-
Akadályok elhárítva
Zhao Sheng, a xianningi sulis kolléga jelezte, a hivatal végre mindent rendben talált, így egészen időben meg is vagyunk a papírmunkával.
Még egy pár napba beletelik, mire ideér a munkavállalási engedélyem és a meghívólevelem, s azokkal még el is kell szambázzak a kínai nagykövetség konzuli osztályára, de a lényeg, hogy már nincs semmi gond.
Ha a vízumot is beragasztják az útlevelembe, akkor onnantól már csak a repjegyet kell megvennem, na meg egy új bőröndöt, remélhetően strapabíróbb kerekekkel. A Lufthansával még sosem utaztam (kóros, hogy kapásból mindig Luftwaffét akarok írni helyette?), de gondolom nem lesz elviselhetetlen élmény. Törtem az agyam, hogy ki merjem-e jelenteni, de azt hiszem, nem hazudok, amikor azt írom, hogy ez a Frankfurt-Hongkong légiút lesz a leghosszabb egyhuzamban megtett repülés, amire eddig vállalkoztam. A Luftwaffésok csak odáig visznek, Hongkongból aztán majd a Southern China Airlines röpít el Wuhanba.
Közben Zhao Sheng arról is írt, hogy mellékesen dolgozik egy nyelvsuliban is, s hogy amennyiben ez jogilag megoldható, hétvégente tarthatnék én is ott órákat másodállásban. Nem utasítottam el az ajánlatot persze, anyagilag valószínűleg nem járnék vele rosszul még akkor sem, ha akár csak 1-2000 yuan pluszt hozna a konyhára, de majd meglátjuk, mennyire lesz nekem ehhez kedvem.
Meglehetősen kényelmes lettem, s kimondottan örülök, hogy kicsiket nem kell tanítanom már, a nyelvsuliban meg velük kéne vesződnöm. A megélhetésem így is biztosított, szóval rákényszerítve nem lennék, ellenben szeretem, hogy Kínában mindig van szabadidőm. Na mindegy, majd a részletek ismeretében ráérek ezt jobban átgondolni.
A fő, hogy most már nem menekülnek meg előlem a xianningi fiatalok.
Veve megy, s egy évig marad is. Reszkessenek. -
Spoiler
A korábban ígértekkel ellentétben már most nyilatkozom.
Augusztus 27. körül, előreláthatóan Frankfurton és Hongkongon át útra kelek Wuhan, majd onnan Xianning felé.A kínai élet második évada a nyár végén indul.
-
Xianning
Xianningben egy ottani egyetem meghívására jelentem meg. Ők voltak az egyikek, akik munkát ajánlottak szeptembertől, s el is ismerem, hogy komolyan gondolkodóba is estem az ajánlatukon.
Látatlanban nem akartam dönteni, meg hívogattak folyamatosan, hogy menjek el és nézzek körül, így aztán kaptam az alkalmon, s mivel itt szünet van, eleget is tettem az invitálásnak.Ha ott folytatom szeptembertől, akkor az iskola angol tanszékén lesz munkám, s három szakirány tanulóival lesznek óráim. Egy részük turisztikát tanul, míg másokból leendő angoltanárok lesznek, ha elvégzik a képzést. Az intézmény más, műszaki jellegű képzésben részesülő tanulóival is lenne kéthetente egy órám, merthogy az iskola két külföldi tanárt foglalkoztat állandó jelleggel, így ezt a részét váltásban csinálnánk.
A vegyített órákat leszámítva egyszerre max. 20 diákkal lenne órám. Találkoztam is némelyikükkel, elég izgatottak voltak, s örültek nekem. Az angoljuk jobb mint az ittenieké, de azért így is elég csapnivaló. Az midenesetre eléggé melengette a lelkemet, amikor megjegyezték, hogy a mostani tanárok nagyon öregek, s hogy milyen jó lenne, ha én kerülnék oda, mert jobban hasonlítok hozzájuk. Kérdeztem, hogy mégis milyen idős a jelenlegi két pasas. Háát, a Jack az olyan negyvenes, a másik meg harmincas. Nem is, vág közbe egy másik diák, az 28. Hát… ezek után nem kérkedtem vele, hogy idén már 33 leszek, s ha esetleg ott kötnék ki, akkor sem fogom reklámozni.:)
A kampusz amúgy elég jó nagy darab, s mintegy tízezer diák van a suliban. Az állapotok elég vegyesek. Egyik-másik épület vadiúj és kifogástalan, míg mások, többek közt az angolos épület marhára lerobbant, amihez képest az itteni középsuli meseszép.
A kampuszon van egy teljesen elfogadható méretű bolt, több kifőzde, ilyen-olyan boltok, s természetesen menza is, két szinten diákoknak, egyen a tanároknak. A békás ebéd ez utóbbiban került felszolgálásra.
