• Karácsony Kínában

    A suli ünnepi bankettet rendezett a tiszteletünkre tegnap. Ott volt minden fejes, még ajándékot is kaptunk.

    Az ételekre sem lehetett panasz, egy nagyon nívós hotel különtermében rakták elénk a fogásokat. Ahogy az ilyenkor már csak lenni szokott, folyamatosan zajlottak a pohárköszöntők is. Velem még aránylag kíméletesek voltak, de Javiert elég szépen leitatták.

    A bankettről aztán az asszisztensemmel, Javierrel meg pár ismerőssel átvonultunk két szórakozóhelyre is. Volt karaoke (nem fülkében, hanem tömeg előtt, érdekes élmény ideát), s persze, nem tagadom, ittunk is szépen. Azért a végzetes berúgást sikerült elkerülnöm, de ma hajnalban kelni és vizsgáztatni menni így sem volt egy nagy élmény. Jody, az egyik tanítványom is itt aludt a vendégszobában, mert mire visszaértünk, már bezárták a koleszát. Abban a szobában nincs semmi fűtés, de a jelek szerint megszokta, mert reggel még életben volt.

    S végül képek, galériába szedve (ha már egyszer ilyet is tud a blog.hu). A barna hajú waiguoren Javier, a szőke Richard (egy szomszédos suliban tanít), a buliban fellelhető nőnemű alakok egyike az asszisztensem illetve egy másik kolléga.

     

  • Karácsonyi üdvözlet

    Ez úton kívánok a blog minden új, régi s visszatérő olvasójának kellemes ünnepeket. 
    Számomra sem maradt ajándék nélkül az idei karácsony mint a lenti kép is mutatja. 

    Kellemes pihenést, ne dolgozzatok és ne netezzetek. A Szecsuánblog sem jelentkezik többet már az ünnep végéig.

    WP_20131225_003.jpg

  • Jó hírek

    Tegnap remek infókkal gazdagodtam. Kiderült, hogy januárban már egyáltalán nem lesznek óráim, így jövő hét kedden be is fejezem a működésemet egészen február 16-ig. Nem hangzik annyira rosszul, ugye?

    A héten karácsonyozás zajlik emelt szinten. Holnap a fő-fő-főnökkel vagyunk hivatalosak egy kiadós vacsorázós meetingre, szerdán és csütörtökön pedig egy helyi középiskolába vagyunk meghívva valami karácsonyi bulira. 

    Még nem adott senki sem karácsonyi almát, de holnap bizonyára el fognak árasztani, miután minden tele van velük. A mai turizmusos vizsga után beszélgettem a csajszikkal, eléggé meglepődtek, amikor közöltem velük, hogy kizárólag ők, a kínaiak almáznak ilyenkor. Valamit mindig tud tanítani az ember…

  • Gasztro: békanasi

    Írtam már korábban a Kínában fellelhető furcsa nassolnivalókról. A legkülönbözőbb aszalt gyümölcsök mellett, az uborkás chipseken át a csirkelábig mindenfélét lehet kapni.

    Hubeiben népszerű csemege a béka, így aztán a piac ezen szegmenséből sem hiányozhat.

    WP_20131220_004.jpg

    WP_20131220_011.jpg

    Továbbra is csirkeízű.

  • Gasztro: pekingi kacsa Xianningben

    Tegnap jártam a nagy bevásárlóközpontban, ahol a hasonló magyar üzletekkel megegyezően kapni lehet frissensült készételeket. A kacsa pekingi verziója Kínában is híres, nem csak a külhonban, így aztán ezt is árulják mindenfelé.

    Minthogy szupermarketről beszélünk, így azért a minőség nem vetekszik az erre specializált kacsaéttermekével – s akkor még szofisztikáltan fejeztem ki magam. Ez persze nem baj, az ár sem megegyező.

    A termék amúgy finom, még így is, hiszen a kacsa nagyon ízletes állat. Kedvcsinálónak íme három kép.

