-
Gasztro: Phở
Ez a leghíresebb viet étel, hogy mennyire kiérdemelten, azt kellő tapasztalat hiányában egyelőre nem tudom megítélni. Állítólag északon csinálják a jó féléket, erre nem annyira.
Valamelyik este mindesetre megkóstoltuk a helyit egy tök mezei, nem turistás helyen, darabonként 25000 dongért, vagyis cirka 290 forintnyi összegért. A csirkés verziót választottuk.
A kapott étel határozottan nem rossz, bár az agyonhájpolást egyelőre még nem értem. A lamian szerintem sokkal jobb. A chilli viszont tényleg jó csípős, nekem való.
-
Nha Trangból, kis csúszással
Még ma sincs bekötve az internet, így képek nélkül és röviden jelentkezem. A helyzet még nem teljesen optimális, de már mindenképp írni akartam.
Hétfőn megnéztük, lefoglalóztuk, majd kedden ki is vettük a házat. Nem apró, két szintes, 220 négyzetméteres és egészen klafa. Leszámítva az internetet, merthogy az ígéretekkel ellentétben még mindig nem kötötték be. De holnap már elvileg tényleg. Majd meglátjuk. Addig mobilnet lesz. Alapból is szereztünk már vasárnap, telefonszámmal együtt, de csak 2 Gb a keret, ami így, hogy nincs itthon wifi, hamar elfogyna. Vettünk hát egy 15 Gb-os netes kártyát is, immár a tulaj kontójára, amíg a helyzet rendeződik.
Nha Trangot kettészeli a Cai folyó, s ebben van pár szigetecske. Nem nagyok, s elég egzotikus az úthálózatuk is, mivel nem elég szélesek az autóknak, csak motorozni lehet. Ez nekünk nem baj, mert egyébként sem terveztünk autót venni, viszont cserében sokkal nagyobb a nyugi. A motorok mondjuk a város más részein is dominálnak, de azért arrafelé nem csak azok fordulnak elő.
Szóval, a szigetek egyikén élünk, közel a központhoz, de mégis távol. Két szigeten át vezet az út, s a miénken belül is egy egészen apró utcában lakunk, ahol csak cirka öt ház van, s a két mellettünk fekvő telek is üres. Ezeken sokszor kecskék legelnek, s néha csirkéket is látni. Kókuszpálmákkal is rendesen el vagyunk látva, de a termés betakarítása azt hiszem, erősen meghaladná a képességeinket.
Két napig bérelt motorunk volt, majd végül vettünk egy sajátot. Nyitottunk bankszámlát, s váltottunk pénzt is, amivel egyből lett néhány százmillió helyi fizetőeszközünk. De erről majd máskor, mert mindkettő kifejtős.
Nha Trang eddig egyértelműen kellemes helynek tűnik. A turistás partszakasz szépen karbantartott, beljebb pedig már a jólesően lerobbant viet állapotok uralkodnak. A szigeteken pedig még egzotikusabb a helyzet, a főleg külföldiek által lakott nagy és szép házaktól eltekintve.
Van finom pékáru és másfél literes zérós kóla is, s három nagy bevásárlóközpont is elég széles kínálattal. Élhető méretű, igencsak trópusi klímájú, tetszetős vidék ez.
Csak már legyen normális netünk végre…
-
Chào buổi sáng Nha Trang!
Ígérem, nem lesz több viet nyelvű címadás. Ez amúgy jó reggelt Nha Trang jelentéssel bír.
Nagyon rövid leszek és egyelőre nem is ígérem, hogy az elkövetkezendő egy hét során túl bő lére eresztem a mondanivalómat, mert elég sok a dolog. És még egy kissé fáradt is vagyok, a sajgó vállaimról már nem is beszélve…
Szóval, megérkeztünk időben. Saigonban elég necces volt az átszállás, de végül abszolváltuk. A Vietnam Airlines is teljesen rendben van, s nagyon finom volt a felszolgált menü is.
Nha Trangban voltak apróbb bonyodalmak a szállás elfoglalása körül, de végül ez is meg lett oldva. Az időjárás szuper, meleg van, de egyáltalán nem elviselhetetlen módon, mint Shenzhenben. Fúj a szél, s árnyékban abszolút kellemes. Eddig nagyon is szeretek itt.
