-
Közelednek a vizsgák
Azért még viszonylag odébb vannak, de annyira már nincsenek messze, hogy lassan elkezdjem kiosztani a tételeket és egyúttal el is kezdjük a felkészülést.
Néhány osztállyal még van 1-2 függőben lévő óránk, amiken előbb túl kell esni, de az egyik végzőseimmel már holnap nekikezdünk. Velük minden héten két órám van, s mivel a létszám is alacsony, így szétbontani sem kellett őket, ergó velük van messze a legtöbb időm.
Az esedékes topikok ezúttal azért túlmutatnak a korábbi, meglehetősen gyermeteg témákon, amikkel Xianningben dolgoztam, de ez egy jobb suli, jobbak a nebulók is, így az elvárásaim is indokoltan magasabbak.
Mind a tíz tétel a turizmus és vendéglátás vonalán mozog, s nem is feltétlenül könnyűek. Annyira legalábbis nem, hogy pusztán remek angoltudással abszolválni lehessen őket, mindenképp kell hozzá felkészülés, utánajárás.Bár a kínai diákok szorgalmáról ódákat szokás zengeni, a gyakorlatban ez nem feltétlenül állja meg a helyét, különösen nem a felsőoktatásban. A középsuliban tényleg muszáj keményen hajtaniuk, de mivel minden erre ösztönzi őket, s gyakorlatilag egyáltalán nincs szabadidejük, órájuk annál több, így ezt nem is igazán tudják kikerülni.
Az egyetem már egy másik dolog. Itt lényegesen kisebb kontroll alatt vannak, a légkör lényegében nem sokban különbözik a nyugaton megszokottól, így aztán azt csinálnak, amit akarnak, s a szabadságuk áll a tanulás tekintetében is. Ez jól megmutatkozik a vizsgákon is: kényszer nélkül nem nagyon veszik a fáradtságot a rendes felkészülésre.
Xianningben is ez volt. Egyik-másik osztályomból többen buktak, mint ahányan átmentek, s abban is biztos vagyok, hogy itt is elég sokan el fognak vérezni, de ezen könnyű szívvel túlteszem magam, mert – ahogy azt már kifejtettem korábban – a vizsga teljesíthető, ha készülnek rá, még gyenge nyelvi képességek mellett is.
A kiadott tételekből egyet-egyet átnézünk majd minden órán, s lehetőségük lesz egyelőre tét nélkül ki is próbálni magukat. Miután erős a gyanúm, hogy a próbálkozók zöme nem fogja megütni a mércét, s ezt közölni is fogom velük, talán ennek hatására összekapják magukat, s az igazi vizsgán már jobban szerepelnek.
Vagy nem, de akkor majd legfeljebb megpróbálják jövőre is.
-
Piacozni jó – a kutyáknak nem feltétlenül
Kínában piacozni mindig szerettem, kellemes élmény. A választék bőséges, az áru szép, s az egész jólesően lepukkant körülmények között működik.
Az itteni szupermarketekben nem sűrűn lehet kapni szalonnát, ennek orvoslására indultunk ma meg szerencsét próbálni a közeli piacra. Ahogy azt vártam, találtunk nyers példányt bőséges mennyiségben, de még egy helyütt füstöltre is bukkantam, ami itt Hubeiben nem gyakori, s boltban egyáltalán nem kapni. Annak idején Fengjieben elég széles körben elérhető volt a kis hentesüzletekben, piacokon, de áruházakban ott sem. Ez viszont Wuhan, erre tényleg nem egyszerű belebotlani.
Xianningben láttam még egy alkalommal kutyát az egyik piacon. Na nem házikedvencet, s nem is túl életvidámat, miután már levágva és szétbontva várta a fogyasztókat. Itt ilyesmi nem volt, ellenben két kis beülős hely is kutyahúsról szóló felirattal reklámozta magát. Az az osztályonkénti 1-2 diákom, aki már evett kutyát, azt mondják, finom, de attól tartok, a belém ivódott tabuk vannak annyira erősek, hogy ennek magam ne járjak utána.
A vásárolt füstölt szalonnának viszont nagyon örülök, rendszeresen fogok odajárni. Még néhány kép a piacról lejjebb.
