-
A hazatérés
13-án délelőtt indultam neki az útnak Bangkok felé. Már írtam a maláj távolsági autóbusz-közlekedésről, hogy mennyire nem veszik szigorúan a menetrendet. Ez Thaiföldre fokozottan áll.
A gépem Wuhanban reggeli negyed nyolckor volt esedékes, ezért, hogy a csekkolás meg minden egyéb mellett kényelmesen elérhessem, valamikor 4-5 óra felé kellett volna a reptérre érjek. Ennek megfelelően érdeklődtem a járatokról még Krabiban.
Akadt egy busz valamikor hajnalban, ami állítólag este 7-8 felé ér Bangkokba, de nekem az túl korai volt, az ideális az lett volna, ha csak valamikor éjjelre érek oda. Felmerült egy minibusz is, ami 11-kor indul, s 8-ra odaér ugyanúgy. Ezzel sem lettem nagyon kisegítve, de így legalább a korai kelést megspórolhattam. Ezt választottam.
Aztán persze kiderült, hogy ez szemenszedett hazugság. Bangkokba érni minimum 12 óra, s persze ez is csak akkor jön össze, ha valóban mozgásban vagyunk. Nekem a késedelem aránylag mérsékelten volt probléma, mert csak reggel kellett elröppennem, de anyagilag úgy kalkuláltam, hogy mivel időben odaérek, így elég a 19 baht-os helyi tömegközlekedést kifizetnem, nem az éjszaka 4-500 baht-os taxit.
Volt egy – szintén Kínában tanító – brazil párocska, akiknek a gépe viszont hajnali fél 3-kor indult, ők izgulhattak.
De hogy is alakult így? A 11 órai indulás mellett is 11 órai érkezés várható elviekben, s akkor semmi gond. Hát, nem egészen… Nekik, illetve a busz tényleges indulási helyén már nekem is esti 11 órás érkezést emlegettek, de dél is elmúlt, mire elindultunk. S ez csak a kezdet. Krabiban még összevissza kolbászolt a busz, aztán ugyanezt tette egy kis normálisabb haladás után Surat Thani-ban is, ahol be is fejezte az útját.
Ez a városka nincs túl messze Krabitól, de már a másik parton fekszik. Itt vártunk kb. fél 3-ig, mire nagy nehezen jött az új busz, s vitt minket Bangkok felé.
Szerencsére ezután már csak pihenőhelyek jöttek, kb. 2 óránként. Olykor félórásak. A sofőr egyáltalán nem zavartatta magát, hiába próbáltuk sürgetni, kényelmesen elvolt mindenütt. A thaiok egyébként is roppant kényelmes emberek, a szorgalom nagy ívben elkerüli őket.
Nem fokozom az izgalmakat tovább, hajnali egy már elmúlt, mire elértük Bangkok határait. Ott a párocskával kiszálltunk, taxit fogtunk, s elgurultunk a reptérre. Épphogy elérték a gépet.
Nekem még volt időm, így aztán vártam komótosan a reggelt. A járat pontosan indult, s menetrend szerint le is szálltunk Wuhanban.
Wuhanból hazafelé az új vasúttal jöttem, sajnos épphogy tudtam csak fotózni, mert aztán a telefon akksija megadta magát és lemerült. Kellemes, kényelmes az új vonal, s a Xianningdong megálló valóban itt van mellettünk. Jövő héten is ezt fogom használni majd, s akkor többet is fotózok.
Galéria lejjebb, képaláírásokkal, miután a blog.hu fejlesztői immár ezt is lehetővé tették.
-
Holnap irány Bangkok
Ma egy szigetes kiránduláson voltam, nagyon megérte. Olyan partokon voltam, mint amik a képeslapokon szerepelnek. Abszolút kristálytiszta víz, gyönyörű színek. Meglátogattunk egy korallzátonyt is, ahol kaptunk szemüveget és pipát. Tele volt halakkal, nagyon pöpec volt az is.
Ezekről majd írok részletesen, egyelőre még nem töltögettem fel a képeket. Van még talonban pár bejegyzésnyi anyag, szerintem egy hétig még a kirándulás lesz a blog témája.
Holnap viszont buszra szállok Bangkok felé, ahol a reptéren töltöm majd az éjszakát, mert hajnali négy fele már csekkolni kell. Bangkokra nem sok időm lesz, de nem is annyira bánom, így is ért élmény épp elég.
Péntek reggel röppenek vissza Kínába, közvetlenül Wuhanba, ahonnan irány Xianning. Ahol talán már nem esik a hó… Nem nagyon akarok visszamenni, de sajnos muszáj, mert a jövő héten már dolgozni kell.