-
Zaijian Zhongguo! Chào mừng Việt Nam!
Avagy viszlát Kína (kínai, de egy jó ideje nem engedi a dőlt betűs címeket a blog.hu) illetve üdv Vietnám! Utóbbi viet nyelven.
Ma reggel 7 felé elindultunk shenzheni hajlékunkból, hogy előbb Hongkongba keveredjünk, majd az ottani reptérről elreppenjünk új lakóhelyünk felé. Erre menetrend szerint kicsivel du. 3-at követően kerül sor, s a Vietnam Airlines onnan Saigonba visz minket. Ott a vízumfelvételt követően még reppenünk egy órát Nha Trangba, majd elfoglaljuk a lefoglalt szállást.
Útközben még lehet, hogy felbukkanok, de legkésőbb Nha Trangból jelzem, hogy megérkeztünk. Kínai kalandunk egyelőre véget ért.
_______________________
Vietnámba költözésünk egyúttal egy új nyelv megjelenését is jelenti a blogon. Ezt szerencsére nem írjuk át magyarul, így talán kevesebb fanyalgást szül a pinyinnél. Hanoi, a főváros és Saigon, a déli központ egybeírva kerül majd elő, az összes többi viet név és szó esetén a vietnámi formát fogom használni. Ha tudom, mert egyelőre magam is elég fogalmatlan vagyok.
-
Jó eséllyel megvan a házikó is
Bár ebbe még bezavarhat a hátralévő idő, nem kizárt, hogy addig valaki megelőz bennünket. Bízom benne azért, hogy nem fog, mert már egy hónapja is hirdették a kecót, de éppen balszerencsések is lehetünk.
Előre is lefoglalózhatnám, de azért ezt látatlanban nem szívesen tenném meg. S bár a képek alapján csábító a hely, s nagyon tetszik, élőben azért még lehetnek meglepetések. De azért bizakodó vagyok.
Az ingatlan amúgy két szintes, 220 nm-en terül el és még kertje is van kókuszpálmákkal. Ízelítőnek egy kép is róla nektek. Ha valóban ilyen, szurkoljatok, hogy le ne maradjunk róla.
Ja, és árban a kétharmada annak, amit Shenzhenben fizetünk ezért a kis lukért.
-
A költözés technikai részleteiről
Különösen, hogy Pamacs asszony kérdezte, így illik válaszolni.
Mivel éves rendszerességgel elhagytuk Kínát, s soha nem ugyanott folytattuk, így igazán rengeteg cuccunk nincs. Sajnos még így is több annál, mint amit akár a Qatar munkatársai megengednének.
A Vietnam Airlines nem prémium szolgáltató, így nem is ad a turistaosztályos jegyhez 30 kg-s keretet, csak huszat és elvileg a kézipoggyász is csak 6 vagy 8 kg.Óhatatlanul felmerül, hogy mit kezdjünk. Az opciók egyszerűek: vagy viszünk magunkkal mindent és fizetjük ennek az árát, vagy csak ami befér, a többi marad, s majd veszünk újat. Szerencsére a kínai posta ilyen viszonylatban egész kellemes árakat kínál, így minden nincs veszve. Bár egyelőre csak a weboldalukon tájékozódtam, ha az infók igazak, akkor egy cirka 20 kg cuccot velük juttatunk el a célállomásra.
Bízok azért a legacy légitársaságok rugalmasságában, így remélhetően 23 kg-val még feljut az a bőrönd, s mellé még vettem 10 kg kiegészítést is előre a kis gurulósra. Így összesen talán fel tudunk adatni 55 kg cuccot, s a kézikkel még elviszünk egy 15-t, ami együtt már 70.
Ami velünk nem fér el, azt meg szelektáljuk, s egy maximum 20 kg erejéig elcsomagoljuk és rábízzuk a postai kézbesítésre.Ez utóbbi feltehetően hajót jelent, s úgy legalább 2 hetet, mire odaér a cucc, de ez nem is lesz sürgős. Addigra már remélhetően lesz hova kipakolni a beltartalmat.