-
A városról és a környékről
Egy ideje már tervezgettem egy efféle térképes posztot (már legalább két hete), de valahogy egyszer sem vitt rá a lélek, hogy legyártsam. Így sem lesz egészen olyan, mint amilyennek megálmodtam, de minden nem jöhet össze.
Wuhanról is volt már egy bejegyzés a blogon, így ebbe részletesen nem mélyedek bele újra, mindenesetre Wuhan a legnagyobb kínai városok egyike, mintegy nyolcmilliós lakossággal. A nagyság természetesen relatív, a három óriáshoz képest lényegesen le van maradva, de benne van a top10 második felének élmezőnyében, Közép-Kínában meg vita nélkül messze a legnagyobb település.
Ezzel egyúttal az országon belüli elhelyezkedése is tisztázva lett, de szemléltetés céljából itt egy kép. A pirossal jelölt pötty Wuhan.
Mint látható, a Jangce szeli ketté. Kicsit közelebbi térképen eképpen fest.
Mint a fenti kép mutatja, nincs hiány errefelé állóvizekben, gyakorlatilag mindenfelé tavak szabdalják a tájat. Mi egészen közel lakunk a külső körgyűrűhöz, a város nagyjából eddig tart.
A délen lévő, nagy, kék színű, Jiangxia nevezetű kerület a miénk, s ha ezt a képet összehasonlítjátok a fentivel (a tavak alakja alapján nem lesz nehéz), jól kivehető, hogy bár valóban kinn lakunk a központtól távol, a tényleges közigazgatási határ még rohadt messze van. Az a néhány belső, kis méretű kerület jelenti a tényleges városmagot.
Az utolsó térkép már a közvetlen lakóhelyet jelzi a blogon eddig sűrűbben emlegetett helyek feltüntetésével. Így, ha igény van rá, könnyebben elképzelhető, mi merre van. A jelmagyarázat a térkép alatt.
Nagy piros kör: kampusz.
Kis zöld csillagok lentről felfelé: a ház földszintjén, az északi főbejárattal szemben fekvő és a még nagyobb szupermarketek.
Narancssárga csillag: az újonnan nyílt, közeli McDonald’s
Kék kör: a Wuhan–Xianning gyorsvasút hozzánk közeli megállója.
Rózsaszín kör: Walmart.
Szürke kör: Optics Walley tér, a metró végállomása.Utóbbi három pötty mind-mind egy észak-déli irányú út mentén helyezkednek el, a kék a felső zöld csillaggal egy magasságban. Ha esetleg elsőre nem találjátok.
Tehát erre élek…
-
Még képek
Ahogy hűsül az idő, elkezdtem használni a lakás hátsó bejáratánál lévő kis előteret dohányzási célra (az erkély helyett). Merthogy két bejáratunk is van, ez a második a konyhából nyílik.
A kis előtér ablaka a ház oldalán van, eképp ebben az irányban is gyárthatók fotók. Ilyen a kilátás.
-
Hot-pot Wuhanban is
Szombaton találkoztunk néhány diákkal. Csak egyikőjük volt a tanítványom, a többieket a nyelvsuliból ismeri, ahol mindannyian tanulnak. Ez utóbbi nem olcsó intézmény, számukra három hónap (hetente kétszer 3 órával) 5000 yuanbe, cirka kétszázezer forintba került.
Bár állítólag nincsenek külföldi tanerők náluk (ez a külföldiek sokszor szedett-vedett mivolta miatt nem feltétlenül baj), a helyiek viszont jók, amit alátámaszt, hogy a jelenlévők egész összeszedett kommunikációra, s relatíve elfogadható kiejtésre voltak képesek.Az összeröffenést az iskola könyvtárának kávézójában kezdtük el, ami egy kellemes, hangulatos hely, úgy heti kétszer be szoktunk ülni meginni egy feketét. Valódi kávéjuk van, ami ideát nem feltétlenül magától értetődő.
