-
Közlekedés
Valamikor emlékeim szerint már írtam erről futólag, de ezt is egész más olvasni, mint látni. Kínában valóban teljesen kaotikusan zajlik a forgalom. A szabályokra tesznek nagy ívben, ellenben a dudálás folyamatos. Gyakorlatilag mindenért dudálnak. Jövök, itt vagyok, előzlek, odafigyelj! Bármelyik lehet az ok.
Xunlimen a jelenleg létező két metróvonal kereszteződése, fontos csomópont, a felszínen nyolcsávos utakkal. Bár lámpák vannak, a gyalogosként való átkelés nehézségeit mutatja a felvétel. A minőségért szokás szerint elnézést, de itt az általában felhozott okaim mellett szerepel bónuszként az is, hogy szeretnék még hazatérni. A körültekintetés a zebrán való áthaladásnál is különösen indokolt!
-
Wuhani állatkert
Wuhan állatkertje a város hanyangi részén található, közvetlenül a vízparton, nyugatról a Moshui, míg keletről a Xiaoma tavak partján. Metró egyelőre nem vezet a környékre, ahogy egész Hanyangban nincs, de az épülő, s két részletben, idén illetve jövőre átadásra is kerülő négyes vonal közvetlenül érinti majd. Jelenleg talán legegyszerűbb az egyes metró Chongren állomásán leszállni, s onnan a 622-es busszal megközelíteni. A hatodik megálló, a Dongwuyuan (állatkert) a befutó.
A park bejárata még a Xiaoma tavon túl (vagy innen, ahogy nézzük) fekszik, így elég szép sétával lehet elérni a kifutókat. A chongqinginél lényegesen kevésbé modern helyről van szó. Az állatok nagyobbik része még régi, betonborítású ketrecekben sínylődik, de vannak jelek, hogy ez változni fog. Erre utal több, már kész, új kifutó, s az is, hogy az állatkert egy része le van zárva, s most is épülik.
Ha valaki nem fanatikus rajongó, akkor sokat nem veszt, ha kihagyja ezt az élményt. Se különlegesebb, ritkán fellelhető állatokkal nem kecsegtet a park, se nem igazán szép. Érdekessége viszont a bejárat közelében lévő cirkuszi rész, ahol medvék, majmok, kutyák, de még tigrisek is szórakoztatják a nagyérdeműt. Ízlés dolga, hogy ez kinek mennyire jön be, nekem személy szerint nem, de a kínaiaknak a jelek szerint nem is kicsit.
Zárásként néhány jobban sikerült kép a bentlakókról, s a tavakon át látható Hanyangról.
A bejárat előtt kisebb zsibvásár, a túloldalt épp bontják és magasházakkal épülik tele. A pillér a négyes metrót tartja majd (fenn), az állatker bejárata (lenn)
A Xiaoma tavacska, túlpartokon a város (fenn és lenn)
Kőhajó a tavon (fenn), túlpart és libák (lenn)
További szárnyasok a tavon (fenn), aranyhalak egy kis állatkerti tóban (lenn)
A futómadarak helyét már szépen megcsinálták (fenn és lenn)
Ez még mindig a Xiaoma (fenn), de ez már a nagy, Moshui névre hallgató állóvíz (lenn)
Az elefántok és az orrszarvúak elhelyezése már nem annyira rózsás, de még a jobbak közül való
A medvék is ilyen felemás körülmények közt vannak
A tigrisek amúgy mutatós helyét műanyag palackok rondítják (fenn), az oroszlánok elhelyezése is rendben van (lenn)
Csak két szem panda él Wuhanban, s ők sem akartak kimenni a szabadba (fenn), a flamingók nagy csapata igazán mutatós (lenn)
A felnőttbelépő 30 yuanbe fáj, a gyerekeknek egy huszas.
-
Xianningben ismét
Piciny vonatozással, kevés késéssel, mindenféle ízletes áruval felpakolva, de hazaértem.
Reggel órám lesz, így korán kelek, emiatt ma már nem részletezem a dolgokat. Egyelőre legyen elég annyi, hogy voltam állatkertben is, készült sok fotó ott is meg úgy általában Wuhanban is. Holnap, frissen majd posztolok belőlük sokat.Jó volt hazaérni, lejártam a lábam, fáradt vagyok. Jó éjt!
-
Veve Wuhanban
Eredetileg úgy terveztem, hogy még reggel elindulok, itt leszek, aztán este szépen haza is megyek.
A valóság aztán másképp alakult, mivel reggel semmi kedvem nem volt megmozdulni és készülődni.
Miután kellő komótossággal felkeltem, magamhoz tértem, tettem-vettem, már lassan dél lett, így arra jutottam, hogy ha valóban elindulok, akkor Wuhanban töltöm majd az éjszakát.Tegnap már nézegettem vonatokat, de mivel ilyen rövid távról van szó, így nem éreztem szükségét, hogy jegyet is vegyek. Ötven percet kibírok akkor is, ha nincs hova ülnöm.