    WP_20131219_003.jpg

    A kész, omlós szárnyasok (fenn), a rutinos személyzet igény szerint profin fel is szeleteli a kiválasztott példányt (lenn)

    WP_20131219_005.jpg

    S végül a termék már bedobozolva, fogyasztásra készen.

    WP_20131219_008.jpg

  • Szokásos

    Eredetileg hétfőn akartam megírni az aznapi vizsgákról szóló beszámolómat, de aztán az elmaradt. Kedden pótolni akartam a keddi kiegészítéssel, de végül csak ma kerül rá sor, immár a szerdai eseményekkel is megtoldva.

    Hétfő

    Ma is a megszokott dolgok szerint zajlott a programom, leszámítva, hogy immár a kedvenc kis osztályom, az elsős idegenforgalmi szakosok is megkezdték a vizsgát. Rajtuk kívül még az elsős angoltanári osztály soron következő kupaca került terítékre.

    Mindkét csoport a szokásos olvasós vizsgán vett részt, s eddig egyedülálló módon akadt egy hibátlan diák is. A turizmusosok között persze. Jövő hétfőn még hátravan a szak maradéka, s a többi osztállyal sem végeztem, így lehet tévedek, de az eddigiek alapján szinte borítékolható, hogy a legmagasabb átlagpontszámot a kedvenceim érik el. Talán nem véletlenül a kedvenceim.

    Bukás nem volt.

    Kedd

    Az angol pedagógus szak elsőéveseinek utolsó csoportja került terítékre ma. Átmentek kivétel nélkül, s volt egy 98 pontos leány is. Ő érte el a szak legjobb eredményét.

    A business major diákjainak második köre is lezajlott az este Javier vendégszereplésével. Kíváncsi volt a vizsgámra, s a csajszik is örültek neki.
    Maga a vizsga hamar lezajlott, akadt hibátlan versenyző is, s mindenki átment. Az óra végén fennmaradó cirka 20 percben Javierrel beszélgettek, illetve ellátták tanácsokkal is. A kolléga diákjai ugyanis sérelmezik már egy ideje, hogy pár szerencsés egyedet leszámítva nem igazán tudják követni őt az órákon. Javier nem beszél kínaiul, s egy kis akcentusa is van, mivel a szülők mexikóiak. A probléma persze nem ezzel van, annyira nem jók az itteniek, hogy ilyen finomságokat meghalljanak. Viszont az tény, s a saját szememmel is láttam az órán, hogy túl gyorsan beszél. Én megértem, de a fiataloknak esélyük sincs rá. Többnyire a kommunikáció is úgy zajlott, hogy Javier mondta a magáét, majd én elismételtem a lényeget, lassan, szépen artikulálva, s szükség esetén leegyszerűsítve. Miután ez az osztály relatíve nem rossz, ezt már felfogták, kínai fordítást nem nagyon kellett bevetni. 

    Fel is hívták a figyelmét, hogy lassabban kellene beszélnie. Ebből aztán némi nézeteltérés is kerekedett, persze egészséges vita keretein belül. Azzal védekezett, hogy a valóságban, ha élesben kell beszélniük, akkor sem fog a partnerük tisztán, szépen és lassan beszélni a kedvükért, s így ő tulajdonképpen a valós körülményekhez próbálja meg szoktatni őket.
    Arra a felvetésemre, hogy az mennyire hatékony, ha eltelik úgy egy duplaóra, hogy a diákok 90%-ának lövése sincs róla, hogy miről beszél, csak azzal reagált hogy eközben is szokják a kiejtést, a fülük alkalmazkodik. 

    Mindannyian különbözünk persze, s én sem tudok tanítani, nem ez a szakmám, de azért azt hiszem, nála jobb vagyok. Legalábbis remélem.

    Szerda

    Tegnap hívott Zhao Sheng, hogy a pénteki órám elmarad, mert holnap visznek Wuhanba valami protokolláris faszságra (erről külön cikkben). A helyzet azért nem annyira vidám, mert pénteken is vizsgáztattam volna, amit nem lehet ellógni, valahogy pótolni kell.