Itt végezve invitáltak minket vacsizni, így egy, a sulival szemközti oldalon lévő hotpotozós helyre keveredtünk.Ahogy az lenni szokott, ha éttermi evészet van, rengeteg a fogás is, ezúttal sem volt másképp. A kiadós és laktató táplálkozás galériába szedve tekinthető meg a lenti képre kattintva. Keressétek meg a képeken a békát is. Bőrrel együtt járt, amely meglepő módon, bár színes, ízre teljesen korrekt, nagyjából semmi eltérést nem mutat a csirkebőrtől.
-
Mindennapi apróságok
Véget ért az idei bürokratikus kör is, a múlt héten végre elkészültek a tartózkodási engedélyek, s megkaptam a szakértői igazolványomat is. Egy évig ilyen téren pihi lesz már.
Opcionális házhoz menés a pofonokért azonban még akad. Régi siralmam volt a netes vásárlás kínai kivitelezése. Oké, a bankoktól beszerezhető usb-s kütyü megoldást jelent, de sosem szerettem használni, mert aránylag macerás, s manapság, az okostelefonok világában eléggé ósdi kezelése a problémának.
Kínaiként a helyzet könnyen orvosolható lehetne. Ott van az egyre elterjedtebb wechat-es (kvázi helyi facebook) fizetés, de a regisztrációhoz kellene kínai személyi igazolvány, ami nekem értelemszerűen nincs.
A másik, amúgy is lényegesen szélesebb körben, a kínai weben gyakorlatilag mindeütt használható módszer az alipay.
Külföldiként ide sem egyszerű regisztrálni, mert alapértelmezésben ehhez is szükség volna személyire. Némi kínai nyelvismeret, s az oldal kitartó böngészése mellett a külföldieknek szóló lehetőség is kibogarászható, de nem egyszerű.Nagy nehezen azért átvergődtem magam a felületen, a regisztrációval boldogultam is, a hitelesítés azonban már egy másik történet. Kínaiaknak ez sem nagy kunszt, számukra elég, ha megadják a kártyaszámukat, s az adataik egyezése esetén máris hozzárendeli a rendszer azt a felhasználónevükhöz.
Külföldieknél ez sem így zajlik. Nekünk többek között beszkennelt útlevéloldalakat is virítani kell, s a számlaadatok megadása sem elegendő. Az alipay esetünkben küld egy aprócska összeget a számlára, ennek pontos összegéről még nyilatkozni kell.
Már, ha eljut idáig az ember.
Én egyelőre megrekedtem a regisztrációnál, mivel a rendszer a bank kiválasztásánál nemes egyszerűséggel nem kínálja fel az ABC-t, hiába az egyik legnagyobb, országos bank. Helyiek az ABC-s kártyájukat is ugyanúgy használhatják.
Némi mérgelődés után aztán inkább átbogarásztam a listát, s el is mentem a hozzánk legközelebb lévő, Industrial Commercial Bank of China (ICBC) fiókjába. Cirka háromnegyed óra ügyintézés után a bankos fiatalember feladta a küzdelmet, s elnézést kért. Pontosan nem értettem, miért is hiúsult meg a számlanyitás, de ahogy elnéztem, ő sem.
Kellően tanácstalan feje volt, telefonálgatott is, a fiókvezető is ott okoskodott, de beletört a bicskájuk.Van még két lehetséges bank elérhető közelségben, ma majd bemegyek a Bank of China-hoz (BOC). A BOC a legnemzetközibb kínai bank, meg egyben a jegybank is, szóval remélhetően megbirkóznak a feladattal, ha már olyan hatalmas fegyvertényekre is képesek, mint a valutaváltás.
Hogy aztán az új számlám birtokában sikerülni fog-e az alipay-jel való összekapcsolódás, az majd kiderül. Mindenesetre már kissé kezdem unni a dolgot, úgyhogy ha ez sem működik, akkor hagyom a fenébe, s marad az USB-s banki kütyü. Hamarosan kiderül…
-
Kicsi gasztro: bizarr kacsa
A napokban ezt a szépséget sikerült megfigyelnem bevásárlás közepette. Megkóstolni nem volt szerencsém, így erről nem nyilatkozhatok (majd talán Virág), de ránézésre kifejezetten mókás darab.
