-
Dubbing
Tegnap lezajlott a verseny. Nem kell nagy dologra gondolni, mindössze nyolc induló (1-2 egyénileg, de javarészt csoportban) volt, s hát, az igazat megvallva, ők sem voltak a legjobbak.
A felhozatal ideát megszokott gyatraságán túl a suliból is sikerült nagyon csapnivaló résztvevőket összeszedni. Tény, hogy nem a legrosszabbak jelentkeztek, de a saját osztályaimból is simán ki tudtam volna állítani jobb embereket.
A versenyszámot, a dubbing-ot, talán szinkronizálásnak lehetne fordítani. Láthattunk egy rövid videót (többnyire mesefilmekből, de volt csoport, akik A muzsika hangjából választottak részt), hang nélkül, s a diákok ezek alá igyekeztek felmondani a szöveget. Több-kevesebb sikerrel. Az a legkevesebb, hogy szinkronban a legritkább esetben voltak a videóval.
Javieren és rajtam kívül zsűrizett még négy kínai kolléga is, köztük Zhao Sheng is. Amennyire a szomszédaim papírra vetett pontszámait megfigyelhettem, a külföldi szekció lényegesen szigorúbb volt. A maximum tízből a leggyatrább produkcióra 3.8 pontot adtam, a legjobbra (akik végül nyertek is) 8.3-at. A kínai kollégák 8 alá nem hiszem, hogy mentek, mivel összesítve az utolsó helyezettnek is 7.03 pontja lett.
Kaptunk amúgy részletes, írásos segédletet az értékeléssel kapcsolatban, amely kitért rá, hogy milyen részfeladatokra maximum hány pont adható, úgyhogy nem csak hasraütés-szerűen zajlott a dolog.
Kicsi dekoráció azért kellett (fenn), s a host és hostess is ünnepibe bújt (lenn)
Ők pedig a nyertesek, amúgy tanítványaim. Másodévesek. Nem nekem köszönhető a sikerük, a felkészítésben nem vettem részt, s annyira nem is lennék rájuk büszke.:) Itt csak bemutatkoznak, a produkciót nem örökítettem meg.
-
Hétfőn verseny
Jövő héten, hétfő este valami dubbing competition zajlik majd, s ennek örömére a két külföldi tanár is be lett fogva a zsűribe. Jó, igazából csak felkérés volt, nem parancs, de mivel a szervező tanulókat bírom, így nem utasítottam el.
A versenyen elvileg az angol nyelvtudók krémjére számíthatunk, úgyhogy majd igyekszek videózni, megmutatva a felhozatalt. S persze keményen zsűrizni.:)
-
Utánpótlás
Kínában élve a waiguoren minden nyugati ízű élelmiszert meg kell becsüljön. Na nem mintha a helyi koszt nem lenne jó, épp ellenkezőleg, de ha egy rövidebb üzleti vagy turistaútnál tovább van itt az ember, azért idővel hiányérzete lesz.
Szerencsére a nagyvárosokban vagyunk néhányan, így sokminden hozzáférhető, ami kisebb településeken nem.
Ha már Wuhanban jártam, éltem a lehetőséggel, s egy kisebb pakkal fel is tankoltam.
Mivel Wuhan nagyon közel van, s eképp olcsón el is érhető (egy irányba, normál vonattal 12.5 yuan Wuchang), így a jövőben is bizonyára fordulok párat szükség szerint.
-
Xianningben ismét
Piciny vonatozással, kevés késéssel, mindenféle ízletes áruval felpakolva, de hazaértem.
Reggel órám lesz, így korán kelek, emiatt ma már nem részletezem a dolgokat. Egyelőre legyen elég annyi, hogy voltam állatkertben is, készült sok fotó ott is meg úgy általában Wuhanban is. Holnap, frissen majd posztolok belőlük sokat.Jó volt hazaérni, lejártam a lábam, fáradt vagyok. Jó éjt!
-
Tervek a hét második felére
Ha úgy alakul a gyógyulásom, ahogy remélem (kopogom le, a jelek szerint igen), akkor szombaton ezúttal tényleg nekiállok, s elrobogok a vonattal Wuhanig. Rémlik még valami a Carrefour száraz, de kétségtelenül európai ízű bagettjéről, s így ha már arra visz az utam, az elképzelés szerint megtömök vele egy táskányit. Fagyasztóban eláll.
Persze a pékárú miatt önmagában nem vetemednék az utazásra (azért ez mégsem olyan fontos, mint a kóla), de ahogy már írtam, van állatkert is, azt meg szeretem. Valamelyik nap beszélgettem erről skype-on, s gondolkodtam el rajta. Magam sem tudom, miért van így, talán nem nőttem ki még eléggé a gyerekkorból, de akármerre járok, előszeretettel látogatom a hasonló intézményeket. Bécstől Prágán és Belgrádon át Szófiáig bezárólag. Kétségtelenül nem emiatt bukkantam fel egyik helyen sem, de ha már ott voltam.
Szóval a lényeg, hogy a wuhani részleget is kipipálom a tervek szerint.Pénteken előtte azért még igyekszem tenni a későbbi meghűlések elkerüléséért, s két turizmust tanuló diákommal, Xia Luluval és Zhen Honggal elmegyünk nézni pár jobban rétegzett ruhadarabot. Ők ott voltak a múlt heti összeröffenésünkön is, s azóta egyszer meg is látogattak a C-vitamminal meg vagy egy kiló citrommal.