Thaiföld nagyon jó hely, örülök, hogy kicsit láthattam belőle. Ha lesz rá lehetőségem, jövök még.
-
Közlekedés – javuló körülmények
Tegnap átadtak egy új, elővárosi gyorsvasutat Wuhan és Xianning között, a Wuhan és a város környéki szuburbánus térségek kapcsolatát javítandó nagyszabású vasúti fejlesztések első darabjaként.
Xianning és a nagyváros közt eddig két vasútvonal jelentett összeköttetést. Az egyik a régi, mára már kissé elavult hagyományos vasút Xianning vasútállomásról. Ezen hosszú menetidejű, nagy távolságot bejáró szerelvények közlekedtek, jelentős késésekkel, illetve ezen zajlik a környéken áthaladó teherforgalom is.
A másik egy nagysebességű gyorsvasút volt, amely a Xianningbei állomást és az új wuhani pályaudvart kötötte össze egymással. Xianningbei fekvése korántsem tekinthető központinak, ráadásul a hagyományos vasút 12.5 yuanes viteldíja helyett 30 yuanbe kerül vele a két települést összekötő szakaszon megtett út. Igaz, hogy gyorsabb is: míg a hagyományos vonatoknak egy óra kell, addig a gyorsvasútnak csak 20 perc, cserébe viszont nem is áll meg sehol.
A másik gond a wuhani új pályaudvarral volt. A város nem frekventált részén fekszik, így elővárosi közlekedés szempontjából nem túl választás (bár most a héten átadott négyes metróvonal már érinti ezt is).A most átadott új elővárosi gyorsvasút a fenti két megoldással ellentétben kizárólag Xianningig jár, s tizenegynéhány köztes megállóval rendelkezik. Itt az iskola mellett is van egy megálló, s kialakítottak egy új, Xianningdong névre hallgató végállomást is. A viteldíj 25 yuan, a menetidő pedig 28 perc. A wuhani végállomás ráadásul a központi, wuchangi pályaudvar, ahonnan már minden könnyedén elérhető.
Amint arra járok, készítek képeket is az új vasútról, addig csak örüljetek velem az infónak. Az új lehetőséggel a lakásból Wuchang legfeljebb 40 perc alatt elérhető, szemben az eddigi minimum másfél órával. Öröm és boldogság.
-
Szokásos év végi metródömping
Kínában természetesen nem telhet el úgy a naptéri év, hogy annak végén ne avatnának fel pár metróvonalat. Idén sem lesz ez másképp. Lássuk hát a menetrendet.
26-án indul a sor Henan tartomány székhelyén, Zhengzhouban az egyes számra hallgató, s a város első metrójaként debütáló vonallal. 25.4 km és 20 állomás épült meg, de már zajlik a következő vonal építése is.
28-ra marad a többi. Wuhanban átadják a 4-es vonal első részét, amivel nagyban fogják javítani az én komfortérzetemet is, hiszen immár a wuchangi vasútállomás is a bekerül a hálózatba.
.png)
A kelet-kínai Suzhou hálózata is gyarapodik a második, kettes vonallal a tervek szerint, s hosszas késések után végre Guangzhou lakossága is fellélegezhet, miután elvileg a hatos vonal is elkezdi működését.
A kínai főváros is igyekszik megtartani első helyét a vonalhossz terén, ennek keretein belül Pekingben is átadnak egy 6 állomásnyi szakaszt a nyolcas vonal belvárosi részén.
Nem is olyan rossz katalógus. -
Móka Wuhanban
A külföldi Kínában majdhogynem celebritás. Tetszik, nem tetszik, ez van. Ez a kivételezett státusz gyakran készteti arra a helyi szerveket, intézményeket, hogy mindenféle programokat szervezzenek a szerencsétlen, ide kitántorgó waiguorennek. Részben előzékenységből, de főleg inkább azért, hogy ezalatt is villoghassanak velünk.
Most csütörtökön Wuhanban találtak számunkra elfoglaltságot. Az összes helyben fellelhető idegent összeszedik, s valamiféle koncerten veszünk majd részt. Feltehetően ez nem minden, mivel az éjszakát is ott töltjük majd el, s csak péntek délután hoznak bennünket vissza. Állítólag a karácsonyra való tekintettel zajlik mindez, mert az persze magától értetődő, hogy minden waiguoren él-hal e ünnepért, s el sem tudja képzelni, hogy kimaradjon belőle még Kínában is. (A félreértések elkerülése végett közlöm, hogy én konkrétan nem vagyok zsidó, de lehetnék, mint ahogy Xianningben van egy muszlim külföldi is, aki bizonyára alig várja, hogy prófétát cseréljen.)
