-
Áprilisi tréfa helyett
Sajnos nem nagyon volt miről beszámolnom a napokban. Ennek az oka leginkább az, hogy nem történt semmi érdemleges.
A jó idő beköszöntött, már vagy egy hete nem kell pulcsi sem odakinn, tartósan húsz fok feletti értékek fordulnak elő. A lakás átmelegedése pár nap csúszással következett be, így aztán erősen meglepett, amikor múlt héten sikerült túlöltöznöm magam a 26 fokban. Az órák közt szünetben lopództam vissza felsőt cserélni.
Az étkezés terén is remekül alakulnak a dolgok. A Zhongbai bevásárlóközpontban továbbra is van bagett, én meg előszeretettel fogyasztom is, amikor csak hozzáférek.
Ma sikerült egy kis bonyodalomba keveredni. Át akartam rakatni a reggeli órámat (csak ma, nem állandó jelleggel), írtam is az egyik diáknak, hogy ne fáradjanak, mert elmarad, az új időpontot meg majd közlöm. A csoportot előző szemeszterben Javier tanította, így tőle kértem el a számot.
Nem tudom, jót adott-e, mert mialatt gyanútlanul itthon végeztem a dolgaimat, Zhao Sheng keresni kezdett, mint az őrült. Még nem beszéltem vele, de a jelek szerint nem jutott el a tudatukig, hogy lemondtam az órát, helyette valahogy úgy értelmezték, hogy nem jelentem meg. Majd elsimul valahogy, legrosszabb esetben levonják a béremből.Este valószínűleg VIP lesz Richarddal és Javierrel. Valami április 1-jei tematikás buli várható. A plakátok alapján legutóbb a lezuhant utasszállítóra alapozták a bulit, kis felfújható repülőket lógatva a mennyezetről. Kínában minden eladható. Akkor is, ha kicsit morbid.
-
Új szemeszter, új módszerek
Hála a multimédiás termek adta előnyöknek, ebben a félévben egészen szórakoztató dolgokat sikerül összehozni. Próbálgattam pár lehetőséget, most úgy néz ki, meglett a befutó.
Túlságosan nagy kihívásokkal nem lehet a diákok felé élni, mert azért elég gyengék az angolt tekintve, de az adok-kapokra lehet építeni. Elkezdtünk nézegetni egy sorozatot, meglehetősen bugyutát amúgy, de ők kifejezetten élvezik. Szereztem hozzá angol-kínai vegyes feliratot, így a megértés garantált.
Miután az első epizód végét csalódott felzúdulás fogadta (mármint a tényt, hogy vége), onnan már sejtettem, hogy működni fog a dolog. Azt találtam ki ugyanis, hogy csak akkor kapnak folytatást, ha kellő aktivitással produkálják magukat az óra hátralévő felében. Amikor is, a már látott epizód néhány (jellemzően értékes és a hétköznapokban is jól használható kifejezésekkel tarkított) jelenetét kell megpróbálniuk rekonstruálni.
Ez eleve ad egy kissé komikus alaphelyzetet, mert a beszéd mellett próbálnak játszani is, így mindenki vidám, miközben – s ez a lényeg! – beszélnek is. Majdhogynem maguktól, szórakozva.
Eleinte nagyon arra próbáltak meg rámenni, hogy egy az egyben felmondják, ami a film szereplőinek a szájából elhangzott, de mostanra erről sikerült őket leszoktatni. Ez azért sem volt jó, mert többnyire kevés is a saját kútfő ehhez, meg így egyik-másik eléggé rá is görcsölt. Miután a felirat kínai részének köszönhetően tökéletesen megértenek mindent, így tudják, hogy mi hangzik el. Erre építve már eljutottunk odáig, hogy a jelenetek lényegére fókuszáljanak csak, s azt igyekezzenek a saját szavaikkal kifejezni. Hogy ez sikeres, azt főleg ott veszem észre, amikor a kínai szövegből kiindulva sokszor más szinonimákat használnak.
Egyszerű dolognak tűnik ez, de a biflázásra építő oktatási rendszer miatt elég nagy eredmény. Gondolkozni, nem a készet használni, hanem önállóan felépíteni a mondatokat sokkal nehezebben megy nekik, dacára annak, hogy még bátorítom is őket, hogy nyugodtan használják a lehető legegyszerűbb szavakat.
A nyelvtant és a szabályokat megtanulják a többi, helyi tanártól. Beszélni viszont jobbára csak nálam tudnak, ez az óra szól erről. Sokkal többet tudnak annál, mint amit képesek kifejezni. Hiányzik belőlük a bátorság, s eleve nincsenek hozzászokva. Ez a játékos megközelítés a jelek szerint sokat segít, oldottabban olajozottabban megy a beszéd is.
Ha sikerélményem van, tényleg nagyon szeretem ezt csinálni.
-
Zhongshan tér, Wuhan
A Carrefourba menet a Zhongshan téri metrómegállónál jöttem fel a felszínre. Egyszer már jártam itt, a legutolsó, tavaly májusi bevásárlás idején, de akkor magából a parkból semmit nem láttam, mert épp valami átépítés zajlott.