    Jobb híján odarendeltem a pénteki diákokat is mára, bár tudtam, hogy nem fognak beleférni az időbe. A másodéves vizsga komolyabb, s tovább is tart, amin nem tudok gyorsítani. Alapból hetesével jönnek, ma nagy nehezen, pár perces időtúllépéssel sikerült bepasszíroznom 10 embert, a maradék 4 majd jön jövő szerdán.

    Egy leány megbukott. A topikos részre egyértelműen nem készült fel, a párbeszédes résznél meg rosszul értelmezte a szituációt (ő lett volna a munkaadó az állásinterjún, ehelyett ő akart munkát találni). A többiek nem voltak rosszak, még egy 98 pontos csajszi is akadt, ami szép teljesítmény.
    Meg is lepődtem, őszintén, mert a leányra egyáltalán nem emlékszem az órákról. A topikról tökéletesen beszélt, kellő ideig, mindenféle hiba nélkül. Láthatóan felkészülten. A kérdéseket megértette, gond nélkül válaszolt is.
    A két pont mínuszt a szerepjáték alatt szedte össze. Akkor már enyhén lehetett érezni, hogy a jó eredmény itt elsősorban a vizsga komolyan vételének volt köszönhető, nem annyira a kimagasló nyelvérzéknek, de ez nem von le semmit az eredményből, sőt, épp ellenkezőleg. Büszke voltam rá.

    A mai buktatással együtt immár négy másodéves, s egy elsős lesz kénytelen újra nekifutni a tárgynak jövőre. Nem rajtam múlott. A mai közel hibátlan eredmény (a szakon a második legjobb egyben) olyan diáktól jött, aki nem is tehetséges. Ez egyértelműen jelzi, hogy ha nem is ennyire magas ponttal, de 90-nel simán teljesíthető lett volna bárki által a vizsga, ha komolyan gyúr rá.

  • A vizsgáztatás nem áll le

    Már biztosan kezditek unni, hogy másról sem írok, de miután már más dolgom nincs, csak a félévet lezárni, így más nem is igazán történik velem. Hogy azért majd enyhítsek az egyhangúságon, holnap publikálom a nyaralás tervezett részleteit is.

    Visszatérve a vizsgákra, ma megint a másodévesek egy csoportja került sorra. Említettem korábban, hogy egy srác nagy ívben kerülte az óráimat évközben, s ezért vele nem kívánok érdemben foglalkozni. Hogy ez a fülébe jutott-e vagy sem, azt nem tudom (épp egy olyan órán említettem, amikor nem volt jelen), mindenesetre ma ő is megjelent.

    Közöltem vele, hogy mivel ennyi igazolatlan hiányzása volt, nyugodtan elmehet, nem vizsgázhat. Még bepróbálkozott egy utolsó esély kérésével, de szenvtelen arccal közöltem, hogy nem. Szerencsére felfogta, s le is lépett.

    A maradék hat ember változó teljesítményt nyújtott. Egyikük, az órákon is teljesen használhatatlan leány messze szinten aluli volt, vele nem is vacakoltam, mindennemű sajnálat nélkül adtam neki 33 pontot.
    Jutott mára is egy 90 pontos diák, a többiek is legalább 63 pontot szereztek. A 63-as elég gyenge volt, de a minimumszintet hozta probléma nélkül.

    Most már csak két hét van hátra, aztán lezárul az értékelés. Utána egy hét szünet, majd még egy hét suli. Aztán vége a félévnek. Nem is baj.

  • Van, hogy nem éri meg jóindulatúnak lenni

    Reggel estünk túl a másodéves osztály soron következő csoportjával a vizsgán. A mára esedékes tanulókon túl itt volt az egy hete elvérzett két csajszi is utolsó esélyként bizonyítani. Ezt eleve nem lett volna kötelező bevállalnom, kizárólag azért kaptak lehetőséget, mert nem akartam szemét lenni. Még ha kizárólag maguknak köszönhették, akkor is.