A másik figyelmetlenséget akkor követtem el, amikor csak a reggeli vonatokat nézegettem meg. Délelőtt ugyanis akad legalább 5-6 szerelvény Xianning vasútállomása és Wuhan közt.Délután azonban, mint erre ma jöttem rá, fél háromkor majd leghamarabb csak este 7-kor akad vonat. Az összes többi ugyanis Xianningbei állomásról indul, ami tőlünk erőteljesen kiesik, ráadásul a jegyár is a duplájába kerül, mivel nagysebességű szerelvényeket járatnak rajta.
Nem volt mit tenni, gyorsan összekaptam magam, s egy óra körül el is viharzottam a vasútra, s bár egy óra az út, odaértem időben. Csakhogy jegy nem volt. Ülőhely nélküli se. Xianninget ugyanis hosszútávú vonatok érintik, így bőven van utas. A mai fél hármas valahonnan Peking felé ment épp.
Miután itt Xianningben (mint azt a májusi látogatásomból tudom) meglehetősen komolytalan az állomáson az ellenőrzés (a jeggyel nem rendelkező kísérőim is gond nélkül kijutottak velem a peronra), így első nekifutásra gyorsan berobogtam a váróba. A jegyellenőrző részen céltudatosan tartottam előre, így, bár a vasutas próbált valamit mondani, menet közben le is tett róla.
A peronra való kiengedésnél még egyszer ellenőriznek, de nem tartottam tőle, hogy külföldiként gond lenne átjutnom. Azt viszont nem tudtam, hogy mire számíthatok a vonaton az ellenőrzéskor és Wuhanban a kijáratnál. Félreértés ne essék, nem bliccelni akartam, hanem valami alternatív jegyvételt kieszközölni a kalauznál, de kezdtem elbizonytalanodni, hogy esetleg nagyobb büntetés is lehet a dologból. Mialatt vacilláltam, a kijelző is átíródott, s belebegtetett egy fél órás késést, így aztán úgy döntöttem, inkább lelépek én is.
Az állomás épülete előtt állt egy busz, Wuchang felirattal. (Wuchang Wuhan egyik része, annak idején három város, Wuchang, Hankou és Hanyang egyesítéséből jött létre. A városrészeket egymástól víz – a Jangce és egy mellékfolyója – választja el egymástól.) Sok választásom nem lévén, felszálltam, s azzal jöttem idáig. A busz ugyan duplájába került, de ez van.
Ideérve aztán megkerestem a metrót, majd onnan már sínen voltam, s jöttem egyenesen a hotelbe. A szomszédos nagyboltban vettem bagettet és egy kb. negyedkilós kenyeret, mindegyik nyugati, normális ízű pékárú. Ami még maradt belőle, azt reggelire befalom, s majd hazatérés előtt cuccolok be belőlük egy szép adaggal holnap.
Az állatkert után.
-
Wuhanban ismét
Nagy nehezen megérkeztem a nagyvárosba, s itt is éjszakázom a múltkor bevált hotelemben. Most szerelte meg egy szaki a netet a szobában, mert alapból nem akart működni.
Elugrom a szomszédba némi üdítőért meg bagettért, aztán írok részletesebben is.
Holnap meg jön az állatkert.:) -
Tervek a hét második felére
Ha úgy alakul a gyógyulásom, ahogy remélem (kopogom le, a jelek szerint igen), akkor szombaton ezúttal tényleg nekiállok, s elrobogok a vonattal Wuhanig. Rémlik még valami a Carrefour száraz, de kétségtelenül európai ízű bagettjéről, s így ha már arra visz az utam, az elképzelés szerint megtömök vele egy táskányit. Fagyasztóban eláll.
Persze a pékárú miatt önmagában nem vetemednék az utazásra (azért ez mégsem olyan fontos, mint a kóla), de ahogy már írtam, van állatkert is, azt meg szeretem. Valamelyik nap beszélgettem erről skype-on, s gondolkodtam el rajta. Magam sem tudom, miért van így, talán nem nőttem ki még eléggé a gyerekkorból, de akármerre járok, előszeretettel látogatom a hasonló intézményeket. Bécstől Prágán és Belgrádon át Szófiáig bezárólag. Kétségtelenül nem emiatt bukkantam fel egyik helyen sem, de ha már ott voltam.
Szóval a lényeg, hogy a wuhani részleget is kipipálom a tervek szerint.Pénteken előtte azért még igyekszem tenni a későbbi meghűlések elkerüléséért, s két turizmust tanuló diákommal, Xia Luluval és Zhen Honggal elmegyünk nézni pár jobban rétegzett ruhadarabot. Ők ott voltak a múlt heti összeröffenésünkön is, s azóta egyszer meg is látogattak a C-vitamminal meg vagy egy kiló citrommal.