Egész pofásra sikeredett mostanra, mint az a következő képeken is látható.
Amúgy, hihetetlen módon tegnap láttam bagettet Xianningben! A Zhongbai áruházban. Talán itt is megindul valami fejlődés.
-
Túlélőcsomag megint
Miután kicsit már kezdtem unni az R-Mart baconjét (micsoda igények, egy pár hónapja, vagy épp tavaly ölni tudtam volna ezért is), így a pénteki kiruccanáson tettem még egy próbát a Carrefourral.
Bár a tavaly májusi látogatásomkor csak pár csoffadt bagettszerűséget találtam ott, ezúttal határozottan jobban jártam. A pékáruk még frissek voltak, ráadásul háromféle kenyér és háromféle bagett is volt. Be is vásároltam.
A sajtoknál is üdítő kínálatot találtam. A szokásos, nem annyira finom Kínában gyártott cheddar és edami (ezek is csak Wuhanban, Xianningben persze nem, a szokásos alatt az R-Mart értendő) mellett volt igazi import ementáli is.
A legjobb azonban csak ezután jött. A megszokott bacon mellett kétféle olasz szalámi is volt, a milánói verzióból került is a kosaramba.
Nagyvárosban kéne lakni…
-
Az új elővárosi vasút
Egyszer már írtam róla, amikor átadták, de az elég szegényes bejegyzés lett, ráadásul a képek is elmaradtak. Legutóbb, amikor Wenzhouba repültem doktorosdit játszani, eredetileg ezt a vasutat akartam igénybe venni, de pechemre a kora délutáni menetrend elég foghíjas, így maradt a busz.
Viszont, miután Xianningdong (Xianning-Kelet) állomásig eljutottam akkor, így azért magáról a megállóról készült pár kép.
Péntek reggel aztán Xianningnanról (Xianning-Dél) indultam el a vonattal, s ezúttal éber is voltam.A vonal itteni végállomása, Xianningnan nagyon közel van a sulihoz, a hatos busszal csak három megálló, gyalog kb. 10 perc. A vasútállomást még nem sikerült tökéletesen integrálni a környezetbe, miképp az a képeken is jól látható, de Kínában ez többnyire rövid idő kérdése.
Kicsit azért bóbiskoltam is a szerelvényen, így elsőre kicsit meglepett, amikor kinyitva a szemem a kijelzőn megjelent a sebességünk. Noha utaztam már ilyen vonatokon (többek közt Hainanon, Haikou és Sanya közt is hasonló kocsik járnak), erről elfeledkeztem. A kiírás szerint épp 259 km/h-val robogtunk, amit nagyjából tartottunk is Wuhan belterületéig, ahol már csak 100 km/h lehet a megengedett max., mivel 98-99 km/h-val haladtunk csak.
A vonat nagyon gyors és kényelmes, a lábterek hatalmasak. Ez utóbbi dolog titkára kíváncsi lennék. Kínában ugyanis a távolsági buszokon is gond nélkül elfér az ember lába, még az ilyen magasra nőtt fehérnépeké is, mint amilyen én vagyok. A helyzetet a magyar oldal számára tovább súlyosbítja, hogy a helyiek aprók, ergo ők kis túlzással még rúgkapálhatnak is könnyedén az előttük lévő utas támlájának érintése nélkül.
Szeretem a kínai vasutat. Messze a legjobb és legbízhatóbb az életem során kipróbált konkurenseivel összevetve.
Képek a galériában, feliratokkal. Pinnokkiobarát verzió itt.
-
Nem tűntem el
Nem tűntem el végleg, csak az utóbbi napok kicsit húzósra sikerültek. Tegnap Wuhanban voltam egy oviban (bejegyzés később), s egyébként is sok dolog összejött. Ha minden jól megy, ma majd elkezdem irogatni posztokat.
A kommentekre, levelekre sem tudtam még válaszolni, de ma majd azoknak is nekiállok. Addig is megértő türelmeteket kérem.
-
Még tavasz, virslivel
Hogy legyen egy ilyen idióta című bejegyzés is.
A tegnapi kép valóban elég tré lett, így ma már készültem pár jobbal is a kampusz virágzó növényzetéről.
Hogy jön ide a virsli? Nem akartam két bejegyzést nyitni ilyen apróságoknak, úgyhogy a virsli más téma, a tavasztól merőben független.
Valamikor korábban – még Fengjieből – nyilatkoztam az ideát fellelhető felvágottakról, szalámikról. Többnyire mind ehetetlen vacak, édeskés, furcsa ízzel. Az egyetlen kivételt egyik-másik virsli képviseli – na meg a nagyobb városokban beszerezhető nyugati ízű cuccok, de most maradjunk a helyi termékeknél. Mindenfelé árulnak regou vagyis hotdog névre hallgató étket, ez annyiban elüt a nyugaton megszokottól, hogy pékáru nem jár hozzá, csak maga a virsli, pálcára húzva. Szerencsésebb forrásoknál egészen fogyasztható.A bolti virslikre oda kell figyelni, mert zömmel borzalmasak azok is, s a termékskála nagyobbik fele nem is tartalmaz húst. Ezt nem annyira nehéz felismerni, mert ezeket nem is hűtik. A nyomokban húsból is álló fajták ehetőek tudnak lenni, de ezeknél is van kockázat.