    A mostani csoport tagjai átmentek kivétel nélkül. Ketten csak 60 ponttal, ami – mint sejthető – némi felkerekítés eredménye, de volt egy egészen kiváló, 98 pontos leányzó is, rá nagyon büszke voltam. Akadt még 93 pontos is, a többiek valahol 60 és ezek a felső értékek között végeztek.

    A két renitenst hagytam a végére. Az egyikük úgy-ahogy boldogult. Nem számoltam pontot nála, csak hallgattam meg járt az agyam. Ő végül megkapta a szükséges minimumot.

    Az utolsóként színre lépő diákom a China topikot kapta. Azt hiszem, belátható, hogy nem ördöngős. Általános, lényegében minden belefér, csak beszéljen az a szerencsétlen. El is kezdte, nagyon bénán, de aztán hamar feltűnt, hogy olvas. Valaki más kidolgozott szövegével próbálkozott.

    Rövidre zártuk, aztán a csalást még jelentettem tanszéken. Én hülye még hagytam újrázni a múlt hét után.

    ______________________________________________________________________________

    Bónuszként a végére: még így is én érzem szarul magam. Pedig akik ismernek, megmondhatják, hogy nem vagyok egy túlságosan barátságos, kedves ember. Akiket szeretek, azokkal igen, de máskülönben elég zárkózottan leledzek, s általában egyáltalán nem hatnak meg mások problémái. Úgy álltam neki ennek az egésznek is, hogy ha bukik a fél osztály, hát bukik, kit érdekel. Ennek ellenére mégis sajnálom őket, s tényleg átrugdosok gyakorlatilag mindenkit. Adtam már 60 pontnál kevesebbet két embernek is elsőre, de aztán mégis feljavítottam mindkét eredményt. Tegnap komolyan erőszakot kellett vennem magamon, hogy egy tényleg borzalmas elsőst ne engedjek át. (A mai lányon kívül ő eddig az egyetlen.) Nehéz keménynek lenni, s ez nagyon meglep. Őszintén.

  • Fejlődés?

    Merje valaki azt mondani, hogy nem az olvasók kedvét keresem!

    Pár hónapja már, hogy feltöltöttem egy videót a turizmusos osztályomról, amin épp angolul kísérelnek meg olvasni. A némi fejtörővel is egybekötött bejegyzés magasra tette a mércét, minden próbálkozó elvérzett, bár a program szót többetek is sikeresen kihallotta a szövegből.

    Kommentben jött az ötlet, hogy az év végén örökítsem meg őket újra. Ez ugyan még csak a félév vége (jövő héttől már vizsgáznak ők is), de a tegnapi gyakorláson történetesen újra előkerült az orrszarvús történet.
    Nem állítom, hogy brillíroznak, de a korábbihoz képest azért jobbak. Szerintem. De természetesen az ítéletet ti hozzátok.

    Hogy ne kelljen össze-vissza kattintgatni, itt van mindkét videó. Ne kíméljetek.

  • Olykor kifizetődő keménykedni

    Lezajlott a másodévesek soron következő hetes csapatának vizsgáztatása is. A szerdai előzmények után kíváncsian vártam, ma mennyire felkészült diákokat kapok.

    Az első leány, talán a feszültség miatt, talán mert túlzásokba sem eshetett a tanulás terén, a számonkérés kezdő részében borzalmas volt, 13 pontra tudtam értékelni. A többiek ilyen-olyan színvonalon nyomták, egy diákom kimondottan jó volt, de tőle nem is vártam kevesebbet.

    Az első lányka hatalmas szerencséjére a szerepjátékban nagyságrendekkel ügyesebb volt, pedig már elkönyveltem, hogy neki annyi. Így sem érdemelte volna meg, hogy átengedjem, de mivel összekapart a két feladatban vagy cirka 50 pontot, felkerekítettem neki. Különösen, hogy másodjára nagyon küzdött, ez látható volt.

    Ha a trendek így folytatódnak, talán mégsem buknak olyan sokan. Meglátjuk.