A jelenlegi stádiumban még korai kijelenteni, de elképzelhető, hogy társasági életem fontos szereplőivé válnak az itt töltendő évem alatt. -
Péntek esti KTV-lázban
Ahogy azt már írtam, pénteken volt egy kis kiruccanásom a turizmusos osztályommal. Hogy nem voltunk olyan sokan, annak az elsődleges oka, hogy csak 10-en vannak a csoportban. Még közülük is páran hazamentek, így végül hat diákom meg én hetesben indultunk el.
A péntek reggel már nem indult jól. Felkeléskor fájt a torkom és már tudni lehetett, hogy ezt megszívom. Mivel semmiképp nem akartam kihagyni a közös programot, így nem is mondtam le. Ez akkor még elég könnyen ment. Leszámítva, hogy az estéhez közeledve egyre kevesebb hangom maradt, s egyre több zsepi fogyott, más tünet nem volt.
A hot-pot meglepően erős volt. Ezt amúgy kimondottan jól viseltem, nem csak az ízlésem okán, hanem mert határozottan helyrerakott egy másfél órára. Forró is volt, s nagyon jó fűszeres, így aztán rövid időre megoldott minden légúti eltömődést.
Kizárólag a hot-pot érdeme, hogy valamennyire még énekelgetni is tudtam, bár a minőség attól tartok, a szokásosnál is több kivetni valót hagyott maga után. Magas hangok helyett csak valami elhaló sípolás jött, ha egyáltalán jött valami.
A KTV-s helyünk is a központban volt, a belvárosi (mert van egy másik, vasúti is) KFC mellett. Kellemes, hangulatos hely, a közepes méretűnek beharangozott (amúgy másutt simán a kicsivel megegyező méretű) szobánk bérlete kb. 80 yuanbe került óránként.
Az eredetileg tervezett két egész órát nem töltöttük ki, mivel addigra már eléggé belázasodtam, s ezt a csajok is észlelték. Bár mondtam, hogy maradjunk még meg hogy egyedül is haza tudok jönni, ragaszkodtak hozzá, hogy együtt induljunk el vissza. Itt elkísértek egészen a lépcsőház aljáig, s nagyon kedvesen aggódtak értem.
Hazaérve nagyon vacakul voltam tényleg. Gyakorlatilag azonnal elaludtam, s ma délutánig pár percnél tovább az ágyat sem hagytam el. Most már a láz lement, csak hangom nincs és a köhögés nem múlik egyelőre. Zhao Shengnek írtam, hogy szerdáig ne számítsanak rám, tudomásul vette.
Addigra remélem, megjavulok.Végül pár kép a KTV-ről. A fényviszonyok ilyen helyeken már ismertetett problémái miatt a minőséget nézzétek el ezúttal is.
-
Gasztro: Hot-pot
Sokszor szóba került már a blogon Szecsuán ezen remeke, de dokumentálva még nem volt.
Tegnap a turizmusos osztályommal a KTV előtt egy hot-pot-os helyre ültünk be Xianning központjában (egész pontosan az önkiszolgáló étterem épületében, csak egy emelettel feljebb).
Ilyen lyukakkal felszerelt asztalokon zajlik a hot-pot fogyasztása, alatta nyílt lánggal, vagy itt elektromos főzőlappal (fenn),
miután ez már nem Szecsuán, így két, egymástól elkülönülő alaplevet használnak, a világos nem erős (lenn)
A lébe aztán kerül mindenféle megrendelt alapanyag, így ezek a gusztusos sonkaszeletek is (fenn),
a rengeteg zöldségről, tésztáról és egyebekről nem is beszélve (lenn)
Ezek szép sorban a forrásban lévő lébe kerülnek (fenn),
a hot-pot már működés közben (lenn)
A megfőtt dolgokból aztán ki-ki kedvére válogathat
-
Hotpot, KTV, beteg
Mostanában az ág is húzni látszik engem. Megint rám jött egy kiadós meghűlés, de azért nem akartam kihagyni a KTV-t a diáklánykáimmal, s ezt nem is bántam meg. Hotpotoztunk is előtte.
Holnap majd írok a dologról terjedelmesebben, de most bebújok az ágyba, s terveim szerint, ha nem muszáj, nem is nagyon fogok kiszállni hétfőig. Vagy ha nem múlik (ilyenkor még rosszabbodni szokott, a gyógyulás majd pár nap múlva), akkor szólok, hogy kénytelen leszek kihagyni az óráimat.
Mindenkinek békés mindenszenteket!
-
Este a város
Ma kicsit későn jutottam be a központba, így már világítottak a fények. Pár képecske sötétedés utánról.
-
Gasztroförtelem
Ma is benn jártam a városban, s a nagy szupermarketben erre az érdekes termékre lettem figyelmes:
A cikk tárgyát a képen középen lévő, eperízzel riogató popcorn képezi. A csokis és a sima édes most itt nem érdekes.
Az olvasóimra való tekintettel gondolkodtam rajta, hogy feláldozom magam, s letesztelem, de nem tudtam rávenni magam. Kedves Kínában élők, ha valakinek van személyes tapasztalata, szívesen veszem.