A suliboltban is kapni regout, ott készül, s darabja egy yuanért vásárolható meg. Miután ez nem olyan rossz, ma arra vetemedtem, hogy két turizmusos diákomat leküldtem megkérdezni, mi az alapanyag, hogy aztán majd olyat vegyek valahol. Alaposak voltak, még fotók is készültek, de erre végeredményben nem volt szükség, mert a boltosok üzenték, hogy tőlük is vehetek, ha kell.
Így este el is bandukoltam, s most 50 virsli pihen a fagyasztóban. A hotdogos verziót Fengjieben jobban csinálták. A technika ugyanaz, csak ott – ha már egyszer Szecsuán – meg is hempergették a virslit pirospaprika-örleményben, lajiaoban. Az ittenieknek az erős, úgyhogy nem élnek vele, de én már csak úgy eszem. Hiába, a jó ötleteket érdemes átvenni.
-
Tényleg itt a tavasz
Rügyeznek (már amelyik lehullatta a leveleit) vagy épp virágoznak a fák és ma már 26 fok van. A napokban sem volt rossz idő, de reggel egészen meglepődtem az órára menet (7:50 felé). A pulcsiban melegem volt. A lakásban még nem volt annyira érezhető, de visszaérve kitártam minden nyílászárót, s most már kezdi átvenni a kinti hőmérsékletet.
Még egy jégkrémet is megkívántam az órám után.
A hűtő is kezd újra értelmet nyerni. A tél során a lakásban szanaszét tároltam a kólát, de most már a szobahőmérséklet elég langyos, kezd átmenni az ihatatlan kategóriába. Be is vágtam a frigóba hűlni a készletet.Itt volt már az ideje ennek a szép időnek, annyi szent. Örülök neki.
-
Nyugati ízek
Pár hete már annak, hogy Xianningben az egyik pékségben egészen ehető ízű kenyérre bukkantam. Nem teljesen az igazi, ha őszinte akarok lenni, meglehetősen hitvány, de valóban nem édes. Állagra az otthoni toasztkenyerekre hajaz, szóval nem egy ropogós, ínycsiklandozó darab, ellenben tényleg fogyasztható. Azóta ezt vásárolom bőszen.
A múltkori véradás folyományaként a véradó-igazolvány mellé megdobtak egy mágnescsíkos kártyával is, rajta 50 yuannyi pénzzel, amit a belvárosi nagy bevásárlóközpontban lehet elverni. Tegnap el is indultam, hogy majd jól elherdálom. Eredetileg valamiféle sajtot szerettem volna venni, de aztán olyat láttam, amit legutoljára Kínában a sanyai Nyár Áruházban. Kissé vicces, hogy ennek ennyire kell örülni, de Kínában élve igenis indokoltan csillant fel a szemem a margarin láttán.
Annyi előnye mindenképp van a kínai létnek, hogy ha errefelé hozzá lehet jutni bármi hasonló cucchoz, akkor az minőségi import. A vaj is francia (ennek megfelelő az ára is), s ez a margarin sem a teszkós, hanem norvég, s aranysárga színű.Hogy ezt ízben is értékelni tudjam, ahhoz nem vagyok elég sznob, megfelelt volna nekem az otthoni gazdaságos verzió is, de ez a kifinomult skandináv termék is megteszi. Tegnap vacsira így természetesen „vajas” (margarinos, csak gyerekkoromban ezt is így hívtuk, láttam is én akkoriban vajat) kenyeret ettem, s igencsak jól is esett. Sajnos csak így üresen, mert megfelelő felvágottat Xianningben még mindig nem látni, a wuhani szállítmányt meg már régen elfogyasztottam. De nem is kell telhetetlennek lenni, így is remek volt.
-
Gasztro: süti újra
Méltánytalanul elhanyagoltam ezt a témát, pedig annak idején Fengjieből elég gyakran tudósítottam az elfogyasztott édességekről. Ennek alighanem az a legnagyobb oka, hogy azóta nem is nagyon ettem ilyeneket.
A helyzet azonban gyökeresen megváltozott durván egy másfél hete, amikor véletlenszerűen egy eddig nem kóstolt, új sütit vettem a pékségben. Az egyetlen baj a legnagyobb előnye is: nagyon finom. Nemcsak Kína, de alighanem a teljes életpályám legjobb bűnbeejtője ez, nagyon el van találva. A töltelék lenn ugyanis gesztenyepüré, némi helyi babbal dúsítva, egészen kiváló párosítás. A teteje meg tejszínhabszerű krém. A gesztenyepürét magában is imádom, de ez így túl jó. Ma is kettőt vettem belőle, s ha jól számolom, ez összesen már a hetedik lesz, mióta megkóstoltam. Nehéz vele betelni.