-
Lassan elmúlik a nyár
November felé közeledve már időszerű, ennek ellenére sem tesz túl boldoggá. A jelek szerint ez az utolsó nyárias hétvége. Az utána várható 20 fokok is kellemesek még, s az otthoni hidegekre való tekintettel panaszkodni sem szeretnék, de azért akkor sem örvendetes.
A
-
Sea World videón
A valóban nem kicsi, négy oldalról, illetve helyenként alagút formájában alulról körbejárható, megtekinthető tengeri akvárium a hely legmutatósabb része.
Az egyik oldalán került kialakításra a bemutatók helyszíne, néhány sornyi ülőhellyel. A videó is itt készült, a műsor elején, amikor még csak a vízi lények bukkantak fel, búvár és sellők nem, viszont a zene már felhívásként szolgált keringőre az élelmesebb példányoknak, miután az előadás során etetés zajlik.
-
Sea World
Ma nyakunkba vettük a várost és elmotoroztunk az Optics Walley térre, majd onnan tömegközlekedéssel (pár megálló erejéig metróval, majd egy keveset trolival) eljutottunk Wuhan egyik legnépszerűbb helyére, a Keleti-tóhoz.
Miután Hubei központi részén lépten-nyomon tavak vannak, így ez önmagában nem hozna lázba, még akkor sem, ha a szóban forgó állóvíz állítólag a legnagyobb városi tó Kínában. Víz, nagy, aztán jólvan.
A tó egyik partján van viszont a Sea World névre hallgató akvárium, mindenféle jósággal, s emiatt kerültünk ma mi is errefelé.A létesítmény az egyike a Wuhanban lévő két hasonló vizes állatkertnek, a kettő közül a régebbi, s eképp a jelentősen lerobbantabb is, bár épp újítják.
A másik a Jangce túlpartján, Hankouban van valahol, eképpen hosszabb utazással járt volna a megközelítése, no meg többért is mérték volna a belépőt.Az állatkerthez képest nerm volt így sem olcsó, legalábbis helyi viszonyok között. A felnőtt jegy mintegy 4000 fortintnyi yuant kóstált, a diákoknak feléért mérik.
Noha nem volt kifejezetten nagy hely, cirka 3 órába telt, mire végigértünk. Igaz, nem kapkodtunk, s végignéztünk két előadást is. Nem Kínában lennénk, ha nem járna performansz az állatbemutatós helyeken, bár a fókákkal másutt is szeretnek fellépni.
A hely legfőbb látványossága a bazi nagy tengeri akvárium volt, ahol alagutakban, az állatok alatt mászkálhatott és bámulhatott a néző. Baromi nagy halak, kisebb cápák, óriási teknősök, ráják, mindenféle lények úszkáltak vadító bőségben.
A kisebb akváriumok fajtaspecifikusak voltak, nekem leginkább a medúzás terem jött be, legalább 7-8 helyen lévő állatokkal, de látványosak voltak a déltengeri korallok a közöttük úszkáló bohóchalakkal is.
Az emlősöket három fóka képviselte, akik, mint ahogy arra már céloztam, produkálják is magukat, kb. minden másfél órában egy negyed óra erejéig.
A másik előadás a nagy akváriumban zajlott. A beúszó búvár némi táplálék segítségével maga köré gyűjtött az ottani lényekből, s egy rájával, egy teknőssel meg egy nála nagyobb hallal úszkált beléjük karolva.Ezzel azonban még nem volt vége, mert ahogy lelécelt a búvár, megjelent három sellőnek öltöztetett, europid fehérnép a medencében. Leginkább huszadrangú orosz/ukrán műúszóknak tűntek, akik aránylag koordináltan csapkodták az uszonyaikat és úszkáltak fel és alá. Illetve integettek nekünk bőszen, mivel az első sorból vizslattuk az előadást, s látszólag örültek a waiguoreneknek.
Nagyon tetszett a hely, tartalmas volt. A létesítményre ráfér a felújítás, de a jelek szerint ez folyamatban is van. Ha erre vetődtök, megér egy vizitet. Én örülök, hogy nem hagytam ki.
Galéria alant.