A lényeg, hogy nincs mese, muszáj teljesíteni a pofavizitet, mert a fő-fő-főnök már odaígért minket, mi több, nagyvonalúan állja minden költségünket is.
Az gondolom nem lepi már meg az olvasót, hogy én személy szerint szerettem volna kimaradni az eseményből, de sajnálatos módon erre nem nyílt lehetőség. Az az egy vigasztal, hogy Wuhanban hozzájutok majd némi normális kenyérhez meg felvágotthoz.
-
-
Wuhan – tömegközlekedés
Wuhan Közép-Kína legnagyobb metropolisza, egyben Hubei tartomány székhelye. A szűkebben vett városban közel hétmillióan élnek, míg a város irányítása alá tartozó teljes közigazgatási területen mintegy tízmilliónyian. (Mint egy korábbi posztban erről már szó volt, a teljes, a település által hivatalosan magába foglalt vidék tartalmaz mindenféle jellegű országrészeket: termőföldeket, falvakat, városokat, stb. Minthogy Wuhan valóban nagyváros, így azért itt a beépített terület túlnyúlik a központi kerületek határán. A tényleges népességet valahol a két szám között találjuk meg.)
Testét a Jangce vize szakítja ketté, s egyike azon városoknak, amelyek valóban rendesen elterülnek folyójuk mindkét partján. Nálunk ez azért nem annyira meglepő, lévén Budapest tökéletes példája ennek, de világviszonylatban korántsem gyakori. Az az eset nem kirívó, ha a települések hely hiányában vagy egyéb okokból idővel átnyúlnak a túlpartra, de a belvárosok ilyetén jellegű megosztása nem általános. Általában akkor fordul elő, s erre megint remek példa Budapest, ha már létező, különböző települések egyesülésével jön létre az új város.
Wuhanban is ez történt. 1927-ben, a Guomindang-Kína uralma alatt zajlott le a folyamat: a Jangcétól délre fekvő Wuchang, az északi part keleti részén lévő Hankou, s a tőle nyugatra, a Jangcébe ömlő Han folyó által elválasztott Hanyang egybeolvasztásával.
A Xianninghez legközelebb eső Wuchang mintegy 3,5 millió kínai otthona, míg Hankout 2,5 millió, Hanyangot pedig közel egymillió ember lakja.
Láthatjuk, hogy nem apró városról van szó, ennek ellenére a minőségi tömegközlekedés kiépítése még csak jelenleg zajlik. A település méretéhez képest nagyon kevés a jelenleg meglévő (s teljes hosszában még ki sem épült) két metróvonal, így jobb híján a felszínen zajlik az emberek utaztatása.
Hogy a metróépítés beindítása mennyire elodázhatatlanná vált, azt jól jelzi a város útjainak szélessége. Egyáltalán nem szokatlanok a 2×8 sávos utak, s ezekhez nem egyszer középen még négy sáv csatlakozik (részben parkolóként, részben közlekedési célokra), s e középső sáv felett oszlopokon még egy 2×4 sávos pálya. Hogy mennyi bontás előzhette meg ezeket az építkezéseket, abba jobb nem is belegondolni.
Mindenesetre az egyáltalán nem szűk keresztmetszet ellenére a dugók mindennaposak, különösen ott, ahol korlátozott az áteresztőképesség, pl. a várost nagy számban átszelő hidakon.
A tömegközlekedés is a felszínen zajlik. Meglepően sok a troli, a felsővezetékeket gyakorta látni mindenfelé. A trolik mellett azért a szállítás gerincét a buszok képezik. Mivel óriási távolságok vannak, a metró meg egyelőre még gyerekcipőben jár, így aztán a buszokra különleges feladatok hárulnak. Például hogy kilométerenként álljanak meg, vagy olykor még ritkábban. A Xunlimen és a wuchangi pályaudvar között közlekedő 706-os (vagy 607-es?) járatnak mindössze a hatodik megállója az utóbbi, mialatt a táv 8.7 km.
A metró
Hosszas előkészületek után végül 2000 decemberében fogtak neki az első vonal megépítésének. 2004-ben, a kínai városok sorában ötödikként adták át az első 10 állomásból álló szakaszt. A vonal teljes hosszában Hankouban, Wuhan leginkább központinak nevezhető városrészében fut, vezető nélküli magasvasútként.
2010-ben meghosszították mindkét irányban, s ekkor kezdtek neki igazán a metróépítéseknek.
Tavaly decemberre fúrták ki a kettes vonalat, amely Wuchang és Hankou közt, a Jangcét átszelve közlekedik.
Idén debütál a négyes vonal első része, ha kész lesz, egyúttal a város metróközlekedésének gerince is elkészül, mivel ezzel a vonallal elérik Hanyangot is.