A jelenlegi stádiumban még korai kijelenteni, de elképzelhető, hogy társasági életem fontos szereplőivé válnak az itt töltendő évem alatt. -
Az elmúlt napok étkei
Qataros, Xiamen Airline-os és wuhani thai éttermes kaják.
Budapest-Doha (fenn) és Doha-Chongqing (lenn)
A Xiamen másfél órás útján nem kápráztattak el (fenn),
a thai étteremben annál több és jobb jutott (sajnos későn kezdtem el fotózni) (lenn)
-
Végre itt
Netfüggő énemnek kissé nehezen sikerült megemésztenie az elmúlt napokat, de a helyzet szerencsére rendeződött, s egy fél órája rendezték az internet-hozzáférésemet.
Amúgy már Xianningben vagyok természetesen, bár egy kissé magam alatt voltam a napokban, így sok érdemleges dologról nem tudok beszámolni.
A wuhani gép majd két órás késéssel indult el, de aztán végülis sikerült megérkezni a célállomásra. Zhao Sheng ott várt, majd egy kis buszozás után elértünk a szállodába, ahová ezúttal sem a saját nevemre foglalt be. A szálló amúgy rendben volt, leszámítva azt a sarkalatos pontot, hogy a létező legpocsékabb internetszolgáltatással bírtak. Elvileg volt, de hosszú órák alatt több szakaszban jó 5 percre sikerült felcsatlakoznom. Kissé ki is voltam agyilag.
Másnap aztán útra keltünk a nagyvárosban, s elintéztük az ilyenkor szokásos orvosi vizsgálatokat. Vérvétel, EKG, tüdőröntgen, hasonlók. Volt egy szemvizsgálat is, tudjátok, az a színes pöttyös bigyó, ahol a számokat kell elolvasni. Gyermekkoromban sem remekeltem benne (pedig máskülönben tényleg jó a szemem), s ez a helyzet azóta sem javult, a négyből kettőt nem sikerült megfejtenem, az egyiknél konkrétan semmit nem láttam…
Aztán jött a táblás vizsgálat, ott persze a legkisebbek elolvasásával sem volt gond.Miután ez az egész hercehurca nem tartott egy óráig sem, idejekorán beültünk egy thai étterembe, ahol aztán Zhao Sheng annyi kaját rendelt, hogy nem győztük megenni. Ezek a „mézeshetek”, ilyenkor még nagyon igyekeznek az ember kedvébe járni.
Miután Wuhanból elbuszoztunk Xianningbe, itt még volt egy körünk a helyi rendőrségen, hogy bejelentsék az itt-tartózkodásom, majd hazahoztak a lakásomba. Kicsit lerobbantabb, mint a képek alapján látszott, de Fengjiehez képest elsőrangú. A hűtőm sajnos nem működik, ma vitték el szerelni, de máskülönben chabuduo rendben látszik minden. Hely van bőven, az egész minimum 50 négyzetméter, két hálószobával.
Az eltelt két napban a diákmenzán ettem, s a kampuszos boltban vásároltam, egyelőre az ellátás kielégítő.
Tegnap leöltem három óriási (sokkal nagyobbak, mint Fengjieben) és két pici csótányt, az egyik nagy repült is. Majd megállt bennem az ütő. De szerencsére már döglöttek, talán újak nem jönnek.Hirtelen ennyi. Hétfőn már lesz órám, legkésőbb aznap írni is fogok, de most igyekszem teletömni magamat bitekkel. Muszáj, a függőség nagy úr.
-
Kis késéssel Wuhan
Itt vagyok Wuhanban, némi kavarással. Nem tudom, mikor rendeződik a netem, akkor majd írok.
-
Két hét múlva újra Kína
Reggel megvettem a jegyet, 27-én repülök Wuhan felé. Az előzetes beharangozókkal ellentétben mégsem a Luftwaffe vendégszeretetét fogom élvezni (mivel a papírokkal való tökölés, s az emiatti késedelem miatt azóta sokat drágultak), hanem a jól bevált katariak nemzeti légitársaságával juttatom el magam a célpontig.
Így kalandos is kevésbé lesz, mivel Chongqingon keresztül megy a gépmadár (odáig meg, hacsak nem törlik a járatot, a szokásos dohai átszállás jön), Chongqing és Wuhan közt pedig a Xiamen Airlines járata szállít majd.
Jó lesz Kínában lenni megint, de azért szomorú is vagyok. A barátom itt marad, akárcsak a család. Viszont ezúttal legalább úgy néz ki, hogy egyszer fogadok majd látogatót itthonról a tanév során.
Hát, Kína – ha már nem is Szecsuán -, útra fel! Ismét.