Maga Xianning sem annyira vészes hely. A turizmus miatt elég jó karban van (kínai viszonylatban), s méreteiből kifolyólag van ott minden, jópár bevásárlóközpont, étterem, McDonald’s, KFC, miegymás. Na meg Wuhan is csak egy órára van vonattal. A táj sík, de kicsit arrébb már akad pár hegyecske is. Ez végülis még jó is, a látvány megvan (bár Fengjiehez nem hasonlítható), de lépcsőzni nem kell annyit.
Hogy szeptembertől mi lesz, azt még nem tudom, de majd akkor megírom, ha már újra Kínában leszek. Már ha leszek.
S végül pár képecske a városról meg a kampuszról.
-
Kiruccanás Hubeibe
Szerdán indultam el Fengjieből, hogy egy meghívásnak eleget téve körbenézzek kissé a szomszédos tartományban, Hubeiben. Fengjieből busszal keveredtem el Wanzhouba, ahonnan az esti vonattal indultam el a hubeii tartományszékhely, Wuhan felé.
Fengjieből Wanzhou felé egy pillanatra azt hittem, hogy a buszunk végre használni fogja a városból kivezető új utat, de sajnos még le volt zárva. Legutóbbi utam során már épült nagy lelkesedés mellett, s ha átadják, az mindenképp nagyon hasznos lesz. Fengjie úthálózata a domborzati okok miatt elég kacskaringós, s nem is minden esetben elég széles a gyorsan gyarapodó forgalom számára.
Így ahelyett, hogy a hegyoldalon kanyarognának, közvetlenül a folyóparton, új töltéseken, illetve itt-ott konkrétan a folyó felett, cölöpökön húztak fel egy egyenes, vadiúj utat. Látszólag már szerkezetkész állapotban van. A buszból nem a legegyszerűbb a fényképezés, s nem is voltam annyira résen, így aztán csak ilyen képek lettek erről. Sajnos pont a víz feletti részekről nincs fotó.Wanzhou lényegesen nagyobb, mint Fengjie, párszázezresre saccolom. A táj itt is hasonló, bár korántsem annyira impozáns. Mióta a tavaszi kiruccanás során több mint egy órát araszolgattunk a dugóban, hogy elérjük a buszos végállomást, azóta nem is nagyon lopta be magát a szívembe a hely. Nem egy szép város, de a lehetőségek jobbak, mint a szomszédban, s még afféle nyugati hívságok is fellelhetőek, mint a KFC, McDonald’s vagy épp a Walmart.
A vonatút elég eseménytelen volt, ülőhelyem volt, de hétköznap lévén elég szellős volt a kocsi, így valamennyit sikerült aludni. Természetesen még Wuhanba értem előtt sikerült lemerítenem a mobilegyenlegem, így aztán se hívni, se hívást fogadni nem tudtam, de azért valahogy szerencsére megtaláltuk egymást Zhao Shenggel, vendéglátó házigazdámmal. Gyorsan el is sétáltunk az egyik buszpályaudvarig, s onnan meg eldöcögtünk Xianningbe.
Xianning egész pofás városka. Egy része, Wenquan (szó szerint hőforrás) gyógyvízzel bír, s erre elég izmos turizmus épült rá az évek alatt. Ettem békát, körbekalauzoltak, aztán elvittek a nekem lefoglalt hotelbe.
Ez utóbbi kicsit érdekes volt. Kínában ugyanis nem minden szálláshely fogadhat külföldi vendéget, külön engedélyhez van kötve. Ez a spórolósabb waiguoreneknek elég nagy kicseszés, mert ahol meg is szállhatunk, az rendszerint nívósabb hely, magasabb szobaárakkal.
A Xianningben nekem lefoglalt szoba (ezt ugyan nem én fizettem, úgyhogy részemről lényegtelen volt) egy olyan hotelben volt, ahol nem éjszakázhattam volna, de roppant rugalmasan Zhao Sheng adatait vitték be a rendszerbe, s hivatalosan ő volt a vendég, nem én. Ezzel egyúttal egy csúnya törvénytelenséget is elkövettünk, mert a külföldieknek bizony be kéne jelentkezni a helyi rendőri szerveknél, hogy mégis tudni lehessen, merre járunk. A szálláshelyek ezt megteszik, ilyenkor nincs semmi külön gond, de ez itt kimaradt.Xianningről még majd írok egyet külön részletesebben. Tegnap jöttem vissza Wuhanba, s mivel nem akartam a hétvége miatt csurig tömött vonatban üldögélni egész éjjel, így ma estére vettem jegyet Enshiig, ami már majdnem Wanzhou mellett van. Sok kedvem nem volt keringeni a két táskával, így az első szimpatikusabbnak tűnő hotelbe be is néztem. Szerencsére elég jó hely, adminisztratív akadálya nem volt az ittlétemnek, azonban a szobaárak elég húzósnak tűntek. Ez azonban ne vegye el senki kedvét elsőre. A kiírt árakat Kínában szinte senki nem fizeti meg, csak aki hülye és nem kérdez.
