet kívánjak!
-
Költözünk
Egyelőre csak Nha Trang-on belül. A ház túl nagy kettőnknek, nem használjuk ki, s ehhez képest anyagilag sem mindegy a jelenlegi kereset mellett, hogy mennyit fizetünk.
Közben nekem befutott egy új munka itt, pont a régivel átfedésben, de mivel azt férjem tudja csinálni, így már el is tudom vállalni. Felmerült egy puccos magánsuli is, ovis résszel is, az ünnepek után majd meglesem, de nem fűzök hozzá túlzó reményeket.
Most egyelőre ez az állás, egy picit még maradunk Nha Trang-ban, hogy meddig, az majd kiderül. De az új helyet valószínűleg akkor is megtartjuk, ha megyünk valahová, annyira kevés pénzbe kerül. Férjemnek lényegesen nehezebb itt munkát szereznie, úgyhogy ha vállalható távolságon belül cuccolunk valahova, akkor ő hétvégente vissza tud járni az órákat elvégezni, s a lakás bérlésének fenntartása kevesebbe kerül, mint a hétvégére való olcsó szállás. Plusz ez esetben a cuccokat is kényelmesen lehet elhordani.
Napokon belül, még szombatig átcuccolunk, aztán mindjárt beüt a Tết , a vietnámi újév (időpont és gyakorlatilag minden tekintetében megegyezik a kínaival), s három hét pihi jön. Márciustól pedig újult erővel munkálkodás.