Itt azonban még nincs vége. 2017-re már hét vonal lesz, ezeket már épülik is, s a hosszabb távú tervekben 25, ebből néhány részben elővárosi vonallal, s nagyjából 800 kilométernyi metróval számolnak. Ez a hossz a jelenlegi viszonyok közt a wuhani hálózatot emelné a dobogó első fokára.
Ha ennek bekövetkezte nem is valószínű (az építkezések máshol sem állnak le), az azért biztosan kijelenthető, hogy pár évtizeden belül Wuhan is a legnagyobbak közé fog tartozni. A jelenlegi közlekedési helyzetet elnézve erre szükség is lehet.
-
Utánpótlás
Kínában élve a waiguoren minden nyugati ízű élelmiszert meg kell becsüljön. Na nem mintha a helyi koszt nem lenne jó, épp ellenkezőleg, de ha egy rövidebb üzleti vagy turistaútnál tovább van itt az ember, azért idővel hiányérzete lesz.
Szerencsére a nagyvárosokban vagyunk néhányan, így sokminden hozzáférhető, ami kisebb településeken nem.
Ha már Wuhanban jártam, éltem a lehetőséggel, s egy kisebb pakkal fel is tankoltam.
Mivel Wuhan nagyon közel van, s eképp olcsón el is érhető (egy irányba, normál vonattal 12.5 yuan Wuchang), így a jövőben is bizonyára fordulok párat szükség szerint.
-
Állatkerti cirkusz
Kínában minden egy kicsit más. Így aztán már azon sem kell meglepődni, hogy az állatkertben cintányérózó majmokat meg bicikliző medvéket is látni. Wuhanban legalábbis.
A cirkuszi részben naponta több ciklusban van előadás. Kifelé jövet (mivel ez a rész a bejáratnál van) benéztem, ha már ott jártam. Épp két megtermett örvös mackó bukfencezgetett, majd gyűrűn lengett. Hogy örömük mennyire volt őszinte közben, azt nehéz megmondani, de legalább a közönség élvezte a dolgot.
A medvék után két kutyával szórakoztatták a nagyérdeműt, majd jött a főattrakció, egy fél tucat, baromi nagy tigris. A legalsó sorban jutott már csak hely, így egészen közel voltak hozzám. Hát, rácsok nélkül nem szívesen találkoznék velük.
A megörökített produkcióik mellett még karikákon át is ugráltak, az egyik legalább 3 métert, illetve a videón is látható – s a fémoszlopokkal együtt az állatokat sokszor kitakaró – golyókra ugrálva hajtották azokat maguk alatt.
Sosem szerettem a cirkuszt, s véleményem szerint az állatok ilyen jellegű produkáltatása kegyetlenség, de el kell ismernem, hogy egyik-másik számba bőven fektethettek energiát.
Azért nagyon nem sírtam volna, ha esetleg az idomároknak estek volna a macsekok. Sok esélye nem lett volna a két pasinak. No meg akkor most eladhatnám a videót a CNN-nek. -
Kis megmosolyogtató
Az állatkertben jártam-keltemben természetesen feltűnt a helyieknek a külföldi mivoltom. Páran hellóztak, de főleg inkább csak bámultak meg egymás közt pusmogtak.
Volt azonban egy fiatal apuka, cirka 25 körüli, pár éves kislányával az oldalán haladt velem szemben, aki már látótávolságból rákezdett bőszen, hogy teljes angoltudását bemutassa. Hello! Hi! Good morning! – szólt felém a kora délutáni séta közben. How are you? – tette még hozzá, amikor melléjük értem. Egy hi-jal meg egy fine, thanks!-szel leszereltem, majd mentem tovább.
Már elhagytam őket, amikor immár kínaiul nyomta. Bai, meinü!* (Viszlát, szépség!). Akaratlanul is mosolyogtam a dolgon, mialatt eközben épp egy nála valamivel fiatalabb hölgy került velem egy vonalba, a feleség, aki rám meglehetősen morcos fejjel nézve kiabált feléje fenyegetően: Wo zai zhe’er! Wo zai zhe’er! (Itt vagyok! Itt vagyok!)
Akkor már konkrétan a röhögés visszafojtásával küzdöttem. Remélem, azért nagyon nem lett szegény pasi megruházva.
________________________________________________________________________
* A meinüt amúgy használják nyakló nélkül. Nem csak ilyen esetekben, hanem teljesen függetlenül az illető küllemétől, vagy a róla alkotott benyomástól. Az eladónők majdnem mindenkit meinünek hívnak, vélhetően forgalomgenerálási okokból.
