Bár kedden az „ovisok” egészen jól teljesítettek, a másik óvodai angoltanári osztály, akik szerdánként vizsgáznak, ezúttal sem tett így.

A nagyon gyorsan lezavart vizsga eredményeként 13-an véreztek el (kettő el se jött, köztük az egyik olyan fiúka, akinek még esélye is lett volna átmenni – amúgy rajta kívül egy üzleti angolos srác kivételével az összes hímnemű diákom megbukott), s mindössze hatan érték el a minimumot jelentő 60 pontot, ebből hárman épphogy.

Ez volt az idei vizsga mélypontja, de ez tényleg nem az én hibám.

Egy diák ma jön, mert beteg volt, de az már kijelenthető, hogy az osztály nagyobbik fele újrázhat. 31-nek nem sikerült, szemben a 22-vel, akiknek igen.

Siralmas.

Már biztosan unalmas újfent a vizsgákról olvasni, de mostanság e körül zajlik az életem, szóval ezzel kell beérnetek.

Ezúttal az ovis angoltanári csoport meglepő eredményt produkált. Talán valamennyire eljutott hozzájuk az előző hetek híre, talán csak erre az utolsó hétre jutottak a legkevésbé vacak diákok, mindenesetre a 18 leányból „mindössze” hatan nem feleltek meg, s közülük kettő el sem jött.

A többiek egészen jók voltak, hatan a 90 pontot is elérték, s egyikük egészen 96-ig jutott. Érdekes módon pont ő volt betojva legjobban.

Szerdán (nálam ma, nálatok holnap) jön a másik ovis csoport maradéka, kíváncsian várom, náluk is hasonló lesz-e a tendencia.

Sajnos egyértelmű választ még mindig nem tudok azzal kapcsolatban, hogy meddig tartunk órákat, így lehet, hogy a héten még nem ér véget a suli. Ha jövő héten is még meg kell tartanom őket, úgy azokat az eredményhirdetésre fordítom, valami kis aprósággal a legjobban teljesítők részére. Mert azért voltak olyanok is.

Szerdán az „ovisok” újfent elkápráztattak. A 14 egyedből nyolcat voltam kénytelen buktatni, így hacsak a jövő heti utolsó körben nem történik valami csoda, akkor erősen vélelmezhető, hogy ennek a két osztálynak nagyobb hányada újrázhat jövőre, mint ahánynak nem kell. 
Sajnos tényleg nem rajtam múlik. A vizsga könnyű, ráadásul, mint azt több gyengébb képességű diákom esete is bizonyítja, nyelvi készség nélkül is teljesíthető (nem is rossz eredménnyel), ha fordítanak elég időt a felkészülésre.

Javier ezúttal azt találta ki, hogy ebben a félévben nem buktat meg senkit. Valamit magyarázott az új gyakorlat ideológiai hátteréről, de gyaníthatóan nem lehetett túl logikus, mert nem emlékszem rá. Mindenesetre azoknak a kölyköknek, akik amúgy elhasaltak volna nála (sokan lennének), felajánlja, hogy megadja nekik a minimumot jelentő 60 pontot, amennyiben ezt választják. A másik opció az lenne, hogy komolyan veszik a tárgyat és inkább megbuknak, csak hogy jövőre jobb eredménnyel mehessenek át. Vagy mi. Tudom, zavaros. Nekem is. Mindenesetre eddig mindenki a 60 pontot választotta.

Én nem vagyok ennyire engedékeny, mint az elmúlt két hét példája is mutatja. Ma a business english és az english education csoportok jöttek. Így a második körön túl csak megerősíteni tudom, hogy a leendő angoltanárok sokat fejlődtek, mert amíg az elmúlt szemeszter végén egyértelműen az üzleti angolosok voltak a legjobbak, ezúttal egyáltalán nem.
Az angoltanárok közül mindössze egy nem érte el a minimumot ma, s még ő is 50 pontot szerzett, ezzel szemben a business csoportban 6-an is rosszul szerepeltek a mai 17-ből. Jó, ez az „ovisokhoz” képest meseszép, de azért nem lehetnek rá büszkék.

Most keddig megint semmi dolog. Aztán ha minden igaz, a jövő héttel valószínűleg véget is ér az itteni munka.
Már nem bánom.

Az ovis angoltanári csoport ma sem remekelt, a 17 vizsgázóból 10-en elhasaltak. Egyik-másik neki se futott, volt aki olvasni próbált, s megint mások ugyan próbálkoztak, de hiába.

Akadt azért két 97 pontos lányka is, picit morci voltam, mert mindketten az utolsó fél percben húzták be azt a néhány hibát, holott már reméltem, hogy maximális pontszámot is kioszthatok végre. Egy 94 pontos eredmény is akadt, újabb bizonyítékát adva annak, hogy felkészüléssel egészen jó eredményeket el lehet érni.

Az osztály legjobbja is ma vizsgázott, de rá egyáltalán nem voltam büszke. Bár kétségtelenül gond nélkül megszerzett 90 pontot, de tőle azért ennél lényegesen jobbat vártam, különösen, hogy a legkönnyebb tételt sikerült bemákolnia. Feltehetően nem erőltette meg magát a felkészülés terén, így ezt saját kútfőből hozta. Szerintem azért ő sem lesz teljesen boldog tőle, de tagadhatatlanul így is a sikeresebb nebulók sorát gyarapítja.

Holnap megint ovisok jönnek, a másik két osztály 2. csoportja. Kíváncsian várom, többen mennek-e át a vizsgán, mint nem. A téteket magyar idő szerint éjfélig lehet megtenni, a nyertesek erkölcsi elismerésben részesülnek.

Miután a múlt héten a turizmusos osztály első fele minden probléma nélkül lezavarta a vizsgát, így igazán nem gondoltam arra, hogy ennyire gyatrák lesznek az osztályok ezen a héten. Az óvodai angoltanáros osztályok legalábbis nagyon vackok.

Tegnap kezdtem az 1-2. osztályból összevont csoport első harmadával. Ma reggelig úgy gondoltam, hogy az ő teljesítményüket nehéz lenne alulmúlni.

A 15 lánykából akkor öt nem ment át, ma viszont a 3-4. osztály első, 18 fős adagjából többen hasaltak el, mint ahánynak sikerült. Ez mondjuk nem volt annyira különös, miután a tíz buktatottból heten meg sem próbálkoztak a tételükkel. Mivel így érdemben csak 11 embert kellett meghallgatnom, fel is gyorsultak az események, hamar a végére is értünk.

Hogy a jó dolgokról is szó essen: kedden öten értek el legalább 90 pontos eredményt. Közülük egyre kifejezetten büszke voltam, mert bár láthatóan nem sok köze volt az angol nyelvhez, vagy épp ahhoz, amit előadott, de becsületére váljon, hogy szépen bemagolta a szövegét, s még nyelvtani hibák sem nagyon voltak benne.

A ma reggeli felhozatalból négyen érték el a 90-es álomhatárt, egyikük 96 pontot szerzett. A többiekhez képest meseszép volt a mondandója, de hozzá kell tenni, hogy a múltkor a blogon is publikált, azóta is megfejtetlen sms szerzőjét is benne tisztelhetjük.

Nem is bánom, hogy délután megint a turizmusos csoportom jön. Rámfér némi felüdülés ezek után. Őket nem féltem egyáltalán.