Ma villámgyorsan lezajlott a turizmus szakosok vizsgája. Jó, eleve nem volt hosszú a teszt, mindössze 30 kérdést pakoltam bele, de becsületükre szóljon, hogy nem is húzták sokáig az időt a kitöltéssel. Még az utolsóként távozó leány is végzett kevesebb, mint 40 perc alatt.

Amúgy meglehetősen könnyűre sikerült, bár ahogy elnéztem egyik-másik beadott művet, ennek ellenére sem valószínű, hogy lesz köztük tökéletes.

Most épp a MICE-os csoport vizsgakérdéseit készítem, nem túl nagy lelkesedéssel, de így jár az, aki az utolsó pillanatra halogatja a dolgokat.

Már meglehetősen unom ezt a félévet, bevallom. Szerencsére a mostanin kívül már csak 5 hetet kell tanítanom. Már mennék Xinjiangba. 

Sajnos a múlt héten kissé elhavaztam, így most egyben zúdítok ide egy adagot a vizsgákról.

A bukások száma még egészen kezelhető eddig, mindössze 11-en ismételnek eddig, a cirka 100 diák közül. Az arány egyre javul, ahogy rájöttek arra, hogy bizony meg lehet bukni, s időnként nem is csak a nagyon gyenge tanulóknak.

Múlt héten történt még, hogy a legjobb osztályom sorra kerülő darabjából hárman is elvéreztek, de a maradék öten sem lehettek büszkék magukra. Csak egy legény volt, aki tisztességesen felkészült, de sajnálatosan ő sem ért el túl magas pontszámot, miután az ő produkciója meglehetősen rövidre sikerült.
A meglepetést mégsem ő okozta, hanem egy másik srác, az egyik legjobb diákom. Én nem annyira lepődtem meg az első fél perc után, de neki eléggé fennakadt a szeme, amikor kiderült, hogy nekifuthat az utolsó esélyt jelentő két topiknak. Miután ezekben sem volt meggyőző, megbuktattam.

Ebből aztán lett némi értetlenkedés, még az osztályfőnöke is kifejezte az aggályát egy diáklányomon keresztül, de szerencsére a döntés joga az enyém. Minden érintettel tisztáztam, hogy a kielégítő nyelvtudás nem elegendő. A legény egyértelműen nem készült fel. Ennek ellenére, mivel amúgy tényleg jól beszéli a nyelvet, folyamatosan nyomta a rizsát, csak épp irreleváns vagy nagyon általános dolgokról, amik épp az eszébe jutottak.

Miután egy szóbeli teszt esetében a teljesítmény értékelése mindig szubjektív kissé, így ennek a jogát fenntartom itt is. De azt jó előre közöltem is velük, hogy felkészülés nélkül nem fognak átmenni. Nem tagadom, hogy volt nem is egy olyan diákom, aki jóval rosszabb volt nála. Nem kevés esetben alig értem, hogy miről beszélnek, annyira rossz a kiejtés, s emellé még rengeteg nyelvtani hiba is társul. Mindazonáltal többre értékelek egy abszolút tehetségtelen diákot, aki érezhetően végiggürcölte az előző hetet, hogy magához képest kimagaslóan teljesítsen, s megszerezze a 60-70 pontját, mint azt, aki bele se szagolt az anyagba.

Szóval megbukott, s ezt azóta sem bánom. Annak függvényében meg különösen nem, hogy azóta még jobban készül mindenki, olyan diákot már tényleg nem találok, aki nem tanult volna a vizsgára, legfeljebb a készségeik színvonala tér el.

Egy fiúcskára még kíváncsi leszek. Ő is a legjobbak közé tartozik, egy másik osztályban. Az utolsó néhány órán, amikor már a vizsgára készültünk, egy órára sem készült. Ha ez kitart a vizsga alatt is, ő sem számíthat túl sok jóra.

Holnap kezdődik a vizsgaidőszak.

Legalábbis nálam. Hivatalosan csak a félév utolsó hetén kerül rá sor, de mivel az én diákjaim szóban kell, hogy teljesítsék a követelményeiket, így valamivel hamarabb belekezdünk, hogy jusson mindenkire idő.

Két osztályom első néhány szerencsés tanulója kezd holnap, remélhetően sikeresen. Az egyik adag a kedvenc osztályomból való, velük nem hiszem, hogy lesz gond – a másik viszont pont a leggyengébből. A kontraszt éles lesz, attól tartok.

Remélem, nem bukik senki, de ez nem rajtam fog múlni. Már kezdtek variálgatni is a héten, többen is írtak, hogy nem lehetne-e másik időpontban, valamikor később, de kategorikusan elzárkóztam ettől. Egyrészt maguk választották ki az időpontokat, másrészt kezdtek volna neki hamarabb a felkészülésnek.

Az első eredményekről majd holnap beszámolok.