A legolcsóbb szobát 260 yuanért tüntették fel, a recepciós kishölgy pedig 430-ért akart rámtukmálni valamit. Noha angolul aránylag jól nyomta, a keresztkérdésekre a 260-as szobáról már nem igazán tudott reagálni, így gyorsan váltottam mandarinra. Végül lett szoba 140-ért. A 19. emeleti ablakból készültek ezek a képek.
Este tehát indulok majd tovább Enshi, onnan Wanzhou, majd onnan Fengjie felé. Holnap max. kora délután már otthon leszek. És még egy teljes hét semmittevés is vár.
-
Még gasztro + Wuhan képekben
Ma ebédre ez volt a menü még Xianningben:
A kissé furcsa előétel sonkába tekert rákocska volt, míg a főfogás marha. Az étterem kissé hibrid és trendi volt, ötvözve a nyugati és kínai táplálékokat. Nem volt rossz, de igazán jó sem. Mindenesetre látszott, hogy a meghívóim ki akartak tenni magukért.
Aztán elindultam Wuhan felé. Sajnos estére már nem volt fekvőhelyes jegy tovább, üldögélni meg nem volt kedvem, így aztán vettem holnapra, azt is csak Enshiig (Wanzhouig holnap sem volt már), így pár órát majd ott is dekkolok vasárnap reggel. Onnan már csak két óra Wanzhou, szóval annyit kibírok ülve is, de ha esetleg találok buszt is onnan Fengjie felé, akkor valószínűleg inkább ez utóbbit választom.
Enshi még Hubei, de távolságra kb. ugyanott van Wanzhoutól és Fengjietől is, s a járás egyben tujia és miao autonóm körzet is. Ennek sok jelét a városban valszeg nem látni, de ha mégis, akkor lehet tudok fotózni pár furább fazont is.
Wuhan azóta sem nagyon ragadott magával, bár a belváros egy része elég impozáns, de alapvetően kissé lepukkadt. Viszont ha már itt vagyok, elmetróztam az egyik Carrefourig, mivel olvastam, hogy árulnak nem édes kenyeret. Hát, tényleg volt, de egyik pékáru szárazabb volt, mint a másik, nem igazán voltak gusztusosak. Azért vettem egy kisebb csomag bagettet, mostanra be is termeltem, de azt hiszem, inkább a Pizza Hutba kellett volna beülnöm.
No, de itt van pár kép, nézegessétek. Ma sem voltam a fotózás magaslatán.
-
Gasztro: béka és egyéb nyalánkságok
Immár Xianningben vagyok, ahol sikerült egy nagyon elsőrangú ebédet lebonyolítani. Még béka is került a tányérra, amit eddig sosem ettem.
Teljesen jó amúgy, de semmi extra, egy az egyben csirkeízű.Sajnos a képeim ritka vackok lettek, pedig ezúttal érdemes lett volna szépeket csinálnom.
Rákocskák fenn, egészen mennyei hal lenn.
Terülj, terülj asztalkám!
És végül a béka. A bal oldalt kilógó kis daraboknál látni rendesebben. Kicsi csont, kicsi hús, teljesen kellemes íz. Beindult a nyálelválasztásotok?
-
Utazok
Ma még visszamegyek majd a kórházba kiszedetni a varratot. A kötést tegnap leszedtem a sebről, egészen aprócska, s szépen is gyógyult. Igazából szerintem teljesen feleslegesen varrták össze, de biztos megijesztettem őket.
Holnap aztán elmegyek Wanzhouba, s ha már ott vagyok, egy kicsit körbe is nézek majd, eddig még úgy sem került rá sor. Túl sok látnivaló mondjuk szerintem nem nagyon lehet arra, de valamivel el kell üssem az időt a vonatom indulásáig. Utóbbira majd este 8-9 felé kerül sor, attól függően, hogy végül a két lehetséges jelöltből melyikre veszek jegyet. Ugyancsak ettől függően 8 illetve 10 felé érek majd be (csütörtök reggel) Wuhanba.
Pontosan még mindig nem tudom, hogy meddig leszek Hubeiben, de majd jelentkezem onnan is, ha már ott leszek. Wuhanban elméletileg nem fogok majd túl sok időt tölteni, főleg egy szomszédos járásban, Xianningben leszek, amely egy pár százezres városka.
Hubeiben még soha nem voltam, úgyhogy kíváncsian várom.
Térképen valahogy így néz majd ki az út.
A: Fengjie, B: Wanzhou, C: Wuhan, D: Xianning. Az útvonaltervezést közúton mutatja a guglitérkép, így nem teljesen pontos.