Hát, ilyen egy költözés felénk. Szerencsére nem stresszes, mert alig van valamink. Bútor például egy darab sem. De egy „valódi” költözésbe valószínűleg belepusztulnék. Vagy mindenki más körülöttem…
-
Megvannak a papírok és a repjegy is
Egy kicsit eltűntem, de közben intézkedtünk is. Vietnám a bolygó azon kevésbé szerencsés országai közé tartozik, ahová kell vízum, de a csoporton belül a szerencsésebbek egyike, mivel ezt érkezéskor is be lehet szerezni.
Annyi nehezítés persze van a dologban, hogy csak úgy a semmiből felbukkanva ez nem jön össze, először igényelni kell egy approval letter-t, amit aztán kinyomtatva magunkkal kell hurcibálni. Ezzel engednek csak fel a Vietnámba tartó gépekre, s a reptéren ennek birtokában állítják ki a megfelelő vízumot a jelöltek útlevelébe.
Szerencsére ez az igénylés online lezavarható, s jelen szabályozás hatálya alatt a turista mellett üzleti vízumok is beszerezhetőek így, utóbbiak akár egy évre is. Ez az egy éves üzleti vízum ráadásul az érvényességi idején belül folyamatos tartózkodásra jogosít, vagyis akár egy évig nem kell elhagyni az országot, hacsak kedvünk nem tartja.Az approval letter tehát hamar elkészült, s ennek birtokában ma a repülőjegyeket is megvettem. Az Air Vietnammal utazunk majd, Hongkongból. Lesz egy kétórás szünet Ho Chi Minh-városban, de ezalatt legalább be tudunk csekkolni a belföldi járatra és fel is tudjuk venni a vízumunkat.
Nha Trangba majd október 7-én este nyolc után érkezünk, ami itt már több mint kilenc, mivel a vietek a nem a pekingi időzónát használják.
Két hétre foglaltam több részletben, lemondható módon szállást, az alatt remélhetően találunk házat magunknak.
Jó lesz ez, bárcsak minden ilyen simán menne!
-
Októberben tehát Vietnám jön
Az előzetes tervekkel ellentétben nem várunk februárig, hanem már 16 nap múlva Vietnám felé vesszük az irányt. A hirtelen döntésnek több oka is van.
Már többször elgondolkoztam rajta, hogy mi lenne, ha férjemnek nem hosszítanánk vízumot és inkább lelépnénk hamarabb, de ez csak gondolat maradt. Mehetnékem volt ugyan, de azért racionális típus vagyok és sem az én vízumom árát nem szerettem volna elpazarolni (nekem még van cirka fél évem), sem az itteni jövedelemről lemondani addig, míg lehet.
Hogy végül mégis megindulunk, annak leginkább vízumos okai vannak. Az eredetileg betervezett maláj opció most épp felfüggesztés alatt áll, elvileg október 28-ig. A férjemnek 7-én jár le a vízuma, így addig nem tudunk várni. Megoldható lenne ugyan, hogy HK-n keresztül szerzünk egy (szerencsétől függően 1 vagy 2 hónapos) papírt átmenetileg, s október végén megyünk Malajába, de ez ugye még újabb költség, ráadásul egyet éjszakázni kéne Hongkongban hozzá.
További bónusz, hogy amennyiben október 28-tól mehetnénk is az új vízumért KL-be, az új verzió drágább, mint az eddigi, ráadásul mivel fél évre szól, akkor meg azt nem tudnánk végig kihasználni. És ráadásul arra sincs tulajdonképpen semmi garancia, hogy tényleg tudunk akkor szerezni vízumot.A lényeg, hogy úgy döntöttem, nem variálgatok, akkor inkább induljunk neki Vietnámnak hamarabb. Férjem most kapott extra 2-3 havi fizura ígéretet a cégtől, ez önmagában elég arra, hogy egy akár egy évet is lehúzzunk ott mindenféle helyi jövedelem nélkül, anélkül hogy egyéb meglévő forrásainkhoz hozzányúlnánk.
Merthogy, ha már lúd, legyen kövér alapon arra is jutottam, hogy Nha Trangban (ide megyünk Vietnámon belül) egy évre telepszünk le első körben fél év helyett.A vietnámi vízumigénylésünk már folyamatban, a napokban intézek majd mindent szép lassan. Október 7-én pedig el is húzunk, előreláthatóan Hongkongon és Saigonon át.
