Eredetileg úgy terveztem, hogy még reggel elindulok, itt leszek, aztán este szépen haza is megyek.

A valóság aztán másképp alakult, mivel reggel semmi kedvem nem volt megmozdulni és készülődni.
Miután kellő komótossággal felkeltem, magamhoz tértem, tettem-vettem, már lassan dél lett, így arra jutottam, hogy ha valóban elindulok, akkor Wuhanban töltöm majd az éjszakát.

Tegnap már nézegettem vonatokat, de mivel ilyen rövid távról van szó, így nem éreztem szükségét, hogy jegyet is vegyek. Ötven percet kibírok akkor is, ha nincs hova ülnöm.
A másik figyelmetlenséget akkor követtem el, amikor csak a reggeli vonatokat nézegettem meg. Délelőtt ugyanis akad legalább 5-6 szerelvény Xianning vasútállomása és Wuhan közt.

Délután azonban, mint erre ma jöttem rá, fél háromkor majd leghamarabb csak este 7-kor akad vonat. Az összes többi ugyanis Xianningbei állomásról indul, ami tőlünk erőteljesen kiesik, ráadásul a jegyár is a duplájába kerül, mivel nagysebességű szerelvényeket járatnak rajta.

Nem volt mit tenni, gyorsan összekaptam magam, s egy óra körül el is viharzottam a vasútra, s bár egy óra az út, odaértem időben. Csakhogy jegy nem volt. Ülőhely nélküli se. Xianninget ugyanis hosszútávú vonatok érintik, így bőven van utas. A mai fél hármas valahonnan Peking felé ment épp.

Miután itt Xianningben (mint azt a májusi látogatásomból tudom) meglehetősen komolytalan az állomáson az ellenőrzés (a jeggyel nem rendelkező kísérőim is gond nélkül kijutottak velem a peronra), így első nekifutásra gyorsan berobogtam a váróba. A jegyellenőrző részen céltudatosan tartottam előre, így, bár a vasutas próbált valamit mondani, menet közben le is tett róla.

A peronra való kiengedésnél még egyszer ellenőriznek, de nem tartottam tőle, hogy külföldiként gond lenne átjutnom. Azt viszont nem tudtam, hogy mire számíthatok a vonaton az ellenőrzéskor és Wuhanban a kijáratnál. Félreértés ne essék, nem bliccelni akartam, hanem valami alternatív jegyvételt kieszközölni a kalauznál, de kezdtem elbizonytalanodni, hogy esetleg nagyobb büntetés is lehet a dologból. Mialatt vacilláltam, a kijelző is átíródott, s belebegtetett egy fél órás késést, így aztán úgy döntöttem, inkább lelépek én is.

Az állomás épülete előtt állt egy busz, Wuchang felirattal. (Wuchang Wuhan egyik része, annak idején három város, Wuchang, Hankou és Hanyang egyesítéséből jött létre. A városrészeket egymástól víz – a Jangce és egy mellékfolyója – választja el egymástól.) Sok választásom nem lévén, felszálltam, s azzal jöttem idáig. A busz ugyan duplájába került, de ez van.

Ideérve aztán megkerestem a metrót, majd onnan már sínen voltam, s jöttem egyenesen a hotelbe. A szomszédos nagyboltban vettem bagettet és egy kb. negyedkilós kenyeret, mindegyik nyugati, normális ízű pékárú. Ami még maradt belőle, azt reggelire befalom, s majd hazatérés előtt cuccolok be belőlük egy szép adaggal holnap.

Az állatkert után.