Ennyi egyelőre. Majd szórakoztatlak benneteket a részletekkel.
-
Malajzia megint elmarad
Majd holnap részletesebben is megírom, most csak a lényeg jön. Már októberben költözünk Vietnámba.
-
Megyünk Vietnámba!
A blog olvasói törzsgárdája feltehetően már hozzászokott a hirtelen hozott döntéseimhez meg hogy időnként variálgatok is. Nos, jelentem, amennyiben valami extrém váratlan dolog nem történik – pl. belémszeret egy jóképű (haha!) kínai milliárdos, aki vesz nekem egy villát és még férjemuramat is megtűri szeretőnek, akkor bizony Vietnámban folytatjuk az életünket. Na jó, az emlegetett milliárdos feltűnése esetén is.
Agyaltunk, kutattunk, infókat szereztünk és végül erre jutottunk. Ha a vízumos szituáció rendeződik errefelé, akkor is mehetnékem van, ugyanis ki akarom próbálni a déli szomszédot. Kezdetben, helyben tapasztalatlan, nem natív angoltanárként a két nagyváros tűnt értelmes lehetőségnek: a főváros, Hanoi vagy a még nála is nagyobb déli központ, Ho Chi Minh-város, vagy ha úgy tetszik, Saigon. Ezekbe viszont tényleg csak akkor mennék, ha itt nagyon nem jól alakul a helyzet. Eleget éltem már óriásvárosokban, a fenének sem hiányzik. Szemeztem viszont az ország tengerparti részével…
Ezek a területek kevesebb ember otthonai és a fizetések, bevételek sem érik el a nagyvárosi szintet. Viszont van tenger, napsütés, nyugodt élet. És mint azzal szembesültem, meghökkentően barátságos ingatlanárak. Úgy döntöttünk, hogy ezt muszáj kipróbálnunk. Egy közepes, félmilliós üdülővárost néztünk ki, ahol pezseg az idegenforgalom, rengeteg a turista, élhető méretű, de mégis rendelkezik az élet nyugati szemmel szükséges kellékeivel. A tanítási piac kicsit nehezebb, de nem lehetetlen, s vannak lehetőségek a turizmus terén is.
Arra jutottunk, hogy február végén költözünk. Első körben fél évre. Kalkuláltunk, a helyi árakat, kiadásokat figyelembe véve egyikünk 1-1,5 havi céges jövedelme fedezi a költségeket erre az időre még akkor is, ha helyben semmilyen bevételt nem generálunk. Fél év elég ahhoz, hogy feltérképezzük a lehetőségeinket. Ha esetleg nem tűnik rentábilisnek, utána még cuccolhatunk Hanoiba (Saigon valahogy nagyon nem szimpatikus, kapásból kilőttem) vagy akár vissza Shenzhenbe is.
Hogy a viszonyokat szemléltessem: havi 40-70 ezer magyar pénzért nyugati szemmel is mutatós, 2-3 hálószobás komplett családi házakat lehet bérelni nyugodt, kényelmes helyen, a civilizációt jelentő nyugati bevásárlóközpontoktól 10-15 percre. A világ top 30 legszebb tengerpartjai közé rendszeresen beválasztott partszakasztól hasonló távolságra.
Hogy pontosan hogy alakul majd ott az életünk, azt még nem tudom, de a legrosszabb, ami történhet, hogy minimális költségvetéssel nyaralunk egy fél évet. Ennél kevésbé kellemes dolgok is tudnak történni az emberrel.
Október második felétől, ha megjártuk Malajziát, nekifekszek a viet nyelvnek, hogy ne legyek teljesen bamba, ha megérkezünk. A családlátogatást is majd már Vietnámba időzítjük, jó lesz ott nekik is.Hát ennyi egyelőre. A részleteket majd apránként hozom. Most az elkövetkezendő fél évre kell koncentrálni, még stabilabb alapokat kiépíteni ahhoz, hogy odaát, ha a lehetőség kecsegtet, tudjunk valamibe önállóan is kezdeni.
A Szecsuánblog országot fog váltani.